Délmagyarország, 1919. október (8. évfolyam, 208-234. szám)

1919-10-26 / 230. szám

2 DELMAGYARORSZAQ Szeged, 1919 október 26, A szegedi főispánváltozás. — Rövidesen kinevezik az uj főispánt. — (Saját tudósítónktól.) Dr. Dobay Gyula főispán lemondásának elfogadásával egyidejűleg a kormány dr. Kelemen Béla kerületi kormánybiztost bizta meg a főispáni hatáskör ideiglenes ellátásával. A városházán azt az információt kaptuk, hogy a főispáni közigazgatási teendőket dr. Somogyi Szilveszter polgármester fogja végezni. A törvény agy intézkedik, hogy főispán-változás esetén, ha az állás még nincs betöltve, a törvény halóság első tisztviselője, tehát megyében az alispán, városban a polgármester helyettesíti a főispánt, mivel azonban a jelen esetben a kormány a főispáni hatáskör ideiglenes ellátásáról fis rendelkezett már dr. Kelemen Béla megbízásával, hozzá fordultunk fölvilágositásért. — Mindössze csak pár napról van szó, mondotta a kerületi kormánybiztos, fölterjesztést intéztem a kormányhoz, hogy a főispáni állás mielőbb betöltessék. Néhány napig kell tehát csak végezni a főispán föladatait s a kerületi kormánybiztos nagy elfoglaltsága m att segédkezik ebben a polgármester. Közöltük a távozó főispánnak a polgármesterhez intézett bucsuzólevelét. Erre a polgármester a következő válaszlevelet intézte : Méltóságos Dr. Dobay Gyula kormánybiztos h. urnák. A magyarra hajló nehéz és nagy idők egyik válságos szakának munkáját városunkban befejezvén, Méltóságod távozik közigazgatásunk éléről és elhagyván állását, búcsúszóval fordul a törvényhatóság közönségéhez — melynek nagyobb része a hála és bizalom érzésével ragaszkodott hozzá - 53 város tisztikarához, mely Méltóságod működéséhez szeretetének és tiszteletének érzését füzi. Fogadja viszont a közönség és tisztikar bucsuüdvözlését,_ama hő kivánatunk kifejezésével, hogy Méltóságod értékes működése továbbra is megmarad nekünk. Sorssujtotta nemzetünk, ha lassan is, de*közeledik ahhoz a nyugvóponthoz, hol a rend és szabadság megfér egymással. A törvény tekintélyének, a személy- és tulajdon-biztosságának ez képezi legfőbb alapját. Külömbözó utakon, de minden becsületes magyar ember e cél felé törekszik. Több század óta van hazánkban is az embereknek egy osztálya, mely politikában és minden egyéb téren szeretettel csügg mindenen, ami régi s ujitásokhoz, ha ész-okok meggyőzik is, csak aggodalommal járul hozzá. Szintén találkozunk az emberek egy másik osztályával, mely vérmes reményű, merészen számító s a létezővel soha sincs megelégedve. Mindkét osztály érzelmeiben van, amit Jielyeselni kell, de mindkettő legértékesebb egyénei azok, kik közel állanak a közös határhoz. Iiy értéket ismertünk meg a távozóban s ez teszi nekünk nehézzé a válást. Fogadja Méltóságod kiváló tiszteletünk őszinte kifejezését. Szeged, 1919 október 25. Dr. Somogyi Szilveszter polgármester. Dr. Dobay Gyula szombaton már nem jelent meg hivatalában. A városi tisztviselők testüleletileg fognak tőle elbúcsúzni. Egyesületük választmányi ülést tart, amelyen megállapítják, hogy mikor és milyen módon történjék a búcsúzás. Az idegen valutákkal való spekuláció. — Honnan jöuft<;b az idegen pénznemek? — Ma még nem lehet beszüntetni a zugbörzéket. — (Saját tudósítónktól) Tő')b ízben foglalkoztunk már a szegedi zi gbankárokkal, akik valutaspekulációkkal a legközvetlenebbül rontják a mi pénzünk értékét. Ezek a spekulánsok is meglehetős félénkek s ez okozta, hogy egy budapesti újság hire nagy ijedelmet keltett közöttük. Arról szólt a hir, ho(>y az antant és a semleges hatalmak huszonöt százalékig akarják biztosítani a korona értíkét. Az ilyen ujságközlemény, pláne, ha igaz. csak örömet kelthet az elfogulatlanokban, mert hiszen azt mondja, hogy végre már megakadályozzák a pénzünk teljes elértéktelenedését. A spekulánsok attól rémültek meg, hogy az általuk összevásárolt idegen valuták értéke száll le. És ijedelmükben megcsinálták, azt, amtől féltek:: leszállították a saját zugkereskedelm forgalmukban az idegen valuták értékét, mert már befejezett dolognak tartották a budapesti újsághírt. Pedig, hogy lesz-e valami a korona értékének 25 százalékig való biztosításából, azt ma sem lehet tudni. Nem kell azt hinn egyébként^ hogy az idegen valutákkal spekuláló zugbörze csak Magyarországra szorítkozó, külön jelenség. Nagy a valutaspekuláció a román és jugoszláv földön is. Belgrád valóságos centruma ennek a pénzkereskedelemnek. Mf/el azonban Belgrádnak már megvan az egés: világgal való szabad kereskedelmi összeköttetése, ott a kereskedelem nem ártott. Mi ellenien ugy állunk, hogy nálunk azért adják magukat olyan sokan a pénzkereskedelemre, mert a behozatalnak rendkivüli nehézségei, szinte tel es szünetelése miatt, alig van más tárgy a spekulációra, mint a pénz. Az idegen valuták jobbára Belgrádból jutnak hozzánk s innen viszik Budapestre. Természetes, hogy a pénz utazása pénzbe kerül s hogy mire Budapestre jut még drágább lesz. A budapesti árfolyamok ezért mindig magasabbak a szegedieknél (egyébként ez a pénznél is ugy van, mint a legtöbb árunál). Nyilvánvaló, hogy a zugbankárok, akik idegen valutákat hoznak a piacra, azon vannak, hogy a külföldi valuták értékét növeljék a miénk rovására, ennélfogva a korona értékének lerontásával a drágaságot növelik. Mégsem lehet tenni semmit sem ellenük. Érdeklődtünk a kihágási bíróságon, hogy miért nem ugrasztják már szét a kávéházi zugbörzéket. Dr. Árvay Ferenc kihágást bíró arra hivatkozott, hogy a zugbörzések ellen nincs törvény, a háborús rendelet pedig, anely eltiltja az áruhalmozást, illetőleg a hivatatlanoknak áruk forgalombahozatalát, nem intézkedik a pénzről, mint áruról. A rendelet taxatíve fölsorolja, hogy mik azok az áruk, amelyeknek adás-vételével, a nem szakmabeli kereskedő, a hivatatlan, nem foglalkozhat. De ezek között az áruk között nem fordulnak elő az idegen pénznemek. A kormány azonban tervbe vette már a zugbörzések megrendszabályozását, ami összefüggésben lesz a deviza-központ visszaállításával és az ércpénzek szabad áruforgalmának betiltásával. K 269 Megjeleni a ERTÉSZ-FELE ÖLCSÖNKÖNYVTÁR ÖNYVJEGYZEKE Magyar, német és francia könyvek. Kölcsöndij havonta 6 kor. Zrinyi-u. 2. sz. Telefon i2-8o. Paral-buffet Szeged, Széchenyi-tér 5. sz.s Kiállítást rendeznek az iparosok. — Megalakul az iparosok fogyasztási és hitelszövetkezete. — (Saját tudósítónktól) A szegedi Ipartestület elöljárósága pénteken délután 5 órakor Pálfy Dániel elnöklete alatt rendkivüli ülést tartott: Az ülésen két nagyon fontos tárgy szerepelt. A Délmagyarország részletesen beszámolt Balogh Péternek indítványáról, amelyet az elöljáróság legutóbbi ülésén jelentett be az iparosok fogyasztási és hitelszövetkezetének megalakítása tárgyában. Az elöljáróság helyesléssel fogadta az indítványt és egy bizottságot küldött ki az előkészítő munkálatok végzésére és az alapszabálytervezet kidolgozására. A pénteki ülésen számolt be a kiküldött bizottság munkálatairól. Az elöljáróság határozatilag kimondotta, hogy megalakítja a Szegedi Ipartestület Anyagbeszerző-, Ellátó- és Hitelszövetkezetét. A Szövetkezettel azt célozzák a kisiparosok, hogy a szükséges nyersanyagot és az üzem folytatásához netalán szükséges tőkét ne a közvetítő kereskedelem, vagy más bankok utján, hanem saját intézetüktől beszerzési, illeb önköltségi áron szerezhessék meg. Az asztalosok elhatározták, hogy az Ipartes tület nagytermében kiállítást rendeznek, amelyen elsősorban bútorokat fognak kiállítani és árusi tani, továbbá olyan ipartecmékeket, amelyeke eredetileg a külföldről importáltak, de amelyeke' a blokád következtében hazai anyagokból és hazai szerszámokkal készítettek. A kiállitár tehát hadicikkékfélét fog bemutatni és meg nyitását karácsonyra tervezik. Az elöljáróság végül Lippai János pénztárni fegyelmi ügyével foglalkozott. Az esőfoku ipa hatóság tudvalevőleg megsemmisítette az elöljáróságnak azt a határozatát, amellyel Lippait a munkakönyv adatainak valóságnak meg ner felelő bejegyzéseért csupán 200 korona pénzbirságra ítélte és állásába visszalielyeni rendelt hanem az elnökség első határozatát nyilváni totta érvényesnek, amely Lippait állásától fel függesztette. Az iparhatóság azzal indokolt döntését, hogy csakis a közgyűlés hivató határozni a felfüggesztés, illetve a vissza helyezés ügyében. Az elöljáróság ennélfogv; elhatározta, hogy legközelebb rendkivüli köz gyűlést hív egybe Lippai fegyelmi ügyének letárgyalására. Mit csinál a leszámoló-hivatal ? — Villax Béla hivatalfőnök tévedése. — Mit csinál a leszámoló-hivatal ? címmel a „Szegedi Napló" október 22-i számában egy cikk látott napvilágot Vülax Béla Máv. igazgatóhelyettessel, a hivatal visszatért vezetőjével lefolytatott intervju alapján. Három napon át a cikkre vonatkozólag helyreigazítás nem jelent meg, igy hát kénytelen vagyok vele a nyilvánosság előtt foglalkozni. Nem célom vitatkozni a hivatal vezetőjének — a saját látókörének -— mindenesetre megfelelő fölfogásával abban az irányban, amelyben a hivatal működéséről és jövőjéről alkot véleményt. Nem lehet célom már csak azért sem, mert azt, akit — mint őt ts — a Máv. igazgatósága nyugdíjaztatása után is szükségesnek látott visszahozni a hivatal élére, bizo intervju azon részével, mely szerint Villax Béla kijelenti, hogy a múltban elkövetett „kommunisztikus üzelmek" miatt van az a 25 tisztviselő szabádságolva. Nem is kérdezhetem, mi jogosítja fel öt, ki az úgynevezett kommunizmus ideje alatt már nem vezette a hivatalt, ennek megállapítására, mert ha ő ezt hivatalosan ily határozottsággal kijelenti, feltétlenül kell, hogy megfelelő bizonyítékoknak áll birtokában. Nem tudom ugyanis elképzelni, hogy felelős állásban levő ember egyszerűen csak rágalommal illessen 25 tisztviselőjét (többek közt osztályvezetőket és főhivatalnokokat) ha nincsenek pozitív bizonyítékai ellenük. Sulyo terhelés valakire, ha üzelmekkeí lehet megvá dőlni, főként „kommunisztikus üzelmekkel nyára el kell ismerni annyira szakembernek, amelyek bizonyára csak erősen diffamáló dol « FB r i •• ..«_ _ l I. 'iít-íi _ ; I*/\lr 1 nti nln nlr R.M rt/ IVI nni */> ^ . Jl.»., hogy véleménye nem tűrhet kritikát. Nagyon alkalmas téma volna pedig foglalkozni azzal, hogy az — a hivatalos világban is páratlannak mondható — hátralék, amely az általa is emiitett katonai dijhitelezéssel kapcsolatban fennáll és amelyből a Máv. pénzügyi érdekeinek — még megközelítőleg is alig megszabható — nagy károsodása állott elő, — éppen az ő hivatalvezetői működésének eredménye; de céltalan a mult újból ébredező rendszerével tárgyilagos bírálattal is szembeszállni, amikor arra, hogy miként kezelik az állán pénzét, elég világot vet magának az intervjunak további passzusa, melyben beismeri a hivatal főnöke, hogy 25 tisztviselőt „politikai- okokból" szabadságoltak. Ha most még ehhez hozzáveszem azt a negatív beállítást, mint nagyon is helytálló konkrétumot, hogy a jelenlegi rendszer hivei propaganda-célokra élveznek szabadságot és állandó kijárást a hivatalból — természetesen — mint magától értetődőt, — én is koncedálom, hogy nem ilyen címen akkor — azt hiszem — tisztán áll mindenki előtt a magyar „nemzeti" bürokrácia, amely e tekintetben — teljes bizonyossággal merem állítani — nem internacionális. Nem mehet szenzációszámba az sem, hogy a hivatalnak van olyan alkalmazottja is, aki hónapokon át csupán rendőrkémi szolgálatot teljesített. Elhagyom azonban a hivatal vezetésének és a benne dívó szellemnek jellemzését, mert hiszen az egész város előtt ismeretes az és elég e tekintetben az igazgatóság által ez év január havában lefolytatott (3 hétig tartó) vizsgálatra és annak jegyzőkönyvére, valamint az akkori napilapokban közreadott cikkekre hivatkozni. Komolyan kell azonban foglalkoznom az Orákfés ékszerek részletfizetésre! IrlU József Elsőrendi nagy javítóműhely! §= (A Brausweiier-cé^nek 10 évig volt elsőrendű szakmunkása.) 287 múórás és ékszerész Dugonics-tér 11. szám. Törött aranyat a legmagasabb árban vesz. gok lehetnek. Megértem azt is, hogy ilye, embérek visszatérése a hivatal szempontjábó nem kívánatos. Ha mindezt koncedálom is, mégis kérdés kell intéznem Villax Béla leszámoló-hivata főnökhöz, vájjon mint ember — nem csupá mint főnök — jó a lelkébe nézett-e önmagá nak, amikor ilyen nyilvános megbélyegzéssel mer pálcát törni 25 ember fölött, azoknak köz hivatalnoki és emberi becsületébe gázolva Vájjon gondolt-e arra, hogy bármennyire ' ébredező a mult hatalmi rendszere, amelyne jó kiszolgálój i volt, miként éppen ujbó visszahívása bizonyítja, nem dőlhetnek meg z állami igazságszolgáltatás pillérei annyira, hog> ne kereshessen az a 25 ember védelmet emberi becsületének és hivatali existenciájának tisztázására, dacára egy hatalmon lévő ural' rendszer elbizakodottságának. Nem hiszem, hogy mindezzel számot vet», volna, mert nem vádolná „koinmunisztik' üzelmekkeí" azokat, akiknek aligha derül nagyobb bünük, minthogy — nem is annj a Tanácskormány, mint inkább az egész fo dalmí idő alatt — az alkalmazottak anyagi létének előmozdítására és emberi jogainak meg védésére fordították idejüket, amelyet — i|y klasszikusan tömör megjelölésben szemléltetni — könnyelmű és meggondolatlan játék. Lehet, hogy az ő fölfogása szerint „kommu nisztikus üzelem" volt az, hogy azokat az el" legeket, amelyeket Szeged elzárása alatt a alkalmazottaknak — rendkívül szorongatott helyzetében — juttatott, éppen a szabadságolj tisztviselők fáradozása és amelyeket ő maga i fölvett, nem mérték a hivatali ranglétra foko zatai szerint, hanem egyenlőképpen részesitet ték be ine a főhivatalnokot és a teljesen lené zett „szolgát". Nyugodt^lélekkel várnák tehát ezek a tisz viselők a beigért juryt, ameiy felettük itél lesz hivatva, de ezek után most már sürgőse kívánják ügyük megvizsgálását, amelyről ő maguk is csak most értesültek, hogy komini nisztikus üzelmekkel kapcsolatos, mert a s: badságolásukat közlő iratban csak „ügy"-ről semmi másról szó nem volt. Kivánniok k ezt már azért is, mert lelkiismeretük tan