Délmagyarország, 1919. szeptember (8. évfolyam, 184-207. szám)

1919-09-30 / 207. szám

•. fi .* rr—nyájához. Azt akarná kellő óvatossággal kifejteoi, "HÍMW válKiwres' analógia, van a szabadDgLMAGYAftQRSZAQ Szeged, *" ^«MffijnP'?' Tj'ffii- ~ nagyon szélsőségesen hangáik. A r, nem rendelkezik sem saját személye, sem munkaterméké fölött. Eladják anélkül, hogy öt-j megkérdeznék efelől. Ilyen módon hoz. az állam is adótőrvényeket és az állam egész apparátusával kényszerit bennünket azok betartására. Államadósságokat csinálnak anélkül, hogy bennünket megkérdeznének efelől, sőt megtermelik aj munkajövedelmünket már akkor, amikor még alvilágon sem vagyunk, p — Lehet-e szabad mozgásról beszélni akkor, — folytatta tovább — amikor ha valahol leakarók telepedhi, erre külön engedélyt kell j kérném, mert ezt ő maga állította elő, nem í egészen tudom azonban megérteni, hogy nekem embertársamtól engedélyt kell kérnem arra, 1 hogy megengedje azt, hogy a földgömb valamelyik részén letelepedhessem. Utalok azonban ; arra, hogy e mögött nem rejlik semmiféle gyér- ! mekes földosztogatási terv, meg kell azonban ! valahogy csinálnunk azt, hogy o föld ne képezze egyesek korlátlan r magántulajdonát. Ez pedig fönnforgó veszedelem, mert trösztök, kartellek és egyéb alakulatok a birtokukban lévő gázdaságr fórrásokat tetszésük szerint | elzárhatják az emberek eiől. A termelésnek ezt j a^inásodik rettenetes akadályát, amely a tartóz- ; kodást és a termelést ilyen módon spekuláció j tárgyává teszi, meg kell szüntetni. — Ez a kifejtés egyáltalában nem vonatkozik a nagybirtokokra. A kommunista-uralom alatt nem értettem egyei azokkal az agitátorokkal, akik azt hangoztatták, hogy a nagybirtokot le kell törni. Az én szempontomból teljesen mindegy, hogy egy ember nem használ ki 10.000 "holdat egy tagban, vagy pedig 1000 kisgazda teszi ugyanazt 10 holdas részletekben. Annak idején a m. kir. Wekerle-kormánv magáévá tette a földértékadóra vonatkozó tervezetemet, utána a köztársasági Károlyi-kormány is ígéretet tett arra nézve, hogy végrehajtja ezt a tervezetet, azután pedig a kommunista-kormány került uralomra, amely" nem tudta végrehajtani a földbirtok-reformot, később pedig, a kommunizmus rendszerével teljes ellentétben, adókat hozott; ber kacatot fizetett a ,betétek után, ső»., pedig Hnindez- ne;a illik- bele é rendszerbe. a 100 . az 4ÉN kai,, mert a paraszt moSt 'már azt Infte, hogy mivel nem fizet adót, niíics kötelezettsége a birtokkal szemben, amely tehát e szerint hem is az övé. Az úgynevezett termelő-szövetkezetekre óriási összegeket fizettek rá, ugy, hogy alig győzték nyomni a sok fehérhátu bankót a deficit fedezésére, tehát a kommunista uralom el sem bróta volna az összes földbirtoknak köztulajdonba, iJSptőíeg állami kezelésbe való vételét. ; A harmadik elnevezés, amellyel a mai társadalmi rendszert illetik, a magántulajdon rendszere. Ismét égy iszonyatos fogalomzavar tükröződik vissza ebben az cinevezésben. A magántulajdon egyáltalán nincs biztonságban Kirótt pénzbírságok. A városkormányzó-tábornok folyó évi szeptember 23., 24. és 25-én kelt elhatározásával az alább felsorolt pénzbírságokat mérte ki a következő személyekre a kiviteli tilalom megszegéséért: CsaJa Istvánrié (Toroníáivásárhely) 50 K, Gsala Mátyás (Torontálvásárhely) 50 K, Csamángó (Újszeged) 50 K, Katona Irén (Torontáivásárheiy) 50 K, Galik Istvánná (Budapest) 200 K, Pesti Káhnánné (Újvidék) , 100 K, Remény György (Budapest) 2500 K, Jaksa Imre (Mindszent) 300 K, Ábrahám István 150 K, Vahiila lózsef (Szeged) 100 K, Banya Irén Stanisió (Szeged) 60 K, Shonyb jousouf (Gostwa) 500 K, Lengyel és ötvös (Szeged) 500 K, Mikola Vazul. (Szeged) 300 K, Bálint József (kecskémét) 140 K, Nagy Damaria (Kecskemét) 200 K, Berecz János (Budapest) 120 K, Ptiszíai (Dorozsma) 80 K, Faragó Sándorné (Szeged) 80 K, Mólhár Imre (Szeged) 150 K, Gábor Juüa (Dorozsma) 150 K, Korom János (Dorozsma) 500 K, Vass Bálint (Dorozsma) 500 K, Tóth Ferenc (Dorozsma) 500 K, Bayer Júlia (Sáridorfalva) 100 K, Dobay György (Dorozsma) 100 K, Kovács Péter (Szeged) 100 K-S De Tournádre s. k., íábornok-városkormányzó. a ma; rendszerben. Ami engem iHett, én a jogos nagántulajdor. alapján állok, azonban nem tudón» megérteni, hogyan lehet beszélni magántulajdonról akkor, amikor maga a termelés spekuláció tárgyát képezi, amikor ha nágy váltság árán hozzá tudtam jutni ahhoz, hogy termélhessek, akkor az állam egyszerűen megdézsmálja ar-én termelésemet. A magántulajdon ütközőpontja a mai társadalmi rendszernek és ebben a kérdésben a kommunista- és a magántulajdon-rendszer összekeveredik. Ami a jogos magántulajdon határát illetti, ebben a kérdésben az a véleményem^ hogy magántulajdon legyen mindaz, amit az emberi munka termelt, azonban ne képezhessen magántulajdont a föld, a földgömbnek egyrésze, miután azt nem emberi munka, hozta létre. -- A termelést hatalmas mértékben kell megindítanunk, Jia azt akarjuk, hogy a munkás ne éhbérért dolgozzék. Ha ezt nem tudjuk megcsinálni, akkor utólagos politikai rendszabályokkal nem tudunk segíteni a bajon. A mai helyzetet legjobban jellemezzük, ha megállapitr juk, hogy tulajdonképpen két adócsavar között tengődik a termelés. Az egyik csavart az adók, a másikat pedig a földjáradék képezik. — A telektulajdonosok nem építkeznek, inert várják, néha nemzedékeken keresztül, amíg a föld értéke emelkedik. Nem építkeznek, ennek következtében kevés a lakás és drága. Mindez együttvéve akadályózza a termelést, sok munkást munka nélkül hagy tengődni és igy kifejleszti a hivatásos csavargók faját, amely Amerikában már valóban meg is van. Ez a társadalom legnagyobb szégyene, hogy nem tud mindenkinek helyet biztosítani, holott ez könynyen meglehetne csinálni. Ha mindenkitől minden évben bekövetelnék az' általa elfoglalt hely teljes értékét, akkor megtudnánk szabadulni ettől a- rettenetes két bajtól. Az adónélküli állam eszméje ebben a koncepcióban reális valósággá válna. Eddig azonban ezt a rendszert csak Magyarországon három városban : Szegeden, Kaposváron és Nagyváradon csinálták meg, tudniillik e városok rendszeresítették a telekértékadót. A marxizmusról akarok még beszélni, amely ma az emberiség egy nagyrészének komoly hitvallása. TARCA A modern francia zene. — A francia zeueifcélutánon (elmondta $>r. Hollier fcrrédorvoé. — II. f Franck alkotta meg a zenei ciklust, hogy Ugy mondjam, a ciklusi stílust, amelynek szimfóniái rendszere hasonlít ahhoraz irányhoz, amelyet Wagner követett a drámai megnyilatkozásokban. Amint Bizet Carmenje az általános zenei történelemben egy kort jelöl meg, éppen ugy nyitott egy uj korszakot Franck „Első trio"-ja is, amely mélységes alkotás és teljesen át van hatva a légnemesebb érzések és szenvedélyek által éS az ő müvére lehet csak igazán alkalmazni Schoppenhauer gondolatát: A zene kiféjézi a tüneményes egyéniség lényegét. "-•> • W t s Akiket a szabályos vortal tisztasága, vagy annak bájossága el tud ragadni, azbk igyekezzenek megismerni az „ötös hangversenyét, vagy a magasztos „Négyes hangverseny"-!, a csodálatraméltó kardalokkál és az Üdvösségek; az Eloidák, a Megváltás cimü müveket, amelyekhez csak Beethoven legszebb szimfóniái hasonlíthatók. Amint Beethoven, Franck is született zenész volt, aki teljesen átadta magát művészetének és önmagába zárkozóttan dolgozott buzgalommal, mint Angelico testvér festette misztikus lélekkel a szerzetes-rend épületének falait. Franck befolyása a moderál zenére óriásinak mondható. Liszt Ferenc, a magyarok nagy zeneszerzője nem győzte eléggé csodálni és a német művészek körében valóságos apostola lett a mi francia mesterünknek. Iskolája Virágzott és mind több követőkre talált, aminek igazolására felemlítem Vincent d'Indyt, Favart, Duparc, Chausson, Guy Ropartz és Lequeux zeneszerzőket, akik melódiáinak bája oly megnyerő és élvezetes. E tisztán klasszikus és szimfonikus iskolán kivül a frai cia iirai és drámai iskola sem hanyagoltatott el, sőt oly eredménye • mutathat fŐl, amely egyáltalán nem marad Carmen mö- I gött. Igen spk azoknak a zeneszerzőknek a száma, akiknek nevét föl kellefteieinlitenem, de közűlök csak Saínt-Saens, Massanet, Chabrier es Charpentiqr nevét sorolom tol. Saint-Saens zenéje a kivitele miatt is a legmagasabb fokot elérőén kiváló. Zendrásí tehetsége, zenekari hangjai , és csengő hangszereinek összhang?aíossága a csodával határos. Bizo| nyes mértéldg a nagy néniét ktag^ikusokhoz hasonlít, de táyol tudta magát tartani mindattól, ami a német zenébe» egy kissé nehézkes és egy kevéssé ¡ütnaimas. Róla mondta az ismert kritikus Biilow : Saint-Saens az; egyedüli a modern zeneszerzők között, aliir Wagner gonhogy dolataiból hasznot húzott, de anélkül, azoktól elhagyta volna magát szédíteni. Saint-Saens szimfonista és lírikus is, aki egyenlő gyönyörűséggel és eredménnyel dolgozott Sámson és Delila tragédiáján és a Vízözön cimü müvén. Barátja volt Lisztnek, Berlioznak és noha Bizet, Gounod és Wagner zenéjének hatása alatt állt, mégis egyéni tudott maradni. Es ha a németek által kijelölt ösvényen haladt, közte és a német zeneszerzők iránya közt nagy szakadék létezik. A lángész művészete Saint-Saens zenéjében feltalálható. A németek a mester zenéjét „pikáns" jelzővel iljetik, amely meghatározással hihetőleg alaki formaságait, összhangjainak egyöntetűségét és hangjai gyöngédségét akarják kifejezésre juttatni, amik az ő zeneszerzőiknek müveiben azonban hiányoznak. í* Massenet mindenekelőtt a színházak zenésze volt. Ő egy rendkívüli formát alkotott, a, nyelvmodor gyöngédségét, amely felülmúlhatatlan maradt. Á ézerelem bűvös, szívhez férkőző dallama az! ő sajátos tulajdonát képezi és érdekes, hógy a különböző országok zeneiről őt igyekszenek utánozni. Mindenféle formában megénekelte a nőt és a szerelmet és Thais-e, Mária Magdolnája, EsClarinonde-je, vagy Manoii-ja, Cid-je Chímene-jé és Wert.her-e egyaránt mutatja a nagy érzéseket, szenvedélyeket, fájdalmakat és a mester álkotó géniuszát. Sokan, igen f Kan vannak, akiket még meg Megnyílt GAMBRINUS-BÜFFÉ gs&íg Állandóan kapható friss világos és barna sörök, legfinomabb fehér és vörös Ó-borok. Pezsgők. Cognakok, málnaszörp, legfinomabb felvágottak, hideg sült csirke, kacsasült libasült; libamáj* libatöpörtyü, pástétomok, sonkás és vajas zsemlyék, szendvicsek, főtt tojások, hideg reggelik, uzsonnák és hideg vacsorák. m Tiszta, szolid és figyelmes kiszolgálás.