Délmagyarország, 1919. március (8. évfolyam, 49-72. szám)

1919-03-16 / 62. szám

Szeged. 1919. március 16. DÉLMAíGYAiftOESZÁG 5 A többség. Soha Magyarországon, amióta parlamentáris élet van, nem volt választás annyira dön'ö az ország sorsára, m:nt a mostani. Ez a mérhetetlen jelentőség nem abban csúcsosodik ki, hogy a népköztársaságban most tartják az első választást, hanem abban. hogy ezen az első választáson döntsenek arról is, hogy már a legközelebbi jövőben milyen irányt vegyen a kormányzás. Minden, ami ezen kivül van, vagy lesz, alárendelt jelentőségű. A népköztársaság szilárdan áll, ha bekerülnek is a parlamentbe olyanok, akik nem tartoznak a három forradalmi párt valamelyikéhez, bizonyos, hogy elenyésző kisebbségük lesz. Az általános, egyenlő és titkos választójog hatalmas vívmány, de megvan. A nők azzal, hogy — bár korlátolt mértékben — választójogot kaptak, nagy lépést tettek a szellemi rabszolgaságból való teljes felszabadulás felé. De ez a vivmány is már megvan. A nemzetgyüési választásokon nem ezekről és nem hasonló polgári elvek, vívmányok, vagy irányok sorsáról fognak dönteni. Polgári politikusoktól nagyon sokszor hallottuk azóta, hogv a forradalom legelső és legkevésbé veszedelmes gyermekbetegségein átestünk, hegv a polgári pártoknak a szociáldemokrata párt egyre hatalmasabb aránya térhódításával szemben egyesülmök: kellene. Az egyesülés gondolatát kezdettől fogva elhibázottnak tartottuk. A legnehesebb dolgok egyike a világon két párt egyesülése. Ha már az elvekkel és a programmal megy is a dolog valahogy, ki bírja leküzdeni azokat a szédítő akadályokat, amelyeket a szemé'yi hiúság, a nagyon" •akran- indokolatlan érvényesülési vágv Verdit az egyesülés elé? Nem is lett az egyesülésből semmi. A választások idejére létrejött a polgári pártok között a kooperáció, de ez is egyelőre papiron van meg, a közeli napokban fog eldőlni, hogy miként mutat a gyakorlatban. Eddigi szegedi tapasztalataink szerint rosszul. A legtöbb polgári párt — mintha bizony olyan sokan lennének — legtöbb vezetője ugyanis, — ezek már vannak néhányan — nem lát tovább az orránál és a szociáldemokrata párt nagv hasznára képtelen fölismerni azokat a nagy előnyöket, amelyeket az okos kooperáció biztosi tan a nekik. Ezen azonban semmi sem segit. Annak tudományos pontossággal megállapithaló okai vannak, hogv a polgári pártokat, vagy a polgárságot nem lehet egy táborba tömöríteni. Még a szociáldemokráciával szemben sem, amely pedig minden bigott polgár számára ma már a legnagyobb, a legkonkrétebb veszedelmet jelenti. Az ember mosolyogni kénytelen, ha látja, hogy a történelmi materializmus Marx nagyszerű tudományos tantétele mint igazolódik be a sirja felé induló polgárság sorsán is. Dehát van-e szüksége és értelme annak, hogy a. polgárság csatasorba álljon a szociáldemokrácia ellen? Üdvös-e és célszerü-e azonkívül az ilyen tömörülés és rejt-e magájan valamilyen veszedelmet a polgárságra, ha a szociáldemokrata párt többséggel 'kerül ki a választásból? Akármilyen furcsán is hangzik, föl kellett tenni ezt az utóbbi kérdést is. A szociáldemokrata pártnak ugyanis a többi párttal, természetesen a torrs dalom két polgári pártjával szemben való harca is távolról sem olyas természetű, mint am ' cn volt a liberális párt harca a rosszem'éia koalícióval vagy a munkapárté az alkotmánypárttal. A szociáldemokrata párt győzelméig a maitól is sokban eltérő politikai irányt jelentene, gyökeresebb reformokkal a nagytőke, mint termelési tényező megszüntetése felé. Elhárithatja-e feje felől ezt a veszedelmet a polgári társadalom? Nem. A szocialista állam felé szinte mértani pontossággal haladunk. iMa már tisztán kell látnia mindenkiinek: csak arrólí van1 szó, ötven év alatt, vagy öt év alatt tesszük-e meg ezt az utat? Egy meggyorsított tempójú revoiució. vagy egy véres és vészes revoiució tépett kapuján lépjünk-e be a szocia' áliamba? A magyarországi szociáldemokrata párt nem híve a kisebbségi diktatúrának, a vérontásnak, a pusztításnak. Evolúciót akar. Erdeke-e a polgárságnak, hogv az evolúció útjába oly torlaszokat emeljen, amelyeket majd csak robbantásokat lehet onnan eltakaritani? A válasz tehát egészen egyszerű és világos: a szociáldemokrata pánt választási győzelme az előtt, aki mer és tud is a dolgok mélyére tekinteni, a polgárság számára nem hátrányt, hanem előnyt jelent nemcsak azért is, mert hanem előnyt jelent. Nemcsak azért, mert esetleges rázkódtatásoktól menti meg az országot, hanem azért is. mert a szociálista többség föltétlenül garantálni tudja a rendet, az élet- és vagyonbiztonságot. Minden államhatalom fiktív, ha nem áll rendelkezésére a fegyveres hatalom, már pedig a katonaság, a csendőrség és rendőrség — az államhatalom — szociálista. . A forradalom két polgári pártja is akarja az evolúciót. Kétségtelen tehát, hogv egy ideig még egv uton haladhatnak a szociáldemokrata párttal. De csak egy ideig. A szociáldemokráciának ugyanis ingadozás nélkül kell magát előre — küzdenie a magántermelési rendszer teljes megszüntetése felé. A polgári pártok csak e rendszer igazságtalanságait akarják megszüntetni, a szociáldemokrata párt magát a rendszert.inert azt tartja, hogy az alapjában hibás és társadalomellenes. Itt megint erősebb a szo" ciáldemckrácia, mert a 'tudomány, amely most is, mint mindig, évtizedekkel megelőzi az eseményeket, melléje szegődik. Ez már nemcsak politika és párt, hanem a tudomány kérdése is. A fejlődés iránya egyre erősebben kanyarodik a szocializálás és a szociálista állam felé. Gazdasági erők hajtják, melyek legyűrik a gyenge embert, ki ellenszegül. A polgárságnak pedig semmi oka, hogy e fejlődési tendenciától megrettenjen. Az eddigi gyáva, megalkuvó és kishitű kispolgárnak egyébként is a szocialisták táborában van a helye. Oda utalja gazdasági helyzete, a nyomás, amelyet egyre jobban érez a gazdaságilag erősebbek részéről és kiuzsorázottsága. Az alapvető hiba nem -egyes gazdagokban, hanem a rendszerben van. Azért mindenkinek meg kell barátkozni a gondolattal, hogv e rendszert mással cseréljék fel, olyannal, mely a mainál összehasonlithatatlanul tökéletesebb, harmonikusabb, jobb és igazságosabb lesz. Ettől várjuk mindannyiunk számára az emberibb sorsot. 'Nemcsak tudománytalan. hanem botor dolog is, ha valaki az utolsó pillanatokig vitatja, hogy ez a gondolat utópia. A tulajdon nem mindig polgári tulapdoti volt és nem. az első vltozáson fog átmenni a szociálista államban. Nem okvetlenül muszáj ugy tenni, hogv minden földi jó csak kevés kiválasztotté legyen. Egyszer megpróbálhatjuk az ellenkezőjét is. Nyíregyházára magyar hadifoglyok érkeztek. Nyíregyháza, március 15. Az utóbbi napokban Oroszországból igen nagy számban tértek vissza magyar hadifoglyok. A szibériai és transbajkali vidékekről jönnek sokan, mindannyian rendkívül le vannak rongyolódva és sokat szenvedtek az éhségtől. A hadifoglyok elmondták, hogy sok-sok ezer magyar várja hazaszállítását, ami igen lassan történik. Tij énekek a végekről. 31 SKimnusz. (Rozsonyba killclöm ) E bús imádságot dalolta ajkam, Mikor nem tudtam még, hogy mit dalol, De éreztem, hogy e borús szavakban Ezer év ujjong, búg a hant alól. A végeken, hol mély magányban éliem S Rodostó gyásza szállt lelkem felett, A néma dacban, büszke szenvedésben, Fajom keserve, megértettelek. E dalt dúdoltam ott járadl ajakkal, Az éghez oly közel járt a magyar dal, Kárpátok bércén ültem egyedül. És gondolkoztam a költő felül, Ki félszemével a jövőbe látod. — Ó Kölcsey, teljék be látomásod. Juhász Cjijuh. c\Újvidéki emlék. A messzi árnyban kék, zöld lampionok, Az esti fényben hófehér ruhának Hulláma hintáz és a kerti hársak Ezüst feje szűz csillagokba bólong. Mi lenn pihentünk cl a nyári fűben, A vörhenyes, dús konfetti avarban Távol zenék fölsíró hangja harsan Én csillagot fürkészek fönn az űrben. Egy Ifin költő egy lányt sírva csókol, Meri mámoros a vágytól és a bortól, Mert arany ifjúsága most ragyog. Én, régi verseket dúdolva fájón, A köpenyem a hűvös estbe tárom És keresek egy eltűnt csillagot. Juhász Qyuíd. Gyerekek táncodnak . . . Künn az utcán fegyveres őrök cirkálnak, a forradalom 39 fokos láza lüktet a város ereiben, a véres nap után vagyunk.' statáriumot hirdet a plakát és mi, három iáradt és ideges művész, bemenekülünk egv tiszta, fehér, hűs nyugalmit szobába, ahol a falakon régi képek mosolyognak, meghitt sarokban szülők és érdeklődők üldögélnek, a szoba közepén pedig tánc van, apró babák táncolnak, pettön fiuk, lányok illegetik magukat a fekete zongora halk hangjaira, illedelmes gavottok és menekültek, régi, finom és szerény táncok ütemére, amelyeknek muzsikusai réges-régen alszanak a messze .emetőben és szivükből melódiák helyett nefelejcsek nőnek. Gyermekek tánca, füzérlánca, van-e ennél idillibb ts megnyugtatóbb valami a forradalomtól megviselt idegekre? Kedves kicsi fiuk és leányok, künn a világ legvadabb tárcát ropják, ame'.v mellet. az egykori Carmagnola is elhalkult emlék és ti aranyosan és békésen tipegtek, topogtok, mint egykor boldog és nyugodt nagyapáitok és nagyanyáitok, akik az unalmas és regényes bidermájerben álmodoztak és ásitozták végig az életüket és észre se vették, mikor a hálái fekete batárja megállott a.zöldzsalus és muskátlis ablakuk alatt. Egv kis szőke princet néztek, aki egv kis angyalkának suttog bókokat, nuközfen jói vigyáznak a tánc ritmusára: igy csicseregnek a fecskék a tavaszi alkonyatban, igy suttognak a pünkösdi rózsák a májusi' kertben. Gyerekek, én elfelejtettem táncolni, én sohase voltam bálbari, pedig akkor nem volt se háború, se forradalom és akkor is tavasz volt, édes, bolondos, drága fiatalság, amely nem törődik se királysággál, se forradalom mai. Gyerekek, csak táncoljatok, én mondom, megtérő eretnekje az életnek, kései fanatikusa, táncoljatok bele szépen, vidáman, boldo_ gan a jövőbe, amelv. ugy-e remé'hetjük, csaki ugyan öröm lesz és szépség és diadal és élet', élet, élet! (i. gy,)