Délmagyarország, 1919. május (8. évfolyam, 99-122. szám)

1919-05-31 / 122. szám

pf—" iRMFFI-OYARORSZAA Szeged, 31. május 31. A békekonferencia határozatai. —• Magyarország, Német-Ausztria, Jugoszlávia és a Cseh-Szlovák állam határai. — Páris, május 30. A Le Journal írja: Az ötös tanács, amelynek tagjai a nagyhatalmak külügyminiszterei, tevékenyen dolgozik az uj szerződések előkészítésén. Tegnap megállapi. totta a csehszlovák állam ós Ausztria határait. Jugoszlávia és Ausztria határára vonatkozó megállapodásokat visszaküldték a bizottsághoz, amely ugyanabban az időben foglalkozott ezzel a kérdéssel, mint a román határ kérdésivel is. A bizottság sürgősen öszszeiilt és tegnap precíz határozatokat állapított meg Karintbía határának néhány bizony talan pontjára nézve. A Maiin irja: Az öt külügyminiszter tanácsa felülvizsgálta a Magyarországra vonatkozó azokat a területi klauzulákat, amelyeket a különböző bizottságok terjesztettek elő. Magyarország határai Romániával, Jugoszláviával és a c-seik-szlovák állammal most már véglegesed meg vannak állapítva és ralifikálvá. Tegnap az ötös tanács újból összeült, hogy a bizottságoknak Ausztria határaira vonatkozó jelentéseit tanulmányozza. Páris, májns 30. Az előzetes békeszerző, dés tervezete Ausztriától öt milliárd frankot követői aranyban. A Daily News jelenti: A négyes tanács szakférftai bevonásával az Ausztriának megszavazott katonai feltételekről tárgyalt. Az egyik információ szerint a feltételek hasonlók lesznek a Németországnak megszabott feltételekhez. Követelni fogják a hadkötelezettség megszüntetését, a katonai létszám indukálását és a muníció gyárak lezárását. Hadisegéiyre és munkaalkalmakra nem HMHHHHBH a tanács. maszkodva a háztulajdobosokat javításokra kényszeríteni lehetné; Szóba keriilt az anyaghiány is, amely lehetetlenné teszi, hogy maga a város a kulturpailotát helyrehozássá. Végül azt határozta a Tanács, hogy felhívja a háztulajdonosokat házaik önkéntes javítására. A lebontásokból kikerülő anyagokat illetően a Tanács szerint,' már megindult -egy házépítési akció. Ácsok és építőmesterek 110 magánházát fognak építeni vert falakból. Mind a két határozatból csak valami nagyon távoli, ködös biztatást kapnak a hadirokkantak, hadiözvegyek és a keresetnélküli munkások, amiből tudvalevőleg nem lehet megélni. Igaz; a polgármester többször mondta már, hogy a jelen viszonyok között Ő, mint magyar ember sem ajánlhat mást á szerencsétlenek, minthogy vándoroljanak ki. De hova .vándoroljanak? Fizetett munkásokat idegenből most sehol sem keresnek *s amit legelőször kellett volna mondani, kivándorolni nem is lehet. Mi ugy gondoljuk, hogy főispáni hatáskörében a polgármester igenis elrendelhetné a jótékonysági adó kivetését s elrendelhetné azt is, hogy közismert, nagyvagyonú emberek, akik a háborúban sokat szereztek, kényszeríttessenek a hosszú idő óta nem javított házaik tatarozására. A mészhiányon is lehetne segíteni. Ha szenet tudtak szerezni, akkor a mészhiány sem pótdlhatatlan. De tegyenek valamit, cselekedjenek, mert a tétlenség, a rezignáció, a nagy óvatosság, a száraz aktaintézés módszere régesrég idejét multa. (Saját i'udósitéinktól.) A Hadigondozó Hivatal már h»tek óta nem folyósítja a hadirokkantak és özvegyek segélyét, mert .nincs pénze. Ezért a hivatal vezetője, dr. Pálfy József beadvánnyal fon V a Tanácshoz, amelyben elmondja, .hogy a segélyért folyamodókat, akik a legnagyobb ínségben vannak, el kell utasítania a pénzhiány miatt.. Arra ké-, rí a Tanácsot, gondoskodjék a hivatal pénzszükségletéről addig is, amig a hadirokkantak, özvegyek és árvák részére ismét folyósítani lehet majd az állami segélyeket. Ajánlja, hogy vagy a városi bélyegek jövedelmét fordítsák a segélyezésre, vagy jótékonysági adót vessenek ki. A Tanács állásfoglalása az, hogy a városi bélyegeket még ki sem bocsájtották, ha pedig kibocsátják, akkor azok a város általános kiadásainak fedezésére lesznek szükségesek. Az adóztatást nem tartja célszerűnek a Tanács s a maga felelősségére nem akar ujabb adót elrendelni. Arra utasítja a Hadigondozó Hivatalt, hogy jótékonysági akciókból gyűjtsön magának alapot. Nem pénzsegélyt, hanem munkaalkalmak szerzését, sürgetik ismét a kereset,nélküli építőmunkások. Beadványukban elmondják, hogy a munkanélküliek állami segélyének elmaradása miatt a végső Ínségig jutottak. Kérik a Tanácsot, hogy kényszerítse a vagyonos háztulajdonosokat, akik most fölemelik a Jakbéreket, a házaik kitatarozására, továbbá, hogy a lebontásokból kikerülő anyagokból munkásházat építsenek, A Tanács válasza az, hogy nincsen olyan jogalap, amelyre táBelvárosi Illatszertár Kiss D. palota, Tóth Péterrel szemben. Előkelő úrinő lefekvés előtt rnjf aa > a ® a Kolm-VIZet csakis eredeti csomagolásút használ. éMiLéJl ^Isitiiij^iaslElBIEIIalBB Két magyar író. A magyarságnak egy hasonlóan szomorú korszakában Arany János egy őszi bánatú versében kesereg arról, hogy halnak, 'halnak, egyre halnak, színe, java a magyarnak. Most is két derék és érdemes magyar emberi és írói jelenség elmúlásáról értesülünk azokból a gyér és közvetett tudósításokból, a melyek északról, délről, valahogyan hozzánk jutnak és szíven ütnék bennünket. Az egyik rövid hír Gozsdu Elek halálát jelenti. Vájjon hányan vannak a inai olvasé)k közül, akik egész jelentőségében átérzik a gyászt, amely bennem kel ennek a mármár feledésbe merült névnek gyászkeretes említésére? Gozsdu Elek író volt, még pedig miivésze a magyar írásnak, mi több, azok közül való, akiktől modern irodalmunk kezdet-én a legnagyobb dolgokat és méltán a legkiilömbeket várták. (Gozsdu iElek, hogy tömören jellemezzem, annak idején, a hetvenes évek végén, a magyar Tnrgenyevnek indult. Széles és mély ourópai műveltség és érdeklődés élt benne, amely az emberi lélek örvényeinek, a sors rejtelmeinek nálunk szokatlanul komoly ismeretével párosult. Első rajzai és elbeszélései egy kész írót, egy egész embert, egy7 biztos szemű és biztos kezű müvészlelket mutattak. És ami a leg_ főbb és legritkább: egy megállapodott, leszűrt, érett világnézet kontúrjai bontakoztak ki ködös, szürke, nyomott atmoszféráin írásaiból. Ez a QozsdujElek egy nagy magányos tépelődő volt, egy prózai ró és elbeszélő Vajda János, erdők, mezők, a termés t csönd jétiek és egyedülvalóságának barátja, rokona, akinek érzékeny és sebzett leikj vigasztalást és nyugasztalást a nagy Pán ölében keresett és talált, a föfd, csöndes Nirvanában. A nagy nihil, amely minden emberi akarat, vágy, ösztön és törekvés mélyén tátong, a mely Turgenyev líráját is adja, a nagy nihil megbékítette őt az elmúlással, a halál rokonává tette, mint Adyt. A Köd fii mű regé, nye és a Tanfalus cimü novellás ikoiiyva (milyen jellemző címek!) egy csapásra a legelső magyar elbeszélők sorába ^vatták Gozsdu Fjeket, aki az élet és irodalom vásári zajától távol, a magyar vidéken bújta a könyveket-és erdőket és közben, különös véletlenségből még úgynevezett karriért is csinált, .ügyész lett Témesvárott. Keveset irt, mert sokat töprengett é.s vívódott, az élettel, önmagával, a lelke méhéből lel kezelt- témáival. Hamfleti és Fanszti természet volt, jó, hogy polgári állást, is vállalt, mert különben felkopott volna az álla, ha egész erejét és tudását legfőbb szenvedélyének, az .irodalomnak szenteli? Nagyon erős ember lehetett, hiszen még az irodalomról is le tudott mondani és szokni, az irodalomról, erről a végzetes' narkotikumról, erről a veszedelmes ópiumról, amely egy Balzacot hosszú éjszakákon át virrasztóvá tette és Fliaubertet lemondatta az életről egészen. Utoljára egy szokatlanul művészi elgondolásn és ötvös finomsággal cizellált reneszausz-drámá jávai tűnt föl és tinit le egyúttal Gozsdu Elek, A félistennel, amelyet a Nemzeti Színház mutatott be úgynevezett irodalmi sikerrel. Azóta, nagy idők óta mélyen hallgatott Gozsdu Elek, megölte a közöny, vagy nem találta érdemesnek, hogy tovább beszéljen, ki tudná megmondani. Most visszaszállt lelke az örök csöndbe, amelynek zenéjét hallgatta már e földön. A másik érdemes magyar iró, akinek elmúlását, jelentik Gozsdnval ellentétben, egyike volt a legtöbbet dolgozó, a legtermékenyebb Íróinknak. Nagy mesemondó kedv élt benne, sok ötlet sziporkázott érdekes fejében, másfélezernél több elbeszélést irt, több drámát, (az utolsót nemrégen mutatták be) és a hírlapi cikkeknek egész garmadáját. Zöldi Mártonról van szó, a vidéki vándor szinészélet legalaposabb és legaranyosabb kedélyű ismerőjéről, a humoros Luciánról, aki színésznek indult, iró lett, közben titkár volt a Nemzeti- Színháznál, igazgatta a Dalos Színházat, ahol — ritka ambíció nálunk — Offen. badh finom vandevillejeit vitte színre, majd egészen az irodalomnak áldozta tehetségét, a mely nehéz ós keserves napi robotban mindvégig megőrizte fiatalos kedvét, rengeteg munkabírását. A bohém ember melleit a bűnös ember, az uomo delinquente érdekelte leginkább Zöldi Mártont, e két különös fajtáról beszélnek legszívesebben és legszínesebben az írásai. A rövid, érdekes, tarka ós csattanós tárca volt az ő valódi birodalma, irt néhány regényt is, de ezekben is novellista erényeit mutatja elsősorban. Egy hatásos drámáját két leánya, Zöldi Vilma és Elza művészete és szeretete vitte meleg, szép sikerre legutóbb, a vidéken. Most kihullott a toll Zöldi Márton kezéből ós yeleai»-.magyar irodalom egyik legbuzgóbb és JtfjjijjPte»f'bb munkása pihent el. Klasszikus 'bünperek cimü humoros könyve ebben a nemben irodalmunk legsikerültebb müvei közül való, sok tekintetben a humoros Karinthy előfutárja. Gozsdu Elek és Zöldi Márton: a magyar tragikus és vidám múzsa gyászolja őket; de életük karmája, a hatás,^anit Olvasóikra tettek, nem múlik el velük! Juhász Gyula,