Délmagyarország, 1919. február (8. évfolyam, 26-48. szám)

1919-02-01 / 26. szám

Szegeti, 1919. február 1. MLMAGYAROH8ZAG St Újszegedet teljesen elzárják tőlünk. — Rőszkét és Szentmihátytelket megszállják a szerbek — (Saját tudósítónktól.) Ismeretes, hogy tárgyalások folytak Szegeden Risztics ezre­des, nagybeoskereki szerb dandártparanosnok­kal, aljból a célból, ihogy Újszegeddel szaba­dabb legyen a közlekedés?. Az ezredes igen előzékeny, udvarias volt és minden jót meg­ágórt. Az eredmény az, itogy csöppet ,sem sza­badabb a forgalma Szegednek a Tiszántúli részével, mint volt Biszties ezredes látogatá­sa előtt. (Élelmet, fát most sem leiket Újsze­gedről áthozni, hu csak a ineghotoztatás kel­tLeinetlenségének nem akarja magát kitenni az ember. Újszegedet azonban még szorosab­ban akarják elkülöníteni a szerbek. Pénteken ?dé£lurt(ánJa zí (uj^z^getii iswn|b parancsnokság ikí­knldöttei megöjelejatek dr. Dettre János kor­mánybiztosnál s (kijelentették neki, hogy február 4-től fogva Újszegedet teljesen elzárják Szegedtől. vagyis Újszeged a szegediekre nézve 4-étől kezdve — külföld. Mindenki tudja, milyen sú­lyos csapás ez a szegediekre. Orvosolni egye­lőre nean lehet. A fegyverszüneti föltételek legnyilván­valóbb sérelmét jelenti a szerbeknek egy má­sik cselekedete. Egy szerb tiszt vezetésé ?el harminc főből álló csapat jelent meg Rösz­kén és iSzentmihálytelken, a szege- Ji tanyák­hoz tartozó e falvakká nőtt telepeken és kije­lentette a. lakosság előtt, hogy vasárnaptól fogva szerb megszállás alatt lesznek. Röszlie és Szenl/mihálytelek mindig Szegedihez tarto­zott, egyik telep sem esik a dema.nkácionálás vonalba, a szerbek tnlikapása mégis el akarja szakítani tőlünk, A telepeik lakosai kijelentet­ték, hogy fegyverrel is eUentáUtmk a meg­szállásnak, -amiről a kormánybiztos persze le­beszélte őket. Jelentést, tett a kormánybiztos a hadügy­miniszternek és a belügyminiszternek. zalnii katonák beszéltek hozzájuk. Ezek kö­vetelték, hogy a szociáldemoreata párt vegye át a városban levő fegyverek felet; a rendel­kezést. Felkérték Czirbwiz István főhadna­gyom az itteni nemzetőrség parancsnokát, hogy adja át a fegyvereket és csatlakozzék a szociáldemokrata párthoz. A főhadnagy a csatlakozást az erkélyről he is jelentene é* •megígérte, hogy a fegyvereket is átadja. Vaj­da Ferenc, a szociáldemokrata pán vezetésé­gére': tagja, 'a városháza erkdvévöl kijelen­tette, hoav a pártvezetőség ai togja venni a fegyvereket. 10 tagu katona1 "oi/.ottsáí ala­kult ebből a célból: Ez alatt a Munkástanács elnökének, Fo­dor Sándornak vezetésévet a bizottság elindult a csendőrlaktanya felé, — amely onnan pár háznyira, a polgári leányiskolában van, — hogy az ott levő fegyvereket átvegye. Termé­szetesen a nép közül is sokan tódultak utá­nuk. A bizottság ekkor beért a leányiskola udvarára. Az emeletről géppuska tűzzel fo­gadták őket a csendörök. Óriási pánik tá­madt. Ugy a kamuik, mint a csendőrök álta­lános lövöldözésbe kezdtek. .4 lakosság közül is azok, akiknél fegyver volt, össze-vissza lö­völdöztek. A csendőrök irgalmatlanul fojtot­ták a gépfegyver tüzelést, ami több, mint egy óra hosszat tartott. Az emberek hanyatt-hom­lok menekültek. Sok sebesült és három haldtt maradt a laktanya udvdrdn. Többek között halálos sérülést szenvedett Fódór SáiulOr, a Munkástanács elnöke, akinek tüdejét érte egy golyó. Halva maradt egy 13 és egv U éves iskolás fut és egy idős• ember, aki egy sérült kis lányt akart felemelni, hogy a íegyvertiiz elől elrejtse. Eközben a 68 éves öregember 9 golyót kapott a testébe. A katonaság ekkor felfejlődve a hozzá­csatlakozott tengerészekkel, megkerülte az épületet. Egyórás utcai harc fejlődött ki. Cso­dálatos módon csak jelentéktelenebb sérülé­sek történtek e harc folyamán. Egv csendőr­nek a golyó a lábát zuzta szét. a másiknak pedig a melléi sebesítette meg. Számtalan kisebb-nagyobb sérülést okoztak , az ide-oda cikázó golyók. A sebesülések pontos számát nem lehet tudni, mert legnagyobb részükt* otthon ápolják. A csendőröket gépfegyvereikkel együtt a katonaság és a feldühödött lakosság kiszo­rította Kiszomborba. A csendőrök időközben telefonon erősítést kértek Mezőhegyesrőr, ahonnan 60 csendőr meg is érkezett. Makói kartársaik szerint azért volt szükség a segít­ségükre, mert Makón fosztogattak, raboltak és gyújtogattak. Mikor meggyőzték az állo­máson őket, hogy ez nem történt meg, nem is jöttek be, hanem visszafordultak. Igaz. hogv a tömeg — mivel azt hitte, hogy ezek is a gépfegyverező csendőrök közül' valók — előbb tájuk lőtt. de senkisem sebesült meg közülük. A tömeg dühe nem ismert határt. A csendőr­laktanyába rohantak, ott mindent feldúltak és összetörtek. Ellenben egyetlenegy magánla­kást, üzletet vagy magánvagydjif egv ujiol sem érintettek, ismétlem, senkit ki nem fosz­tottak, se ki nem raboltak. Ellentét a csendőrség és katona­ság kőzött. — A csendőrök — „fehérgárdisták.* — A makóiak dühe nem mai keletű a csend­örök c'Vti. Az itteni csendőrséget még vala­hogy sziveihetik, de amióta a nagybecskerekí csendőrszárny is idemenekült és letelepedett, állandó a súrlódás a csendörök, a katonák és a nép között. Fokozta ezt. hogv a csend­őrök -i fegyvertárakból állandóan lopkodták a fegyvereket, sőt géppuskát is magukhoz vettek. Az itteni helyőrség állandóan rossz; szemmel nézte a csendőröknek/-ezt a tényke­dését. már azért is, mert a városban az ; Mr volt elterjedve, hogv a csendőrök, különösen a nagybecskereki szárny — fehérgárdisták. Ez talán nem felel meg a valóságnak, de sok okuk van azt hinni, hogy ezek a csendőrök, akik nagyobbrészt nem magyar ajkúak, nern A makói véres zavargás. — Nem volt fosztogatás. — A csendőrség hivta ki az összeütközést. — Hervay alispánt összeverte a csőcselék. — A kormányt íztos elme­nekült. — A polgármestert letették. — Négy halóit, sok sebesült. — ffla már teljes a rend. — •— A Délmagyarország kiküldött munkatársának telefonjelentése. — Csütörtök este a Rókus-állomáson fűtött vonat várta a szegedi 5. magyar gyalogezrca egy zászlóalját, amelyet karhatalmi zászló­aljként Makóra irányítottak. A zászlóalj pa­rancsnoki Lázár Domokos őrnagy volt. A zászlóaljat Rásky ezredes szegedi hadosztály­parancsnok kisérte, akit azzal a megbizássar küldött a kerületi parancsnok Makóra, hogiy megállapítsa, vájjon a zavargásokban milyen szerepe van az itteni helyőrségnek. Kisérte még h különítményt Fülöp alezredes is. A tisztek közül Schwarz József százados, gép­puskás parancsnok szállt a vonatra. A vonat, miután a főnök órák hosszat nem tudott moz­donyt adni. ugy indult el, hogv a géppuská­sok a fiitünázból'kivontattak egv mozdonyt. A vonat végire este fél 10 órakor indult el. Borzasztó lassan ment. A rossz szén betömte a kéményt, ugy, hogy negyedóránként meg kellett állni és kitisztítani a csövet. Éjjel egy -óra körül érkeztünk Hódmezővásárhelyre. Az állomáson harmadfél-óra hosszat vesztegel­tünk. Az ottani állomásfőnököt megkértük, lépjen érintkezésbe a makói állomás főnökkel, hogy megtudjuk, mi van a városban. Azt a választ kaptuk, hogy fogalma sincs, mi tör­tént és mi történik a városban, csak ugíy hal­lotta, hogv a csendőrség csinált valami bajt. Hogy ebben a pillanatban a városban mi tör­ténik, nem tudja. Náluk az állomás nincs meg­szállva. A vonat tovább indult. Földeák állo­más után ugy vettük észre Makó felől, mint­ha a város lángokban állna, ez azonban ké­sőbb nem bizonyult valónak. A vonat rend­kivül lassúsággal haladt tovább. Három kilo­méterrel Makó előtt megállítanak. A vago­nokban minden világosságot kioltanak. Két 15—15 emberből álló katonai járőr alakult. Az egyiknek az volt a feladata, hogv az állo­mást kikémlelje és jelentést küldjön, hogy szabad-e az ut a vonat részére. A másiknak, amelyikbe makóiak is voltak beosztva, az •volt a parancs, hogv a várost kémlelje ki, mi­után az a hir volt elterjedve, hogy kommu­nista katonák szállták meg Makót és a Ko­rona-szállodában van a főfészkiik, melyet ágyukkal, géppuskákkal és a sarkokon -felállí­tott kézigránátokkal ellátott katonai őrsze­mekkel őriznek. A két járőr már circa három «ra hosszat volt távol, mikor két katona visz­szajött írásbeli jelentéssel, hogy az állomá­son a főnökön és a forgalmi személyzeten ki­vüi más nincs, a pályatest nincs megrongál­va. a vonat tehát szabadon befuthat a pálya­udvarra. A vonat mozdonyára ekkor két gép­puskát szereltek fe'r és a legmérsékeltebb las­súsággal megindultunk a pályaudvar felé, a hova reggel fél 7-kor be is értiink. A legény­ség a vagonokban maradt addig, amigi a vá­rosból a járőrök közül vissza nem érkezett a jelentést -hozó. Rövid várakozás után két ka­tona visszajött jelenteni, hogv a városban minden csendes, a különítmény bevonulhat. A 350 főnyi katonaság a 6 gépfegyverrel kis csa­patokra oszolva bevonult a városba. Vele ment Rásky ezredes, Fülöp alezredes. Béré­nyi Árpád és Dóczi Mihály, a szegedi szociál­demokrata párt vezetőségének kiküldőt; tag­jai és Tamás Rezső, a Délmagyarországi ki­küldött munkatársa. Eleinte ugy volt. miután a szegedi térparancsnokjághoz a legkülönö­sebb és a legriasztóbb hirek érkeztek, hogy tiizérkülönitmény fog követni bennünket 10 ágyúval. A 10 ágyú Hódmezővásárhelyen utol is ért bennünket. Rásky ezredes parancsára azonban a tüzérek Szegeden maradtak, az ágyukat pedig Vásárhelyen hagyták. A makói zendülés előzményei. — A csendőrség mint bajszerzt. — Szerdán este a makói szociáldemokrata párt. amelynek az itteni helyőrség is tagja, ezek bevonásával ülést tartott, amelyen el­határozták, hogy a csendőrséget leszerelik és a tüzérség fegyvertárában levő összes fegyve­reket szétosztják a fiatal katonák és szerve­zett munkások között. Elhatározták, hogv a kormánybiztost lemondatják és követelik Boromissza Jenő, itteni gimnáziumi tanár, a szociáldemokrata párt elnökének kormánybiztossá való Kineve­zését. Ez szerdán este történt. Másnap, csü­törtökön reggel 9 órakor gyii'cst tartónak a városháza előtt, amelynek erkélyéről a szo­ciáldemokrata párt vezető tagjai tartottak beszédeket a körülbelül 4—5000 főnyi tömeg­hez. A fiatal tüzérek, akik az itteni tulajdon­képpeni helyőrséget képezik, zárt sorokban vonultak föl a népgyűlésre, ahol előbb a bi-

Next

/
Thumbnails
Contents