Délmagyarország, 1919. május (8. évfolyam, 99-122. szám)

1919-05-31 / 122. szám

0 füléi*. SsgptíBSSÉŐSé siecií.:os h'A«Asz-UTCA szám, A fersrlíeailSség S?5*í®»Js: 305. F.IÖFJEEYÉSI ÁRA: egées Svíí 9S — K. negyedéve 24,— féléwa . , 48,— K, ecv hónapra 8,— Egyes szám ára 30 fiiíér. S, KEadóbSv'alalt SZKSESi, KARA&-UTCA 9, SZáSL A (datf&hlvatai teSefo»Jas 305. Szeged, 1919 Vllf* évfolyam 122. $?ÁM. Szombat, május 31. Progresszív kulcsot a íégszesz és villamosárani árainál A gázgyár vezetősége által követelt uj egységárak körül felmerül: vitához legyen szabad az alábbi szerény véleménnyel hozzájárulni. A gáz- és villamosáram szolgáltatása nem kezelhető azok szerint a rideg üzleti elvek szerint, amelyek a kereskedelem jerén általában otthonosak s amelyeket röviden akkép szoktak kifejezni az árutulajdonosok, hogy: ha'drága a fogyasztónak az áru, — ne vegye meg. A gázgyár ugyanis a várossal kötött szerződéssel sok évtizedre biztosította magának azt a jogot, hogy monopolizálja a gáz- és villanyszolgáltatást a város területén s ezáltal a versenytársak kizárásával elérhette a megfelelő kereskedői hasznot a. boldog békének olyan éveiben, amelyekben az anyagár- és a .munkabérviszonyok olyanok voltak, amilyeneket a szerződéskötés alkalmával számításba vett. E joggal szemben viszont a gázgyárt terheli az a kötelezettség, hogy villamosáramot és gázt necsa'k akkor szolgáltasson, amikor cz által elérheti az üzleti hasznot, amit a szerződéskötés alikaknával előirányzott, hanem akkor is, amikor a konjunktúrák a másik szerződő fél hibájain kiviil akként alakulnak, hogy a vállalat jövedelmezősége -csökken, vagy éppen stagnál. Kétszeresen áll fenn ez a kötelezettsége a vállalatnak most, amikor egy vesztett háború és az ezt követő .drágaság folytán egyes néposztályok teljesen képtelenek az áralakulásokkal -megkiizdeni. Nem akarhatja természetesen senki e kötelezettségnek olyan módú teljesítését, hogy azáltal a vállalat vagyoni romlása k-öveikezzék l-e s éppen azért, hogy a most érintett kettős cél elérhető legyen. hogy tudniillik egyrészt a lakosságnak az anyagi csőd előtt álló rcsze a magas egységárak miatt ne legyen elzárva a gáz- és Villany haszná!;>tátói, sőt a tüzelő- és világitó-anyagok szédítő árai közt segítségre találjon, másrészt meg a gázgyár se álljon megfejthetetlen probléma előtt a mindenki által ismert konjunkturális nehézségek -mellett, — nézetein szerint az áramok egységárait nem egységesen, hanem progresszív kulcs szerint kellene megállapítani. Tapasztalatból tudjuk, •hogy egy. a -középosztályhoz tartozó, 4—5 tagu család havonkiuti átlagos 70 köbméter gázfogyasztás aí fedezheti tüzelési szükségletét a főzéshez és a fűtéshez. De ezen alul még egy osztály volna felállítandó, a<rnelv például 40 köbméteres havi fogyasztássál a legalkalmasabb kulcs szerint fizetné az áramot. Ez a progresszivitás körülbelül megfelel a vagyoni viszonyoknak, mert akinek nagyobb vagyona van, -az többet süt-főz, világit, több áramot fogyaszt, de ugyaitahinz mérten nagyobb egységárat is fizethet. így például a 40 köbméter havi fogyasztás egységára lehetne 50 fillér, a 70 köbméteré 1 korona, a 120 k-öbrnéteresé már 3. a 150 köbméteresé 4 korona és igy tovább. Felesleges hangsúlyozni, hogy a számadatok csak példaszerű ek s azok beosztása a mull évi fogyasztások alapján pusztán számítás kérdése. Ezzel a progressziv kulccsal elérhető volna nemcsak az, hogy a hatóság megtenné az első lépést amaz irány felé, amerre a kor szelleme előbb-utóbb minden téren rávezet bennünket, hanem az is, ihogv a konjunkturális nehézségek által előidézett áremelkedést azok viselik, akiknek nagy vagyona még teherbíró, s akiik úgyis javarészt a nagyiparos, kereskedő és pénzügyi vi'ágból, tehát abból az osztályból- kerülnek ki. amely osztály, . a mint a háborúban, ugy a háborút követő árués pénzhiány közepette is megtalálja! a maga számadását. Természetes, hogy a progressziv kulcs nem vonatkozhatok a közfogyasztásra és az ipari fogyasztókra, amelyekre nézve egy egységes tarifa volna megállapítandó, de ugy. fás semmiféle előnyben se részesüljön az ipari fogyasztással szemben; mert a város nem köthet ki magának olyan előnyöket, amelyekből a lakosságra terhek hárulnak s ha a város közvilágítási kötelezettségét nem képes az eddigi költségvetése keretében teljesíteni, ugy folyamodjon a pótadó fölemeléséhez, mint egyetlen igazságos és törvényes módhoz. Ugyanez áll a város javára kikötött 5 százalékos részesedésre is, amelyet- ha már annak idején kikötöttek ahelyett, hogy az egységárakat szorították volna megfelelően lejebb. •— a mostani nehéz időben a Ia~ | kosság terhire nem szabadna, számításba j venni a progressziv kulcs megállapításánál. Af. /. hogy a városi pénztárból fizetendő fogyasz- I -ra***aaaBSai(a«B8aaKXBí!aaBaBSieeaaaB«i;aii»aBB8safcaBc;tKaa«BBBaBsaitaassfB*a>i3Ba«Ba i*3»a«*s8ic<aws»«*B!>»«aBost«ij TatiáesEcozás n vái*oskoi°nflÁiiyzóviAl (Saját tudósítónktól.) A város szénellátásában, mint ismeretes, az utóbbi időben javult a helyzet, mert Betrix ezredes, városkormányzó a legszükségesebb szénmennyiséget biztosította a város részére. A közüzemek, ipari üzemek és a magánosok is — ha arányosan és igazságosan történik az elosztás — egyelőre el vannak látva szénnel. Azonban takarékoskodni kell, hogy egyformán és Iliinél hosszabb ideig jusson a kiutalt szén mennyiségből minden érdekeltnek. A városkormányzó nagy gondot fordít arra, hogy a város szeneiéi tásában fennakadás ne álijon be és ezért pénteken délelőtt 9 órára tanácskozásra hivta a francia parancsnokságra a köz- és ipari üzemek megbízottait. A városkormáuvzó közölte a .megjelentekkel, hogv a- legnagyobb •jóindulattal kiséri figyelemmel a város dolgait és azt akarja, liogy a lakosság, kü'őnösen a munkásság megélhetése biztosítva legyen. Ezért igen fontos a szénellátás kérdése. Miután azonban a készletek csupán . a nélkülözhetetlen méretekben elegendők, gazdaságosan, arányosan és igazságosan kell beosztani. Senkise kapjon többet, mint amennyi okvetlenül szükséges, de viszont minden fontos üzemet egyforma elbánásban kell részesíteni. Az ön Vényes eljárás ezért nem engedhető meg. Az ezredes az igazságos szén-elosztás érdekében pontos kimutatást kért arról, hogy a niegtevő szénkészletek meddig elegendők iizemenkint. Nehogy előforduljon, hogy az egyik iigfem aránytalanul hosszabb icieiig van ellátva, mások pedig szűkölködnek. Betrix ezredes ezután fölhívta a polgármestert arra, hogy a franciák részére szolgáltassa be a kivánt benzinmennyiséget, különben kénytelen lesz a saját hatáskörében eljárni. A polgármester megígérte, hogy intézkedni fog és pénteken délután, mint értesülünk, már nagyobb ;mfennyiségü benzint át is juttatott a franciáknak. Szóba került a francia parancsnokságon a faellátás kérdése is. A Boszorkány-saige'en, a régi szeszgyár-telepen a katonaság birtokában nagyobb mennyiségű fa vari. A városkormányzó utasította a polgármestert, hogy a katonai raktárakban lévő fakészletet a város .lakossága részére rekvirálja. Kijelentette még Betrix ezredes, hogv közbe fog járni annak az érdekében, hogy a természetbeni előlegek beszolgáltatásánál elnézőek legyenek a várossal szemben. A polgármester ezután felemiit elte, hogy a ivaros lisztellátása dolgában szomorú a helyzet. Alig tiz napra elegendő lisz;keszletünk van mondta a polgármester. Kérte a városkormányzőt. sürgesse meg a megrendelt készletek leszállítását. A városkormányzA azt válaszolta, .ho.gv mindent megtesz, ami módjában van. Az or sz kormány ultimátuma RomásíJálior. Páriából jelentik: A #é?(far-ügynö>kí>% jelenti, hogy az orosz bolsevista kormány ultimátumot küldött Romániának. A két állam egymással hadiállapotban van. A német delegátusok válasza a i békeszerződésre. Temesvár, május 30. A német békedelegáció halasztást kért a békeszerződésre adan_ dó válaszjegyzék megszövegezésére. Pichon külügyminiszter e hő 29-ig ad-ojt balagzV',4, Wilson még Európában marad. Temesvár, május 80. A délszláv sajtóiroda közlése szerint Wilson nem hagyja el Európát addig, mig a békeszerző.lést véglegesen alá nem írják.