Délmagyarország, 1919. május (8. évfolyam, 99-122. szám)

1919-05-15 / 109. szám

i ifi Wjpr rjiUiJUl^MM. Ara 30 fillér. mmEQ, KAUASZ-ÜTca 9, szAm. ft sssrfcesíf^íés feiefOR|as 305. Szeged, 1919, sms Az oktatók nemzeti szövetsége körül, (Saját tudósítónktól.) fíetrix ezredes, városkormányzó egyik legutóbb kiadott rendeletével tudvalevőleg {eloszlatta a Szegedi Tanárak, Tanitók és Óvók Nemzeti Szövetségét és mindössze egy gyűlést engedélyezett ínég az uj alakulásnak, azt, amelyiken kimondja feloszlását. Ezzel szemben szerdán dr. IJ.ppay Qyörgy, a végrehajtó-bizottság megbízott elnöke körlevelet intézett a szegedi tantestület tagjaihoz, amelyben a többi között azt írja, llioev a szövetséget nem oszlatták fel, hanem csak fc;függesztették a működését. A körlevél még ezeket is mondja' Szilárd meggyőződéstől átitatott szavaink meggyőztek a városkormányzó ezredest, hogy itt ellenforradalomról nincs szó. Belátta, hogv mi — saját szavai szerint —: jót akarunk: mégis, hogy a társadalmi torzsalkodásoknak eleje vétessék és hogy tanácskozásainkból a vezetők akarata ellenére is a politika ('amelyet mindvégig kerülni akartunk) ki ne robbanjon, időszerűség szempontjából a Nemzeti Szövetség működését kormányzói rendeletben felfüggeszti az antant által is elismert magyar kormány megalakulásáig, a melynek bekövetkeztét a kormányzó ur is rövid időn bellii reméli. (Az erre vonatkozólag utóbb kiadott kormányzói rendelet ugyan nem felfüggesztésről, hanem feloszlatásról szól; tény azonban, hogy az összekötő tiszt nekünk nem a feloszlatást, hanem a felfüggesztést tolmácsolta s igy a feloszlatás csak az előttünk megszövegezett francia rendeletnek fordítása alkalmával a fordító révén került bele a magyar szövegbe.) 9 Intézkedéseinket, melyeket az állásai1 ból kitaszítottakkal szemben foganatosítottunk, magáévá tette; eszerint mindenki olyan állásban marad, amilyenben március 21-íkén. azaz a proletárdiktatúra első napján volt. A mi azóta történt, 'az mind semmis, tehát ninos meg többé az önérdeket a kultura álarcában szolgáló, hírhedt kultuibizottság, érvénytelenek annak elmozdításai stb. S most ezek után mi a teendő, kérde-zitek ugy-e kedves kartársak? Türelem, kitartás, az őszintén fellángolt magyar hazafiságnak és a hit iránt való lelkesedésnek megőrzése és a szív nyugalmának ápolása legyén jelszavatok. Takarodzunk be újra — mint eddig — nemzetiszínű lobogónkkal, kapaszkodjunk bele iá hit horgonyálba és várjuk a virradatot. Mert most még csak hajnal van. mert most még csak pitymallik, de szól már a kakas, közeleg az ébredés órája és mi ismét magyarok leszünk. És a virradatnál rni újra hívunk benneteket és amint most, ugy akkor is sorakozzatok dicső trikolórunk alá. Kilépéseteket tartsátok mindvégig érvényben, az aláírásokat pedig fejezzétek be és szolgáltassátok nekem be, hogy megtudhassuk, kik vagyunk magyarok ma, amikor nemzeti irányban haladni majdnem egv az ellenforradalommal. A kik most aláírlak, azok csak igazán a magyar névnek hordozói s higyjétek el, hogy ha a sötétség elmúl, ha a mai ború derül és a ELŐFIZETÉSI ARA: égés?. évrs 86 — K. negyedévre 24,íálma . . 48 — K. eev fiónaprs 8.Egyes szám ára 30 fillér. .T**— • • f"Ylll. évfolyam* 109. szám. K, X. H 1 a á & h ( v s t a 11 SZiSÖEO, KARASZ-UTCA 9. sikn, A k!aáé!>lv3te§ feSef@a>a: 305. Csütörtök, május 15. haza és a vallás, mint legjobban megtépett vétség hazafias munkáját, ideálok felkarolásával megalakul a magyar s * « kormány, leghangosabb magyarok épen azok Ezek után a közvélemény bizonyára kilesznek mellettetek, akik ma, világpolgárok, váncsian várja, hogy a szövetség jövő sorsát atheisták és megakadályozzák a nemzeti sző- illetőleg ki volt tévedésben. ^saíKtfssesssasHHaiíaaaBifBaasiíasssitsaB^^ Nem lehet a Délvidékre telefonálni. — Niíiscs pénze a szegedi postának. — Kinevezések a postán. — (Saját tudósítónktól.) Betrix ezredes, francia \ -iroskoimányzó már két ízben is közzétette azt az értesítést-, hogy a délvidéki megszállott területtel, a Bánáttal, Bácskával, és Baranyával ismét szabad a telefon- és távíró forgalom. Erre az előzékenységre igm sokan megörültek. Nemcsak hivatalok 'emberei, kereskedők, vállalkozók, akik ügyeiket nem bonyolíthatják le a régen megszakadt érint i«.zés miatt, de magánosok is, akik mé» mindig mérhetetlen távolságban érzik magukat a megszállott vidékeken élő hozzátartozóiktól. Utazás és posta nagyon nehéz és nehézkes, a telefon és távíró sok mindent pótolna. Az értesítések közzététele után szinte megrohanták kérdezősködéseikkel az emberek a telefonközpontot és a posta-főnököt. Százam meg százan akarnának Szabadkával, Temesvárral, Becs-kerekkel, Kik-indával, Zomborral beszélni. De nem lehet. Vegyék tudomásul, hogy Bem lehet. Mert ba kétségtelen is Betrix ezredes jóindulata, olyan akadályok vannak, amelyeket eddig leküzdeni nem sikerült. A legfőbb gát a szerb hatóságok ellenkező akarata. Ugyancsak akadáffiy, hogy több vezetéket erőszakosan megszakítottak. Szerdán az '•gyről kérdést intéztünk Körösi felügyelőhöz, a szegedi főposta főnökéhez, aki a következőket volt szives elmondani: — Amikor a hivatalos értesítést megkaptuk a francia parancsnokság részéről, hogy a közönség számára szabad a telefonálás és sürgöny özén a délvidékre, legelőször a szabadkai és a kiikindai postafőnökökkel léptem telefon érintkezésbe s közöltem velük is a franciák engedélyét. Azt felelték, hogy a posta náluk is szigorú felügyelet alatt vau s ők még semmiféle értesítést nem kaptak arról, hogy a forgalom zárlatát feloldották volna. Már pedig ők a -szerb katonai parancsnokság engedélye nélkül semmit sem kezdhetnek. Erre természetesen megkértem őket, kísértsék meg az engedély megszerzését. Majd a. temesvári posta és távíró igazgatósághoz fordultam, amelynek hatósága alá tartozik az egész Délvidék postaintézménye. Az igazgatóság részéről megígérték a közbenjárást. Az eljárás folyamatban van és tálán lesz sikere. Bízzunk benne. Mindenesetre örvendetes, hogy a kezdeményezés a szegedi francia parancsnokság részéről mgindült. A szomorú valóság persze még mindig az, hogy a szegedi postán csak épplen hogy ten gődik a forgalom és a személyzet jórészének, amely Pedig ünnep nélkül való folytonos, erős munkához szokott, alig van dolga. S éppen a postások örültek meg legjobban annak, hogy legalább a Délvidékkel áll helyre fokozatosan az egész forgalom. Nagy érdekük fűződnek ahhoz, ha a postai pénzforgalom is megindulna, Most ugyanis aggódüiok kell, hogy megkaphatják-e juniusli járandóságukat. Emiatt már küldöttség is járt dr. Dettre kormányzóbiztosnál. Elmondotta a deputáció, hogy a posta 450 alkalmazottjának fizetését kellene biztosítani, azonkívül anyagi beszerzésekre is nagy szükség volna már. A telefonközpont berendezése, a kapcsolók, jelzőlámpák, dugaszok megrongálódtak, javításukról, kicserélésükről kellene gondoskodni, mert gyakran a rossz fölszerelés hibás abban, hogy késedelmesen -történnek a kapcsolások. A küldöttség arra kérte a konmányzóbiztost, i eszközölje ki, hogy a posta megbízottja Bu* dapestre utazhassák és onnan a vezérigazgatóságtól pénzt hozhasson. A francia parancsnokság akkor a hadiállapotra hivatkozva a. fölutazást nem engedte meg. Valamivel később a postának egy fiatal hivatalnoka, Kovács József, aki vásárhelyi illetőségű, kiijárta az engedélyt, hogy haz-amehessen s onnan el tudott jutni Budapestig. A fővárosban volt április 24-től 29-ig. Fölkereste Robicsel1: Pál posta- és táviíró kor-"mány megbízottat, Hollós vezérigazgatót és dr. Kiss Ferenc főigazgatót. Elmondta nekik azt a kimos helyzeitet, amelyben most a szegedi postások vannak, akiket a fizetést ©lenség veszélye fenyeget. Azt felelték neki, hogy a város egyelőre kölcsönözze a postások járandóságait, mert péSfet a mai körülmények között nem igen lehet szállítani. Kovács ezzel a válasszal, hosszú utazás után visszaérkezett Szegedre. Közben a postások megkapták májusi fizetésüket. Most azonban az a kilenc millió, amelyet a kormány a város pénzéből visszaküldött, elfogyott már s a s'/iegedi posta tisztviselői a város részéről semmiféle támogatásra nem számithatnak. Ezt a polgármester ki is jelentette Körösi István postafőnöknek, amikor elmondotta neki, hogy Kovács hivatalnokkal mit üzent a budapesti vezérigazgatóság. A postai akarókban volt még kevés pénz, azt azonban szegénysor®!! betevőknek, akik 30—50 koronás betétjeikért rimánkodtak, ki kellett adni. A postabólyegek is elfogytak. Igy most a juniusi személyi és a mulasztbatatlan dologi kiadásokra alig van pénz a postán. Pedig 3*30,000 koronára volna szükség, A postafőnök ezért fölhívásban a telefonelőfizetőkhöz akar fordulni, hogy dijaikat ne egy évnegyedre, hanem egész évre fizessék ki. A kérelmet bizonyára teljesíteni fogják. Kovács József egy csomó előléptetésről szóló értesítést is hozott magával, amelyeiket még a népkormány rendelt el. Sajnos, nein hozhatta el az összeseket, mert sietnie kellett, hogy az utazástól el ne késsék s az a hivatalnok, akit azösszeirással megbíztak, sok szegedi nevet kihagyott a hivatalon lisztábóT.