Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)

1919-10-26 / 230. szám

Szeged, 1919 VIII. évfolyam »230. szám. Vasárnap, október 26 ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K félévre . 48.— K negyedévre 24.-^ K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fii!Ára 60 fillér. Szerkesztőség: KA?.ÁSZ-UTCA 9. SZÁM A szerkesztőség telefonja: 305. Kiadóhivatal: KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM A kiadóhivatal telefonja : 305, Hajózni szükséges ... Gabriele d'Annunzio, ezt még legádázabb ellenségei sem tagadják meg tőle: tündöklő olasz hazafi. Fölszabadító és megváltó szent háborúba vezette népét az osztrák zsarnokság ellen, tüzes beszédei Genovában és Milanóban, Rómában és Velencében lángra gyújtották és tűzbe vitték különben is eléggé gyúlékony népét. Ő maga nem bujt el hátul a Corriere della Sera lepedője mögé, hanem elül és fölül járt, a modern olimpusz sasmadarán, amelyet egészen Bécsnek büszke váráig kormányzott el, romboló bombák helyett tomboló bombasztokat dobálva a schönbrunni gloriett és a penzingi nyárspolgár fölé. Kiszolgálta a háborút, az ő háborúját (amelyre mi fizetiünk rá) becsülettel és dicsőséggel a Tilz e tüzes szerzője, kapott medáliát, amely fénylik, mint a nap és kapott egyet a jobbszemére, mely elsötétült, mint az alkonyat. Nos, ez a Gabriele d'Annunzio, tündöklő olasz hazafi, most gondolt merészet és nagyot, amilyet csak hazafias költők és reálpolitikusok gondolhatnak és egyéni akcióval, hogy ugy mondjam, a saját szakállára bevonult Fiumébe, a városba, amelyet hajdan, nem is olyan régen, a magyar szent korona gyöngyének neveztek. A bátor és sikeres egyéni akciót titáni lendületű proklamációkkal támogatta és folytatta tovább A gyönyör nagy költője. írni, azt tud ez a Gabriele d'Annunzio, irni, a reneszánsz ötvösök minuciózus finomságával és kifejező erejével, a dantei nyelv fönségével és a petrarcai nyelv fioriturájával, irni, azt tud! Fiúméban volt mit olvasni, volt miben gyönyörködni, volt min elandalodni, föllelkesülni, lár.gra gyúlni, tűzbe jönni. Plakátok, szines, lelkes, szózatos és ébresztő plakátok, azok voltak Fiumében, az emberek, nem, faj és felekezet külömbsége nélkül akár kora reggeltől késő estéig olvashatták, hogy mit kíván az olasz becsület, tisztesség, hazafiság, hogy mit kiván Gabriele d'Annunzio, hogy Fiume a mienk és Fiumét nem engedjük, hogy itt az idő, most vagy soha és kitartunk rendületlenül f Ám plakátolvasásból még mindig nem lehet megélni, lelkesedéssei pusztán nem lehet fűteni és lángoló szavakkal ugyancsak nem lehet világítani. Megenni is kell, megdolgozni is kell, iparkodni, kereskedni, egyszóval élni, ha már élni kell. Igaz, hogy Vilmos szerint hajózni szükséges, élni nem szükséges, de hát hogy lehessen hajózni, ha egyszer blokálják a kikötőt ? Fiume bizony vesztegzár alá került, blokád alá, zárlat alá, ahogy tetszik vagy nem tetszik, szőröstül, bőröstül, Gábrielestül együtt. És, mint a külföldi tudósítás jelenti, mióta Gabriele d'Annunzio elfoglalta Fiumét, mióta A hajó költője diadallal bevonult városunkba, azóta hihetetlenül rosszabbodott a helyzet Fiumében. Az úgynevezett gazdasági élet elkezdett pangani és addig pangott, amíg egyszer csak gondolt egyet Gabriele d'Annunzio, a Gioconda költője és elhatározta, hogy nem fog mereven elzárkózni a többi olasz hazafiak és honatyák, valamint a jugoszlávok kívánságai, nemkülönben a békekonferencia határozatai elől. Szóval enged. Szép szóKedves Barátom! Bocsáss meg, hogy egy jóhiszemű tévedésed korrigálására kérlek föl. A Friedrichnek átnyújtott emlékiratodban 120.000 jó magyar és jó keresztény szegediről .emlékeztél meg. Azt hiszem, engem is idesoroztál. Ha igen, akkor a leghivatottabb közvélemény Ítélete alapján, mindenre, ami szent előtted, kérlek, a névsorból töröld a nevemet. Mert én már sem magyar, sem keresztény nem vagyok többé. De ugy lehet, soha nem is voltam az. Neked ugyan most egészen más gondod és dolgod van, de mert velem együtt mindég szeretted az igazságot, ne csodálkozz, hanem ird: a szegedi magyar keresztények száma ma 119.999; Utódodra hadd maradjon helyes statisztika. Hogy mi történt ? Semmi különös. Városunkban van egy közadakozásból megjelenő lap, a Közadakozás, melynek öklömnyi betűkkel szedett tulajdonképeni vezércikke nem elől, hanem hátul van s mindennap igy kezdődik: „Ismételve fölszólítjuk a részvényjegyző ivtartókat..." Ez a lap a Nagyatádi népgyülésről szóló tudósításában a következő igazságot közli: „A vezérkar megérkezett. Elől Várossy Gyula, a magyar ¿6 keresztény eszmék renegátja, az internacionálé titkos pártfogója." Kedves Barátom! A Közadakozás okt. 19-i megállapításából be is láthatod, hogy én sem magyar, sem keresztény nem vagyok többé. Ne gondolkozz, hanem ird: itt, Szegeden, magyarok és keresztények maradtatok 119.999-en. Mondd csak, mi is az a renegát? Áruló! Aki elárulja, megtagadja hazáját, vallását, politikai hitét, barátait. Az áruló a világ legaljasabb embere, mert a magasztosai piszkos haszonért, árulja. Mindenki kerüli, mint a bélpokiost. Ő az erkölcsi nihil ... Látod, én ez a végtelen nihil lettem. A Friedrich-féle névsorból már törölt a Közadakozás, fájva kérlek, törülj tehát te is. Hidd el, bánatom épp oly végtelen, mint napfényre jött árulásom. Az én kézszoritásom ezentúl már éget, lehelletern fojt, szavam öl, irásom mérgez. Hozzám mérve Rózsa Sándor angyal, Görgei arkangyal, a magyarok vérében és könnyeiben 400 évig gázoló Habsburgok, Koraffáikkal és Haynauikkal mennyei szentek. Mert ők csak embert és nemzetet gyilkoltak, de én, mint újkori Júdás, az egész világ eszmei kincsét, a kereszténységet áruitain el, elől menvén a Nagyatádi vezérkar élén igy irván rólam a Közadakozás, melynek vezércikke, én nem teval enged, sőt nem csupán szóval, hanem tényleg is. Igy Gabriele. Hiába, gyomor és nyomor kormányozza a világot, kenyér is kell, szén is kell és nem csupán Gabriele d'Annunzió és más, kevésbé ékesszavu vezérek lelki mannájával él az ember. Igy van ez Fiúméban, de igy van ez másutt is, a Kárpátoktól az Adriáig, sőt Grönlandtól' a; Fidsi-szigetekig. Az emberek mégis csak boldogulni akarnak és plakátokon, jelszavakon, igéken és Ígéreteken tul jóllakni, melegedni és tovább haladni, fejlődni, dolgozni a maguk és a közösség minél több jóléte és boldogsága érdekében ! hetek róla, minden áldott nap igy szól: — a részvényjegyző ivtartókat fölszólítjuk... Istenem! Meddig kell e mindennapi könyörgő imádságot a 119.999 szegedi keresztény magyarnak olvasnia? Hát miért nem viszitek, be már az iveket és pénzeket, ti lusta magyarok és keresztények? A Habsburgokra kérlek, vigyétek be már és ne várjatok, hogy titeket is, mint részvényrenegátokat, a Friedrich-féle névsorból tömegesen törüljön a Közadakozás. Mert már meg vagyon irva Kajabusz próféta könyve szerint a második vezércikk is: Ide, ide magyarok! Ujabb százezer részvényt bocsátottunk ki. A... 50 fül., illetve 50 K. Petőnél is kaphatók. Zsidóknak árkedvezmény. A régi ivtartókat 150-edszer fölszólítjuk, hogy régi... A Közadakozás Ítélete szerint rendeztem be renegát életemet. Nem lévén többé magyar, házamban eltiltottam a magyar nyelvet. Családommal együtt az egész Vidra-utca föllázadt. Soropátkai cselédem megszökött Dorozsmára. Maradhatok tehát Szegeden, kedves barátom, 119.998-an. A zavarban nem kaptam ebédet. Miután az apa vallását, illetve vallástalanságát követi a család, minden eddigi ájtatosságot beszüntettem. Nem lévén bizonyos, hogy a Közadakozás szerint zsidóvá, pogányá, vagy mohamedánná avanzsiroztam- e: A Szt. Istvántársulatnál 500 koronáért vettem egy menykőnagy zsidóbibiiát. A házmestert nyomban az orvosért szalasztották. — Mi baj? — lépett be dr. Bernát Jóska lihegve. — Elvesztettem a magyar és keresztény mivoltomat. — Megbolondult?! Vallja meg, milyen párti? Mutassa a pulzusát. Rendesen ver. Maga, szerencsétlen, még mindig Lovászy-párti. No most jobban ver. Hallja maga Nagyatádihoz is huz. Most emelkedik az érverés: maga fraternizál a munkásokkal. Az érverés már lázas. Mondja, nem beszélt maga Kun Bélával? A tagadás nem ér semmit, maga Szegeden és az egész világon elveszett ember. Magán csak egy segíthet, ha megtér és lemond mindenről — — Mikről? — Ne legyen függetlenségi, ne legyen nagyatádi, ne legyen szocialista, ne legyen, haladó liberális, ne legyen emberbarát. — Hát mi legyek? — Okos embernek mondani kell ezt? Holnap beállunk a kerggztényszocialista-pártba. — De hisz maga zsidó. — Fogja be a száját. Van ott már elég zsidó. Ha nincs, hát lesz. Még ma veszünk Közadakozás-részvényt és holnap jelentkezünk a pártnál. Maga újra magyar és keresztény lesz. Alászolgája. Az orvosi tanács utón, most már igazán nem tudom kedves barátom, mit tegyek. Az orvos után, téged, a j< gászt kérdezlek meg. Rejtélyesen mosolyogva nondod: megfölebbezhetetlen alapitéletet nem ismer az ügyvéd. Igazad van. Gyerünk a járásbírósághoz. fa érkezett. (Saját tudósítónktól.) tűzifa érkezett, a városba. De csakhogy megjött annyi is, amennyit a falopók még meghagytak! Nagy szükség volt rá s szombaton délelőtt már úgyszólván az egész készlet elfogyott. A polgármester az arvizsgáló-bizottságot kérte meg annak fölbecsülésére, hogy mennyi a valóságban megérkezett tűzifa s a bizottsággal állapíttatta meg a fa árát. A kiosztást két cég végzi: a Braun-cég és a Kereskedelmi és Gaz dasági Részvénytársaság. Az előbbi r\vobb tételben, negyedöle-^¡u. árugitja a fát, uíétermázsánként 100- koiaM v rt, az utóbbi kics:: két métermázsás tételekben, métermázsánként 90 .koronáért. Nagyobbiké; t tekét kaptak: a kórházak (közkórház, a rr gyógyászati kóroda, a szemkórház), a lé[ - -i s. yár, amelynek alig volt tüzelőkészlete, az orvoS rendelőszobák, a 16 gyógyszertár, három nagyobb ipartelep, a pékek s a nagyobb vendéglők." A megmaradt készletet osztották szét a magáifosóknak s erre a célra már kevés jutott. 600 u Iváiiyt adott ki fára a hatóság, de ez persze elenyészően kevés, ha tekintetbe vesszük, hogy 36.000 háztartásból legalább 30.000-nek kellene tűzifa. A családok közül előnyben részesülnek azok, akik 'igazolják, hogy csecsemőjük, /agy betegük van. A városnak 8000 vagon fa behozatalára van kötése; de hogy ebből nenÉvit fognak szállítani, azt bajos volna mcgmoiidani. Nagy behozatalra nincs remény ét cppen ezért a francia városkormányzó rendelete,, amely a Pallavicinierdő termékét a városi lakosság számára méltányosan megállapítandó árban rekvirálja, nagy megelégedést keltett. A Pallavicini-féle sándorfalvi erdő kitermelése ügyében dr. Somogyi Szilveszter polgármester pénteken d^Vin értekezletet hivott össze, amelyen lésztv'jUik;: Pallavicini őrgróf, dr. Ssakács József uradáimi ügyész az uradalom részéről, dr. Polgár Péter tanácsnok a város részéről, továbbá Czieglvr őrnagy és Omaszta százados a hadbíróság képviseletében, ? Kiss Ferenc miniszteri tanácsos, mint szakértő volt jeien. Az értekezleten abban állapodtak meg, hogy a Sándorfalvárói északra fekvő erdőben 92 holdas területről körülbelül káromszáz vagon fát fognak kitermelni, nagyobbrészt akácfát. A fogyasztók részére körülbelül 1000 koronába kerül a fa ölen kint. Az ?lső kitermelt részeket már a jövő hó középé; ki lehet .osztani. A szétosztás utalványokkai történik. A 300 vagon fa harmadrészért a katonaság kapja. A polgármester felhívást bocsájt ki a munkássághoz, hogy keddig jelentkezzenek a fakitermelésre, A város ölenkint 64 korona ^vágási dijat fizet, 110 cm. magas öleket ' .itva. A munkáért ezenkívül a kitermelt rözse harmadrészét is kapják. Az elszámolás e^y nagy uradalmi épületben történik. A város minden hétfőn autón szállítja ki a munkásokat a tizennégy kilométer távolságra fekvő erdőbe s minden szombaton autón szállítja őket vissza a városba. jlngol kosztümöket és francia ruhákat SMStó WIGNER GYULA Kárász-u. 6a. Epistola dr. Dobay Gyulához. Irta: Várossy Gyula.