Délmagyarország, 1919. június (8. évfolyam, 123-131. szám)

1919-06-05 / 126. szám

'á W%M£QY&BQme,A{3 ázeg*d, 191Í. juniui 5. Ugy kell nézni a dolgot, ahogy van. Álbölcselkedée semmit sem basznál. A tisztviselőik, akik junius elsején azt az értés itát dcapták, hogy azc-ptemberig kifizetik őket, erre számítva esetleg már jórészt el is (költötték juniusi fizetésüket. Most ezek mit csináljanak? Nem szabad ily intézkedést tenni, aztán viszszavonni. Az állampénztárnál, ahol az ügy felől érdeklődtünk, a főpénztáros nem adott felvilágosítást. Érdeklődésünkre azt mon. dotta, hogy a dologról csak annyit tud, hogy a rendelkezést visszavonták. A hivatalokat azonban erről még nem értesítették, tehát a köztisztviselők nagy része talán még most is várja az előre kiutalandó összegebet. Ez volt ax egyik qéljp. annak, hogy ezt a cikket megírtuk és s tisztviselőiket a helyzetről tájékoztattuk. R Városkormányzó rendelete. — A szállók ellenőrzése. — A azegeói szállók ellenőrzése, mint eddig is, francia és magyar rendőrbiztosáágok közös előzetes megállapodása folytán történik. A magyar rendőrbiztűssá-í egyedül nem feg eljárni. Betrix ezredes, Szeged város kormányzója. A románok átvették az erdélyi bányákat. A Juraahil jelenti: A nagyszebeni román kermányzótanáos az alsófehérrnegyei, szatmári, krassószörényi és hunyadi rézbányákat, az aradi, bihari és krassói vasbányákat, a krassói, fogarasi, hattyadi, 'toraai, kolozsmegyei és háromszéki szénbánya ka: saját kezelésébe vette át. Bútorozott szobát, külön bejárattal esetleg két egymásba nyilót keres fiatal házaspár. Ajánlatokat Kis-Tiszaszálló (Budapest-szálloda) 34. sz. szoba kérek. 980 Í Az elhagyott mezőkön. Szél fuj, játsza magát a heves szél, megrázogatván az útszéli fák kopasz koronáit, mik fájdalmasan nyögnek, iuint utolsó estéjükön a halálra ítéltek. Bolond jó kedvében belemarkol az útszéli homokba. Időközönkint felemel egy-két jó szakajtóra valót és viszi arrébb, hogy másutt lerakja. Vagy a viz bodros hullámait kergeti maga előtt szép csöndben. Mmd.miad jobban előre a zöld vetéseken. Mert nagy az áradás itt kint a homokon. Amit még nem borított be a viz, az is várja, hogy ma vagy holnap alá kerüljön.-A kis tanyai közök úgyszólván járhatatlanok most. A tanya pedig ugy messziről nézve mint valami iata morgana emelkedik ki a riz-tengei'ből, várván az idők múlását. Mintha erre mondta volna öreg Bozóki Márton: 'üJJlÉ i — Várhatsz babám . . . • IEz furcsa. Tökéletesen furcsa., sóhajtás ilyen időben. De hát szükséges tudni, hogy ezt már megszokta az erre való népség. Vagy száz esztendeje, hogy rendszeresen benépesült a feketeszél. Azóta minden tavaszon így van. Ha meggyün. a tavasz, fölgytin a viz és ellepi a tájat. Bozóki előtt sem újság, már annyiszor látta. Ma meg József nap van úgyis, a Balajti szomszéd nevenapja, aki József és Tavaszon -1 komája Bozókiuak. Amint találkozunk, éppen a Balajti tanyáról van hazatérőben. — Látja — mondja nekem — bogy megkezeltünk — engom már nem is aggaszt, minden esztendőben igy volt még. leszokott húzódni. — Néfcé? Dehiszen ma „holnap kiönti a tanyait a lakásból, vagy pedig egy szeles éjszaka maga alá temeti. Az öreg megforgatja feji ben a báránybéléses süveget és tekintete rá esik a minden oldalról vízzel körülvett tanyára. Megáll, kivesz a zsebiből egy lapos pálinkás üveget, falhajtja kétszer-háromszor, mire önelégivL ten nyújtja felém, közben mondja: — ölóg erős annak a fundamentuma. Kiilömben gyüj.jön, nézze mőg a pincém, abba nincs egy szömérnyi viz se. Beballagunk az öreggel a tanyába. Szép, fehér falak nevetnek felénk a zöld pázsiton, mely az udvaron nőtt. iLent a pincéjibeu csakugyan nincs viz, egy gyüsziire való se, de bor az van."Aszókra vannak támogatva a hordók, az egyik éppen csapra verve. Bozóki ereszt belőle: — No igyon. Meg se várja, hogy levegyem a 'számról a poharat, már mondja: homoki . . . jó . . . Tényleg. Sorra mutogatja a bordókat. Egy jókoni, ka ra hordó előtt megáll, karba tesaí a kézit *> hosszan, — nagyon ho*szau nézi — látja mondja: — A három éves. Kövidinka. Mikor e ment a fiu, a Mihály gverök, akkor vót aj. bor. Éppen forrt. Alig ivott bein le. Eog;adást lőttem — na fiam. ha előgyiisz, a té lakadal madat üljük mög vele. •—- Mikor lösz, — kérdem tréfásan. Az öreg hallgat. Jó időre tud szóhoz jut akkor is alig halhatóan mondja: .soha . — Soha? — kérdem kíváncsian. — Nem. (Nincs már az a fiu ... A .Ha* gyerök, innét a szomszéd tanyába!, aki cimborája vót, irta haza, hogy ott temettél el a Volhinába ... Most mi lösz vele? eladja ugye a bort' — Mögmarad . . . Jó lösz a bérösömnek a Tóninak, ha mögmarad a is szögény. Ar** legény úgyis . . . Nem vő na, ki vön ne neki Én mög mögirtam néki, ha épségbe haza gyiisz, örökbe fogadlak. A Mihály helyibe.. Beüt erős boriz terjeng. Kint. a szél fai A fél ablakon, ki lehetett látni, mint borzol ja a hullámokat. Öreg Bozóki oda nézett: Elönt, mondja aggodalmasan - és Itiil egy kis székfélére, az egyik hordó mellé. Gondolkozott. Talán a Mihályról . . . ? Hegyi Is teán, I o #• + # 266 és kellékek, férfi nyári trikó ingek, futó cipők, térd- boka és csontvédők, lábszárharisnyák lawentennis labdák, lawen-tennis közép háló, diskos stb. Honvéd-tér 8. I. en*. 1. ajtó. Komlósinál, •••••••