Délmagyarország, 1919. május (8. évfolyam, 99-122. szám)

1919-05-15 / 109. szám

i ifi Wjpr rjiUiJUl^MM. Ara 30 fillér. mmEQ, KAUASZ-ÜTca 9, szAm. ft sssrfcesíf^íés feiefOR|as 305. Szeged, 1919, sms Az oktatók nemzeti szövetsége körül, (Saját tudósítónktól.) fíetrix ezredes, városkormányzó egyik legutóbb kiadott ren­deletével tudvalevőleg {eloszlatta a Szegedi Tanárak, Tanitók és Óvók Nemzeti Szövet­ségét és mindössze egy gyűlést engedélye­zett ínég az uj alakulásnak, azt, amelyiken kimondja feloszlását. Ezzel szemben szerdán dr. IJ.ppay Qyörgy, a végrehajtó-bizottság megbízott elnöke körlevelet intézett a szege­di tantestület tagjaihoz, amelyben a többi kö­zött azt írja, llioev a szövetséget nem oszlat­ták fel, hanem csak fc;függesztették a műkö­dését. A körlevél még ezeket is mondja' Szilárd meggyőződéstől átitatott szava­ink meggyőztek a városkormányzó ezredest, hogy itt ellenforradalomról nincs szó. Belát­ta, hogv mi — saját szavai szerint —: jót aka­runk: mégis, hogy a társadalmi torzsalkodá­soknak eleje vétessék és hogy tanácskozá­sainkból a vezetők akarata ellenére is a poli­tika ('amelyet mindvégig kerülni akartunk) ki ne robbanjon, időszerűség szempontjából a Nemzeti Szövetség működését kormányzói rendeletben felfüggeszti az antant által is el­ismert magyar kormány megalakulásáig, a melynek bekövetkeztét a kormányzó ur is rö­vid időn bellii reméli. (Az erre vonatkozólag utóbb kiadott kor­mányzói rendelet ugyan nem felfüggesztés­ről, hanem feloszlatásról szól; tény azonban, hogy az összekötő tiszt nekünk nem a felosz­latást, hanem a felfüggesztést tolmácsolta s igy a feloszlatás csak az előttünk megszöve­gezett francia rendeletnek fordítása alkalmá­val a fordító révén került bele a magyar szö­vegbe.) 9 Intézkedéseinket, melyeket az állásai1 ból kitaszítottakkal szemben foganatosítot­tunk, magáévá tette; eszerint mindenki olyan állásban marad, amilyenben március 21-íkén. azaz a proletárdiktatúra első napján volt. A mi azóta történt, 'az mind semmis, tehát ninos meg többé az önérdeket a kultura álarcában szolgáló, hírhedt kultuibizottság, érvénytele­nek annak elmozdításai stb. S most ezek után mi a teendő, kérde-zitek ugy-e kedves kartársak? Türelem, kitartás, az őszintén fellángolt magyar hazafiságnak és a hit iránt való lelkesedésnek megőrzése és a szív nyugalmának ápolása legyén jelsza­vatok. Takarodzunk be újra — mint eddig — nemzetiszínű lobogónkkal, kapaszkodjunk be­le iá hit horgonyálba és várjuk a virradatot. Mert most még csak hajnal van. mert most még csak pitymallik, de szól már a kakas, közeleg az ébredés órája és mi ismét magya­rok leszünk. És a virradatnál rni újra hívunk benneteket és amint most, ugy akkor is sora­kozzatok dicső trikolórunk alá. Kilépéseteket tartsátok mindvégig érvényben, az aláíráso­kat pedig fejezzétek be és szolgáltassátok ne­kem be, hogy megtudhassuk, kik vagyunk magyarok ma, amikor nemzeti irányban ha­ladni majdnem egv az ellenforradalommal. A kik most aláírlak, azok csak igazán a magyar névnek hordozói s higyjétek el, hogy ha a sötétség elmúl, ha a mai ború derül és a ELŐFIZETÉSI ARA: égés?. évrs 86 — K. negyedévre 24,­íálma . . 48 — K. eev fiónaprs 8.­Egyes szám ára 30 fillér. .T**— • • f"­Ylll. évfolyam* 109. szám. K, X. H 1 a á & h ( v s t a 11 SZiSÖEO, KARASZ-UTCA 9. sikn, A k!aáé!>lv3te§ feSef@a>a: 305. Csütörtök, május 15. haza és a vallás, mint legjobban megtépett vétség hazafias munkáját, ideálok felkarolásával megalakul a magyar s * « kormány, leghangosabb magyarok épen azok Ezek után a közvélemény bizonyára ki­lesznek mellettetek, akik ma, világpolgárok, váncsian várja, hogy a szövetség jövő sorsát atheisták és megakadályozzák a nemzeti sző- illetőleg ki volt tévedésben. ^saíKtfssesssasHHaiíaaaBifBaasiíasssitsaB^^ Nem lehet a Délvidékre telefonálni. — Niíiscs pénze a szegedi postának. — Kinevezések a postán. — (Saját tudósítónktól.) Betrix ezredes, francia \ -iroskoimányzó már két ízben is közzétette azt az értesítést-, hogy a délvidéki megszállott területtel, a Bánáttal, Bácskával, és Baranyával ismét szabad a telefon- és táv­író forgalom. Erre az előzékenységre igm sokan megörültek. Nemcsak hivatalok 'embe­rei, kereskedők, vállalkozók, akik ügyeiket nem bonyolíthatják le a régen megszakadt érint i«.zés miatt, de magánosok is, akik mé» mindig mérhetetlen távolságban érzik magu­kat a megszállott vidékeken élő hozzátarto­zóiktól. Utazás és posta nagyon nehéz és ne­hézkes, a telefon és távíró sok mindent pó­tolna. Az értesítések közzététele után szinte megrohanták kérdezősködéseikkel az emberek a telefonközpontot és a posta-főnököt. Százam meg százan akarnának Szabadkával, Temes­várral, Becs-kerekkel, Kik-indával, Zomborral beszélni. De nem lehet. Vegyék tudomásul, hogy Bem lehet. Mert ba kétségtelen is Bet­rix ezredes jóindulata, olyan akadályok van­nak, amelyeket eddig leküzdeni nem sikerült. A legfőbb gát a szerb hatóságok ellenkező akarata. Ugyancsak akadáffiy, hogy több veze­téket erőszakosan megszakítottak. Szerdán az '•gyről kérdést intéztünk Körösi felügyelőhöz, a szegedi főposta főnökéhez, aki a követke­zőket volt szives elmondani: — Amikor a hivatalos értesítést meg­kaptuk a francia parancsnokság részéről, hogy a közönség számára szabad a telefoná­lás és sürgöny özén a délvidékre, legelőször a szabadkai és a kiikindai postafőnökökkel lép­tem telefon érintkezésbe s közöltem velük is a franciák engedélyét. Azt felelték, hogy a posta náluk is szigorú felügyelet alatt vau s ők még semmiféle értesítést nem kaptak ar­ról, hogy a forgalom zárlatát feloldották volna. Már pedig ők a -szerb katonai parancs­nokság engedélye nélkül semmit sem kezd­hetnek. Erre természetesen megkértem őket, kísértsék meg az engedély megszerzését. Majd a. temesvári posta és távíró igazgató­sághoz fordultam, amelynek hatósága alá tartozik az egész Délvidék postaintézménye. Az igazgatóság részéről megígérték a közben­járást. Az eljárás folyamatban van és tálán lesz sikere. Bízzunk benne. Mindenesetre ör­vendetes, hogy a kezdeményezés a szegedi francia parancsnokság részéről mgindült. A szomorú valóság persze még mindig az, hogy a szegedi postán csak épplen hogy ten gődik a forgalom és a személyzet jórészének, amely Pedig ünnep nélkül való folytonos, erős munkához szokott, alig van dolga. S ép­pen a postások örültek meg legjobban an­nak, hogy legalább a Délvidékkel áll helyre fokozatosan az egész forgalom. Nagy érdekük fűződnek ahhoz, ha a postai pénzforgalom is megindulna, Most ugyanis aggódüiok kell, hogy megkaphatják-e juniusli járandóságu­kat. Emiatt már küldöttség is járt dr. Dettre kormányzóbiztosnál. Elmondotta a deputá­ció, hogy a posta 450 alkalmazottjának fize­tését kellene biztosítani, azonkívül anyagi beszerzésekre is nagy szükség volna már. A telefonközpont berendezése, a kapcsolók, jel­zőlámpák, dugaszok megrongálódtak, javítá­sukról, kicserélésükről kellene gondoskodni, mert gyakran a rossz fölszerelés hibás abban, hogy késedelmesen -történnek a kapcsolások. A küldöttség arra kérte a konmányzóbiztost, i eszközölje ki, hogy a posta megbízottja Bu­* dapestre utazhassák és onnan a vezérigazga­tóságtól pénzt hozhasson. A francia parancsnokság akkor a hadi­állapotra hivatkozva a. fölutazást nem enged­te meg. Valamivel később a postának egy fia­tal hivatalnoka, Kovács József, aki vásárhe­lyi illetőségű, kiijárta az engedélyt, hogy ha­z-amehessen s onnan el tudott jutni Budapes­tig. A fővárosban volt április 24-től 29-ig. Föl­kereste Robicsel1: Pál posta- és táviíró kor-"­mány megbízottat, Hollós vezérigazgatót és dr. Kiss Ferenc főigazgatót. Elmondta nekik azt a kimos helyzeitet, amelyben most a szege­di postások vannak, akiket a fizetést ©lenség veszélye fenyeget. Azt felelték neki, hogy a város egyelőre kölcsönözze a postások járan­dóságait, mert péSfet a mai körülmények kö­zött nem igen lehet szállítani. Kovács ezzel a válasszal, hosszú utazás után visszaérkezett Szegedre. Közben a postások megkapták má­jusi fizetésüket. Most azonban az a kilenc millió, amelyet a kormány a város pénzéből visszaküldött, elfogyott már s a s'/iegedi pos­ta tisztviselői a város részéről semmiféle tá­mogatásra nem számithatnak. Ezt a polgár­mester ki is jelentette Körösi István posta­főnöknek, amikor elmondotta neki, hogy Ko­vács hivatalnokkal mit üzent a budapesti ve­zérigazgatóság. A postai akarókban volt még kevés pénz, azt azonban szegénysor®!! bete­vőknek, akik 30—50 koronás betétjeikért ri­mánkodtak, ki kellett adni. A postabólyegek is elfogytak. Igy most a juniusi személyi és a mulasztbatatlan dologi kiadásokra alig van pénz a postán. Pedig 3*30,000 koronára volna szükség, A postafőnök ezért fölhívás­ban a telefonelőfizetőkhöz akar fordulni, hogy dijaikat ne egy évnegyedre, hanem egész évre fizessék ki. A kérelmet bizonyára teljesíteni fogják. Kovács József egy csomó előléptetésről szóló értesítést is hozott magával, amelyeiket még a népkormány rendelt el. Sajnos, nein hozhatta el az összeseket, mert sietnie kel­lett, hogy az utazástól el ne késsék s az a hi­vatalnok, akit azösszeirással megbíztak, sok szegedi nevet kihagyott a hivatalon lisztábóT.

Next

/
Thumbnails
Contents