Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)

1919-09-12 / 192. szám

Szeged, 1919 szeptember 11. DELMAGYARORSZAG' 419 Lovászy Márton a helyzetről. — , A Friedrich-kormány nem (Saját tudósítónktól.) Pesti Élet cimen röpirat jelenik meg Budapesten, lap formájában, már a 4-ik számmal. Ez a legutóbbi szám Lovászy Mártonnal való igen érdekes beszélgetést közöl, amelyből közöljük a következőket: A helyzetről és a Friedrich-kormányról ezeket mondta Lovászy: — A Friedrich-kormány még mindig egy lemondott kormány, amely beterjesztett egy javaslatot, illetőleg egy listát az antanthoz, amely azonban eddig megerősítést nem nyert. A Friedrich-kormány azt hiszi, hogy azáltal, hogy ezt a listát összeállította, már kormányt alakított, holott ő csak javaslattételre hivatott fel a kormányalakítás tárgyában. Annál kevésbé tekinthető ez a társaság kormánynak, mert az összeállítás semmikép sem felel meg a versaillesi; sürgöny követelményének, amely szerint az uj kormánynak az összes pártokból kell alakulnia, vagyis képviselnie kell a társadalom valamennyi rétegeit. A Friedrich-kormányban a három társadalmi osztályból: a polgárság, főldmivesosztály és munkásosztályból tulajdonképpen egyetlen egy sincs megfelelően képviselve. Azok, akik ott mint polgári elemek szerepelnek, lehetnek egyes pártoknak exponensei, de nem tekinthetők a polgárság képviselőinek. Ez áll a földmives- és munkásosztályra is. Azzal, hogy egy földmivest, vagy egy munkást megtesz miniszternek, a képviselet kérdése megoldva nincs. A kormány ebből kifolyólag tudja, hogy helyzete nagyon ingatag és különböző fogásokkal akarja ezt a helyzetét erősíteni. A legújabb fogása az volt, hogy a volt dezignált miniszterelnökkel, Heinrich Ferenccel aláíratott egy nyilatkozatot, amelyben ő azt állitja, hogy Friedrich István mellett áll a magyar közvélemény. Ezzel szemben az igazság az, hogy a nép legszélesebb rétegei körében a legnagyobb elkeseredés uralkodik a kormány ellen amiatt, hogy az országot koplaltatja csak azért, hogy még ideig-óráig hatalmon maradhasson. — Hiába hirdetik a kormány tagjai plakátokon és egyetlen ujságjukban, a fehér Vörös Újságban, hogy nincs blokád. Ezt a háziasszonyok jobban tudják. A valóság az, hogy a demarkációs területről egy tojást sem lehet behozni. Itt állunk a tél küszöbén és Budapest milliónyi népe fűtőanyag, élelmiszer és egyéb tekinthető kormánynak". — legszükségesebb cikkek nélkül a legnagyobb nélkülözésnek néz elébe. A zsidókérdés tekintetében teljesen azon az állásponton vagyok, amit a függetlenségi és 48-as párt legutóbbi értekezletén hozott határozatában kifejtett Nem a fajt és felekezetet kell üldözni, hanem a bűnösöket, mert ha egész fajt és felekezetet teszünk felelőssé, akkor az ártatlanok nagy tömegét sujtjuk, a bűnösök nagy tömegét pedig szabadon engedjük a felelősség elől s különben is elég volt már a gyűlölködésből, belviszályból, forradalomból és ellenforradalomból, legyen már egyszer rend, nyugalom és munka az országban, de ez csak ugy lehet, ha megszűnnek a belső harcok különböző formái, az osztály-, felekezeti és faji harc és mindnyájan tudatára ébredünk annak, hogy emberek vagyunk és egy Hazának vagyunk a fiai. Ez annál kívánatosabb, mert ez a behő harc és gyűlölködés az országot a külföld előtt teljesen diszkreditálja ugy, hogy elvész még az a kevés becsületünk is, ami megmaradt, pedig hát sorsunk fölött a döntés most a külföld, illetőleg az antant kezében van. Azt az állapotot, hogy nincs sajtó, egy pillanatra sem volna szabad fentartani. Magának a kormánynak volna kötelessége elhárítani mindep akadályt a lapok megjelenése elől, mtírt így a kormány annak a jogos föltevésnek nyújt alapot, hogy nem türi vagy nem bírja el a kritikát. Azt is meg kellene gondolni a kormánynak, hogy ezzel nagyon veszedelmes hasonlatosság mutatkozik közte és Kun Béla kormánya között. A megoldás szerintem csak az lehet, hogyha a kormány eleget tesz az antant kívánságának, vagyis a polgárság, a földmüvesnép és a munkásság valódi képviselőinek adja át a kormány hatalmat. Ennek az egyetlen kibontakozásnak a lehetőségét akadályozzam Friedrich-kormány makacssága Ami a legközelebbi jövőt illeti, azt hiszem, hogy az antant döntése rövidesen meg fog történni és én bízom abban, hogy a döntés olyan lesz, hogy véget vet ennek a kínos helyzetnek és a kibontakozás útját megnyitja. HÍREK Ballada a császár katonájáról. Nem volt se gróf, se marsall, csak közkatona volt, Mégis ő volt a császár leghívebb katonája. Harcolt, mint az oroszlán, mint pacsirta dalolt, Ha riadó-dobok doboltak nagy csatákra. Bretagneban született. A barna honi táj S a szőke honi lány szerelme élt szivében. Mint a viharban a boldog, fehér sirály Deres köpenyege ugy repesett a szélben. Marengo látta őt és Wagram látta győztes Mámorban égni és előre törni bátran. Auszterlic napja ragyogta be a szőke Szikár fejet, amely megőszült száz csatában. Egy vágya volt csupán, elrejtve, mint a kincs Mélyen; mélységesen: a császárral beszélni\ Parolázni vele, ha félig halva is, A győzelem után a zengő csatatéren I A császárral beszélni, kit Európa fél S királyok nyája kerget, ki mélyből jött a napra, Ki írnok fia volt s a nagy francia nép S a nagy forradalom fid, a Gloire apja! A császárral beszélni, parolázni vele... És jött egy ütközet, a föld és ég remegtek A félvilág clsáppadt és elborult bele, ítélet trombitái rivalltak az egeknek. És akkor ottmaradt! Smaragd, bíbor gyepen, Némán, vakon a rőtt, bús alkonyi sugárnál S mig száz dob azt dobolta a dombon: győzelem! A halott hős fölött csak ellovagolt a császár! Szeged, 1919 szept. 9. JUHÁSZ GYULA. — Hogyan fogadták az északi főműhelyben Oláh minisztert. A Pesti Élet cimü röpirat irja: A Reggeli Hirek néhány nap előtt Oláh Dániel munkaügyi miniszternek az északi főműhelyben történt fogadtatásáról irt. Friedrichék lapja a Mávnál tett látogatást is ugy tünteti fel, mintha a legteljesebb harmónia volna a munkások és a mai minisztérium között. Holott az igazság az, hogy amikor Oláh Dániel miniszter megjelent a főműhely több, mint háromezer főnyi munkásai előtt, élénk zúgolódás akadályozta még felszólalását. A munkások abcugolták és igy éljenezték Oláht: „Éljen Garami, éljen Garami 1" A miniszter komikus kétségbeeséssel kiáltozta: — Testvérek, nem azért jöttem ide, hogy megverjenek. A munkásság nagy derültséggel és tréfás közbeszólásokkal hallgatta aztán a miniszter dadogó beszédét. De hamarosan megunták a strohmann-miniszter igyekezetét és mielőtt a miniszter kíséretében lévő kisegitő úriember felolvashatta volna az előre elkészített határozati javaslatot, mely szerint a munkásság szívesen látja miniszterét és bizalmat szavaz a kormánynak, felállt az emelvényre a munkások régi, harcos embere és néhány szó után e szavakkal hagyta faképnél a kormány kiküldöttjét: — Elvtársak,gyerünk dolgozni! S a munkások nyomban ott is hagyták a minisztert, aki nem az ő miniszterük. — A békéltető-bizottság tárgyalásai. A francia városkormányzó rendeletére alakult békéltető-bizottság csütörtökön folytatta tárgyalásait és több elbocsátott kereskedelhii alkalmazott ügyében hozott legnagyobbrészt az elbocsátott munkásokra kedvező döntést. A sablonos ügyek közül érdekességben kiemelkedik az a per, amelyet egy jónevü helybeli füszerkereskedő ellen elbocsátott pénztáros-kisaszszonya indított. A füszerkereskedö a sztrájk folyamányakép bocsátotta el ugyan alkalmazottját, a tárgyalás során azonban azzal védekezett, hogy a pénztáros-kisasszony árukat rejtett el az üzletben, továbbá a boiti cikkekkel cserekereskedést űzött és igy jogában volt rögtöni hatállyal fölmondani. A kereskedő állításaival szemben a pénztárosnő a bizonyítási eljárás elrendelését kérte arra nézve, hogy az árukat — főkép nagymennyiségű cukrot — a kereskedő tudtával, sőt parancsára rejtette el, hogy a hatóság utján maximális áron beszerzett cikkek a szabadforgalom megindulásával jó magas napiáron legyenek értékesíthetők és a bolti árukkal is a kereskedő hasznára és céljaira csereberélt. A bizottság elrendelte a bizonyítási eljárást és az érdekes ügy tárgyalására legközelebb határnapot fog kitűzni. — Félmillióba került a Neuberger-karhatalom. Ismeretes és emlékezetes Szegeden, hogy március 11-én, tiz nappal a proletárdiktatúra kikiáltása előtt, Neuberger Frigyes parancsnoksága alatt négy karhatalmi század érkezett különvonaton Budapestről Szegedre a kommunista-elemek fékentartására. A rendcsinálás, amelyet néhány nap múlva a proletárdiktatúra követett, közel félmillióba került. A kerületi hadbiztosság ennek az ősszegnek megtérítését kérte a várostól. A tanács csütörtöki ülésén ugy határozott, hogy a 420.772 korona ellátási költséget nem fizeti ki, mert a kiadás nem a várost, hanem a katonai kincstárt terheli. — A kenderfonógyár ujabb alapítványa. A szegedi kenderfönógyár ujabb 30 000 koronás alapítványt létesített, amelynek évi kamataiból két segélydij kerül kiosztásra. A pályázatot minden évben Szeged város polgármestere irja ki. A segélydijakra szegedi születésü vagy illetőségű, nagyipari pályán működő, vagy erre a pályára lépni óhajtó ifjak pályázhatnak, akik ismereteiket külföldön kívánják megszerezni és három évig külföldi nagyipari üzeURANIA MAGY. TÜD. v SZÍNHÁZ. TELEFON 872. Pénteken, szombaton és vasárnap: A Star-gyár remek filmje! ^ csitri. Dráma 4 felvonásban. Irta: Forri Pál. A főszerepben: Lóth Ila, Olga B«ck, Qaal Gyula, Kosztra Viktor és Békoffy László. Előadások 5, 7 és l/» 9 órakor. Vasárnap '/, 4, 5, 7 és 7, 9 órakor.