Délmagyarország, 1919. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1919-03-02 / 50. szám

Sieged, 1919. március hó 2. MLItA&Y'AKO&SB R román megszállók tfisefkedésa Erdélyben, Az ország szívszorongva várja a békét, amely még jót is hozhat a sokat szenvedett Magyarországnak. Ez alatt a megszállott területeken vehemenciával és türelmetlenséggel folytatják ellenségeink a berendezkedést, nem válogatva eszközeikben. Erdélyben a magyar-román hivatalos érintkezés szívélyesnek sohasam volt mondható, az intelligens magyarság és románság közti viszony azonban jó, mondhatni barátságos volt. A forradalami zavargásoknak csak (elvétve mutatkozott nemzetiségi jellege: főleg a közigazgatás és tehetősebbek ellen irányultak azok. A román nemzeti kormányzótanács a gyulafehérvári határozat után alakult meg; a határozat mindennek csak nephatározainak nem mondható: a jórészt papokból és ügyvédekből álló gyülekezet. E határozatát egyszerűen kihirdette. Erdély magyarsága aggodalommal és elkeseredéssel nézte a dolgokat. Kezdetben megvolt legalább az a megnyugvása, hogy elemi jogaiban nem szenved sérelmet, a kormányzótanács igyekezett megnyugtatni a népet, hogy mindenki érvényesülhet, senkit elnyomni nem fognak. A kormányzótanács megalákultávai azonban rettenetes dülekedés indult meg az állásokra, ezeknek az elemeknek hely kellett; az addig pontosan dolgozó állami alkalmazottaktól bekövetelték az esküt, hogy szabadon rendelkezhessenek velük. A magyar kormány rendelete értelmében az esküt kényszer esetén le lehet tenni. A románok azonban, hogy eljárásukat igazolhassák az entente előtt, egyszersmind azt is, hogy a magyar tisztviselői kar kész nagy Romániához csatlakozni, az eskü formula kezdetét igy szövegezték: Én alólirott önként megjelentem eskütételre a mai napon .... Fölesküdni Ferdinánd királyra pedig muszáj, az eskü megtagadását az állásról' való lemondással egyértelműnek tekintik. Az exponált helyen levő tisztviselők megtagadták az eskü letételét, de Nagyszebenben, Déván, épen színmagyar városok közt akadt egynéhány, amelynek tisztviselői fölesküdtek. Nagyenyeden és Marosvásárhelyen a tisztviselők az * eskü formula önkéntességét hypoterysisnek vették, másrészt meg az országnak, illetve a magyar lakosságnak véltek szolgálatot tenni, ha a helyükön maradhatnak. Azonban nem igy történt. A fölesküdött, magyar tisztviselők legnagyobb részét rendelkezési állományba helyezték, a marostordai alispánnak aljegyzői ügykört adtak, psdig megelőzőleg megígérték, hogy állásában megmarad. Ennek persze az lett a természetes következménye, hogy a tisztviselők részben lemondottak állásaikról, részben esküjüket visszavonták. A kormányzótanács, mikor még ráadásul a vasúti sztrájk is kitört, mert a vasutasok a hűségi nyilatkozatot aláírni nem akarták, ugy tüntette föl hivatalos közleményben a dolgot, hogy a magyar tisztviselő bolsevista, aki a rend fölforgatására törekedik, aki ellen épen ezért legszigorúbban kell eljárni. Bár a kormányzótanács minden erőszakos dolgot a megszálló katonaságra igyekszik tolni, avval együtt működik. A viszonyokra jellemző, . hogy a komoly és intelligens román elem legnagyobb része még rezervált álláspontra helyezkedik, aktiv részt nem vesz, legfeljebb ideiglenes helyettesítésre ugrik be egy-egy hivatalba. A megszálló hadsereg fölfogására pedig jellemző, hogy Mosoiu parancsnok magához hivatta a népjóléti minisztert, Fluierást, és rettenetesen leszidta, mert szocialista. Emiatt Fluierás a pártülésen kijelentette, hogy csak ugy hajlandó a pártügyeket továbbra is vezetni, ha a román szocialisták a magyar elvtársakk minden nexust megszüntetnek, ezt azonban elvetették. Az újonnan beállított romín tisztviselők nem váltak be. A kormányzótanács főtisztviselői közül kvalifikaciója nagyon kevésnek van. Ha intézkedéseikben megnyilvánul is olykor valami jószándék, exponenseikben már csak a gyűlölet nyilatkozik. A tisztviselői kar egészen balkáni nivóra stilyedt, baksio nélkül elérni semmit sem lehet. Hogy illusztráljam a kormányzótanács gondolkozását: a párisi konferencia figyelmeztetését, — amelyben felszólítja a kis nemzeteket, ne szállják meg oly móhon az őket nem illető területeket, mert ezáltal ügyük igazságosságának kétességét mutatják, — hivatalosan hozsannával fogadja, mert végre véget vet a magyarok'garázdálkodásának, akik őket nem illető területeket igyekeznek elfoglalni. A megszálló román katonaság tisztjeinek nagyrésze tőlünk kiszökött katona, majd minden előképzettség nélkül. Igy érthető, hogy valósággal sportot űztek úriasszonyok megveréséből, a durvaságból és vandalitásból Kolozsvárt dr. Reinbold egyetemi orvostanárt, aki egy francia nő ismerősét kisérte haza egy zavargás alkalmával, minden ok nélkül oldalba szúrták, bekötözni nem engedték és fogva tartották. Ugyancsak elfogták Ruzitska egyetemi tanárt, akivel egy szigorló orvossal egyetemben, kiozetettet súroltatnak. Hogy milyen durvasággal járnak el az ellen, aki valamit ellenük tesz az ismeretes a napilapok hasábjairól, ezzel szemben ők cikkaznek állandóan a magyar atrocitásokról, minden mag nélkül. A szászok kezdettől fogva megfigyelő álláspontra helyezkedtek. Brandsch képviselő közben propragandát kezdett a román csatlakozás érdekében. A jómodu szászlakossággal elhitették, hogy ha Romániához csatlakozik nem veszik el földjeit nem kell nagyadót fizetni. A hivatalos körök kimondották a csatlakozást a nép azonban ellene van. Hogy milyen a hangulat, mutatja a brassói és medgyesi eset: a csatlakozás szervezőit nyilvánosan megverték. Az erdélyi románok is erősen zúgolódnak, mert a kiürített Romániát Erdélyből látják el élelemmel, a lei árfolyamát önkényesen két koronában állapították meg, a fiatalságot sorozzák, rekvirálnak. A drágaság növekszik, s ha nem is éri el a romániai mértéket, ahol egy kiló cukor 60, egy mázsa liszt 500 lei, a lakosság megélhetését mégis nagyon megnehezíti. A romániai zavargásokról már több ízben volt szó, tényleg fordulnak elő véres zavargások, de azokat az ott lévő idegen katonaság segélyével eddig sikerült mindig elnyomni. A szegény nép nyomora azonban oly nagy, a közkatonák ellátása oly rossz, hogy egy romániai intelligens ember szerint, aki épen e miatt menekült Franciaországba, tavasszal be fog következni a forradalom, amely átterjed a megszálló hadseregre is. Hogy mi lesz Erdélyben akkor, azt előrelátni nem lehet, de hogy egy fegyelmezetlen hordával, arravaló tisztviselőikar nélkül, nem lesz irigylésreméltó sorsa, a szerencsétlen országrésznek, az bizonyos. A románok erőszakosságaikkal kiteszik Erdélyt annak, amitől pedig legjobban féltették: a bolsevismus veszélyeinek. (K.) A népkormány kiáltványa m magyar gazdákhoz. Minden szem gabonát, amit gazdáink saját háztartásukban és gazdaságukban nélkülözhetnek, a közfogyasztás céljaira kell biztositanunk. Hozzátok fordulunk tehát magyar gazdák, segítsétek, támogassátok a népkormányt. Szolgáltassátok be feleslegeiteket. Meg kell értenünk, hogy ha csak nem akarjuk országunkat veszedelembe dönteni, mindent el kell követnünk, hogy a közellátás folytonossága meg ne szakadjon. Meg vagyunk győződve róla, hogy az egészséges és józan felfogású gazdaközönség megérti ezeket és az önfeláldozásig menő hazaszeretetből erőt merít a kitartásra és utolsó falatját is megosztja polgártársaival. Hárítsuk el a fenyegető veszedelmet. A kiáltványt a kormány valamennyi tagja aláirta. , y Budapest, március 1. (4 Délmagyarország tudósítójától). A Politikai Hiradó jelenti: A magyar népköztársaság kormánya a következő kiáltványt tette közzé: A GazdaközönségíCez! Mindenki elismeri azokat a nehézségeket, amelyekkel fiatal népköztársaságunk kormányának meg kell küzdenie azért, hogy az országot a háború szerencsétlen befejezésével együtt járó rázkódtatáson keresztül a béke révébe vezethesse. Hazánk gazdag éléstárát, a Bácskát és a Bánátot elzárták tőlünk. Be kell tehát érni azzal a kevéssel, ami még megmaradt, de részben, mert kevés, gazdaságosan kell bánnunk az étellel, igazságosan megosztanunk azt, ami van. Nem tűrhetjük, hogy egyesek dúskáljanak, mig mások szükséget szenvednek. Zürichben általános s?t ájk készül. Zürich, március 1. A zürichi munkásság körében ismét nyugtalanság észlelhető. Vezető körökben a jövő hétre várják az általános sztrájkot. A cionizmus a békekonferencián Páris/március 1. (Szikratávirat.) A 10-es bizottság legutolsó ülésén a cionista küldöttség előadását hallgatta meg. Szoklov, Weiszmann, az Egyesült államok és Anglia zsidóságának nevében bebizonyították, milyen érdeke az a zsidóságnak, hogy Palesztinában önálló zsidó államot létesítsenek, amely felett az ellenőrzést a népek ligájának nevében Anglia gyakorolná. Sylwain Levi, a College de Francé tanára rámutatott a terv nehézségeire. Számos zsidó egyesülés veszélyesnek jelenti ki a cionizmust a világban elszórt zsidókra nézve, akik idegenné válnának azokban az országokban, amelyeknek nemzeti kötelékébe ma tartoznak. Inkább amellett van, hogy Palesztinában mintegy nemzeti tűzhelyet létesítsenek azoknak a zsidók számára, akikkel hazájukban rosszul bánnak. Végül rámutatott arra, hogy a szent sir kérdése is nehézségeket okoz. Clemenceau elnökölt a békekonferencián. Bécs, március 1. Genfből jelentik: A Times szerint Clemenceau ma reggel azzal nyitotta meg a szövetségesek értekezletét, hogy az előzetes békeszerződést március 17-én kezdik tárgyalni a békekonferencián. Gazdasági kocsik, hintók, hajtókocsik és gyümölcssréilitéshoz ruganyos homokfutók nagy váíasatékban kaphatók IFJ. HODÁCS JÁNOS kocsigyárában SZEGED, Tábor-ufca 4. szám. Telefon B2B. Villamos megálló, tűzoltó-laktanya. Kocsifényezések is elvállaltatnak. i IrjiÉr