Délmagyarország, 1919. május (8. évfolyam, 99-122. szám)

1919-05-18 / 112. szám

Jtra 30 fillér. SxerkeszSöség: S2E6E0, KÁRÁSZ-UTCA % SZAfU. A szmkcsaiSséfi telafcsja; 305. EtÖFfZETÉSJ AHA: egéss évrs S6 - K. negyedévre 24 — K, Mié®re . . 48 — K. hónapra Ö.— Egyes szám áia 30 fillér. KSadóbivaíeli SZEGED, KAUASZ-ÜTCA 9. SZAn. A k»3détsi«-3Saí lesefonja: 305. Szeged, 1819 VIII. évfolyam 112 szám Vasárnap május 18. Munkások! Az októberi nagy politikai átalakulás óta városunkban a munka ritmusa folyton lassabban és lassabban vert. ntost meg mondhatni teljesen megállott. Télen bizakodtunk, hogv államjogi helyzetünk gyorsan tisztázódik, hogy békéhez s igy levegőhöz jutunk, jön majd szén és fa s egyéb nyersanyag, lesz munkaalkalom és szorgalmas! munka, lesz kenyér, megelégedettség és társadalmi béke. A tél elmúlt, de reményeink tavaszkor fagytak el, 'a munka csak nem indult el, hanem helyette jött a társadalmi osztályok legélesebb harca, a béke teljes felfordulása és hogy nagyobb veszedelmek nem történtek, azt csak Isten kedvező kegyelmének köszönhetjük. Hogy ilyen helyzetbe a mindnyájunktól oly hőn szeretett szülővárosunk többé ne kerüljön, kötelessége törekedni erre a város minden hü fiának. A társadalmi békét legjobban alapozza meg és tartja fenn a munka s én ehhez kérem a város minden tehetősebb lakójának és minden dolgozni akaró és szerető munkásának segitő kezét. Mert ha nem lesz munka, nem lesz ebben a városban kenyér, ruha, tej a csecsemőknek, hus, zsir az öregeknek és betegeknek, nem szilárdulhat meg a társadalmi béke, hanem lesz szegénység, züllött lerongyolódottság, nyomorúság és a rend teljes felfordulása. Ezért felkérem a város minden vagyonosabb polgárát, adjanak minden szakmába rendelést az iparosoknak, hogy azx munkásaikat foglalkoztathassák és uj munkásokat fogadhassanak fe s kii! inasén te'ué/em a háztulajdonosokat, hogy házaikor; az utolsó évek alatt elhalasztott javítási munkálataikat megkezdjék, A munkásokai pedig felkérem és figyelmeztetem, hogv igényeiket mérsékeljék, a munkafegyelmét á litsák helyre, túlzott béres munkaidőbeli .kívánalmaikkal a munka produktivitását ne veszélyeztessék. Lássák be a munkások, hogy túlzott igényeikkel ők maguk mesterségesen apasztják a munkaalkalmat, mert senkit sem isteni, sem emberi törvény nem kötelezhet, hogy valamely megrendelt munkáért annak értékénél többet fizessen, de önérzetes szegedi munkás ily könyöradomány jellegű túlfizetést nem is követelhet. Munkaadók!_Munkások! Ha igy kölcsönösen megértitek egymást, ha ti vagyonosabb polgárok, ha kel: áldozatok árán is, munkaalkalmat. nyújtotok és ti munkások, ha bölcsbelátással megértitek az idők szavát, ügy lesz városunkban munka', kenyér és béke. Szeged, 1919. évi. május„hóyT|n. Dr. Somogyi Szilveszter, polgármester. Utazás a szomjúság országán keresztül. — Ezt a cikket Betrix ezredes-városparancsnok, őrnagy korában irta, 1910-ben, a „Je sais tout* (Mindent tudok( cimil párisi folyóiratban. A cikk arról a merész expedícióról számol be. amelyet Betrix a Sahara halálos homokján 8000 tevéből és kíséretéből álló karavánnal vezetett, — Az Azbionoknak 19C7. október 11-én rit- | ka szép látványban volt részük, amikor a i fölkelő nap első sugarai útra készen találtak bennünket Beurkott felé. Együtt volt a sereg- ' hajcsárok kíséretében a 8000 tevéből, katonákból, utasokból álló karaván. A kürtjelzést megadták és nyomban talpra állt, megmozdult az egész tömeg, hogy az Azbionok országát elhagyja és megkezdje útját a sivatagban, a Szahara rengetegén keresztül. Noha a vállalkozásunk nagy hatással volt a bennlakókra, mégis fitymálva bólintgatták fejüket, mintha azt akarták volna mondani: bolond nehéz fába vágjuk a fejszénket. Még az utolsó pillanatokban is azt hajtogatták: a franciáktól őrüit gondolát, ha azt hiszik, hegy keresztül vágják magukat1 a homoktengeren. Sosem érik el ők Faschit, nem bizony, hanem megakadnak Beurkotton. Mindennek dacára utrakeltünk a kísérettel Faschi irányában és a következőleg oldottuk meg a nagy átvonulást. Az egyenlítő körüli Afrikának ez a része már át1 volt szelve délről északnak és északról délre, egyidőben, párhuzamos útirányban indított küldöttség által, de az Agadék között, Airban és Bilma irányában, Kaourban kiterjeszkedett egy eddig még fel néni tárt homokrengeteg, a miért is ajánlatosnak tartottuk ezt a két pontot összekötni és letértünk a Monteil és Foureau—Lamy útról. Az Azbionok évről-évre elmennek Kaaurba sóért, amellyel üzérkedni szoktak a Haoussák országában. Ezeket a karavánokat gyakran kirabolják a sivatagban a borkoui és tibesti Toubaouak, akiknek kalóz búvóhelyeikről, az Oudai ügyekkel kapcsolatosan, az utóbbi időben oly sokat beszéltek. Biltna városának sorsa is veszélyeztet ve volt a betörőbandák által, ami bennünket is — ugy az élelem, mint a hadianyag szempontjából — nagyon közel érintett. Ennek folytán összeköttetésbe léptem Kaour parancsnokával, akinek támogatásával a lehető legnagyobb karaván-csapatra és kíséretre tettem szert. Megállapodtunk abbaij* hogy Bilttia katonatisztjei megvárnak engem Faschiban, vagy Agramban, amely oázis 140 kilométernyire van tőlünk nyugatnak, illetve 460 kilométernyire Agadétól. Az ut, amely ezt az utolsó várost elválasztja Faschitől, nagyon eltérő természetű. Agadétól 140 kilométernyire Beurkottig sivatagszerü és csak helyenként lakott a vidék, amelyen viz. élőfák és legelők itt-ott előfordulnak, mig Beurkottól Faschiig 320 kilométernyi hosszúságban teljesen sivatag. Az oázison ugyan találni itatni valót, de sajnos, a tevéknek legelőt nem igen, ami miatt etetési célra Az bimbó; annyi szénáimennyiséget kellett magunkkal vinni, amenynyi az oda-vissza útra és a faschii tartózkodásra elégségesnek tartottunk. Túl nagy élelmi készlettel azonban nem lehet felrakodni, miután a menetelésnek gyorsnak és mégis kiméletesnek kell lennie, nehogy a. fárasztó ut sok tevének a vesztét okozza. Éjjel-nappal kell utazni, majdnem megszakítás nélkül, közben egyes területeken per pedes apostolorum is. Magammal vittem Théralí főhadnagyot Agadéból, két káplárt és Zinder-zászlóaljából 34 vadászt, egy azbinói vezetőt, négy touaregi kísérőt, két boyt és 91 tevét. Agadét1 elhagyva, szeptember 29-én áthaladtunk Azbin min-, den incidens nélkül és október 6-án Beurkottba érkeztünk, miután Bemaboban a Kel Gresse-féle karavánnal találkoztunk. Megérkezésünk után meg kellett várnunk a többi toiuareyeket, hogy élelemmel azokat is ellássuk. Amint a karaván igy készen, táborban állt, ritka érdekességü látványt nyújtott a szabályszerűen elhelyezett tűzjelzőkkel. Minden csoportnak megvolt a meghatározott helye. Amidőn 11-én a napfelkeltével elindultunk, a menetnek olyan képe volt, mintha egy nagy város kelt volna útra. A menet élén, 100 méternyi távolságban haladt elől, tevéjén egyedül, büszkén és méltóságteljesen Hadji-Kara, a vezető, aki tizenöt esztendő óta minden esztendőben megteszi a veszélyes utat, teleaggatva varázsjelvényekkel, szent olvasóját egyre morzsolgatva. Senki sem tudja azt elképzelni, hogy milyen tekintélynek örvend egy ilyen vezető.. Senki sem meri megszólítani, mert attól tartanak, hogy megzavarják. Elszigetelten halad elöl és éles szeme állandóan a szőke homok végtelenségén nyugszik és határozott biztonsággal vezeti azokat, akik magukat rábízták. A sivatagban nincsen semmiféle utjelzés, itt az ember teljesen elveszti irányítási érzékét és nem talál semmiféle támpontot a távolságok megállapítására. Gyakran sok napi bolyongás után az utas visszatér oda, ahonnan elindult, noha abban a szent meggyőződésben él, hogy a kellő irányról nem tért le. A touargi vezetők ebben a rengetegekben a postaga ambokhoz hasonló tájékozódó érzéket sajátítottak el. Senki sem tudja megmondani, hogv milyen jelzések utján ismerik és találják meg a szükséges utat és irányt. Emlékszem, hogy a sivatag egv részén, ahol vizet kellett volna találnunk. Hadji-Kara megállította tevéjét és igy szólt hozzám: — Nem vagyunk messzi a kutaktól. Szaglászni kezdett, mini a vizslakutya, maga körül körbe forgott és megmutatta a forrást, amelyen mintegy 10 méternyire már túlhaladtunk. (Bgfejez.ő közlemény következik.) Cdwapd Gpey megiia?!. Londoni távirat szerint Edward Grey, Anglia volt külügyminisztere meghalt. Grey mérsékelt politikus: volt, az utolsó píréig mindent elkövetett, hogy a világháborút megakadályozza. A háborúban nem sok szerepe jutott és Angliában iukább most lett volna rá szükség, amikor a világháború után a világbékét kellene megteremteni.