Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-06 / 137. szám

2 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1919. julius 2. Illetékes helyről kapott információ szerint a minisztertanácson a kormány tagjain kivül a következők vettek részt: Gróf Zichy Aladár, grof Wenckheim László, Bartos János, Balia Aladár, Múzsa Gyula, Magasházy Zsigmond, Kúszó István és Ábrahám Dezső. A minisztertanácson elvi megállapodás jött létre két irányban. Először áziránt, hogy mig eddig a kormány a pártok fölött akart állani, azaz nem tartotta kívánatosnak a pártok kibontakozását és egymással való súrlódását, most Ki fogja ugyanis egészíteni magát egyes -pártok képviselőivel. Nevezetesen a keresztényszocialista, az Országos Földmives- és Kisgazda-párt, a Lovászy-párt és a szövetkezett polgári pártok képviselőivel. Támaszkodni akar továbbá a munkásságnak arra a részére, amely a nemzeti eszme alapján áll Az uj miniszteri lisztát vasárnap teszek közzé. A, kormány jelenlegi tagjainak sorában, információnk szerint, csak kevés változás lesz. Dorozsmaiak gróf Károlyi miniszterelnöknél. Dorozsma község ncpes küldöttsége kereste fel szombaton gróf Károlyi Gyula miniszterelnököt. A küldöttség szónoka elmondotta, hogy a község 22.000 lakosságának megbízásából jöttek, hogy megismertessék a kormányt keserves helyzetükkel. A község 32.000 holdja a legnagyobb bőség képét mutatja, a termés kitűnő, de a lakosság nem képes aratni, üres a kenyeres kosár, mert nem tudják a gazdasági munkákat elvégezni. Kérik a miniszterelnököt, tegye meg a kellő intézkedéseket s járjon közbe, illetékes helyen, hogy a község kétségbeejtő helyzetében változás történjék. Kijelentették, hogy szívvel-lélekkel támogatják a kormányt s hajlandók a bolsevizmus letörésére fegyvert is fogni. Végül francianyelvü memorandumot nyújtottak át a miniszterelnöknek, melyben bajaikat elpanaszolják s kérték, hogy a miniszterelnök juttassa el ezt a francia parancsnoksághoz. A miniszterelnök mélyen meghatva halgatta az elmondottakat s kijelentette, hogy haladéktalanul megtesz minden lépést, hogy a község helyzetén segítsen, minthogy azonban a kormánynak e tárgyban nincs intézkedési joga, határozott ígéretet nem tehet. Reméli azonban, hogy közbenjárása a francia parancsnokságnál sikerrel fog jármV A miniszterelnök ezután még sokáig elbeszélgetett a küldöttség tagjaival, a község helyzetét vázolták előtte s különösen rámutattak arra, hogy ez évben az aratók nem tudtak elmenni Torontálmegyébe munkára. A község különben a mult év november hónapja óta kétezer munkanélkülit tart el, akiknek ez idő alatt semmiféle munkaalkalmuk nem volt. A ministterelnök újból hangsúlyozta, hogy szivén viseli a dorozsmaiak ügyét és megtesz minden tőle telhetőt az érdekükben. Az uj hadsereg egészségügyi szervezete. A Délmagyarország julius 3-iki számában dr. Müller Vilmos aláírásával „Az uj hadsereg egészségügyi szervezete" cimen egy cikk jelent meg, mely egyoldalú és határozott irányú beállításával alkalmas arra, hogy az újságolvasó közönséget megtévessze. A cikk kiinduló pontja az, hogy hadseregünkben a gyógyulás aránya 25 százalék volt a német 75 százalékkal szemben. Mindkét adat téves. Pontos hivatalos statisztikai kimutatások eddig nem jelentek meg. Részleges kimutatások a német számaránytól csak 5—8 százalékkal.-eltérő statisztikát mutattak, ami kétségtelenül a németek fejlettebb kulturájára, a mögöttes országok tökéletesebb egészségügyi berendezéseire vezethető vissza. Tény az, hogy az „osztrák-magyar" hadsereg egészégügyi szervezete büszkén állotta ki a versenyt a német hadsereg egészségügyével, sőt az organizáció, a gyors elhatározás és rögtönzés terén — német szakorvosok véleménye szerint — kétségtelenül felette állt. Teljes járatlanságot mutat cikkíró a tényleges katonaorvosok békebeli és háborús munkásságát illetőleg is. A békebeli tevénykedésre vonatkozólag elég rámutatnom arra a nagyszámú tanárra, magántanárra, mely a volt katonaorvosi karból kerüit ki, továbbá a vidéki városokban volt katonai mintaintézetekre, melyek vezetői és szakorvosai, mint orvosok is, kiváló helyet foglaltak el kartársaik között. A háborús munkásságra vonatkozólag pedig arru a tényre hivatkozom, hogy a lövészároktól kezdve a mögöttes országrész legrejtettebb zugáig mindenütt tényleges katonaorvosokat kértek éppen a helyzetet jól felismerő vezető katonatisztek bizonyos állások betöltésére és hogy a háborúban bizonyult be legjobban a speciális katonaorvosi kar rátermettsége és hasznavehetősége; ez általuk teremtett keretbe illeszkedett be aztán fényesen a nemtényleges katonaorvosi kar. A volt katonaorvosok irodalmi működését cikkiró a gyógyászat melléklete alapján itéli meg. Aki a Münch. Medic. Woch. Schrift, a Wiener Medic. Woch. Schrift és melléklete, a Militärarzt, a magyar orvosi szaklapok irodalmát, továbbá a háború alatt a hadtápterületeken létesült tudományos egyesületek működését, végül a Feldärztliche Zeitung der II. Armee közleményeit ismeri, annak békében és háborúban egyaránt föl kellett tűnjön a katonaorvosok magas színvonalú irodalmi tevékenysége. A német és hazai katonaorvosok kiképzését ílletőlég, továbbá a német orvosi tekintélyeknek a hadseregbe való beosztására vonatkozólagcikkirónak adatai annyira zavarosak és a tényeknek meg nem felelők, hogy csak azzal magyarázhatók meg, hogy cikkiró sem a hazai, sem a német organizációt nem ismeri s e tekintetben ugy békebeli, mint harctéri tapasztalatai hiányosak. Szakavatottak ítélete szerint éppen a hadsereg egészségügye volt az, mely többet adott, mint amennyit ígért, amiből nem következik az, hogy a bőséges tapasztalatok nem fognak javításokra felhasználtatni, azonban végzetes hiba volna hiányos beállítású közleményekkel nemcsak a hadsereg egészségügyének, hanem az egész orvosi kar reputációjának ártani. Dr. Illés Imre, ezredes-orvos, ker. eü. főnök. ÜJ VERSEK. liERMIfl. Mi szebb: bokáid karcsú ive tán, Vagy vállaid vonagló vonala, Ivor fogad az ajkad bíborán Vagy a szemed, e halvány ibolya ? Mi jobb: ha látlak lassan lejteni Fénylő színen, mint hattyút nyári tón, Vagy erkélyed homályán sejteni Az árnyadat az éji kárpiton ? S mi édesebb bú: elgondolni fájón, Hogy nélküled suhant el ifjúságom, Mely olyan árva és örömtelen volt ? Vagy, hogy ha majd a hűs hantokba fekszem, Örök sötétben is kéklik felettem Szemed derűje, mint a nyári mennybolt ? NÁSZÚT. A bánatommal, e hü útitárssal Elindulok majd s megnézem Velencét, Hol tenger és ég a szemedre rávall És akkor, egyszer tán boldog leszek még. Köszöntöm majd a márvány palotákat, Melyek láttodra alkonyfénybe gyúltak S a tengert, amely megcsókolta vállad S ringatta lágyan szőke koszorúdat. És megnézem a régi mestereknek Száz remekét, amelyen elmerengett Tekinteted, mint csillag a homályon S azóta szebb e sok, sok boldog álom És szőkébbek a Bellini Madonnák És derűsebb a dantei menyország. TITKOS ÉRTELMŰ R0Z5R. Lehet, hogy soha ki sem ejtem, Mit boldog fájón rejt a lelkem. Mint gyémántot a szürke tokban, Hordom e kincset mély titokban. Szent e titok s e némaság szent, A sírban mondok rája áment. De szemeimben ott lobogsz majd S te adsz ajkamra hosszú sóhajt. A vérem lángra tőled lobban S virágot nyitsz haló. poromban. Magányos és fekete rózsát És — nélküled nem lesz menyország! TÁJKÉP. Dermedten állnak a halotti csendben, Fekete nyárfák fülledt ég alatt. A csillagok szeme szikrázva rebben, A Tisza mély opálja hallgatag.m Valami titkot súg a végtelenség S a nyárfasorban tikkadt vágy zokog, Az életem oly szép s bús, mint egy emlék: A hangod bársonyára gondolok. GftZDRQ 5ZEQÉNY5ÉQ. A szegénységem kincsét, árva kincsem Ne bántsa senki, ezt kérem szelíden: Hogy nyugodt szemmel nézhessem az égnek. Panorámáját, amig búban élek, A csillagok nagy tüzjátéka fényét, A hold világát, e szép, égi békét, Viola felhők bárkáit az estben, Amint rajuk a semmiségbe lebben, A füzesek mély bánatát az éjben, Nyárfák ezüstjét fekete fehéren. Mindent odaadtam nektek, ami szép volt Versekbe szőttem. Életem ezért volt. Enyém csak egy nagy honvágy, méla, csendes. Ne nyúljatok a meztelen- szivemhez. JÜHR5Z GYÜLR