Délmagyarország, 1919. november (8. évfolyam, 235-259. szám)

1919-11-09 / 241. szám

Ára 60 fillér. , ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K félévre . 48— K negyedévre 24.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fill. Vasárnapi szám ára 60 f. Szerkesztőség: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja: 305. Kiadóhivatal: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A kiadóhivatal telefonja: 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 241. szám. Vasárnap, november 9. Prelogg Józsefhez. Irta: Juhász Gyula. Főtisztelendő Uram, a piaristák egy * régi tanítványa szól Önhöz. Több ennél, egy régi kollégája is Önöknek, aki egy esztendeig maga is viselte Kalazanti szent Józsefnek, a kicsinyek atyjának tisztelendő öltönyét. Még ennél több, egy magyar költő szól önhöz, akinek szava milliókhoz beszél és beszél elsősorban az ifjúsághoz, a jövő nemzedékéhez, amely — én érzem és tudom — engem szellemi vezérének tud és Iái, nem a felsőbbség tekintélye, de a szive, lelke sugallata révén. Főtisztelendő Uram, az irodalom töiténete följegyzi, hogy Juhász Gyula a szegedi városi főgimnáziumban töltötte ifjúsága nyolc esztendejét. Ez az intézet mindig híres volt arról, hogy tanárai jó magyarok és jó emberek. Maradjunk most az emberségnél. Ez az emberség azt diktálta mindig e kegyes iskolában, hogy a diákban ne lássanak mást, mint gyenge, zsenge palántáját a jövőnek, amelyet szeretettel, gonddal, jósággal és türelemmel gondozni, ápolni, óvni és nevelni kell. A Magyar Gábor iskolájában idegen volt, belőle száműzött volt a türelmetlenség, az elfogultság szelleme. A gyűlölség és bosszú * szelleméről és tényeiről nem is szólva. A Magyar Gábor iskolájában felekezeti, faji, nyelvi és osztálykülönbség nélkül mindenkit egyforma, igazságos elbánásban részesítettek. Nem nézték és nem tartották számon, hogy ki az apja, polgármester-e vagy ^postatiszt, nem Ítélték meg aszerint, hogy milyen templomban mutatták be, mikor megszületett és milyen nyelven gőgicsélt, amikor az anyatejtől elválasztották. Azaz, mégis, volt valami különbségtevés itt. A szegényekre, az árvákra, a jólét és boldogság kis számüzötteire, a K lyukas cipősekre, a foltos nadrágosokra, a tízórai nélküliekre melegebb tekintettel, simogatóbb lélekkel néztek, ezeket gyöngéden és atyai szeretettel ajnározták, hiszen ezek azok, akiket a Kalazanti szent elsősorban az ő nagy, forró, tiszta szivéhez ölelt, hiszen ezek azok, akik a betlehemi jászol legendája szerint a jövendő igazi trónkövetelői, hiszen ezek azok, akiknek sorából a Petőfi Sándorok, a Táncsics Mihályok, a Munkácsy Mihályok, a Vámbéry Árminok, a Kiss Józsefek, a lángész, a tudomány, a művészet valódi magyar nábobjai kikerülnek. De profundis, alacsony viskókból, szegény hajlékokból rekrutálta a kegyes tanitórend is mindenha legjobb és legnagyobb fiait, a Magyar Gáborokat. És a valóban józan magyar géniusz vezette ősi öröksége, legnemesebb hagyománya, a báró Eötvös József, Kossuth Lajos és Deák Ferenc lelke szerint való liberalizmus vezérelte mindig minden tényében a szegedi kegyes iskolát. Az én szegedi történelem-tanáromnak például — igazán tudós tanár volt — a nagy francia forradalom állott legközelebb az érdeklődéséhez, a szeretetéhez és ő volt az, aki — római katolikus szerzetes pap — amikor Luther Mártonról beszélt, megállapította róla, hogy az emberiség történetének egyik legnagyobb hőse, a gondolat és érzés szabadságának egyik legbátrabb hérosza volt. Nyolc évig jártam én az Önök iskolájába, a Magyar Gábor iskolájába, amely akkor valóban a magyarság, az emberség, a szerelet és igazság temploma volt. Nyolc évig jártam oda és például arról, hogy a szomszédom más vallású, csak azért vettem tudomást, hogy a hittanórán nem találtam. De a másik órán már ezt is elfelejtettem és különben is a hittanórán nem volt szó egyébről, mint arról a nagyon régi, de mindig nagyon aktuális intelemről, hogy Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat! Főtisztelendő Uram, bár sajnálattal értesültem arról, hogy az Önök iskolájának, az én iskolámnak három legderekabb tanárát elhelyezték Szegődről sokkal kisebb helyekre az idei tanévben, én azt remélem, hogy azért a régi szellem, a jó szellem, az emberszeretet és a keresztényi jóság, türelem, megértés és megbocsátás szelleme továbbra is élni fog a szegedi kegyes iskolában. Nekem nagyon a szivemhez nőtt ez az intézet, itt álmodoztam és ébredeztem én, itt nőttek ki a szárnyaim, itt voltam én egy eljövendő szebb, jobb és igazabb világrend kis Árgirus királyfia, innen indultam el a milliók szivéhez, a jövő kapujához, jogot érzek magamban megkérdezni: hogyan sáfárkodnak ma a régi hagyatékkal? A Feketesas-utcai jogi szeminárium szomorú története. (Saját tudósítónktól.) Néhány héttel ezelőt sokat suttogtak arról, hogy egy Klauzál-téri kávéházban kibontja zászlóját a szegedi rojalistapárt Ezzel kapcsolatban arról is szólt a fáma, hogy a budapesti Ébredő Magyarok Szegeden egy, a legmodernebb harci eszközökkel felszerelt fiókintézetet kivánnak létesíteni, amelynek élére egy kiváló képességű harcedzett budapesti vezért fognak állitani. A rojalista-párt zászlóbontását és a fiók ébredő egyesület megalakulását nem jelentették be hivatalosan, a zászlóbontás és a pártalakitási akció sikertelenségéről azonban néhány sorban a lapok beszámoltak. A szegedi rojalistapárt és a fiókegyesület meghalt, mielőtt megszületett volna. A halál oka: közöny és részvétlenség. Az Ébredő Magyarok szegedi fiókegyesületének alakulási munkálatairól és a munkálatok eredménytelenségéről most már legteljesebb részletességgel és tárgyilagossággal számolhatok be. Még akkor, amidőn az első lépés megtörtént az egyesület megszervezésére, hosszabb beszélgetést folytattam dr. Kertész József tanárral, akit a központ az egyesület megszervezésére és. vezetésére leküldött. Annak idején, amikor közöttünk a rendkiVül érdekes beszélgetés lefolyt, ígéretet tettem dr. Kertésznek, hogy a beszélgetésből egyelőre nem közlök le semmit, ha azonban később szükségét látnám, a közt is érdeklő részletekről mindenesetre be fogok számolni. Ez az időpont elérkezett. Az egyesület-alakitási akció a szó szoros értelmében csütörtököt mondott, mert ahogy dr; Kertész előttem kijelentette : „Szegeden borzalmasan közömbös nép lakik, itt nem lehet csinálni semmit." Kertész doktor már végleg el is távozott csalódásokban gazdagon Szegedről, ahol letelepedni óhajtott. Közlésem most már nyilván nem fog zavarólag hatni a .szervező munkálatokra", amelyeket Kertész doktor egészen csendben, ha szüksége mutatkozott volna, csak éjjel akart folytatni, aki ilyenformán nappal szemináriumi tanár, éjjel pedig — amikor mindenki alszik — ébredő-vezér lett volna. Tanuljunk jogot! Néhány héttel ezelőtt a szegedi lapokban egy nagybetűs hirdetés jelent meg, amely azt adta hirül, hogy dr. Kertész József jogi szemináriuma a Feketesas-utca 22. számú ház második emeletén megnyílt. A szeminárium olyan időben nyilt meg, amikor az országban fékeveszett felekezeti mozgalom indult meg és amikor éppen ezeknek a felekezeti viszályok következményekép a budapesti tudományegyetem kapui bezárultak. Olyan időben, amikor az egyetemén bizonytalan ideig szünetelnek az előadások, nem igen tanulgatnak a jogászok szemináriumban, akik még normális tanulmányi viszonyok között is csak néhány héttel a biztos alapvizsgálati és szigorlati terminus előtt szokták igénybe venni a szemináriumot. Kertész doktor is érezte, hogy a konjunktura nem kedvez jogi szeminárium létesítésére, nem is azért létesítette, hogy abból éljen meg Szegeden. Olyan keveset Budapesten is kereshetett volna intézetével, mint manapság Szeged városában, A jogi szeminárium azonban nagyon jó ürügy és alkalom lett volna, hogy annak leple alatt a doktor ur kizárólag tulajdonképeni hivatásának, helyesebben : „legfelsőbb helyről kapott megbízatásának" szentelje „drága" idejét és képességét. . Valóban a doktor ur egyszerre rendelt rrieg a cimfestőnél tetszetős aranybetűs cégtáblákat a szeminárium részére és a bélyegzőgyárosnál egy csinos kerek bélyegzőt az „Ébredő Magyarok Szegedi Fiókegyesülete" számára. A bélyegzőgyáros diszkréten szállította a bélyegzőt Kertész doktor urnák, amelyről kettőjükön kivül egyedül én birtam tudomással. Meg is őriztem híven a nagy titkot — mindmáig, amikor a titok felfedesével már nem ártok sem a nemlétező egyesületnek, sem pedig Kertész doktor urnák, aki — sajnos — semmi hasznát nem vehette a drága bélyegzőnek. A szemináriumban. Nagyon kíváncsi voltam, hogy ki lehet az a dr. Kertész József, aki jogi szeminárium-tulajdonos és egyben egyesületi vezér. Felmentem a doktor úrhoz néhány nappal azután, hogy a bélyegzőt leszállították. Ebéd után egy órakor csengettem be a szeminárium ajtaján. Csontosarcu, vállas, középmagas barna ember fehér orvosi köpenybén nyitott ajtót, — amint a bemutatkozásból megtudtam, — maga Kertész doktor. Láthatóan meglepte érkezésem. Nem vezetett be a szobába, hanem mindjárt az előszobában megkérdezte tőlem, mit parancsolok. Megsejtette, hogy -nem a szemináriumába akarok beiratkozni, különben bizonyára udvariasan betessékelt volna. — Kérem doktor ur, — feleltem egyenesen — ugy értesültem, hogy Ön Szegeden királypárti és felekezeti propagandát folytat. Szeretném tudni, igaz-e, mert megakarom irni. Alig fejeztem be a mondatot, már benn ís voltam a szobában. A doktor ur beinvitált és hellyel kinált meg.. . — Tessék beszélni, — mondotta. — Ugy tudom, hogy Ön Windischgraetz herceggel is összeköttetésben áll, erre vonatkozóan találtak is Önnél iratokat és más egyebet, ami egy jófajta propaganda sikeréhez szükséges. A doktor ur egy darabig hallgatott. Láfizott hogy keresi a feleletet. — Csak örülnék neki és kitüntetésnek veinín . ha igaz volna, — felelte nagysokára. Elmondott. Nagyon megelégedve a saját feleletével. — Mégis — folytattam — a mai viszc ; ->k között épen Szegeden nyitott intézetet doktor yr és épen jogi szemináriumot ? — Tessék beljebb fáradni a másik szobába A feleségem is szeretné hallani a beszélgetésünket. És a másik szobából már hivott is egy kedves női hang: — Tessék csak bejönni. Nagyon szeretem hallgatni, ha politikáról beszélgetnek. Bementem a másik szobába. Kertész doktor felesége, egy kedves úriasszony, ágyban feküdt Leültem egy székre az ágy mellé. — Amint látja — vette most át a szót Ker-té^z doktor — a feleségem beteg. A kommunisták e verték, mert nem akarta megmondani, hogy hol rejtőzöm. Engem is borzasztóan elvertek, de ¡már kihevertem, szegény feleségem azonban még mindig nyögi a verést. Valósággal összetörték a csontjait. Épen azért jöttem le Szegedre, mert itt jobban ápolhatom a feleségem és az élelmezés is sokkal könnyebb, mint Budapesten. De nem maradunk Szegeden. — Hogyan ? Elmennek Szegedről ? Nem vált be az intézet? — Csak én megyek, — felelte Kertész doktor — a feleségem itt marad. Borzalmasan közömbös nép lakik ezen a Szegeden, nem lehet itt semmit sem csinálni. . — Mégis volt hát valami politikai célja a lejövetelének — kérdeztem. — Budapesten az Ébredő Magyarok egyik vezére voltam, azért fogtak le a kommunisták. A doktor most már engedett fagyosságából és belemelegedett politikai nézeteinek kifejtésébe. Én természetesen az aktuális problémákra igyekeztem terelni a beszélgetést. — A munkásság meghalt Magyarországon, — mondotta. A munkásság bebizonyította, hogy nem érett a kormányzásra. Órák és ékszerek részletfizetésre! Elsőrendű nagy javitótnífhely! = Irifz József (A Brausweiter-cégnek 10 évig volt elsőrendű szakmunkása.) 287 mű órás és ékszerész ;=§ Dugonics-tér 11. szám. Törött aranyat a legmagasabb árban vesz.