Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-10 / 140. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1919. julius 2. intenciót, amely az ezredest vezeti. A szegedi lakosság megélhetése forog kockán. Az ezredes juüus 14-ig jelentést vár a tárgyalások eredményéről. Felkéri a jelenlevőket, hogy megértéssel tárgyaljanak. Senkinek nem akarnak anyagi kárt okozni, ellenben a közönség megélhetésére, az árdrágítás letörésére, irányuló helyes kivezető uíat együttesen meg kell keresni, igen fontos az ezredes ama kijelentése, hogy jövőben minden beszerzésnél az eredeti faktúrát be keli mutatni, ami után a különböző, a szállításokat terhelő költségek beszámításával egy bizottság fogja megállapítani, hogy mily tisztes haszon melleit, mily áron lehet az árut kiárusítani. Nem" tudja, hogy a munkásság képviselőinek van-e tudomása arról, hogy megszállott vidékekről csak rekompenzáció ellenében engednek ki a románok pl. tűzifát, iiy esetekben ők előre kikötik, hogy á liszt kilogramját 1 korona 50 fillér értékben fogadják el, holott ez a liszt a városnak 5 koronájába kerüi. jórészt itt van a csirája a nálunk dühöngő drágaságnak, ez az, ami szinte lehetetlenné teszi a megélhetésünket. Kizsákmányolnak bennünket. Hogy ezen az áldatlan helyzeten segítsünk, karöltve kell kiirtanunk a lánckereskedelmet. A szállítási költségek, a rezsi födözésére szükséges' százalékokon fülül az árak olyaténképeni megállapítása terveztetik, hogy a kereskedő, iparos, közvetítő megélhetése biztosítva legyen. Körülbelül 20 percent lenne az, ami a nagybani ár fölött számításba jöhet. A termelök számára a megélhetést szintén biztosítani kell. A munkásoknak azonban a napi 8 órát buzgó munkával kell tölteni. Elsősorban az élelmezési cikkek, azután a ruházati és ipari terrhékek, a piaci áruk (kenyér, kifli, kalács, morzsa, sütés, hus, hentesáruk, zsir, aprójószág, burgonya, főzeiék, fa, fűszer stb.) árai állapíttassanak meg. A nemzetközi élelmezési bizottság utján kilátás van arra, hogy a kereskedők jövőben áruikat biztonságban szállíthatják Szegedre, a bevásárlásokat a bizottság hathatós támogatása mellett végezhetik. A munkásság képviselőinek joguk lesz beleszólni minden felmerülő esetbe, meghallgatásuk nélkül döntés semmiben sem fog történni. (Miért drága a kenyér?) Balogh tanácsnok ezután áttért arra, hogy mint történjen a kenyérárak megállapítása. A nullás liszt hatósági ára jelenleg 9 korona, a főzőé 7, a kenyérliszté 4"60. Az ismételadó költségei ezekben az árakban már bentfogla*tatnak. Véleménye szerint a nullás lisztből kenyeret nem volna szabad készíteni. A nullás és a főzőliszt keverékéből azonban igen szép és jó kenyeret lehetne sütni, de az ügyes pék úgyis fözőlisztböl süti a nullásnak vallott kenyeret. Ha tehát egy kilogram főzőliszt ára 7 korona és a szaporításra számitható 30 percent 2 korona 10 fillér árát levonjuk, akkor a fözőlisztböl készült kenyér ára 2 korona költség és a munkabér hozzászámitásával 6 korona 90 fillérbe fog kerülni kilogramonként. Ennél drágábban tehát ezt a kenyeret nem szabad árulni. A vendéglőkben, kávéházakban szeletenként adják a kenyeret. Ennek a súlyát meg kell állapítani. Ostrorog angol ezredes a napokban egy 4 dekagram sulyu, fözőlisztböl készült kenyérszeletet 70 fillérért vásárolt. Az ily eseteket nem lehet tűrni. Ez egyenesen kizsarolása a közönségnek. Egy kilogram kényéiből 20 darab 5 dekagramos kenyeret lehet kiszelni és igy a 6 kor. 90 filléres kenyérből egy szelet ára 34'5 fillérbe kerül, tehát a kenyérszelet ára 40 fillérnél több nem lehet, miután a vendéglős egy kilogram kenyéren igy is 1 korona 10 fillért fog nyerni. A barnalisztből készült kenyér, ha hasonló kulcs szerint számíttatik, 4 korona 94 fillérnél drágább nem lehet és a barna 1 enyér szeletje darabonként csak 30 fiitérbe kerülhet. A kifli árát a jelenlegi 60 filléres ár helyett 30 fillérbe kéri megállapítani, hasonlókép a kalácsok és kuglóf árát is. A morzsáért 8 korona lenne megállapítandó A kenyérsütés ára a pékekre nézve előnyös számitások mellett, kilogramonként 20—25 fillérben lenne kőtelező. Rozsnyai, Zimonyi és Kohn pékek azt vitatták, hogy a pékipar ily megáliapitások mellett jórészben tönkremenne, bár a felszólalók az árak megállapítására nézve nem voltak egységes véleményen. Sérelmesnek vélték azt is, hogy miért épen a pékeken kezdték a tanácskozást. Zimonyi egy nullásüsztből készült cipóval argumentált. A teremben sorra járt a cipó, mindenki szelt belőle és ióizüen falatozott. Az egyik tisztviselő meg is jegyezte: — Én eddig csak láttam" a nullás cipót, végre ehetek is belőle. Balogh tanácsnok, a polgármester és a fogyasztók, valamint a jelenvolt más érdekeltségek sem voltak egy nézeten a pékekkel, igy az ő áiiáspontjuk külön is az élelmezési bizottság elé fog kerülni. Tóbiás Mihály ajánlja, hogy a város a most üzemen kívül helyezett katonai sütődékben rendezkedjék be házikezelésben végzendő kenyérsütésre. Balogh szerint ehhez csak végső szükségben fog nyúlni a hatóság. A húsárakra vonatkozólag Balogh Károly felkérte Scultéty Sándor föszámvevőt, mint a városi mészárszék vezetőjét, hogy ismertesse a jelenlegi hatósági vágatások eredményét. Scultéty előadásából kitűnt, hogy a mészárosok ezidőszerint alig 2—3 koronával árusítják drágábban a húst, mint a város. Mellis Lajos szerint ez onnan van, hogy ők nagyobb kiadásokkal dolgoznak, mint a város. Ő például havonta 14450 korona üzemköltséggel dolgozik, amiből 6 tagu családjára csigán 6GG0 koronát számit. Balogh tanácsnok a Mellis által bemondott vágási adatok alapján megállapította, hogy azt a hust, amely Mellűnek 27 koronájába kerül, 26 koronáért árusítja. Ez természetesen élénk derültséget keltett. Kiss Géza azt bizonyította, hogy ők vasmarokkal szorítják vissza a piaci árusok körében is a húsárak fölhajtását. Igen örül annak, hogy a hatósági vágások azt bizonyítják; hogy ők" tisztességesen szolgálják a közönség érdekét. Mauser Rezső arra kéri a mészárosokat, hogy akkor, amikor kalkulációikat megcsinálják, ne vegyenek föl a saját megélhetésükre évi 72000 koronát. Elégedjenek meg szerényebb életmóddal, gondolva arra is, hogy egy köztisztviselőnek havonta 1000 koronából kell a családjával együtt nyomorognia. Kulinyi József arra kéri Balogh tanácsnokot, hogy az egyes érdekeltségek után azonnal hallgassák meg a fogyasztók véleményeit is. A pékek például azonnal eltávoztak, nem várva be semmiféle ellenvéleményt. A tisztviselők nevében kijelenti, hogy bár igen szeretnének nullás lisztből sütött kenyéren élni, de lemondanak róla. Németországban régen áttértek az egyfajta kenyérre. Jóminőségü, barna kenyeret adjanak, de nem 5 koronás árért. Ezt a tisztviselők nem birják el. Mert ott, ahol 5—6 tagu család van és havonta 40 kilogram kenyér kell, a jövedelme pedig csak 800—IOGO korona, csupán kenyérre nem költhetnek el 200 koronát. Tóbiás Mihály ajánlja, hogy a nulláslisztből készült kenyér, illetve liszt árát emeljék föl, mig a barna kenyér árát ugyanoiyan arányban szállítsák le. Holtzer Tivadar kijelenti, hogy a szegedi kereskedők a legmesszebbmenőleg hajlandók az akciót támogatni, de kéri, hogy a lánckereskedelmet törjék le. Weiner Miksa reméli, hogy az érdekeltségek a megértés útjáról nem fognak letérni és az akciónak meglesz az üdvös eredménye. Balogh tanácsnok kijelenti, hogy figyelembe fogja venni a köztisztviselők óhaját. A tárgyalásokat ezzel mára felfüggesztették. Négy dunántuli r A Le Temps julius 6-iki számában bennünket erősen érintő és érdeklő témáról ir vezércikket La paix avec l Autriche cimen. A cikk végén ugyanis fölveti a kérdést: mi történjék azzal a négy dunántuli magyar vármegyével, amelyek Ausztriával szomszédosak és amelyeket Ausztria annektálni szeretne. M. Arthur Chervin röpiratából De Prague a l'Adriatique veit statisztikai adatokkal akarja bizonyítani, hogy ez a négy megye tipikus „kevert vidék11, ahol szlávok, németek és magyarok rétegei találhatók. Ha ez a négy megye Ausztriához csatolódnék, akkor ez valósággal éket verne az északi és déli szlávok egyesülési töI rekvései közé. „A német Reich — irja a Le Temps — Ausztriát annektálni akarta, hogy a csehszlovák államot bekerítse Boroszlótól Pozsonyig, fölállítva egy uj germán sorompót észak és dél szlávjai közé. Ezt a kettős veszedelmet ki kell védeni. Véget kell vetni a germán-magyar egyesülésnek, amely e háború egyik alapvető oka volt. Azt a „kevert vidéket", amely Magyarország nyugatán terül el, a Duna és a jugoszláv határok között, nem lehetne-e vájjon a népek szövetségének adminisztrálnia mindaddig, amig végérvényesen meg lehet tudni lakóinak törekvéseit és német vagy magyar szomszédaink intencióit.?" így a Le Temps julius 6. számának vezércikke, amely különben az Ausztriával való béke esélyeiről elmélkedik. Külön érdekessége e cikknek, hogy Kun Béía embereit nemzeti bolsevistáknak, les national-bolchevistes de Bela Kuhn nevezi. A Le Temps cikkének egyébként több alapvető tévedése van. Az egyik, hogy az Ausztriától különvált és teljesen független Magyarországnak — nem tudni, milyen alapon — ugyanazt a külpolitikát tulajdonítja, amelyet a nagyhatalmi hóbortok után futó és a Habsburg-politika szolgálatába szegődött osztrák-magyar külpolitika űzött. Ez a feltevés egészen indokolatlan. Hiszen az uj Magyarország nemcsak az államjogi viszonyok megváltozása, hanem annak következtében is uj külpolitikai irányok felé fog orientálódni, mert sorsa és céljai felett most már egyedül fog dönteni és e döntésben bizonyára jelentékeny szavuk lesz azoknak is, akik eddig a belpolitika irányításából is teljesen ki voltak zárva. Öngyújtóké tűzkövek ugy nagyban és kicsinyben kaphatók a (ftEDI SPE^'J^'TE szivarkahüvely főraktárában Szeged, Jókai-utca 11. szám alatt. ===== a Telefon 15-20.