Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-09 / 241. szám

Szeged, 1919 november 3. DELMAGYARORSZAG 3 A kormányelnök a megegyezés ellen. — Clark kitart a koncentráció mellett. — gyünk hozzá és visszük. Oh uram, mily kegyes ön. Szeged most már feled mindent, az éhséget, a hideget. Csak egyet vár. F-el kezdődik és C-vel végződik. Szervusz! Eddig a tudósítónk. Istenem, mégis mily jó, hogy jól szervezett és a nyomorgó néptömegek iránt mélyen érző küldöttségek is vannak a világon 1 De még a kedélyesség is nagy kincs s ez a mi függ. pártunk elnökében, jó Kószó és Széli barátunkban irigylésreméltó nagyságban megvan. Vájjon Dobay vezet-e pár hét multán ,122 000 lélekből álló kontraküldőttséget? Ta­lán akkor már Lovászyhoz, hisz ő is és ma Is függ. alelnök. Nem mondtak le, hihetőleg és titokban, talán várnak valaki mást, aki szintén magyar és keresztény, mint mi mind­annyian. A Friss Hirek mai számában közzétett jelen­tés, mely szerint Horthy fővezér ur az utóbbi napokban a szegedi helyőrséget meglátogatta volna, teljesen valótlan. A tábornok-kormányzó újból nyomatékosan felhívja a sajtó közegeit, hogy tartózkodjanak valótlan hirek terjesztésétől. De Tournadre s. k., tábornok-városkormányzó. Rcbbantás az Orvos­Egyesületben. (Saját tudósítónktól.) Megalakulása óta békés egyetértés honolt az Orvos-Egyesületben, ahol a tagok szociális helyzetének megjavításán kivül főleg tudományos kérdésekkel, a köz­egészségügy javítását célzó problémák meg­oldásával foglalkoztak. Az üléseken betegeket mutattak be a kezelő orvosok, elmondták a betegség kóros lefolyását, a gyógyítás módját és az előadások után rendszerint tudományos viták következtek, amelyek színvonalon állóak és tanulságosak voltak. A mintegy 80 tagból álló egyesületben azon­ban az utóbbi időben bizonyos áramlatok voltak észlelhetők, amik a váltakozó politikai és társadalmi hullámzásoknak voltak a folya­mányai; éles ellentétek mutatkoztak a tagok között és az egyesület ülései többször viharos lefolyásúak voltak, jobbára személyi természetű ügyek pertraktálása miatt. Az- Orvos-Egyesület vezetősége azonban felülemelkedett a személyi természetű torzsal­kodásokon és határozataiban, valamint intéz­kedéseiben mindig a közegészségügy fontos érdeke vezette, személyi kultuszt nem űzött és a múltból eredő érdemek elismerése mellett arra törekedett, hogy kebelében támogatásra találjanak mindazok a kartársák, akik kinevezés folytán és elismert képességeik révén előkelő pozícióba jutottak. Az Orvos-Egyesület tagjai nagy többségének ugyanis az volt a nézete, hogy haladni kell a haladó idővel és érvé­nyesülni kell hagyni az ifjú tehetségekek, akik I képességeik révén vezető állásokra is predesz­) tinálva vannak. Az utóbbi hónapokban egyik ismert és el­ismert orvosnak félév előtt történt vezetőállásba való kinevezése foglalkoztatta az Orvos-Egyesü­let tagjait, akiknsk nagy többsége a kinevezést indokoltnak és az intézményre nyereségének tartó ta. De ez a kinevezés az egyetértést és a békés hangulatot megzavarta az egyesületéen, ahol a közelmúlt napokban robbantási müvelet történt, ami alkalmas lehet arra, hogy az egyesület további működését megbénítsa. A robbantási műveletnek eddigi eredménye, hogy huszonkét orvos, jobbára kerületi orvosok, élén a tiszti főorvossal, léptek ki az egyesületből. Hogy ez a szám szaporodni fog-e, ma még nem tudható, valamint az sem, hogy az egyesü­let vezetősége megtudja-e találni azt az utat, amely alkalmas lehetne a kilépettek vissza­» térésére, a belső béke helyreállítására, amelyet * egyelőre felboritott a széthúzást elősegítő rob­bantási müvelet. (Saját tudósítónktól.) Friedrich István tovább manőverez. Azokkal a hírekkel szemben, hogy a válság megoldásához közelebb jutottunk Horthy Miklós fővezér és az ellenzéki párt­vezérek tanácskozása következtében, Friedrichék kijelentik, hogy nincs is válság, a kormány helyzete változatlanul szilárd és Friedrich mi­niszterelnök marad biztosabban, mint valaha. Nem győzik eléggé megcáfolni a Friedrich és Horthy közötti ellentétet, holott erről az ellentét­ről senkisem beszélt. Horthynak irásba foglalt nyilatkozata megnyugtatást adott arra az aggoda­lomra, hogy a hadsereget netán kizáróan egy párt­nak a szolgálatába állítják. Horthy kijetentette, hogy a nemzeti hadsereg a mindenkori kormány akaratának lesz végrehajtója, tehát nem csupán a mostani kormányt, vagy annak pártját szolgálja, hanem az egész nemzetet. Aki elolvasta a nyi­latkozatát, az mást nem érthetett belőle s ennek a nyilatkozatának éppen ez a fontos politikai jelentősége, amely lehetővé teszi a pártok közt való megegyezést. De Friedrich István nem akar megegyezést, semmi szin alatt sem akar távozni a helyéről, mert belügyminisztere, Be­nicky Ödön mondotta egy nyilatkozatában, Frtedrich távozása irányváltozást jelentene. Nos, hát éppen ez az irányváltozás volna szükséges az ország külső és belső békéje érdekében, nem a keresztény és nemzeti irány változása, hanem az úgynevezett „intranzingens keresztény és nemzeti irányé", az üldözésekben megnyilvá­nuló türelmetlenségé, a sötét retrográd szellemé. Friedrich sokkal fontosabbnak tartja a maga személyét, semhogy azt a hatalmat, amelyet a „kereszténység és a nemzet" jelszavaival tart kezében, más, akár saját pártjabeli politikusnak is átengedni hajlandó volna. Érdekesen meg­nyilvánult ez egy intervjuban, amelyet vele egy hirlapiró folytatott. — Az antant megbízottja részéről, mon­dotta Friedrich, csak az a kívánság merült föl, hogy egy liberális és egy szocialista politikussal egészítsük ki a kormányt. Szó volt arról is, hogy én, mint miniszterelnök hagyjam el he­lyemet, mert a politikámat a körülöttünk tevő országok külpolitikai szempontból kifogásolják és vállaljak a kabinetben más tárcát. Aztán az erősen megcenzurázott nyilatkozat végén elmondja, hogy az ország sorsát érintő nagy problémákról tárgyal az antant képviselő­jével s — kérdezi — nem sokkal fontosabb dolgok-e ezek, t. i. azok a bizonyos ismeretlen nagy problémák, mint az, hogy benn van-e a kormányban egy liberális és egy szocialista miniszter ? Friedrich a minisztertársaival ismét bizalmat szavaztatott magának. Mialatt Horthy az ellen-1 zéki vezérekkel tárgyalt Clark lakásán, Friedrich minisztertanácsot tartott. Ezen később meg­jelent Horthy is, gróf Bethlen István kíséreté­ben, közölte a minisztertanácscsal, hogy meg­egyezett az ellenzéki pártok vezetőivel és a megegyezés szövegét fölolvasta. Aztán — mint I az egyik estilap írja — kifejtette azt az állás­pontot, hogy Friedrich István személyében látja a válság megoldásának egyetlen akadályát. Friedrich István nélkül aránylag könnyű szerrel lehetne megegyezést létesíteni az ellenzékkel. Kérte erre vonatkozóan a minisztertanács döntését. Friedrich kijelentette, hogy hajlandó meg­hozni a lemondás áldozatát, de kiköti, hogy csak egy szocialista és egy liberális minisztert vegyenek a kabinetbe s hogy mielőbb hivják össze a nemzetgyűlést. Sürgette még azt is, hogy a keresztény blokknak a kormány mellett tett ismeretes határozatát Clark elé juttassák. Ebben pedig Friedrich megmaradását kérik az antanttól. Ezután a miniszterek közül legtöbben Fried­rich lakására mentek s ott folytatták a tanács­kozást. Hogy mi történt köztük, azt persze nem lehet tudni, de a tanácskozás után újra minisztertanácsot hivott össze Friedrich. Ezen aztán egyszerre megállapították, hogy nincs is kormányválság. Ilyen értelmű kommünikét adtak ki. Ezzel szemben maga Clark az antant képviseletében szilárdan kitart a kon­centráció mellett. A nála járt keresztény politikusoknak is kifejtette annak szükségessé­gét, hogy számottevő pártok résztvegyenek a kormányzásban. Clark szerint a helyzet leg­könnyebben ugy volna megoldható, ha Fried­"rich távoznék, a kormány kiegészítené magát a többi pártokból akképeu, hogy ez a liberális elemeket is kielégítené. Természetes, hogy más nem is lehet a helyzet megoldása. Az erdélyrészi tiszt­viselők helyzete. (Saját tudósítónktól.) Alkalmunk volt egy aradi állami közalkalmazott-tisztviselővel be­szélni, aki az erdélyrészi távoli vidékekre gya­korta tesz hivatalos utazásokat. Érdeklődtünk, hogy milyen a közhangulat az ottani magyar tisztviselők körében. A tisztviselők helyzete — mondta informátorunk — a románok alatt ked­vezőbb, mint a meg nem szállott területeken, mivel a románok nagy súlyt helyeznek arra, hogy az adminisztratív ügyek zavartalanul bo­nyolittassanak le. Felemelték a havi háborús pótlékot 300 koronáról 500 koronára. Azokat a tisztviselőket pedig, akiket véglegesen a román tisztviselők statuszába akarnak átvenni, arány­talanul magasabb fizetéssel kötik le s magasabb állásba is helyezik. Egy vasúti ellenőrt pl. igazgató-helyettesül neveztek ki. A magyar tisztviselőket Aradon most állították a dilemma elé, hogy átlépnek-e a román állam szolgála­tába, vagy nem. A tisztviselők tekintettel arra, hogy a meg nem szállott területeken sem el­helyezést, sem lakást nem kaphatnának, oly irányban tárgyalnak, hogy mindannyian szol­gálatot vállalnak. Arra a kérdésünkre, hogy véglegesnek tekin­tik-e az erdélyrészi tisztviselők jelenlegi hely­zetüket, a leghatározottabb nem-mt\ válaszolt a kérdezett. Az erdélyrészi magyarok talán századok óta nem éltek olyan bensőséges magyar lelkiéletet, mint most. Erdélyben rend és nyugalom van. A románok a magyar nemzeti eszme, a magyar hazaszeretet hirdetése ellen a sajtócenzura utján sem tesznek semmit és bár bizakodon hangoz­tatják, hogy berendezkedéseik állandóak, valami nagy reménykedéssel nem tekintenek a béke­szerződés nyilvánosságra jutása elé 1 Az élet jóval olcsóbb az erdélyi részen. Élel­miszer van bőségesen, teksztil- és gyarmatáruk­ban sincs hiány. Ami pedig a közbiztonságot illeti, az panaszra nem ád okot. Kellemetlensé­gek azért mindenütt vannak. A Kossuth-szobrot egy éjszaka megrongálták, a szabadság-emlék­oszlopot leakarják bontani. Hasonló tüszurások napirenden vannak. A mieink megvannak győ­ződve arról, hogy magyarok maradnak és hogy számukra máshol nincsen hely. Bíznak abban, hogy rövidesen rend lesz. Végleges rend. fl fölemeli hadisegéliiek. Sok szülő Jelentkezik a végkielégítésért. (Saját tudósítónktól.) A hadisegélyesek még mindig tömegesen jelentkeznek a hadisegélyző­hivatalban. Nem csoda, mert igen nagy a nyomorúság. A kormány egyik legutóbbi ren­deletével fölemelte a segélyeket 50 százalékkal. A rendelet szerint most már csak a hadifog­ságban levők és az utókezelésben részesülő rokkantak feleségeinek és gyermekeinek jár. Azok a szülők, akik fiaik után kaptak hadi­segélyt, erre való jogosultságukat október 31-vel elvesztették és csak rendkívüli esetben kapnak végkielégitésül egyszersmindenkorra járó segélyképpen 200 koronáig terjedhető összeget. Főképen az ilyen szülők jelentkeznek sokan a hadisegélyző-hivatalban, amely a bejelentő­hivatallal eSy épületben van. Ott megvizsgálják, hogy fönforog-e az a rendkívüli eset, amikor a végkielégítés kijár. Ez az eset az, hogy a szülő keresetképtelen. A kerületi rendőrbiztosság részéről fölülvizsgálják a szülő bemondásának az igazságát s akkor a főispán kiutalhatja a 200 koronáig terjedhető segélyt. Ez bizony elég hosszadalmas eljárás azért a csekély össze­gért, de sok szegény embernek nagy pénz az. Sajnálatos persze, hogy a kormány éppen a hadisegélyezésnél takarékoskodik. Olyan nagy hibája ez, amelyet a végleges kormánynak föl­tétlenül helyre kell pótolnia. Nem járja, hogy öreg, vagy beteg szülőket, akiknek a fiuk a harctéren eltűnt, vagy teljesen megrokkant, 200 koronával elégítsenek ki s csak akkor, ha maguk teljesen keresetképtelenek. Nem kell egyébként azt gondolni, hogy azok a hadisegélyek, amelyeket a hadifoglyok felesé­geinek, gyermekeinek adnak, valami nagy ösz­szegek volnának, még az ötvenszázalékos emelés után is. A feleség, ha nincs gyermeke . havonként most 63 korona segélyt és 20 ko­rona lakbért kap; ha a hadifogolynak, vagy az utókezelésben részesülő rokkantnak felesége és egy gyermeke van, akkor azok 106 korona 50 fillér segélyt és 20 korona lakbért kapnak havonként. Három családtagnak (feleség és két gyermeknek) 142 K 50 fillér hadisegély és 20 K lakbér a havi jutaléka. A további segélyek a következők: 4 családtag hadisegélye 177 K, 5 családtagé 202 K 50 fillér, 6 családtagé 225 K. A lakbérsegélyük 30—30 K havonként. 7 családtag hadisegélye 247 K 50 fillér, 8 család­tagé 270 K, 9 családtagé 292 K 50 fillér. A lakbérük 40 — 40 korona. 10 családtag hadi­segélye havi 315 korona, 10-nél több ^család­tagé 330 korona. A lakbérük 50—50 korona. • Közöltük, hogy a rokkantak nyugdiját föl akarja emelni a kormány, hogy mennyire, az még ismeretlen. A rokkantak uj összeírása most folyik a régi gimnáziumban, a sorozó-bízottság helyiségeiben. Föl akarják emelni a hadiözve­gyek nyugdiját is. Tény, hogy a rokkant és az özvegyi ellátás most szégyenletesen kevés. * Arról értesülünk, hogy legközelebb a mi­nisztertanács foglalkozni fog azzal a kérdéssel, hogy a hadifogoly tisztek családi illetményeit bizonyos százalékkal felemelik. Tudvalevőleg a legénység hozzátartozóinak hadisegélyét is felemelték ötven százalékkal és ezt a felemelést ki akarják terjeszteni a tisztek családi illetmé­nyeire is. Egy hadnagy családja, ha a család feje hadifogságban volt, eddig száz koronát kapott havonta, — olyan kevés összeg a mai viszonyok között, amelyből igazán nem lehet megélni. Még nincs eldöntve, hogy ötven vagy száz százalékkal emelik-e fel ezeket az illetmé­nyeket, de mindenesetre itt az ideje, hogy a rettenetes és fokozódó drágasággal egyidejűleg némileg lépést tartson a kormánynak az a tö­rekvése, hogyha sovány kenyérrel is, de mégis valahogyan kenyérrel lássa el a had.ifogoly tisztek családját. GAMBRINUS-BÜFFÉ Szeged, Feketesas-utca. Keleti-palota, a Telefon 836. Meleg ételek, reggelik és vacsorák, n Világhirü Szent István dupla malátasör. wr Tiszta, szolid és figyelmes kiszolgálás. A városkormányzó sajtóirodájából. t

Next

/
Thumbnails
Contents