Délmagyarország, 1919. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1919-03-07 / 54. szám

4 DELM AG YAROBSZA0 Szeged, 1919. március ho 7. Megalakult a hivatásos tisztek szakszervezete. (Saját tudósítónktól.) Csütörtökön meg­alakult Szegeden a hivatásos tisztek szak­szervezete, miután a mult vasárnapon meg­ejtett választást megsemmisítették.- A szak­szervezet vezetőségét ugyanis a múltkor csak szótöbbséggel s nem abszolút többséggel vá­lasztották meg. A csütörtöki ülést a tiszti pa­viionban tartották. Érdekes az ülés azért, mert a tisztek ismételten hangoztatták a szo­ciáldemokrata párthoz való hűségüket. Árky Zoltán őrnagy elnökölt, aki néhány szóval üdvözölte a megjelenteket. Tóth István Jenő százados, akit a szak­szervezet titkárává már a mult ülésen is ab­szolút többséggel választottak meg, fölolvasta a vasrnapi ülés jegyzökönyvét s hosszabb 'beszédben köszönte meg választatását, mely ezután is érvényben marad. — A forradalom — mondotta többek kö­zött — eltöröl egy régi rendszert s ezzel ki­vívott nekünk egv jogot: a szabad politikai meggyőződésnek jogát. A jövő hadseregének a szociálizmus szelemét kell magáévá tennie s nekünk, akik a békében oktatói, a háború­ban vezetői voltunk a legénységnek, most ba­rátjaivá is kell válnunk. Figyelmezteti a tiszteket, hogy a szociá­lizmus tanait sajátítsák el. Bejelenti, hogv a hadügyminiszter a Magyarországi Véderő •Egyesületet feloszlatta, mert határozottan el­lenforradalmi szellemű volt. A Szegedi Ma­gyar Tisztek és Altisztek Egyesülése nem azonos Ugyan az előbbivel, de ezt is szigorú ellenőrzés alatt fogja tartani a szakszerve­zet. Tóth százados előterjesztése után elhatá­rozták. hogy táviratban üdvözlik Böhm had­ügyminisztert, a budapesti társ-szakszerveze­íteket és a szociáldemokrata párt központi ve­zetőségét. Most Tabódy Zsolt ezredes pártállásáról indult meg vita. Árky Zoltán őrnagy elmondja, hogy ta­núja volt annak a jelenetnek, amikor Tabódy ezredes Wallisch párttitkár előtt nyilatko­zott, hogy azért nem lép ibe a hivatásos tisztek szakszervezetébe, nehogy ez bárkj előtt is azt a látszatot keltse, mintha ő egy bizonvos po­litikai hitet valló tisztekből és katonákból akarná összeállítani a zsoldos hadsereget. Tabódy nevének említésekor többen köz­beszóltak: — A zsoldos hadsereg legyen szociá­lista! — Tabódy valljon szint! Most a választásra került a sor, miután a múltkorit érvénytelennek mondták ki. Elnökké Stérba Emil őrnagyot választot­ták meg. Sterba megköszönte a bizalmat s beszédében többek közt ezeket mondta: — Az ember életének megnyilvánulásait az ösztön és az értelem irányítja. Csak az ér­telem diktálhatja a tiszta emberszeretetet, a mely egyedül teszi lehetségessé a haladást. Beszélt a szocializmusról, amely az em­berszeretet alapján akarja fölépíteni a társa­dalmat, az internacionáléról, amely nem je­lenti azt, mintha a hazát meg kellene tagad­ni. Mi — úgymond — magyar szociálisiák vagyunk. Tóth István Jenő megmaradt titkárnak. Pénztárossá Káüay Zoltán főhadnagyot vá­lasztották. Közben megjelent az ülésen Soós tábor­nok. Bejelentette, hogy Budapesten járt és érdeklődött a zsoldos 'hadsereg1 összeállítása felől. A fiatal tiszteket megnyugtathatja, hogy nem bocsát iák el őket. Tabódy Zsolt megismétli Árkaynak róla tett kijelentését, majd a zsoldos hadseregről szólva kijelenti, hogv sem a fiatal tiszteket. Síim az otthon foglalkozással ne\n bíró k'aitv­nákat nem fogják élbocsájkini. Ezután kiküldtek egy jelölő bizottságot a bizairhiférfiak kandidálására, egy másikat az alapszabályok. harmadikat a tagdijak megállapítására. Ismét megakadályozták a háztartási alkalmazottak a gazdasszonyok gyűlését (Saját tudósítónktól.) Jelentette már a Dcimagyilivrszág. hogv a Szegedi Gazdasz­szonyok Szövetkezete megalakult. Megírtuk, hogy az alakuló gyűlésen megjelenték a ház­tartási alkalmazottak is és hevesen tiltakoz­tak az ellen, hogy a gazdasszonyok közvetí­téssé! foglalkozzanak és szervezetlen munkás­jtőket alkalmazzanak. A gazdasszonyok csü­törtökön délután ismét értekezletet tartottak, amely ugyancsak viharos' lefolyású volt, any­nyira. hogv a gyűlést félbe kellett szakítani. 'Az értekezletet azért halasztották el más al­kalomra, mert a háztartási alkalmazottak uj­iból élénk vitával vettek részt benne. A gaz­dasszonyok és a háztartási alkalmazottak közt fő ütközőpont a közvetítés, amibe a szervezett munkásnők nem akarnak belenyu­godni, viszont a gazdasszonyoknak az a vé­leményük, hogv joguk van a külön közvetuő iroda felállításához. Az érdekes gyűlésről az alábbi tudósítás­ban számolunk be: Az értekezletet Nagel Manóné nyitotta meg a főreáliskola tanácskozó termében. Be jelentette, hogv eddig hatvan háztartási al­kalmazottat közvetítettek a tagok részére. Közölte, hogv a szövetkezet háztartási iskolát fog létesíteni. HtdüMI Wallisch Kálmátmé: Teljesen felesleges, hogv ezt önök csinálják meg. Erre semmi szükség nincsen. Majd megcsináljuk ezt is mii. A munkaadókkal együtt, de nem épen Önökkel. Az elnök ezután beszámolt a szövetkezet­nek arról a tervéről, hogy a piacon sátrakat állit fel. amelyekben közvetlenül a termelőit­ől beszerzett élelmicikkeket fognak árusíta­ni. Wallisch Kálmánné: Jó. csinálják meg, ha gondolják, hogv sikerül. De mi majd ten­ni fogunk ellene. Nem engedjük meg, hogy a vagyonos gadasszonyok olcsón jussanak élelmiszerhez a szegény munkásnők rovásáfa. Nagel Manóné: 'Kérem, legyen' nyugodt, mi nem akarjuk a, szegény munkásnőket meg­rövidíteni! A gazdasszonyok is szegények. Épen ezért van szükség a szövetkezeti ala­pon való szervezkedésre. Mosodát is fel fo­gunk állítani, ahol foglalkoztatni fogjuk 'a munkásnőket. Wallischné: Ez sem fog sikerülni! Ipar­engedély nélkül nem lehet közvetítéssel és mosodák felállításával foglalkozni. Nagel Manóné: Nézze. Wallischné, ért­sük meg egymást, lépjen be Ön is a gazdasz­szdnyok szövetkezetébe! Wallischné: Dehogy lépek be! Én csak szervezett munkásnőkkel dolgozom egymt. És, ha üldözni fogják a szervezett háztartási alkalmazottakat, radikális eszközökhöz folya­modunk. Nagel Manóné: Mik azok a radikális esz­közök? Mi nem félünk. Wallischné: Mi nem szoktunk íenvcgc­tődzní. Mi cselekszünk! Miután a gyűlést — amint a fentebb kö­zölt párbeszédekbői 'kitűnik — a gazdasszo­nyok nem tudták nyugodtan folytatni, az ei­nöknő felszólította a háztartási alkalmazot­takat, hogy távozzanak a teremből, mert sem­mi helyük a gazdasszonyok gyűlésén. Wallischné: Kérem, a gyűlést ugy hir­dették,. hogy mindenki jelenjék meg, akit azt ügy érdekel. Hát bennünket érdekel és nem távozunk el. Erre az elnöknö kijelentette, hogy a gyű­lést nem folytatják. A bejelentésre mindkét csoport távozni készül. A gazdasszonyok igen lassan tették meg az előkészületeke: a távo­zásra, ami a háztartási alkalmazottakban azt a gvanut keltette, hogy a gazdasszonyok be akarják várni az ő távozásukat, hogy aztán — magukra maradva — folytassák a gyűlést. Tehát a háztartási alkalmazottak is igen ne­hezen készültek a távozásra. Végre hosszú idő után — egymást szemmel tartva — el­távoztak a szembenálló feiek és az épületes gyűlés véget ért. A háztartási .alkalmazottak egyébként vasárnap délután 4 órakor a Munkásotthonban nagygyűlést tartanak, amelyre meghívják a gazdasszonyokat is. Álarcos rablók a horgosi tanyákon. A régi romantikus időkben, ezelőtt fél­századdal, történtek olyan vakmerő esetek, mint aminők mostanában fordulnak elő az egész országban. Akkor is rezesvégü pisztolyokkal és fényesre köszörült fokosokkal állítottak be éj­szakának évadján a regále-bérlőkhöz és a magyar föld gondtalan uráihoz, pénzt vagy életet követelve, épp ugy, mint ina. A meg­rettent emberek élet helyett oda is adták a pénzüket, aztán bort is adtak a zsiványoknak, akárcsak máma. Ugy látszik, a betyár-virtus és metódus nem változik egy évszázad alatt sem. A legújabb haramia-stikli szombatról va­sárnapra virradó éjszaka játszódott le a horgosi tanyák között. Még pedig nem kevesebb, mint öt helyen. Az első áldozat Fodor Lukács jó­módú horgosi gazda volt. Bezörgettek a ta­nyája ablakán. — Ki az? — kérdezték belülről. —- Nyissák ki, nem lesz semmi bántó­dásuk. Kinyitották az ajtót, hat álarcos, fegyveres rabló lépett be a szobába. — Lukács bácsi, — mondta a vezérük — nem kell félni, nem lesz semmi bajuk. — No. — Csak a pénzit adja ide, meg ami ara­nya van. Fodor Lukács lerakta az asztalra minden pénzét, meg az aranynemiijét. Nem ellenkezett. — Most meg egy liter bort adjon sebtibe. Azt is adott. Alig győzték lenyelegetni a hitvány papír lárván keresztül a jó horgosi karcost a banditák. Aztán elmentek. Az ajtóból visszaszólt a banda feje: — Egy óra előtt ki ne tegyék a lábukat a házból, mert akkor aztán baj lesz. Innen Nagy György tanyásgazdához men­tek. Szakasztottan ugy jártak el, mint Fodornál. Majd Biró Imréhez, utána pedig másik két szomszéd tanyába mentek és itt is elvégezvén gyönyörű dolgukat, csendben, észrevétlenül el­vonultak a tanyák szelíd birodalmából. Másnap jelentést tettek a „rend és köz­biztonság fenntartására" Horgost is megszállt szerb csapatok parancsnokánál, ahol igy vi­gasztalták a kárvallottakat: — Jót állok érte, hogy nem szerb katonák voltak. Fodor Lukács és társai ezek után szomorú rezignációval gondolhatnak vissza a régi sze­gedi vár kazamátáira, az erőskezű, zsiványfogó gróf Ráday Gedeonra, volt szegedi kormány­biztosra és a rendkívüli ügyes Laucsik vizs­gálóbíróra, kinek rabvallató eszközeinek hirére egy-kettőre eltűntek a délibábos puszták és a titokzatos nádasok lakói az egész magyar al­földön. Butorszállitásiés be­I raktározási vállalat „ UNGAR BENŐ szállító. Telefon : 43 173

Next

/
Thumbnails
Contents