Délmagyarország, 1919. június (8. évfolyam, 123-131. szám)

1919-06-24 / 126. szám

DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1919 junius 24. 3. Nyugalomra inti a lakosságot és felszólítja, hogy kihívástól mindenkivel szemben tartózkodjék. 4. A közérdek megkívánja, hogy a munka mielőbb felvétessék; a kormányzó a munka szabadságának semmiféle kényszer vagy erőszak által való gátolását nem togja tűrni. 5. A kereskedők kötelesek továbbra is minden vevőnek az eddig ismert feltételek mellett, az élet folytatására megkívánt élelmiszerek és áruk eladását folytatni. 6. A tábornok kormányzó elvárja Szeged város lakosságától, hogy a józan belátás és helyes Ítélőképességének fogja tanújelét adni; azt óhajtja a francia parancsnokság, hogy a városban rend és nyugalom uralkodjék. Miudenkinek kötelessége ezt az igyekezetet becsülettel támogatni. 7. Mindazon személyek, kiket tetten érnek a jelen hirdetés leszakitásán vagy megsemmisítésén, a hadbíróság elé állíttatnak. Szeged, 1919. junius 16. Gondrecourt tábornok s. k., városkormányzó. Az általános sztrájk harmadik napján, szerdán megjelentek a pincérek a kávéházakban és vendéglőkben és újra felvették a munkát. A pincérek után a borbélyok álltak munkába, majd a köz- és magánalkalmazottak. Amikor ezek a szakmák munkába álltak, az ipartestület az ipari munkásokhoz a következő felhívást intézte: Ipari munkások! Baráti és atyai tanácsaink ellenére odahagytátok műhelyeiteket, letettétek a munka alkotó kalapácsait és szerszámait. Magatok voltatok tanúi annak, hogy minő nagy áldozatok árán tartottuk fenn műhelyeinket, csakhogy nektek munkát adjunk. Ti a munkát elvetettétek magatoktól. Vájjon a nyomort és mindnyájunk pusztulását jelentő munkanélküliséget akarjátok-e választani ? A törvény és a rendeletek jogot adnak nekünk arra, hogy titeket azonnal és felmondás nélkül elbocsássunk. Mi azonban nem akarunk ezzel a joggal élni, mielőtt az emberi érzés szavaival hozzátok nem fordulunk. Felkérünk azért benneteket, hogy hétfőn reggelre (junius 23-ára) vegyétek fel a munkát. Baráti és atyai szóval kérünk erre benneteket. Ha ti ezt nem teszitek és elutasítjátok magatoktól a becsületes érzéssel felétek nyújtott jobbot, ugy tiétek a felelősség, ha munka és kenyér nélkül maradtok. Jöjjetek a műhelyekbe 1 Töltse be a műhely minden ágát a munkás és munkaadó testvéri együttérzését jelentő termékeny munka zaja. A munkások nem tettek eleget ennek a felhívásnak, kérésükre a francia parancsnokság kezdett velük tárgyalásokat. Ezeknek a tárgyalásoknak az eredménye, hogy hétfőn reggel ismét megindult a munka a városban. Ezeknek a tárgyalásoknak az alapján adta ki aztán a szociálista párt intéző-bizottsága a következő, az általános sztrájkot feloldó rendelkezést: Elvtársak! Munkások! Szeged város nyomorgó proletársága a helyzet kényszerhatása alatt f. hó 15-én az általános sztájk proklamálásávaj kilépett a harc nyilt terére. Ezzel a megmozdulásával megmutatta azt, hogy milyen hatalmas fegyverrel rendelkezik. Ezt a harcot önfeláldozó és önzetlen hősiességgel tartotta — — teljes 8 napig, amire mindig büszkeséggel tekinthet vissza. De a viszonyok alakulása folytán harcunk további folytatását nem látjuk szükségesnek, miért is felszólitjuk az összmunkásságot, hogy hétfőn, azaz 23-án vegyék fel újból a munkát. Elvtársak! Ne csüggedjetek, ez nem jelenti azt, hogy elbuktunk. Harcunk politikai harc volt és áz erkölcsi sikerei föltétlen megvannak. Továbbra is legyetek méltók magatokhoz. Ne engedjétek soraitokat megbontani, maradjatok fömör egységbe, ugy, hogy ha újból reánk kényszerül a tettek órája, megállhassuk a helyünket. Megalakul a szegedi törvényhatósági bizottság. Tagjait a kormánybiztos-főispán nevezi ki. (Saját tudósítónktól.) A magyar népköztársaság kormánya a törvényhatósági bizottságok működését tudvalévően felfüggesztette, a proletárdiktatúra alkalmával pedig munkástanácsok alakultak. A szegedi kormány most mind a két intézkedést hatályon kivül helyezte és erről az alábbi rendeleteket bocsátotta ki: A magyar nemzeti kormány a háború esetére szóló kivételes intézkedésekről alkotott törvényes rendelkezések alapján a következőket rendeli: 1- §• Addig, mig a törvényhatósági közigazgatásnak újjászervezéséről törvényhatóságilag intézkedés nem történik, a törvényhatósági bizottság kiegészítése és összetétele alábbi módon hajtatik végre. 2- §• A törvényhatósági bizottság elnökből, kinevezett tagokból és azokból a tisztviselőkből áll, akiket a ma hatályban álló jogszabályok szerint a törvényhatósági bizottság közgyűlésein ülési és szervezeti jog illetett meg és akiket ez a jog továbbra is megillet. 3. §. A törvényhatósági bizottság elnöke a főispán, illetve a főispáni teendők ellátásával megbízott kormánybiztos, akadályoztatásuk esetében az, akit a hatályban álló jogszabályok az elnök helyetteséül kijelölnek. 4- §• A törvényhatósági bizottság tagjainak számát a törvényhatóság lakosainak száma szabályozza. Ugyanis a vármegyékben minden 2000, törvényhatósági joggal felruházott városokban minden 1000 lakos után egy bizottsági tag nevezendő ki, ugy azonban, hogy azok száma vármegyékben 100-nál kevesebb és 300-nál több, városi törvényhatóságokban 50-nél kevesebb és 120-nál több sehol sem lehet. 5. §. A törvényhatósági bizottság tagjait a naptári év végéig terjedő megbízatással a főispán, illetőleg a főispáni teendők ellátásával megbízott kormánybiztos nevezi ki és pedig a lakosságnak a törvényhatóság területén legalább egy év óta lakó, vagy ott ingatlannal biró azon tagjai közül, akik elten az 1886. évi XXI. t.-c. 23. §-ának a), b), c), d), g), h) pontjában az előirt kizárási esetek nem forognak fenn. 6. §• A főispán, illetve kormánybiztos akkép köteles a kinevezéseket eszközölni, hogy a törvényhatósági bizottságban minden társadalmi osztály megfelelő képviselettel birjon. A törvényhatósági bizottság hatáskörébe tartoznak mindazon ügyek, melyeket előző törvények hatáskörébe utalnak. Tisztviselőket azonban a törvényhatósági bizottság nem választhat. Ha tisztviselői állások üresednek meg és azok betöltése a közszolgálat érdekében feltétlenül szükséges, ugy a törvényhatósági közgyűlésen üléssel és szavazattal biró tisztviselői állásokat a főispán, illetve a főispáni teendőkkel megbízott kormánybiztos, egyéb állásokat a törvényhatóság első tisztviselője (alispán, polgármester) helyettesítés utján ideiglenesen tölti be. 8. §. A törvényhatósági bizottság megalakulása után azonnal megválasztja minden naptári év végén megszűnő megbízatási hatállyal az összes bizottságoknak választás alá eső tagjait. 9. §• A törvényhatósági bizottság határozatai ellen ugyanazoknak a jogorvoslatoknak van helyük, mint amelyeket a hatályban álló jogszabályok megállapítottak. 10. §. Ez a rendelet azonnal hatályba lép. Még mindig nincs pénz a szegedi bankokban. — Be kell szolgáltatni a lebélyegzett fehérhátu bankjegyeket. — (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy a közelmúltban bizottság utazott Bécsbe, hogy a fehérhátu bankjegyeket az Osztrák-Magyar Banknál kék pénzre becserélje. A bizottság le is hozott harminckét milliót, azonban a szegedi bankok mégsem rendelkeznek pénzzel. A kereskedők és kisebb betevők hiába ostromolják a bankokat kék pénzért. Nagyobb összegeket egyáltalán nem fizethetnek ki a bankok, mert á harminckét millióból alig jutott valamennyi a bankok pénztáraiba. Ami kevés pénz fölött a bankok rendelkeznek, abból lehetőleg azokat elégitik ki, akiknek feltétlenül szükségük van néhány száz koronára. Árubeszerzésekre ez idő szerint nem tudnak pénzt kiadni a bankok, ami érzékenyen sújtja a kereskedelmet, megkárosítja a kereskedőket és megdrágítja az árakat, miután a fehérhátu bankjegyekkel a kereskedők — ha egyáltalán lehet — tízszázalékos ráfizetéssel tudnak vásárolni. Annak az oka, hogy a Bécsből lehozott harminckét millió miért nem jutott a bankok pénztáraiba, igen egyszerű. A harminckét millióból huszonkét millió pénztárjegyek beváltására szolgált. A pénztárjegyeket a szegedi pénzintézetek ügyfeleik részére váltották be. A huszonkét millió tehát a magánforgalomnak jutott. Tiz milliót zsirókötelezettségek rendezésére fordítottak. A zsirókövetelések legnagyobb részét, közel kilenc milliót a szegedi állampénztár forgalma foglalta le. A harminckét millióból tehát alig egy millió került aránylagos elosztásra a szegedi pénzintézetek közt. Nyilvánvaló, hogy ez az összeg oly elenyészően csekély, hogy a pénzinséget nem szüntetheti meg. A bankok pénzforgalmában a bécsi úttal ilyformán alig változott a helyzet. Nem lehet mondani azonban, hogy a bécsi bizottság működése teljesen eredménytelen lett volna. A harminckét millió, ha jórészt magántulajdonosok kezébe került is, javított a szegedi pénzpiac helyzetén, mert tekintélyes mennyiségű fehérhátu bankjegyet kivont a forgalomból. Mindamellett további lépésre van szükség, hogy a már tűrhetetlen bankjegymizériák megszűnjenek, vagy legalább enyhüljenek. Hiszen ma már ott tartunk, hogy egyes bankjegyek vásárlóképességüket csaknem elvesztették. A szegedi pénz, amelynek szintén az volna a hivatása, hogy a pénzinséget enyhítse, nem alkalmas észkoz erre. Sok esetben a szegedi pénzt sem fogadják el a piacon. Ennek az oka nyilvánvalóan az, hogy más községekben a szegedi, pénzt nem tudják értékesíteni. SürgőS'TzuKség van tefial" arra, hogy ismét szakemberek utazzanak Bécsbe, hogy az Osztrák-Magyar Bank utján nagyobb mennyiségű kék bankjegyeket hozzanak le a szegedi pénzmtm