Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)

1919-10-30 / 233. szám

fcST Ara 40 fillér. ELŐFIZETÉSI ÁRA: • efeész évre 96.— K félévre . 48.— K negyedévre 24.— K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fill. Szerkesztőség: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja : 305. Kiadóhivatal: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A kiadóhivatal telefonja : 3Q5. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 233. szám. Csütörtök, október 30 Adópolitika. IV. — A földadó. — Előző cikkemben élénken rámutattam arra a körülményre, hogy mily nagy és jogtalan kedvezményben részesül a megadóztatásnál a nagyés középbirtok. Rámutattam egyben arra is, hogy ennek a jogtalan adókedvezménynek egyik oka az, hogy csak a főterményekből (pl. a szántónál a gabonából, a kaszálónál- a szénából) eredő hozadékot vették a jövedelem kiszámításának alapjául, míg a mellékterményekből befolyó igen jelentős, sokszor a főterményét is megközelítő jövedelem számításba se vétetett. Rámutattam arra is, hogy amint a konzervatív nagybirtokos osztály a parlamentben és az országban szinte a főhatalmat tartotta kezében, ugy ez az uralom a kataszteri jövedelem felbecsülésénél is éreztette hatását a birtokos előnyére, bárha formailag a becslés a törvény utasításai szerint is folyt le. Hogy az adózásnak ez a kiáltó igazságtalansága a mindenkori kormányok jóváhagyó tudomásával történt, annak legbeszédesebb bizonyítéka, hogy a pénzügyminisztérium mar- az 1893-as adóexpozéjában elismerte, hogy a földbirlok tényleges tiszta hozadéka legalább is 2 és félszer akkora, mint a törvényben adóalapként megállapított kataszteri tiszta hozadék. De ma már ez a- megállapodás sem lehet helyes, mert a megállapítás óta elmúlt negyedszázad alatt — ha el is tekintünk a háborús években elért abnormis jövedelemtől — a mezőgazdaságot is érintő nagyarányú fejlődés következtében a földbirtok tényleges jövedelme ezen két és félszeresen felül is lényegesen emelkedett. Bizonyára ezt tartotta szem előtt Wekerle, amidőn 1907-ben a földbirlok tényleges jövedelmét 3 milliárdra becsülte. Érthetetlen tehát, hogy az uj tőrvény miért csak 370 millióban kontingentálta a kataszteri tiszta hozadékot, holott 1893—1900-ig terjedő időszakban az átlagos tiszta hozadékot, kerekben 303 millió koronát alapul véve, a tényleges hozadék ennek 2 és félszerese =•= 757,500.000 korona. Körülbelül ugyanezt ' az összeget, 725 millió koronát állapit meg Fellner 1901-ben a földbirtok tiszta hozadékának, aki a föld tiszta jövedelmét, az ezt legpregnánsabban kifejező földbérek alapul vétele mellett számítja ki. Ez pedig nem jelent kevesebbet, minthogy az évenként tényleg fizetett 58 millió korona földadó helyett évi 155 milliónak, majd később Wekerle 1907. évi becslése szerint évenkint 750 millió koronának kellett volna befolynia. Istenem mennyi kórházat és iskolát lehetett volna felállítani és fentartani s mily tisztességes existenciát nyújtani az éhbérért dolgozó köztisztviselőknek ezekből az évi többszáz millió különbözetekből, ha a nagybirtokos osztály is igazságos adót fizetett volna. Ha a törvény a pénzügyminisztérium által megállapittatott összeget tette volna meg a kataszteri tiszta hozadéknak, ha nem is jogos, de legalább érthető lenne az adókulcs leszállítása 25-5 százalékról 20 százalékra, ha már a törvény a kataszteri tiszta hozadék főösszege (370 millió) és az adókulcs közölt junktimot létesít. Vizsgálandó ezek után, hogy ebben a nagy hasznot hajtó privilégiumban minden földbirtokos részesül-e? Jogosan követeíik-e a kisés törpebirtokosok, hogy az adó „progresszív és igazságos legyen"? (lásd az országos kisgazda- és földmives-párt folyó évi október 19-én Szegeden tartott népgyülésén hozott határozati javaslatot). Állítom, hogy a földbirtokadózás körén belül a nagy- és középbirtok megkárosítja a kisbirtokot, minthogy ez utóbbi súlyosabb terhet kénytelen viselni. Hiszen már az a tény, hogy a melléktermékek jövedelme figyelembe nem vétetett az adókataszter felvételénél, elsősorban a kis- és törpebirtokost károsítja meg, mert azáltal, hogy a nagybirtokos földje jövedelmének egy része után nem" fizet adót, a kontingenált 74 millió korona adóból több esik a kisés törpebirtokra. Mondanom sem kell talán, hogy számottevő melléktermékei csak a nagyés középbirtoknak vannak, míg a kis- és törpebirtoknak számbavehető melléktermékei nincsenek. Ennek a következménye azután, hogy a kis- és törpebirtokosok százezrei (saját munkanapszámuk leszámítása után fennmaradó) jövedelmüknek akárhányszor a felét, sőt ennél többet is elfizetik adóban. Hogy annak idején a kataszteri becslés kelleténél több jóakarattal működött a nagybirtokoknál, szintén közismert tény. Pedig már kis jóakarat is igen nagy összegekre menő évi adómegtakarítást jelentett a nagybirtokosnak, a fentirt kontingentálás folytán éppen a kisés törpebirtok terhére. Van még egy számbavehető előnye a gazdag nagybirtoknak. Törvény rendeli ugyanis, hogy oly földterület, amely terméketlenség miatt megadóztatva nem volt, de költséges vízszabályozási, csatornázási vagy egyéb költséges munkával hasznavehetővé téteteít, 15—20 évig is terjed nető adómentességben részesül. Ugyan van-e olyan kisbirtokos, akinek lehetnek ilyen költséges passzió, bárha nagy haszonnal is kecsegtessenek? A törvény ezen amefiorálással járó adómentesség időtartamát a költségek nagyságától teszi függővé, tehát már eleve szinte lehetetleníti ezt a kedvezményt a kisember számára, akinek nincs módjában többnyire aránylag is nagy költségekkel járó földjavítási munkákat végeztetni. Ez okból nem is igen lesz a kisgazda nádasából búzaföld, erdejéből dohányültetvényes kert, szikföldjéből gyümölcsös stb., csakis a nagybirtokoséból. Azok, akik ma éket akarnak verni a kisgazdák társadalmába, sokkal helyesebben tennék, ha sokorópátkázás helyett ezen hátrányok kiegyenlítésében segítenék a kisgazdákat. Az 1909-ben iniciált földadóreformot újból alapos revízió tárgyává kellene tenni. A nagybirtok privilégiumát s a kisgazda sérelmeit figyelmen kivül hagyni nem szabad, ha azt akarjuk, hogy ez az adó igazságosan és egyenletesen legyen elosztva. Ne tessék kontingentálni, hogy mennyi adónak szabad befolyni a földbirtok jövedelméből,;épp ugy, mint semminő más adónemnél nincs maximálva a befolyható adó mennyisége. Meg kell adóztatni a földbirtok egész jövedelmét, ha az állam terheli, inkább alacsonyabb adókulcs alapján. S ha bármely oknál fogva az egész'kataszter revíziója lehetetlen volna, legalább a közép- és nagybirtok adókataszterét kellene kiigazítani; nem hiszem, hogy ez technikailag keresztülvihető ne volna. Az állam pénzügyei megkövetelik ugyanis, hogy a nagybirtokosok szerencsés osztálya az állam terheiből a jövedelme arányában kivegye a részét. Hiszen a háborús konjunktúra nekik is épp ugy hasznukra volt, mint a kereskedőknek és az iparosoknak. Dr. Schulhof Emil. Sir George Clark tárgyalásai. — Nyilatkozata a koncentrációról. — Budapest. Sir George Clark folytatja tárgyalásait a magyar pártok képviselőivel. Hétfőn gróf Andrássy Gyulával, báró ISzterényi Józseffel és dr. Hegedűs Loránttal tárgyalt. Kedden gróf Károlyi Gyulát, majd újból Vázsonyit fogadta. Soron vannak: nagyatádijai István, tíimontsics Elemér, Eeinrich Ferenc és Lovászy Márton. A demokrata-párt vezérei memorandumot nyújtottak át Clarknak, amelyben elpanaszolják, hogy a Dunántul akadálytalanul jelennek meg azok a helyi lapok, amelyek tele vannak a legféktelenebb felekezeti izgatással, ellenben elzárással büntetik azt, aki a kormányt nem támogató budapesti lapokat terjeszti. A memorandum, amelyet az antantmisszió többi tagjainak is átnyújtottak, ez ellen kér orvoslást. Memorandumot nyújt át Sir Clarknek Hegedűs Lóránt is, még pedig magának Clarknek kívánságára. Hegedűs memoranduma a koncentráció tervéről, mikénti lehetőségéről fog szólni. Nagyfontosságú nyilatkozata jelent meg Sir George Clarknek a Pester Llyodban. Megismétli, hogy a béke megkötése érdekében „olyan kormány megalakalására van szükség, amely az antanttal szemben s az antant szemében az egész országot képviselje, osztály, vallás s bármilyen más természetű érdekcsoport nélkül.1' — Nem vagyok szociáldemokrata, mondja tovább a nyilatkozatban, vagy reakcionárius, nem támogatok senkit, de nem is vagyok személy S2erint senkinek sem ellensége, vagy pártfogója. Az a törekvésem, hogy az országban valamilyen egységet teremtsek, hogy minden tekintetben képesek legyenek arra, hogy a szövetséges és azzal társult hatalmakkal békét köthessenek. Szükségünk van arra a biztosítékra, hogy ezt a békét Magyarország népének minden rétege elismeri és támogatja. Majd arról beszél az intervjuban, hogy egy nemzet sem élhet izolált életet és hogy szükséges szemmel tartania a szomszéd államokban végbement irányváltóMegvan! 278 a legolcsóbb beszerzési forrás. 'IgDs Uri és női divatcikkek, kötött és szövött áruk. Férf; s női szabókellékek nagy raktára „RÖVIDÁRUS" Gizeila-tér 3. zásokat. Nem szabad ugy berendezkednie egy nemzetnek sem, hogy akár szélső radikális, akár r^kciós alkotmánya, vagy ahhoz hasonló állami berendezése :egyen, nem szabad sem az egyik, sem a másik szélsőséget kivetnie, mert tartós konfliktusban nem élhet. Végül hangsúlyozta, hogy nem mint angol, hanem mint a legfelsőbb tanács képviselője jött Budapestre. Szeretné, mondotta, az országnak ugy a belső, mint a külső békét meghozni: nevezetesen a nemzetgyűlési választásokat és a békeszerződés meg^ jtését. Sir George Clark nyilvánvalóan ismét Clemenceau üzenetét ujitja föl. A pírtok koncentrációja nélkül nincs békekötés. Friedrich István azt hiszi, hogy a koncentrációt pótolhatja talán az a szemfényvesztés, ha az Országos Nemzeti Párt egy-két hatalomraéhes tagjával kiegészíti a kormányát. Ebben nyilvánvalóan téved. A koncentráció az összes pártok együttműködését jelenti. Ez pedig a Friedrichkormány vezetésével nem lehetséges, ár Városkormányzó sajtóirodájából Rendelet. Tekintettel egyrészről arra, hogy a lakástulajdonosok jogai a lehető legnagyobb védelemben részesitehdők és ezért a lakisok jövőbeni visszás kommunizálása mellőzendő, másrészről pedig Szeged városa még tulnépes és a lakbérek tekintélyesen emelkedtek; ennek folytán fenforog annak szükségessége, hogy a lakástulajdonosokat a bérhelyiségeiknek bizonyos feltételek mellett való bérbeadására kötelezzük. A városkormányzó-tábornok a francia katonai városkormányzóság által a bérhelyiségek bérbeadása tárgyában előzőleg hozott összes rendeleteket, valamint minden egyéb, a jelen rendelettel ellentétes intézkedéseket és rendelkezéseket hatályon kivül helyezi és e rendeli* a következőket: 1. A jelen rendelettel szabályozott minden ügyben felebbezés kizárásával, végérvényesen a városi lakáshivatal dönt. Kivéve a 13-ik {ontban szabályozott bérhelyiségek átadását, amely ügyekben a lakbérleti bizottság bíráskodik. A lakáshivatal határozatait albizottságai utján hozza, amely albizottságok állanak egy-egy elnökből s két. ülnökből, kiknek egyike háztulajdonos, másika pedig bérlő, vagyis ez a bizottság eddigi szervezetével és ügyrendjével működik továbbra is. 2. Kizárólag a lakáshivatal kiutalása és lakásigazolványa alapján foglalható el bármilyen bérhelyiség. Előterjesztett kérelem esetén csak a lakáshivatal jogosított kiutalni bármely okból megüresedett, vagy megüresedendő lakást, vagy bérhelyiséget, avagy használaton, kivül álló, vagy ilyennek minősített állandóan zárva tartott, végül ténylegesen lakás gyanánt nem használt bútorozott szobákat. ^Bútorozott szoba alatt kizárólag oly lakhelyiségek értendők, amelyek bútorzattal fellátva bérbeadás utján értékesíttetnek.) Egyébként egyes lakrészek nem vehetők igénybe még a lakáshivatal utján és akkor sem, hogyha valamely lakás férőhelyiségeinek száma a háztulajdonos, vagy bérlő tényleges szükségletét meghaladná is. 3. Minden háztu'ajdonos köteles a 2. pont rendelkezése alá esőnek tekintendő helyiséget nyilvántartásbavétel céljából a jelen rendelet közzétételétől számított 3 nap alatt, az ezután