Délmagyarország, 1919. július (8. évfolyam, 132-158. szám)

1919-07-03 / 134. szám

Ara 40 fillér. DELMAGYARORSZAG Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48 — K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja : 305. ELŐFIZETÉSI ÁRA: egész évre 96.— K negyedévre 24.— K félévre . 48 — K egy hónapra 8.— K Egyes szám ára 40 fillér. A kiadóhivatal telefonja : 305. Szeged, 1919 VIII. évfolyam 134. szám. Csütörtök, julius 3. Az osztrák szociálisták kongresszusa. Dr. Adler Frigyes a bolsevizmus ellen. — Nagy többséggel elvetették a szovjet-köztársaság kikiáltásáról szóló indítványt. — Bécs, junius 29. Az osztrák szocialista párt országos kongresszusát vasárnap tartották meg Bécsben. Résztvettek benne 270-en Dr. Adler Frigyes elnökölt, aki beszámolt a szociáldemokrata-párt működéséről a forradalom kitörésétől a mai napig. Kifejtette, hogy a szociáldemokrata-párt a háborúban és az ebből keletkezett világáramlatok közepette hallatlan erővel állta meg a helyét, ugy a politikai, mint a gazdasági eletben, amelyeknek előterébe jutott. Ő — úgymond — leghatározottabban a fokozatos fejlődés hive, mert bizonyos, hogy csak egy évtized kérdése, hogy mindenütt a munkásság vegye át a hatalmat. Azonban ezt a processzust siettetni, annyi, mint a fejlődés tempóját meglassítani. Nem hive a bolsevizmusnak, mert az Magyarországon, Oroszországban és Münchenben megmutatta, hogy egy frontba kovácsolja össze és a fejlődés kerekei elé tömöriti a burzsoáziát a parasztsággal és a munkásság kiskapitalistáival, továbbá a legreakciósabb elemekkel, amelyek szívesen tesznek koncessziókat balfelé, mikor a szocialisták ellen egységes föllépésről van szó. A bolsevizmus harakiri a munkásságon. Mert mig egyrészt a munkásságot két pártra osztja, másrészt azokat is a reakcióba kergeti és a munkásmozgalmak ellenségévé teszi, akik egyébként a fokozatos fejlődés során beolvadtak volna a proletáriátusba. Ez különösen áll minden ország szellemi munkásaira, a régi állami rend hivatalnokaira és a kiskereskedőkre is. A maga részéről azt kéri, szavazzanak bizalmat a mostani pártvezetőségnek, mert az egy lépéssel sem tért el a megkezdett útról, amelynek során olyan eredményeket ért el, hogy ugy a Reichsrathban, mint a bécsi községtanácsban óriási többsége van. Utána Deutsch Gyula hadügyi államtitkár szólalt föl, aki a szociálista hadseregnek, a Volkswahrnek jelentőségét és szerepét ismertette. A Volkswáhr, — mondta — nem tagadta meg magát, az öntudatos, komoly munkásság- hadserege maradt azután is, mikor a magyar szovjet-kormány arra törekedett, éppen a Volkswáhr leszerelését akarván minden eszközzel elérni, hogy kikiáltassa Ausztriában is a szovjetköztársaságot. Ma az a helyzet, hogy a Volkswáhr a kormány fegyveres ereje, mely egyformán küzd a jobb- és baloldali .diktatúra ellen. Bauer külügyi államtitkár a párisi konferencia által diktált békefeltételeket ismertette, amelyeket teljesithetetleneknek mondott. Austerlitz, az Arbeiterzeitung főszerkesztője a sajtó szerepéről beszélt. Támadta a bécsi kapitalista lapokat, amelyek egy jó békével áltatták az osztrák népet és azzal csináltak hangulatot a szociálizmus ellen, hogy a Németországhoz való csatlakozás az oka a békefeltételek hallatlan szigorának. Éppen olyan rossz véleménye van ama lapokról és publicistákról, amelyek és akik a szociálizmus hatalomrajutásában konjunktúrát látnak személyes érvényesülésükre és megtagadja multjukat, tulakarják licitálni a radikálizmusban a szociálizmus régi orgánumait. A meggyőződéstelen konjunktura-politikusokat nem szabad beereszteni a proletariátus táborába. Egy kommunista katonadelegátus azt indítványozta, hogy a kongresszus azonnal kiáltsa ki a szovjetet és üdvözölje a magyar és orosz tanácskormányt. Ezt az indítványt 261 szóval 9 ellen j elvetették. Másnap a kongresszus a külpolitikai | helyzettel és a békével foglalkozott. Az uj hadsereg egészségügyi szervezete. Akaratlanul is tollam alá tóiul a hires napoleoni mondás, amelyet a háború elején a „Pesti Hirlap"-ban közreadott cikkemben is emiitettem : „Az orvos a háború második hadvezére." És most, hogy alaposzlopait rakjuk le annak a hadseregnek, amelynek szilárdságára és öntudatára épitjük föl a második ezeréves Magyarországot, lehetetlenség, okulást nem mentve a múltban halomra fölnövekvő mulasztásokból, jeligéül ne választani a világverő napoleoni kijelentést. Tartalommal és élettel kell kitölteni az üres, lélektelen kereteket, amelyekben a volt „osztrák-magyar" katonai egészségügy sínylődött. A formák helyett szabad szárnyalású emberszeretet, az embert géppé lesülyesztö reglement helyett a nagy közösséget lüktető humanisztikus hajtóerők feszithetik az akaratot olyan végcélok felé, amelyekhez töviseken keresztül vezet az ut. Anélkül, hogy a nagyon is közelfekvő okait keresnők a fájdalmas ténynek, hogy a lefolyt háborúban miért volt a német hadseregben a sebesülések utáni gyógyulások százaléka 75 — és miért volt ezzel ellentétben a volt osztrák-magyar hadseregben csak 25, vagyis magyarul szólva: miért kellett nálunk olyan ötven sebesültnek elpusztulni, akiket a német orvostudomány még neg tudott az életnek menteni, — elégedjünk meg annak konstatálásával, hogy a volt tényleges katonai orvosok — nagyon kevés kivétellel — tisztán irodai munkát végeztek a békében és háborúban. Még jó szerencse, hogy a tartalékos katonaorvosok, akik napi gyakorlatuk hatalmas köréből: klinikákból, kórházakból, privát beteganyaguk ezerszámra menő észleléseiből léptek ki a harctérre, nem abban látták orvosi működésűk célját, hogy adminisztratív irodai teendőkre adják oda tudásukat, hanem odaálltak a szenvedő ember mellé és sokszor nagy ellenzéseket leküzdve — amelyekről sokat beszélhetne Gömbös Gyula államtitkár ur — egyenesen a katonai egészségügyi főnökök hivatalos „aggályai" dacára rendeztek be közvetlen a harcvonal mögött mütőtermeket, amelyekben százakat és százakat mentettek meg az életnek. Ugyancsak Gömbös államtitkár ur tud róla, hogy a harcvonal mögötti kórházak sebészeti eszközökkel való ellátására — ha jól tudom, az ő emberszerető tanácsára — utalt ki a hadosztályparancsnok a saját zsebéből néhány ezer koronát olyan műszerekre, amelyeket hiába kértünk a főtörzsorvos-főnöktől, dacára- annak, hogy azok az eszközök szépen elzárva használatlanul hevertek a lezárt szerkocsiban azért, hogy háború után sértetlenül és hiánytalanul kerüljön vissza a zágrábi I katonai depotba. Megnyílt! GAMBRINUS ¡SSTÜSi ÉLELMISZERÜZLET 00 TELEFON 836. SZÁM. 00 Naponta friss élelmiszerek napi áron. Jégbehütött málnaszörp szódával, aludt-tej, friss tea-vaj állandóan kapható. Tiszta és figyelmes kiszolgálás. 283 Tiszta és figyelmes kiszolgálás.