Délmagyarország, 1919. április (8. évfolyam, 73-97. szám)

1919-04-03 / 75. szám

Ara 30 fillér. .— szedem, KArasz-UTCA ' fik »xtsrHtt»T.t***g telefoni* t "ws, ELŐFIZETÉSI AsKAi eges* évre 96- k. negyedévre 24 — K. •étevre . ,48— K. epv brtnapra b.— K. Egyes "szám ára 30 fillér. hij(lőhl«at»ii SZEGEI, «AKASZ-t>TCA *f. aí A »«>Se»isn»»: 305. Szeged, 1919. VIII. évfolyam, 75. szám. Csütörtök, április 3 Tanítsunk, agitáljunk. Egyik keddi cikkünk a tőkés társadalmi rend ellen való harc egyik eszköze gyanánt a felvilágosítás, a tanítás, az agitáció mun­káját jelölte meg. Mindig meggyőződésem volt és a szociáldemokrata párt egész élet­pályája igazol'a, hogy nem volt az osztály­íwrcnak ezeknél élesebb pengéjű f egy ve ve. A nu'gyar pro'.etárságot is a szaksáerveze ek­ben évf'/.cdek óta folyó agitáló és felvilágo­si tó munka érlelte meg annyira, hogv teljés fegyverzetben áilt itt a diktatúra kikiáltása na, átvételére és a vele járó hataimas munka vállalására. Közhely, hogy a proletárdiktatú­ra egy pillanat :g sem állhat meg elbizakodot­tan. Az ellenség, a tőkés társadalmi rend, ne­hezen gyűrhető le és a kecsegtető nagyszerű eredményt kockáztatja, aki az első sikerek­től elkábulva azt hiszi, hogv már győztünk is. Nemcsak a proletárdiktatúra. de annak ereje és keménysége is csak akkor sziinheí meg, ha már benne vagyunk az uj társadalmi rendben és kiegyenlítő, de nem elsekélyesi'.ő szabályaiba mindenki beletörődött. Áúdií. :gen,s, épp ugy. mint a diktatúra nélküli osz­tályharc idején, folyni kell tovább a felvilágo­s,tás, a tanitás. az agitáció munkájának. Sokan vannak például, munkások és po> gárok, akik ma sem tudják, amikor kezd áő valósággá varázsolódni, hogy mi is az a kom­munista állam. Irtóznak tőle, mint valami is­meretlen rossztól, vagy mint gyermek az ör­dögtől. akivel ijesztgették, ha szófogadatlan volt. A kommunista államban az ördög a tör­ténelmi ereklyék közé fog tartozni. Szép kis fényt fognak ránk árasztani az ilyen erek­lyék. Elégtételünkül legföljebb az szolgálhat, hogy a boldog, most már igazán boldog utó­kornak lesz még néhány ilyen ereklyéje tő­lünk, kik évszázadok, sőt évezredek óta iiliink nyakig a kultúrában, a jóságban, a szeretet­ben és a felvi i ágo sodottságban. Annak azon­ban itt a legtfőbb ideje, hogv mindenki, mun­kás és polgár, szegény és gazdag előtt ne va­lami ismeretlen, még csak ne is valami is­meretlen jó gyanánt lebe^Hi a kommunista állam, hanem nagyon is ismert jó gyanánt, amelyért érdemes harcolni, áldozni, lemon­dani. Ezt kell elvégezni a többi között a tani­tás munkájának. Nem nehéz feladat. Ha apos­toli lelkesedéssel és tudományos felkészült­séggel csinálják, négy-nyolc hét alatt a leg­szebb sikereket mutathatja fel. A proletárdik­tatúra meggyőződéses hi veinek száma az ilyen tanító munka nyomán bizonyára hatal­masan felszöknek. Képtelenség, hogv meg ne tudja érteni a iegegysz-erübb ember i.s, amit akarunk. Itt nem az történik, amit általában hisznek, a vagyont a kiváltságos emberektől nem elveszik, hanem visszaadják annak, akit eredetileg megilletett, akinek rovására tehát a milliomos bitorolta: a társadalomnak, az emberek valamennyiének. Lehetetlen, hogy meg ne értsék, hogy a vagyon, akár öröklött, akár nem, nem egy ember és nem egy nem­zedék, hanem jok ember és sok nemzedék együttes munkájának* az eredménye. Ezt a vagyont, mindnyájunk életstan­dardja megjavításának ezt a hatalmas esz­közét, vissza kell végre helyezni a köztulaj­donba, hogy az, ami minden dolgozó ember verejtékéből eddig kevesek kasszájában és éléskamrájában halmozódott tel, most már valamennyiünk számára kamatozzék. A proletárdiktatúra tehát tulajdonképen nem tesz mást. mint megszünteti azt a ki­váltságot. amelyet a po.gári társadalom mind­végig tűrne, mert létalapja: a vagyont, amely­nem egy etnber, hanem sok ember keserves kezemunkájának az eredménye, az egyes em­berek tulajdonából átviszi a sokak, valameny­nyiünk tulajdonába. A proletárdiktatura ke­mény, mint volt a nyomor, amelv évtizedeken át sorvasztotta a munkásosztályt. A proletár­diktatúra még sem cél, hanem eszköz. A mil­liomosoknak szóló hadüzenettel milliókat akar fölemelni. Az uj társadalmi rendben aztán, ha majd végleg kialakul, megtalálhatja mindenki a helyét. A volt milliomos is, esetleg az utód­ja. ha tud és akar dolgozni. Ez a cél. Az uj társadalmi rend. Amely­ben már nincsenek osztályok és osztálykü­lönbségek. vMert a milliók és milliárdok hatal­mas várai leomlottak. Éhező és rongyos nap­számosok még rémképeknek is képtelenségek lesznek. Egyenlők leszünk abban, hogv mind­nyájunknak dolgozni kell és hogy munkánk­ért a termelés eredményéből arányosan fo­gunk részesedni. Ez a szó, hogy arányosan, biztosítja az ember számára, mig kulíurában, jóságban, szeretetben meg nem nőtt az ura­lomnélküliség magasságáig, a megszerezhető legnagyobb boldogságot, a legáltalánosabb jó­létet és az egyetlen egyenlőséget, amely nem frázis. Azt mondják, minden embernek joga vart a boldogságra. A lehetőséget is meg kell adni hozzá. Eddig megvolt a jogunk, de nem igen nyílt meg hozzá a lehetőségünk, akármeny­nyire hajlamosnak mutatkozott is az egyes ember a boldogságra. Az uj társadalmi rend nem a boldogságra való jogot, hanem a bol­dogságot hozza. Lényeges különbség, érde­mes érte kemény és fárasztó harcokat vivni. Tanítsunk és agitáljunk szüntelen, hogy e harc sikere minél teljesebb, a boldogság za­vartalan élvezésére az ember minél képesebb legyen: A villamosvasút forgalmának !§pr megindítása. (Saját, tudó*Hónktól.) A1 villamosvasúti vállalat üzemi választmánya elhatározta, hogy a villamosvasnt forgalmát megindítja. .\t elhatározás oka az, hogy a vállalat pénz­tára. kimerült s a munkások és havidijasok nem kapták már meg a fizetésüket. Megál­lapodás volt régebben a Közúti Vaspálya Részvénytársaság és a város között, hogy ad­dig-, amíg a. villamost a város nem községe­siti, azaz, mig a községesités kérdése el nem dől, a várós kölcsönt ad két részletben a rész­vénytársaságnak az alkalmazottak fizetésére. iE hónap elejét tűzték ki határidőül, hogy a villamos megváltása ügyében döntsenek. iKöz bejött az országos nagy változás, amely min­den üzem szocializálását jelenti. Ennek vég­rehajtása előtt is keresetre szorulnak a vil­lamosvasút alkalmazottai. A forgalom meg­indításához ezért hozzájárult iSomogyi pol­gármester elvtárs. Az üaem megindításának lehetőségét ax. adja meg, hagy két hétre elégséges szénkész­let van. a villám vasút telepén. S ha tovább nem is lehetne talán f ön tartani az üzemet, mint két. hétig, a személyzet ellátása ezzel két hónapra biztosítva volna. A forgalom, terv szerint minden vonalon megindul; a mennyiben a szerb .parancsnok hozzájárul, az ujszegedi vonalon is. Mivel két havi üzemköltséget kell előte­remteni, az üzemi választmány elhatározta a viteldijak fölemelését. Egységes árak lesz­nek. Távolságra való tekintet nélkül egy sze­mélyjegy 20 fillér, felnőttek és gyermekeké részére egyaránt. Átszállójegyet nem arlnak. A podgyászjegy 20 fillér. A jegyárakról a, kocsikban kifüggesztett táblákon tájékoztat­ják a közönséget. Reök Iván igazgatófőmérnöki állása. — A polgármester végzése. — Közöltük, hogv a közalkalmazottak sze­gedi csoportja Reök Iván igazgató-főmérnök­nek állásából való eltávolítását követelte a fönnforgó összeférheteílejnséfcek miatt. So­mogyi Szilveszter polgármester az Írásban benyújtott követelésre a következő végzést hozta: Végzés. Ádámfi János és társai által a közalkal­mazottak szegedi csoportja rzéséröl Reök Iván ármentesitő társulati igazgató-főmérnök állásából való eltávolítása és a társulati elnöki fizetés beszüntetése, valamint a társulati vá­lasztmány rekonstruálása ügyében mai napon benyújtott kére.met tárgyalás nélkül vissza­utasítom. Indokolás: A vízjogi törvény 94. §. 2. bekezdése, to­vábbá a 96. §. 2. bekezdése, végül a 98. §. 2. bekezdése tételesen szabályozzák a tisztvise­lők alkalmazását' és elbocsájtásának föltéte­leit: Ugyancsak ezen törvény 92. §. ,3. jelzetii bekezdése a tisztviselők díjazásának, a 4. jel­zetű bekezdése pedig az elnök és a választ­mány megválasztásának jogát a társulati közgyűlésnek biztosítja. Mindaddig tehát, mig a társulat ezen törvényes szervei hatáskö­rükben el nem jártak, a személyileg talán köz­vetlenül, de a társulat szempontjából csak esetleg közvetve, vagv egyáltalán nem érin­tettek, kérelmének tárgyalása hatásköri ille­tékességemen kivit! esik. Egyébként is a tár­sulattal szemben Csongrád vármegye alispán­ja' van megbízva a vízjogi hatóság ellátásá­val. Ezen végzés ellen az ez által édekeltek a közlést követő 15 nap alatt hivatalomban nyújthatnak be felfolyamodást.

Next

/
Thumbnails
Contents