Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)

1919-10-11 / 217. szám

I ' Vi- . . VT£"v • ' -...Vi- .- ' mwi i&tm DELMAGYARORSZAQ Szeged, 1919 október 11. sodot az a,probléma, amelyet mi nyolc hétfeit ezelőtt leszögeztünk: áttudja-e venni a liberális pol0fSág és munkás­ság a kormányzatot^? Ha igen,' meglehet gyorsan oldani az öss?es függő kérdéseket és meglehet ' teremterii a további fejlődés feiféteteilit. Néhány szó az egyetemről. A világkatasztrófává "fejlődött szénhíány'nem­csak a munkást fosztja meg a kenyerétől, hanem meggátolja a kulturális haladást, a „tanulást is.. Az egyetemek^"iskolák kapui zlrva vannak és a bennük honoló hidegség a bizonytalan jöv.ö fagyos halálléhelete. .Minden gondolkodó ember, agyában a2 a kérdés kisért, mi leSz a télen? Hová fajul a munkanélküliség, az anyaghiány? És ¿ kérdésre feleletet oly nehéz találni. A napokban fenn voltam Budapesten és elég körülményes úton-módon alkalmam nyilt be­szélni a műegyetemen egy-két tanárral. Körül­ményes módon, mert az' egyetem kapui utóbbi időbért előfordult botrányos esetek miatt, zárva vanfták és "fcsat a tanárok, Vagy tiszt­viselők mehetnek be. A kapukon ott van . — tájékára néznének -r elmúlt az az id&l Maguk s egyszersmind feíszólifott, hogy igyekezzek minél több .illetékes emberrfiLerről a dologról beszélni. Ezután felkerestem ilosvay Lajos tanár utat cliémiai láboratóriumában. Mikor előadtam jö­vetelem okát és célját és a Schauschek tanár úrral folytatott beszélgetésem tárgyát, a szegedi egyetemi tanfolyamok létesiíésene eszméjét és indokait, a következőket mondotta, folyton erő­sebb és erősebb felháborodást kifejező hangon : — Hát azt gondolják az urak, hogy majd odahaza kényelmesen henyélnek és feljönnek az egyetemre vizsgázni és mi majd -akceptáljuk a jelentkezőket anélkül, hogy a müegyétem főzték ezeket az állapotokat, és amit főztek, egyék is meg! Maguk az okai mindennek/-ma­guk csinálták ezeket a borzalmas állapotokat^ az örökös forradalmakat, viseljék a következ­ményeit. h • VStW : • -;ri -¿Természetesen tiltakoztam ezen vádak etien és mikor kijelentettem, hogy .éppen miránk nem lehet ezt fogni, akik., már április óta Sze­geden vagyunk, még ihgerü'ltebb hangon jelen­tette5 ki, Tiogy: — Mégis maguk az okai 1 Miért nem jöttek föl és miért nem verték szét azt a garázdál­kodó bandái miért várták meg, mig * „nők" cselekszem k. Nem. - tudják meg az iirak, — nem kerülik el tetteik büntetését. Láttam, hogy nem boldogulok a „méltóságos Czakö, rektor _ur figyelmeztetése va hallgatóin úrral"; eltávoztam. azonban előbb?- szerényen részére a szigorú miheztartás végett" Én ugy megjegyeztem, hogy a tanfolyam létesítését jutottam n^égjs be, hogy minden tanárhoz, aki- - - - • vél beszélni szerettem volna, a kapuban strá­zsáló szolgák egyikével beküldtem egy név­jegyet, amelyben kihallgatást kértem „az április­ban haza (Szegedre) utazott és a szigorú határ­elzárás miatt otthonrekedt műegyetemi hallgatók ügyében". Szerencsém volt, mert a tanárok mindegyike akceptálta az ! .indokot és ráírta névjegyemre a megváltó „hejöhet"-et. Élőször Nagy Virgillel, az építészi szákosztály egyik tanárával akartam beszélni, de őt, nem talál­tam szobájában, ellenben két .segédtanárral beszéltem. Ok nagy jóindulattal fogadtak és kijelentették, hogy azok a hallgatók, akik nem hallgathatták végig az előadásokat, elmaradt rajzaik beadása után collóp'uiumra jelenkezhef­nek és indexük aláírása nem íog akadályokba1 ütközni. Megköszöntem jóindulatukat és egy ideig beszélgetve még a szegedi állapotokról — eltávoztam, hogy fölkeressem Schauschek tanárt, ki a, szabadkézi ,rájz tanszékét foglalja; el. Vele hosszabb ideig beszélgettem és be­szélgetésünk közben megpendítettem azt az. eszmét, hogy „jó lenne egy-két vidéki város­ban, természetesen elsősorban Szegeden, egye­tem; oóttanfolyámokat rendezni, részint» a nyári pótszemeszterek befejezéseképen (katonahallga­tók részére), részint azon hallgatóknak, kik "'» . '1. - .... 'i /i4Á ÁlrIKAl kai, ahova azonban annak idején beiratkoztak", töjetónfettm . Wy evvel az eszmével, mái­kezdetben foglalkoztunk itt,Szegeden és tarióf­tunk is egy orvosi és. műegyetemi tanfolyamot, de az idő'rövidsége és a'folytop változó poli­tikai állapotok miatt nem' fejezhettük be telje­sen. Most azonban sokkal több eredményt várhatnánk tőle, különösen ,akkor, ha £gypár egyetemi tanár vállalkozna/az előadások tartá­sára. Ügy gondolom. — mondottam —, hogy a város tőle telhetőleg elősegítené — anyagi támogatással, helyiségek rendelkezésre bocsá­tásával, fűtőanyag biztosításával — ennek az eszmének megvalósulását. Szeged különben is előnyös helyzetben van erre a célra., mivel itt mégis nyugodtabb a hangúlat. valamivel jobbak a' ntegélheléfcí viszonyok. Schaüschek tanár ur mégigérte. hogy pártolni fogja e'zt • az eéztnét r . Szegeden mindezek dacárá mégis keresztül pró­báljak vinni és megkockáztattam- azt a kijelen­tést, hogy. nem tartom fontosnak azt> hogy az ember hol tanult meg valamit, ha azt, amit megtanult; tudja; Már az ajtót is becsuktam mögöttem, de azért mintha hallottam volna egy halk inem-nem-sohá^-t. : •) ..>V%­Másnap a szokott bejelentési módon föl­kerestem Tütössy; tanár urat, kki megértéssel, jóakarattal és helyesléssel fogadta indítványo­mat. Megígérte, hogy részünkre kiadja a II. fél­évben be nem .adott szerkesztési gyakorlatok témáit, a lehetőség szerint rédukálva. Elmond­tam neki, íiogy Szegeden völt már egy tan­folyam/ fölsoroltam, hogy kik tartották. Meg­kért, hogy dr. Thiering Oszkárnak, Tóbiás Lászlónak' és a többi régi hallgatóinak adiam át üdvözletét.- " .t^x; Beszéltem még Kurschák, König, Schaferzih tanár urakkal is kik, mind helyeselték a, pót­tanfolyam eszméjét. Néni tudómé Szeged város illetékes köreiben pártolásra, talál-e ez az eszme, azt gondolom igen. Hiszen Szegednek régi vágya volt az egyetem és ha ez megvalósul és ha ez sikerül, ki''tudja; talán a jövő szegedi egyétem alapjául fog szolgálni. Szeged, mint már fentebb mondottam, elő­nyös helyzetben van, mert ha például egyik iskola egy-két termét kapnánk meg, a hidegebb' napok beálltával elenyésző kevés fűtőanyag kellene ahhoz a mennyiséghez képest, amit a budapesti egyetemek hatalmas épületeinek fű­tése fölemészt. Azonkívül me .találhatná itt a komolyan tanulni akaró ifjúság a tanuláshoz szükséges nyugalmat, amire Budapesten egyálta­lában nincsen kilátás. A műegyetemi tanárok­nak az előadások megkezdéséről általában az a véíéméhyük, hogy február közepe előtt nincs semmi remény az egyetem mégnyitásáía, ftíert ha még kapnának is szenet annyit, amennyi egyideig elegendő ienne, nem akarják és nem is tanácsos az előadásokat megszakításokká! folvtatni. " k >' " Szomorú, kétségbeejtő állapotok ezek, Segí­teni alig lehet és mindenkinek meg kelt» ra­gadni minden módot, minden eszközt, ¡.minden alkalmat, hogy ahol lehet valamit segíteni, ahol lehet ez óriási veszteségeket némileg pótölni ottan az áldozattól vissza nem riadva a cselekvés terére kilépjen. A fásultságból fel kell ébredni is el kell nyomni az oktalan szenvedélyek fölszabadult garázdálkodásait a jövő, a békés magyar jövő érdekében.' Magyar László. : " "". j .' . ' ...... V» —" betörőbandát. (Saját tudósítónktól.) A legutóbbi két hét alatt majdnem naponként szerepelt egv-két' be­törés a rendőri krónikában. Már az első betö­rések azt a gyanút ébresztették a rendőrségben, hogy Szegeden egy szervezett betörőbanda ga­rázdálkodik és ez a banda végzi á gvors egymásutánban ismétlődő betörési müvele'eket. A rendőrségnek főleg az a körülmény szolgál­tatott okot, erre a feltevésre, hdgv á legtöbb betörést ugyanazon módszerrel hajtották végre a betörök. Meglesték a háziak távozását és azufá.n, álkuicscsa! behatoltak a lakásba, ahon­nan a legértékesebb holmikat emelték el. Á rendőrség nagy apparátussal indította még a nyomozást, amely' sikerrel végződött. Ma már a betőrőbanda valamennvi tagia"or-J gazdástul együtt lakát alatt ál ' f A betőrőbanda elfogatásáról alábbiakban számolunk ber 't.> ; . Az utóbbi időben gyors egymásutánban nyolc betörésről tettek jelentést a "rendőrségen! A rendőrség detektív-osztálya fáradságot nem kímélve, éjjel-nappal nyomozott a betörők után." Fáradságukat siker koronázta. Kátlai Gábornak sikérült elfognia a bandá egyik tagját.: Kolo­rits Ferenc budapesti fényképészt. -A detektívek ugyanis a betötések után erősen szemmel tar­tották a városban levő idegeneket. Ilyen módon, megállapították, hogy a fénvfcépész is foglalko­zásnélkül lézeng, nappal'otthon tartózkodik, este pedig távol van. A fényképészt vallatóra fogták, beismerte, hogv résztvett a betörésben1 és letartóztatták. Letartóztatása után Vecsernyés István, Fosz­lós Mihály, Kiss G, Dezső és Busa Miftálv detektívek gyorsan elfogták a banda másik két tagját : Neumark' Sá&üel és Szabó Ignác budá­pesti iakosobatü: ....... A nyomozás során a betörők elismerték,, hogy ők .törlek, be ..Reschojfczky Ede KáJmán­utca 24. szám alatti, Újházi József, Tisza Lajos-köriit 90., Kardos Ferenc Kertész-utca 3. és Schillingef He'nrikné Polgár-utca lá. szám alatti lakásába és Ők vitték el az ellopott értéktárgyakat. Mintegy 50.000 körön a értéket képviselnek azok a tárgyak, amelyeket a betö­rők elvittek ezekből a lakásokból." A rendőrség kézrekeritette a betőrőbanda orgazdáit is: Bradövszky Izsó és nejét (Polgár­utca 14.) és Zubek István korcsmárost. Az orgazdáknál megtalálták a lopott holmik leg­nagyobbrészét. i A be;törők még tögadjákj rhogy. részesei len­nének áz utóbbi napok többi bétöréseinek. Kolorits Ferenc azt vallotta, ,hogy a többi be­töréseket olvasta az újságban és roppant fel tóit háborodva, mert tudta fitjgy a rendőrség a 'betörések süríi ismétlődése miatt.még nagyobb eréllyel fogja folytatni ,a nyomozást- iy r { A rendőrség most azt igyekszik kinyomozni, nem vóít-e része a betörőbandának azokban a belörésékben is, amelyeket ma még nem akar­iak beismerni. ÜBH

Next

/
Thumbnails
Contents