Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-09 / 241. szám

2 DELMAQYARORSZAQ Szeged, 1919 november 7. — A zsidókat ki kel! kergetni ebből az országból — mondotta nyomatékosan — bármilyen súlyos következményei lennének, ha dele is pusztulnánk, akkor is ki kell operálni a zsidóságot az ország testéből. — Annyit vitatkoznak a zsidókérdésről és a zsidókérdés megoldásáról. Ostobaság! Egészen mindegy, hogy faj-e, nemzetiség-e, felekezet-e. Egy radikális megoldás van: kiűzni őket az országból. Azt fogják ránk mondani, hogy megint üldözzük a nemzetiséget ? Sebaj! Meg kell hoznunk ezt az áldozatot. A saját országunkban jogunk van azt tenni, amit mi akarunk. A doktor már-már egészen tüzbejött és valósággal a forradalmár hevével beszélt tovább. Csontos arcáról az erős elszántság, szemeiben pedig a gyűlölet lángja csillogott.' — Igen! Én hajlandó lettem volna a barrikádokra kiállani, ha lettek volna követőim és fel a zsidó boltok ellen! De. Szeged nem város. Meg van teljesen mételyezve. Én csináltam volna Szegeden sajtót, azt azután megnézhették volna. — De kérem — vetettem közbe — cenzúra is van. — Éjjel csináltam volna — suttogta a doktor — és éjjel hordattam volna ki. Megcsináltam volna az én rikkancsszervezetemet és mindenüvé eljuttattam volna a lapomat, ahová akartam volna. . — Valósággal megdöbben az ember, hogy Szegeden milyen hangon beszélnek a szocialisták.' A sajtójuk még most is Marxtól merészel hozni idézetet. Hát nem a legtisztább kommunizmns ez ? A magyar munkássággal nem érdemes szóbaállni, nincs intelligenciája. Egyetlen embert becsülök a munkások közül: Weltner Jakabot, mert az bátran és férfiasan mert beszélni a kommün alatt. A többi mind gyáva., — Bennem is megvolt a bátorság. En felajánlkoztam, hogy bemegyek az ötszázas tanács ülésére — volt rá igazolványom — a városháza termébe és felrobbantom Kun Bélával és a többi népbiztosokkal együtt az összes kommunista vezetőket. Rászántam volna az életemet. Csak- azt az egyet kötöttem ki, hogy a feleségemnek biztosítsanak halálom után kétszázezer frankot, hogy becsületesen megélhessen. . . . — Megyek erről a piszok helyről, pedig megsúghatom önnek, mint úriembernek, hogy a legmagasabb támogatással jöttem le Szegedre. Nekem csak ezt volt fontos megtudnom. A doktor ur egyéb nézeteire nem igen voltam kíváncsi. Megtudtam, hogy Friedrichék nem igen sajnáltak kilátásba helyezni egy kis legmagasabb támogatást, hasznos propagandáért. Felkeltem és elbúcsúztam a doktor úrtól. A doktor kikísért. Amikor búcsúzóra nyújtotta kezét, nem mulasztotta el újból leszögezni álláspontját. — Gyűlölöm és utálom a zsidókat. En zsidóval soha kezet nem fogok. Az én kezemet erősen megszorította. A doktor ur biztos volt dolgában. Én mindenesetre óvatosabb lettem volna az ilyen kijelentésnél . . . Munkástovábbképző tanfolyam. Rossz szokásom, hogy mindenkinek tisztelem az álláspontját és a meggyőződését. így a doktor ur álláspontjáról és meggyőződéséről is a legnagyobb tisztelettel adóztam. Elvégre a munkásés a zsidókérdésről lehet valakinek nagyon bizarr felfogása — erről azonban senkisem tehet. Szeget ütött ugyan egy kissé a fejembe, hogy miért kell -ezt a tiszteletreméltó meggyőződést „legmagasabb támogatás mellett" jog] szemináriummal kapcsolatosan valiani és hirdetni, de ezen is egykönnyen túltettem magam. Nem is gondoltam többé erre az érdekes beszélgetésre, melyet-" természetesen csak nagyon kivonatosan adhattam vissza. Azután megint eszembe jutott, amikor a nagyatádi kisgazdagyűlésen megláttam a doktor urat abban" a kis csoportban, amely a gyűlést megakarta akadályozni. Akkor nagyon megnyugtatólag hatott rám ez a jelenet. Arra gondoltam, hogy ha csak ennyi emberjt tudnak elcsábítani „legmagasabb támogatás mellett" is a doktor ur különös elvei, akkor nincsen különösebb baj. El is felejtettem volna végleg a doktort, ha a Népszava legutóbbi számában nem ötlik szemembe egy hirdetés: „Dr. Kertész József tanintézete stb. stb. Vidékieket is előkészít garanciával stb. stb." Azután még vastagabb betűkkel: „ Munkástovábbképző tanfolyam ". Ez azután végleg megnyugtatott. Ha a doktor ur a Népszavában, a leggyülöltebb munkásság leggyülöltebb lapjában hirdet és az unintelligens munkásságnak jó pénzért munkástovábbképző tanfolyamot létesit — akkor helyes nyomon járunk. A doktor urnái is csak üzlet a politika és pénz a meggyőződés . . . Újból elmentem a Feketesas-utca 22-ik számú házba a házmesternél érdeklődni a doktor urék felől. A jogi szeminárium tetszetős aranyos cégtáblái eltűntek az épület faláról, mert a doktor visszament oda, ahonnan jött „legmagasabb támogatással" — Budapestre . . . (g- ".) Epístola a küldöttségről. Irta: Várossy Gyula. Szeged éhezik és fázik. Gyermekek bokáig érő sárban, mezitláb járnak a külsőrészeken. Szegény emberek már az ágyakat tüzelik, diákok örömére néhány iskola a padokat. Nagyjövőjü koldusok jégcsapokat sirnak a sarkokon. Az emberek korgó gyomorral kelnek és fekszenek. Az orvosok, mint eddig is, fokozottabb mértékben irják az étvágymulasztó recipéket. A kofák eközben utcasorokat, a láncosok félfalukat, a fa-, szén- és lisztszindikátusok pedig egész vármegyeket vásárolnak. A krízis Szegeden tetőpontra hágott. Ezen már semmi más, csak vagy a nagyszerű halál, vagy a jól szervezett küldöttségek segíthetnek. Balogh, hatvanadmagával, már vagy" tizenötször megjárta Belgrádot. Se gabona, se liszt, se fa, se zsir. De legalább két hónapra ott jóllaktak. Wimmer és társai Erdély és Románia összes szénbányáit fölturfák. Román fátán kivül nem Ígértek nekik semmit. De ott ők is jóllaktak. Sugár, a tejintéző, minden harmadnap tejért megy Budapestre. Mire hazaér, minden teje összemegy. Az éhség és fagy nyomorának enyhítésére végre megalakult a napokban a legjobban szervezett küldöttség. Belgrád, Nagyszeben kismiska. Ők a segítség legnagyobb forrásához mennek, az^antant teljhatalmú követéhez: Clarkhez. Ez 'Szeged minden baján segíteni fog. Harminc fokos meleg szobában a télen mindenki rőfös kolbászt, tejfölös lepényt fog enni. A kórházakban minden beteg dupla adag becsinált csirkét kap, a szegényházban és a Munkásotthon udvarán naponta kétszáz hizott disznót vágnak és osztanak szét ingyen. Bdogh, Scultély, Somogyi, Sugár fabatkát nem értenek a dologhoz. Ha küldöttség és utazás, akkor az a város legégetőbb érdekében valóban küldöttség és foganatos utazás legyen. Utánanéztünk a foganatos küldöttségnek, mely városmentésben volt oda és jött haza. Az én csupa szív és csupa romlatlan kedélyű barátom, Kószó Pista rendezte. Vele egyült csak négyen valának: Széli Gyula, Vass András és Korom Mihály. Valamennyi szép szál ember, bö'csőjétől függetlenségi, mag/árok és keresztények. Ők a 120.000 bői valók. Tudósítónk, mint nekünk elbeszélte, félhivatalosan hozzájuk csatlakozott. Mint nem kívánatos idegenhez azonban az ulon nem szóltak városunkat égető céljaik felől egy betűt sem. Vájjon liszt-e az, tej-e, tüzelő-e, vagy cukor? Vagy mind a négy. Vagy tán van Ötödik is? Ezt Pista tudja. 3 A szalon ajtai föltárultak. Clark okos és jóságos arca mosolygott felénk. Már vártam az urakat és Szeged népét szivemből sajnálom, hogy az éhséggel és hideggel vivja végső tusáját. A magyar nyomornak, legyenek nyugodtak, nemsokára, ha lehet, még ebben az évben, véget vetünk. Az antant szereti a vitéz magyar nemzetet és a szép, de szenvedő Szegedet. Ugy-e bár a szén, a líszí — — Annál is nagyobb, kegyelmes uram, — szólt a küldöttség. Városunkban viszály dühöng. Az az — — Nem az éhség és hideg? Ugy véltem, hogy az — — Viszály nem dühöng, mert égy hiten vagyunk. — Tudom, a katholikuson. — Hanem a mi és az ország hite, de leginkább annak főpapja megerősítésre szorui (Ugy van! zengé a küldöttség.) A főpap nevé talán fölösleges is kiejtenem. De mégis, F-ei kezdődik és C-vel végződik. Uram, kegyelme uram, a trón ingadozik, ezt a főpapot tám. gasd s a haza és Szeged boldog lesz. A ren és jogfolytonosság helyreáll, a rakpart nen siilyed tovább, az éhség — — De hát kik is uraim önök? És merre van hazájuk? — Mi Szeged 121.000 lakosa nevében jöttünk. Mind ker. szocialista. — Dobay csak 120.000-ről beszélt. — Azóta ezer ker. szocialista gyerök született. Tehát 121.000! — És önök keresztényszocialisták? — Egy lábig azok. Illetve, ki ilyen, ki olyan, de Friedrichet, a neve, kérem, F-el kezdődik — — c-vel végződik. | — Halálig támogatjuk. Kérünk, te is, az antant is, támogassa. Akkor a haza, Szeged, Tápé és Algyő minden nyomort feled. A gyékény ára fölmegy, a liszté le, az égből eső helyett füstölt sonkák hullanak. (Küldöttség: Éljen Friedrich és Sorokó!). — Uraim, ne vicceljenek. Maguk csak konjunktúra ker. szocik és sokoróiak. Maguk három hónap óta, csak alkalmilag ezek. Én tetőtől talpig ismerem magukat. Miga, Kószó Pista barátom, 54 évet töltött becsülettel a függetlenségi pártban s Szegeden ma is ennek elnöke. Szeli Gyula testvér a tápéi kerületben oly pompás és humoros függ. beszédeket tartott, hogy még a csillagok is nevetlek az égen. Vass és Korom barátaim, a szegedi polgárok eme diszei, igen helyesen, mindég a függetlenségi lobogót lengették a Habsburgok ellen. Hej Rákóczi, Bercsényi, Bezerédi . . . Nemzetem büszkesége, Szeged népe, Kossuth Lajos .. . Uraim ne vicceljünk. Az országnak béke, kenyér és rend kell. Igen ? — Igen. De mi azért jöttünk . . . — Legyetek nyugodtak. Friedrichhel is beszélek. Az antant üzenete értelmében ugy megerősítem, hogy boldog lesz tőle az egész magyar haza. Isten veletek. A magyar bizzék bennem. — Tehát Friedrich lejöhet Szegedre? Köszönjük. Mily öröm lesz városunkban. MeUJ VERSEK. RÉVÜLET. ' Oly furcsa ez: szavak zengésein tul Keresni titkot, mely bennük dereng. Oly különös: rimünk az égbe indul S örök jövőbe vonja a jelent. Oly szomorú: az élet erdejében Eltévedezni s nézni: hol kiút ? Mint a szökő rab, ki a ködben, éjben Reméli, hogy őrt téveszt és kijut. Oly gyönyörű e lét s a Léthe partján Elrévedezni égen és mezőn Es nem találni társat, aki balgán Velünk ballagna boldog könnyezőn. Oly isteni: heverni gyenge fűre, Bámulni: jönni, menni felleget, Mig sors boruja és öröm derűje A semmibe szelíden ellebeg. BOLDOG HALOTTAK. Kövéren áznak a komor barázdák, A hantokon a záporszem kopog, A fakeresztek gyökerét kivájják A nagy esők, borús vakondokok. A bronz rozsdáilik és mállik a márvány, Hulló levél zug, őszi föigeteg, Tenger vizet hány a csatornasárkány A korhadt fejfa sárba hempereg. A varjak fázós ázottan kerengnek, A süppedt sírok, mint dőlt buzarendek, Miket rohadni hágy a háborús gyász, De lenn, fekete éjben, földi mélyben Örök nyugodtan és örök fehéren Pihen a pandúr és a lesipuskás. FALUSI LAKODALOM. Nyárfák ezüstjén hold ezüstje reszket, Piros borok a fehér asztalon. A hegedüknek a tücskök felelnek Hívatlanul a szőke asztagon. A mókás vőfély verset mond a nászról, Violát, rózsát, mindent összeszed És csillagot, szeleimet, cifraságot. Kalácsot kér a majszoló gyerek. Az ágyasházban tornyot rak az anyjuk, Kakukkos óra éjfelet kakukkol, A szutól halkan megroppan a bútor. S inig künn az udvaron garázda dal zug. Üveg alatt gunnyaszt, mint néma bu, Egy fonnyadt menyasszonyi koszorú. VÍZIMALOM. Tápé alatt halkan Forog a malom, Körülötte csönd van. Csönd és nyugalom. Unalom, nyugalom, Álmodik a víz, Mely messze hegyekből Tengerekbe visz. Szfget alatt régen, — Szép ifjú korom, — Láttam ilyen malmot Szelíd alkonyon. Ki tudja, kinek jár, Forog-e ma már, Gondolatom arra Gond őrleni jár. Sziget alatt régen, Ó holt magyarok — Amaz Arany János Oda ballagott. Énekelt is róla, Mikor este lett; Margit szigetén már Borús éneket. Forogj, malom, őrölj, Ringass, Tisza víz, Minden utunk vége A semmibe visz. Megőröl a gond, gyász. A bu, unalom. De a dal tovább száll És jár a malom. JUHÁSZ GYULA. jlngol kosztümöket és francia ruhákat az őszi szezonra a leg- GYULA dÍVat' ujabb divat szerint készit terme 3221 Kárász-u. 6a. K 269 Megjelent a ERTÉSZ-FELË ÖLCSÖNKÖNYVTÁR ÖNVVJIXjYZCKE Magyar, német és francia könyvek. Kölcsöndij havonta 6 kor. Zrinyi-u. 2. sz. . Telefon 12—80- ,