Délmagyarország, 1919. június (8. évfolyam, 123-131. szám)

1919-06-05 / 126. szám

Ara 30 fillér. GYfl RO RSZAö szcrkeiitötég: SZEEED, KARASZ-UTCA 9. szAfn. A szerkesztőség lelefonja: 305. m ELŐFIZETÉSI ARA: ész évrz 96- K. negyedévre 24.— K. évre . . 48 — K. es-v hónapra 8.— X. Egyes szám ára 30 fillér. Szeged, 1919. wsmmm VIII. évfolyam. I2frszám: Klad6bivalal: SIESSED, KARASZ-UTCA 9. SZAffi. A kladóhlvatai felrónia: 305. Csütörtök, junius 5. A kritika joga. r i. Kétféle kritikát ismerek. Az egyik éppen olyan alkotó és önmagáért felelő, mint akár­milyen más művészet, sőt akárhányszor kü­lömb és fölényesebb, mint az. amiről; irták. Ez a kritika egy faja a termelő 'művészetnek. Al­fréd Kerr néhány ilyen Írásával agyonverte, fölnégyelte és előttem legalább végleg meg­semmisítette a szátpszakáliu Herknann ;Su.­dermannt. Ez a kritika ronthat, teremthet, mint ahogy Berzsenyi Dániel 'mondja az Is­tenről. Ez az a kritika, amellyel Ruskin a vak tömeg szemét felnyitotta Turnez szépségei­nek meglátására és amellyel Nietzshe örökre elintézte.(a rnaga számára) Wagnert. Parity­tya cs lant van az ilven kritikusok kezében, hogy Kerr kedves szólamát használjuk, Dá­vid lantja és parittyája. Egy ilyen kritikával a vitriolos szellemű Kari Krausz egy egész monarkiát végzett ki egy kis könyvével és egy ilyen kritika, mint a Marxé, egy egész világot irányit akkor is, amikor a kritikus már régen csöndes ember lett. Az ilyen kritika csodát ts tud. föltámaszt halottakat, mint a hogy Lessing drámai recenziói révén néhány olyan színpadi szerző marad meg az emlé­kezetben, akiknek egyetlen érdeme és jelen­tősége, hogy Lessing örökké rozsdátlan tol­lára szúrta őket. Molnár Ferenc neve azért marad meg az írodaTomtörtétÍMBenT mert Kerf'17£jyiu_A kritikus is lehet alkotó mű­vész, akár a színész. Mint ahogy az iró is le­het favágó, akár Bernstcin vagy Földes Im­re. Legénye válogatja. II. A kritikus, mint mii \ ész mellett ott van még a kritikus, mint tudós. Aki nem teremt, {e formákat, aki nem korrigálja ki a művé­szetet, mint a művész a természetet, hanem aki boncol, elemez, mérlegel, értékel, a tudá­sa, a meggyőződése érzékeny mérlegén, aki szétszedi a virágot, a müvet, mint a botani­kus a növényt, a természet müvét, aki rend­szerez és értékei, szöva, aki egyszerűen szak­értői véleményt mond, tárgyilagosan, mint _a kémikus, aki megállapítja., milyen elemekből áll a vegyület és mint az ékszrész, aki meg­mondja. arany-e az. ami fénylik, mennyi ne­mes és nemtelen fémből készült az, amit meg­vizsgált. Ehhez is kell stilus. mint ahogv a természettudomány is egésze'n másképpen fest, ha Hermáim Ottó vagy Móra Ferenc irja, mintha hivatalból íratják valami protek­ciós tankcnyvgyárossal. Az első fajta, a mű­vészi kritika tételét és súlyát, az Írója egve­nisége adja meg, az a tény. hogv azt valaki irta, egy géniusz, aki u.i fényt vet a régi dol­gokra is és perspektívákat tár föl otf is. ahol laposságokról és ürességekről kell véleményt mondania. Itt a temperamentum a fontos, a mellyel valaki elébe á:l a dolgoknak és nezt és látja és láttatja őket. Ez a temperamentum az, amely Tainevel azt mondatja, hogy Ter­nyson ugyan nagyobb költő, de ő Mussétet jobban szereti. Karinthy Frigyes néliánv ircPT" dalrni par;.diájában több mélység és komoly­ság van, mint némely akadémiai eínök össze, beszédtibeis. in. A másik fa.iia kritika, hogy ugy mond­jam, a szakértői jogosságát és igazságossá­gát a tudás mértéke és biztossága adja meg, amellyel a kritikus a világot és a müvet né­zi, amelyről beszél. Gyulai Pál klasszikus tí­pusa ennek a kritikus fajtának. (Igaz. hogy a jó magyar tudományos prózának is első mestere.) Mindazonáltal ... És itt a bökke­nő: a kritika, akár alkotó, akár romboló, akár művészi, akár tudományos, alapjában véve mégis egy ember látásának és érzésének eredménye, egyéni vélemény, amelyet osztok fagy nem osztok, de amelyet tisztelnem kell, akár írója egyéni értéke, akár egyéni tudása, hozzáértése miatt. Eri imádhatom Wagnert és benne találhatom a«mult, jelen és jövő ze­néjét és mégis, ha van bennem egy kis tisz­telet és érzék a zseni iránt, csak gyönyörű­séggel és tanulsággal olvashatom azt, amit Nietzsche contra Wagner irt. És én megint vsak imádhatom Jókait és benne találhatói? a magyar mesemondó géniusz legragyogóbb megtestesülését (mint ahogy valóban benne is találom) mégis csak gyönyörűséggel és ta­nulsággal olvashatom Péterfy Jenőnek, a ta­nárnak, a legkiilömb magyar tanárnak tanul­mányát Jókairól, amelyben körülbelül ugy el­bánik ezzel a kékszemű és kék romantikám magyar elbeszélő-fejedelemmel, mintha a bor­bély (bocsánat a hasonlatért) a finom és éles borotvája pengéjével a nyak szőrképletei he­lyett egyenesen a páciense nyakát intézné el egy •esászármet'sző gesztusával. És Péterfy Jenő alapos és formás és mélyjáratu kritiká­jának igaza volt a maga szempontjából és Jók.ai azért mégis a legnagyobb magyar me­semondó, noha csakugyan, pszihológia dol­gában messze jár egy Flaubert vagy egy Balzac mögött. Azt, hogv jóhiszemű, vagy rosszhisze­tnii-e valamely kritika,, stílusából el lehet dön­teni. Aki tud írni, az tud disztingválni. A stí­lus az ember, mondotta Buffon, aki valóban benne is van ebben a mondatában. A talentum nem lehet rosszhiszemű, ez a tehetségtelenek privilégiuma. A kritikustól kettőt követelhetünk. Hogy értsen a dologhoz és bogy tudjon irni. Ak? nem ért a dolgához, az nem is tud irni. Egy­szóval: a kritikus tudjon irni. Mert ismétel­jük, a stilus az ember. A stílus minden. A sti­lus a művészet. A többi; favágás. A favágás is fontos és nehéz dolog, de nem a művészet­ben. És ne feledjük, ha egy Bizet operának sikere van. abban része lehet Bizet nek is. Bizony. Sőt, talán oroszlánrésze van neki. Mint ahogy a párisi premiéren nem a Carmen bukott meg, de ji közönség. Juhász Gyula. Jfem fizetik ki szeptemberig a köztisztviselőket. (Sajót Iudósitónktól.) Jelentette a Dél­magyarorszáfj, hogy a köztisztviselőket a na. pókban felhívták arra, hogy julius—augusz­tus hónapokra adják be nyugtáikat az ál­lampénztárba, mert szeptemberig ki fogják fizetni a köztisztviselőkét. A tisztviselők a nyugtákat elkészítették és bevitték az állam­pénzárba, ahol azt az értesítést adták, hogy junius 35-én kifizetik a két hónapra eső illet­ményeket. Most, mint értesülünk, ebben az ügyben fordulat állott be. Az állampénztár visszaszármaztatja a nyugtatványokat, .mert nem fizetik ki két hónapra előre a köztisztvi_ selőket. Szóvá kell tennünk ezt az ügyet több ok­ból. Alii. akik a tisztviselők jogos érdekeinek mindenkor védelmére keltünk, elsősorban azt helytelenítjük, hogy a tisztviselőkön Szege­den ugy akarnak segíteni, hogy két hónapra előre adják ki nekik a fizetést. Igaz, hogy a tisztviselők igy egyszerre nagyobb péuzösz­szeghez jutnak, de ez csak látszólagosan ked­vező, a valóságban azonban azzal' a veszede­lemmel jár, hogy a tistVisáípcsaládok hete­ken 'át nyomorba jutnak. A tisztelők fize_ tése Szegeden, ahol hosszú idő óta semmi ja­vítást nem kaptak, a szokásos beszerzési elő­leghez nem juthattak és ahol a drágaság! se­gély a megélhetési viszonyokkal a legtávo­labbi arányban sincs, oly c«rfcély, hogy szó­vá kell tennünk ezt az ügyet több okból. El­sősorban helytelenítjük, hogy Szegeden ugy akarnak segíteni a tisztviselőkön, hogy két hónapra előre kiadják a fizetésüket. A segí­tésnek ez a módja nemhogy javítana, hanem ront a tisztviselőik helyzetén. A köztisztvise­lők 'szokásos beszerzési előlege most elmarad. A tisztviselők tehát az előre kiutalt illetmé­nyeknek jó részét beszerzésekre fordítanák, A megélhetésre alig maradna a két hónapra ki­utalt összegből valamennyi. Aki erre azt fe­lelné, hogy a tisztviselők osszák be szépen és tegyék félre gondosan az előre kiutalt össze­get, az nem venne tudomást a rettenetes drá_ gaságról és arról, hogy a tisztviselők mosta­ni fizetésükből nem tudnak megélni. A köz­tisztviselők eddig minden évben kaptak be­szerzési előleget, a drágasági pótlékot pedig — ha nem is a drágaság arányában — de es:otről-esi'tre fölemelték. A rendkívüli vi­szonyok miatt Szegeden a köztisztviselők ez, úttal sem beszerzési előleget nem kaptak, sem nagyobb drágasági segélyt. Ez a helyzet. Ha tehát a köztisztviselők két hónapra előre ki­kapnák a fizetésűiket, egy hónap alatt elköl­tenék. Ezzel tehát n"m lehet segíteni a köz­tisztviselőkön. A két hónapra előre kiutalt összeg legfőlobb arra volna jó, hogy pótolja a beszerzési előleget, ha rövidesen remény lenne arra, hogy a köztisztviselők fizetésren­dezése a mai viszonyoknak megfelelően Sze­geden is életbeléphet. Igaz, egy hónap alatt is sok történhetik rnost. Pillanatnyi segítségnek tehát elfogad­ható lett volna a két hónapra kiutalt összeg. De mégis, más megoldási kell találni, hogy a köztisztviselők szomorú helyzetén javit. »unk. A másik olk, amiért szóvá tesszük ezt az ügyet az, hogy a rendelkezést visszavonták. A. tisztviselők, akik számítottak a kiutalandó ögBzegre, most könnyen zavarba juthatnak

Next

/
Thumbnails
Contents