Délmagyarország, 1919. június (8. évfolyam, 123-131. szám)

1919-06-24 / 126. szám

Szeged, 1919. junius 24. DÉLMAGYARORSZÁG 3 piac részére. Az ujabb bizottság, mint értesülünk, juliusban utazik Bécsbe. A pénzügyi helyzet szanálásával van kapcsolatban a fehérhátu bankjegyek fölülbélyegzése is. Ismeretes, hogy rendelet jelent meg a fehérhátu bankjegyek beszolgáltatásáról és lebélyegzéséről. Vasárnap egy hete kezdődött a bankjegyek beszolgáltatása, amely hétfő estig tartott. A lebélyegzett bankjegyek nagyrészét már visszajuttatták a tulajdonosoknak. A szegedi állampénztárban szombaton kezdték a visszafizetést. Hétfőn már igen kevesen jelentkeztek. A pénzügyigazgatónál e közérdekű ügyben tájékozódást kívántunk szerezni olvasóink számára, azonban a pénzügyigazgató — nagy elfoglaltságára való hivatkozással — nem volt hajtandó felvilágosítással szolgálni a Délmagyarország munkatársának. A bankjegyek lebélyegzésével egyébként foglalkoztak a hétfői tanácsülésen is. Elhatározták, hogy a már lebélyegzett fehérhátu bankjegyegyeket julius 3-ig be kell szolgáltatni a kijelölt pénzintézetekhez. Az ujabb hőszolgáltatásnak az a célja, hogy a fehérhátu bankjegyeket teljesen kivonják a "forgalomból. A beszolgáltatónak az elismervény ellenében át kel! adni teljes cimét, feltüntetve a beszolgáltatott bankjegyek sorszámaival. A fehérhátu 200 és 25 koronás bankjegyeket ki fogják cserélni kék pénzre. A város" ezeken kivül harmincmilliós kölcsön fölvételével akar segiteni a nehéz pénzíigyt állapotokon. Beszélgetés gróf Teleki Pál külügyminiszterrel. (S. i.) A szegedi törvényszék palotája előtt már ötödik hete fegyveres őrség áll egész napon át. A katonai őrség szabályosan váltogatja egymást, délben és este hét órakor a kürtös elfújja a hagyományos imára hivást, el-elhangzik a generálmars. Mindenki tudja, hogy gróf Károlyi Gyula kormánya helyezkedett el az épületben, amely a maga céljának, törvényszéknek sem volt valami tágas, egészen a forradalomig. Most, mintha kifáradt voina a pörlekedő kedv, amely pedig elég eleven volt mindig az ezeréves Magyarországon és a pör-kedvelésben is nagyon magyar Szegeden. Háborúban, forradalomban talán kifáradtak már nálunk az emberek. Ma nem nagyon sok pörben Ítélhetnek a szegedi birák. A törvényszéki épületben kényelmesen elfér a kormány, amelynek különben sem nagy a hivatalos apparátusa. Bejutni az épületbe sem egészen könynyü. Az őrség parancsnoka, egy főhadnagy, hiteles személyigazolást, lehetőleg arcképes igazolványt kér a belépőtől. Ezután kiállít egy másik igazolványt, amelynek birtokában tovább lehet menni. Az első emeleten és a földszinten, nagyon szerény hivatalokban vannak a minisztériumok. A törvényszéki elnök volt hivatalos helyiségeiben működik a miniszterelnökség és a miniszterelnökségi sajtóiroda. Kisebb bírósági hivatalokban, néhány szobában helyezték el a külügyminisztériumot, amelynek gróf Teleki Pál, a hadügyminisztériumot, amelynek H o r t h y Miklós ellentengernagy, a pénzügyminisztériumot, amelynek báró S o 1 ymossy Lajos, a kereskedelemügyi minisztériumot, amelynek dr. V a r j a s s y Lajos, a földmivelésügyit, amelynek K i n t z i g János, a vallás- és közoktatásügyit, amelynek Kelemen Béla és a közélelmezésit, amelynek dr. Hemmen János áll az élén. A minisztériumokban egész napon át már is igen sok kérelmező és panaszos fordul meg. E megrohanás ellen már is rendeletet adott ki a kormány. Állami és megyei tisztviselők, tanárok, tanulók, jegyzők illetményeik kiutalását, vagy a meg nem szállott területen való alkalmazásukat kérik. A rendelet, vagy helyesebben a minisztertanács határozata ezzel a megokolással utasítja el az ilyen panaszosokat vagy kérelmezőket: „Minthogy a magyar kormány jelenleg csak szük határok közt gyakorolhatja a kormányhatalmat, teljes lehetetlenség, hogy a megszállott országrészek tisztviselőinek itt alkalmazást adjon. Ugyancsak lehetetlenség azon igen csekély pénzkészletből, mely fölött a kormány rendelkezik, az ország megszállott részeiben eddig működő tisztviselők illetményeit folyósítani." A miniszterelnökségen dr. Eckhard osztályfőnök ad tájékoztatást. A miniszterelnök ur — mondotta — ma délután nem fogad. A külügyminiszter ur igen. A kérdéseket, amelyekre fölvilágosítást kiván, legjobb följegyezni. Ez meg is történt, mikor egy aradi ismert kartárs, aki a sajtóirodát vezeti, megérkezik. A leirt néhány kérdésre — ugy mondják — írásban adja meg a külügyminiszter a feleletet. Hosszasabban keLr lett várakozni, de aztán személyesen válaszolt a miniszter. Általánosságban azt felelte, hogy a kérdésekben egy sincs, amelyre határozott választ lehetne adni. A kérdések közül az érdekelt volna bennünket leginkább, hogy, milyen a kormány viszonya az ántánthoz. A miniszter őszintén beszélt. — A kérdés feszegetése — mondotta — igazán nem célravezető s határozott választ nem adhat rá, különben sem volt tagja még a kormánynak, mikor az megalakult. Megkérdeztük, igaz-e az a Szegeden elterjedt hir, hogy a németek megtagadták a béke aláírását, mielőtt még a terminus lejárt volna. — Ez sem lényeges kérdés mireánk — mondotta a miniszter. Én is csak arról értesültem, hogy a békedelegátusok elhagyták Párist, a békeszerződés aláírása nélkül. De ez még nem jelenti a tárgyalások végleges megszakítását. Pozitívumot mondani természetesen teljes lehetetlenség. Még kevésbbé lehet pozitív választ adni erre a kérdésre itt s — ezzel az írásra mutatott — hogy várhatjuk-e a mi békénket ebben az évben, vagy arra a kérdésre, hogy a megszállott területnek legalább részeit visszaadják-e nekünk a megszállók. Én bizom abban, hogy igen. Hiszen tiszta magyar területek is vannak megszállás alatt. — Legyünk türelemmel és bizalommal — ezt kellene megírni — s szokjunk le már legnagyobb hibánkról, az egyenetlenségről. Aztán meg még egyet: támaszkodjunk a magunk erejére, ne németre, angolra, japánra. — Nagyon gyönge most a mi erőnk, vetettük közbe. — Nem is éppen mostról szólok. Ötven éves bűnöket, ötéves háborút nem lehet két hét alatt jóvátenni. A jövőről beszélek, mert van jövőnk is! A minisztert ekkor valami sürgős megbeszélésre hívták s az intervju véget ért. Szeged liszttel való ellátása. — Huszonhét vagon érkezett a kikindai malomból. — (Saját tudósítónktól.) Lisztet most még elég bőven lehet kapni Szegeden, igaz, hogy méregdrágán. De gondot ad a hatóságnak, vájjon meddig tart még a lakosság elláthatása ezzel a mindennél fontosabb élelmicikkel ? A polgármester szerint lesz készletünk szeptemberig, azontúl is megélünk majd valahogy. A Nagykikindáról vásárolt gabonának egy része megérkezett s lassankint majd csak ide lehet szállítani az egészet. A város 110 vagon gabonát vásárolt, hosszú utánjárással. Ismeretes, mennyit kellett utazni Nagybecskerekre, Kikindára, Újvidékre, aztán Belgrádba, hogy a szerb kormány engedélyét megszerezhesse a városi hatóság a kikindai gabona megvásárlására és szállítására. Az engedélyt végre sok tanácskozás után a szerb kormány megadta, de a vásárlás főfeltétele volt, hogy a fizetést frankokban teljesítsük. A gabona ára öt millió korona, ennyiért kellett volna frankot szerezni. Meg is kísérelte a hatóság, de a próbálkozás eredménytelen maradt. Végre mégis csak megtörtént az egyezség. A városért kezességet vállalt az élelmezési ántánt-misszió, azonkívül jelzálogul hat millió korona értékű pénztárjegyet kellett lekötni. Ennek beszerzéseért egy százalékos jutalékot fizetett a város a helyi pénzintézeteknek. A gabona métermázsáját 450 koronával fizetjük a kikindai malomnak. Ehhez kell számiI tani a pénztárjegyek beszerzéséért járó egy percentet, a 4 százalékos kamatot, azután a szállítási költséget és az őrlési dijat. Alaposan meg kell hát fizetnünk azt a gabonát, amit a mult évben még magyar Bánát termett. Egyébként | a kicsinyben való eladásnál most is 6 korona — 6 korona 40 fillér a kenyérliszt kilója, 9 korona 20 fillér — 10 korona a nullás liszté. Ennyi lesz körülbelül a kikindai liszt ára is. A nagykikindai malomban vásárolt gabonából eddig 27 vagon érkezett Szegedre. Tiz vagon a vasutas sztrájk miatt Szőregen rekedt. Az egész megvásárolt 110 vagon készletet leszállítják, de persze nem tudhatjuk, mennyi idő alatt. A közélelmezési hivatal valószínűleg fog még ezenkívül is gabonát vásárolni, ha csak lehetséges. Arra nem igen számithatunk, hogy a városnak a környékbeli termésből is juttatnak. Már pedig a most következő télre gabonával, tüzelővel, amennyire csak a várostól telik, föl kell készülnünk. Az inség soha még olyan ijesztően nem fenyegetett bennünket, mint most. Győződjön meg, Telefon-szám 15—20. hogy a legjobb szivarkahüvelyek, levélpapírok és legszebb képes levelezőlapok csakis a MÉDI SPECIAI.IFE hygienique szivarkahiively főraktárában Szeged, Jókai-utca 11. szám alatf kaphatók. — Eladás ugy nagyban, valamint kicsinyben. Francia-magyar szétárak is kaphatók.