Délmagyarország, 1919. január (8. évfolyam, 1-25. szám)

1919-01-12 / 9. szám

Szeged, 19Tf). janin ÚJ* 12. DÉLMAG YAiRORSZAG ————— Jászi kantonjai. Irta: Domokos László. Soha politikust és államférfit a meg tiertl értésnek gyülölködőbb áradata nem fogadott, mint amilyen Jászi személyét folyja körül e tragikusan lázas lüktetésű napokban. Ő, aki egész életét az emberiség legnagyobb rendű szellemeivel való viaskodásban töltötte, kénytelen elviselni, hogy akkor, amikor az események erőszakos lendülete az alkotó munka küzdőterére lökte és hosszú vágyakozás után végre hozzáfoghatott nagy céljainak megvalósításához, idealistának és meddő szobafudősnak bélyagezzék olyan elemek, akik egy ezredrész annyit sem dolgoztak ezért a nemzetért, mint Jászi Oszkár. Azt szokták felhozni, hogy sem a népkormány, sem annak spirifus rektora, Jászi Oszkár, a forradalom óta nem voííak képesek olyan államférfiúi tényt produkálni, anil a magyar nemzetnek lefelé való zuhanását legalább meglassította volna. Hát nem veszik észre, iiogy épen ő, aki ama viharos októberi éjszaka óta a vállalt kötelezettségek súlya alatt roskadozik, többet tett és többet dolgozott a katasztrófa végső kirobbanásának elkerüsésére, mint százezreket számláló tömegek együttvéve ? Hát nem látják, hogy ami azóta következett, azt milliónyi izmos magyar kar sem tudta feltartóztatni, nem hogy egyetlen ember tadta volna, aki becsületes és jóhiszemű őszinteségében még vállalja is a felelősséget egy összeroppant nemzet lázitó tehetetlenségének következményeiért. A háború nem Jászi vesztette el, ő csak akkor állott az élre, amikor már az egész világ ránk volt uszitva. Azt kérdem már most, hogy ki az igazi reálpolitikus: az-e, aki az idegen nemzetek gyilkos gyűlöletének az áradatában még területi integritásról álmodozik, vagy az, aki számol a tragikus helyzet adott körülményeivel és olyan megoldást keres, amellyel oda lehet állni a világ ítélőszéke elé és meg lehet még menteni a magyarság fenmaradásának további lehetőségeit? De rosszul mondtam, hogy lászi keresi a megoldást. Addig, amig a fájdalomtól megőrült és kevélységében megalázott magyar sovinizmus áldozati bárányokat keres az autodaféhoz, hogy a haszontalan tüntetés Lászíó király zárva. (Ferenc irodalmi avagy, Herczeg, herceg szomorú játéka, hátha megjön a dér is?) ELŐJÁTÉK. (A költő múzsája nyugtalanul hever rt bársonypamlagon, se-Iyemzsinórosa rí. Az ujiain ízámláOja, hogy mit írjon, mit xíe írjon a üvöltö? Egy komolya t-e, vagy egy vígat., egy történelímit-e, vagy egy társadalmit? Végül is a fhini,szterta;nács elhatározza, hogy egy oeskayf írjon!) I. FELVONÁS. (A végekín. Román stílus. kalotaszegi motívumokkal, esch megszállás alatt. Osztrák szabad, tét szabad, gondolat szabad, szavalni szabad, súgni szabad, magyar nem szabad. Pártviszály dnl, főurak dúlnak fúlnak, népeik Dunába fúlnak. Idő: jelenkor, vagy, amit parancsolsz, kegyelmes uram!) Majthényi László, Zárva László, Oeskay László, magyar zászló jönnek, mennek, A kormány helyzete tarthatatlan. Zárva László, (egy mentő gondolatba fogózik.) Urak, talán legjobb lenne lemondani? Kinél van tulajdonképpen a helyzet kulcsa.' Szegő Laci elnök. A helyzet kulcsa felség? A helyzet kulcsát Temesváron hagytuk, ;ió leinne elmenni érte. De Leibet, hogy Budán van, de az i.s lehet, hogy a szerző zsebében felejtette. Zárva. Laci. Hallom, hogy a színfalak között megöDté te k szegény Windisgratz bátyámat? Majthényi László. Az ki van zárva! fi már bizonyosan Pilátusnál vagy a kis Kaissban vacsorázik. (Künn trombiták és alabárdok.) füstjét odaterelje ellenségeink orra alá, Jászi, az éjjel-náppal dolgozó, agitáló, szervező .szobatudós" már meg is találta a mentés eszközét és fáradhatatlanul építi az ő nagy müvét, mialatt egy értelmetlen tömeg körmenetet rendez az utcákon és halált kiált a fejére. Megszületett áz legelső kanton a régi Magyarország területén. A kéz, amely Ruszka Krajna határait felrajzolta a térképre, nem álmodozó tudós keze, hanem államalkotó gyakorlati politikusé. Szászor letaszihatják pozíciójáról Jászi Oszkárt, kigúnyolhatják és megkövezhetik, de azt a régi világot, amikor kilenc millió magyar htísz millió magyarnak játszotta ki magát Európa előtt, soha többé vissza nem szónokolhatják. Erről van most szó, az a lényeg és a legközelebbi hónapok épen azt fogják majd eldönteni, hogy az államalkotó magyar faj valóban meg tudja-e találni a testvérnépekkel való kibékülésnek uj módját, vagy tovább ássa a sirt önmaga alatt a rég csődöt mondott nemzeti őrület hiúsági jelszavaival ? Kis nép vagyunk, nekünk a szláv gyürii halálos ölelésében le kel! mondanunk minden hegemóniára való törekvésről. De ha nemzeti erőnkkel nem tudjuk többé viszszaszerezni a régi határokat, azt kell mondanunk, hogy a nemzeti törekvések ideje lejárt, az uj kornak jelszava nem a cimer és zászló, hanem a gazdasági és ipari érvényesülés. Jázsi azt hirdeti, hogy Magyarország gazdasági integritása 'szent és sérthetetlen. Esztelen illúziót kerget, aki állítani meri, hogy másféle integritásnak a képe józan magyar lélek előtt elérhető ábránd gyanánt lebeghet. A magyar népköztársaság X. néptörvénye, amely az északkeleti vármegyék ruthén lakosságú területeiből alakított Ruszka Krajna (ruthén ország) autonómiáját megalkotta, az első nevezetes lépés az uj berendezkedés felé. A csüggedés letargiájába merült közvélemény szinte észre sem vette, hogy a Keleti Svájc első kantonális alakulata megszületett s a rutén föld néde picin pouvoirt kapott arra, hogy saját sorsának irányítását kezébe vehesse. Külön rá kell mutatni ennek a törvényhozási intézkedésnek rendkívül fontos voltára. A magyar népkormány kétségkívül azért sietett a rutének (helyesebben: ruszinok) politikai helyzetének törvény utján való rendezésével, hogy ezzel az egész világ előtt dokumentálja a Magyarországon élő nemzetek önrendelkezési jogának elismerése tekintetében elfoglalt, te\\w>en liberális felogását. Akármilyen körülményed között érkezik el a béketárgyalások sorsd öntő napja, nyugodtan rámutathatunk erre az első kantonra és azt mondhatjuk: ime, a ruszinok nem jöttek ellenünk sem fegyverrel, sem politikai cselszövések 'halmazával, mégis önként felajánlottuk nekik a teljes politikai szabadságot azért, mert a népköztársaság megalakulásával uj kurzus kezdődött Magyarországon és senkinek sem szabad ezentúl elnyomottnak vagy mellőzöttnek éreznie' magát ebben a hazában. A ruszin kantoii törvénybeiktatásának éppen ez önkéntes felajánlás adja meg a valódi értékét. A leghatározotabban sikra kell szállni azok ellen a feltevések fellen, hogy itt valamilyen magyar érdek feláldozásáról_ és általában nemzeti áldozatról lenne szó. Évszázadok óta laknak a magyar állam területén idegen nemzetek, amelyeket a múltban csak nemzetiségeknek voltunk hajlandók elismerni és amelyektől megvontuk a szabad érvényesülés lehetőségeit. Ezek az idegen nemzetek éltek, a valóságban léteztek, ténylegesen megszállva tartottak bizonyos területeket és azok a területek emberi jog szerint az övék voltak, ha a politikai felfogás a magyar szupremáciát vallotta is velük szemben. Akkor tehát, amikor a magyar kormány az ilyen idegen nemzetlakta területeken politikailag átadja az imperiumot, tulajdonképen nem tesz egyebet, mint elismer és törvényessé tesz tényleg meglévő állapotokat, amelyeknek elismerése bennünket a demokratikus átalakulás belső szelleme és nem kívülről jövő nyomás súlya kötelez. Éppen ezért teljesen hamis az a beállítás is, amely nagy közgazdasági érdekek feláldozását szögezi a kantonális berendezkedéssel szembe. Gazdaságilag egyáltalán nem akarunk lemondani a magyar államterület egységében rejlő roppant fontosságú energiakészletekről, csupán arról van szó, hogy olyan politikai joSzcgő. A temesvári vonat indulását jelzik. Részemről mehetünk! Zárva Laci. Király vagyok én, vagy nem vagyok király? Szegő. Az majd elválik. Még három fölvomáson körösztül kérdezhetted! (Exeunt.) 11. FÖLVONÍÁJS. (Román gótika, német romantika. László király zárva, Baratye Matykó jön, lát és n«m győz csodálkozni', mit keres ő egy szomorú játékban? 'Majtényi közli vei© «• szinésztaIIács haitározaitát, Szilágyi Erzsébet és Zárva László. Zárlatot föloldják. Vitéz László temetivári püspök papi tanácsot ad. Étsy és Hos-szu László jegyesek. -Menetjegyesek. Künn megint trombiták és alabárdok.) Szegő Laci bácsi. Ugy hallom, hagy a budai indulásit jelezték. Étsy (kitörő örömmel). A temesvár-budait? Akkor megyek! Horvátok gyorsan a szerződést! Zárra Laci rendező (a pályaudvarra indul, egész pályaudvarával.-Egyházi hangverseny.) III. FÖLVONÁS. (Unalmas előszoba hangulat. Előszoba, konyha idegen tisztek által rekvirálva. Zárva Laci Majtényival egyedül marad. lAz asztalon egy fekete.) Zárva Laci. Mit gondolsz, mi van benne? Mit gondolsz, mi nincs benne? Majtényi (bosszúsággal és bosszúsággal.) Bizonyosan az alapeszme! Zárva Laci. Megmutassam? Majtényi. Ne tedd azt, óh! Majd az utolsó fölvonásban! Zá/ra Laci. Te, druszám, mást. egymás közt, vagyunk, mondd csak, őszintén, igaz magyar lelkedre, hova teltétek a helyzet kulcsát? Majtényi László. Kérlek alássan, a ikules a Lakatosnál van. A Lakatos Lászlónál. Te talán n«n is (tudod, hogy már köztársaság va'in ? Zárva. Laci. Ti mindent eltitkoltok előttem. Uj idők jöttek? Majtényi. Uj Idők? Dehogy uj idők! Esztendő, Nyugat, Ma, Vörös Lobogó, Rendkívüli U.i ság! Zárva Laci. Ks az öreg M agy tar? Majtényi. Az öreg Magyar Figyelő megszűnt! Zárra. Laci. Én a Herczeg? Majtényi. A Herczeg? Bögöly (bolond, dn azért Man magához való e.sze.) A Herczeg. a, Herczeg? Tilla árom haj! UTOLSÓ FÖLVONÁS. (Unalmas miniszteri előszoba, hangulat, mint az eilözö fölvonásban. Magyarok békétlerakednedí. Helyárakat emelnek.) Első díszmagyar. Én az erdélyi vajda katonája vagyok! Második. Az Ocskiayban még a magyar nemzet katonája voltál! Zárva Laci. Én az anyám asszony katonája vagyok! Matány Matyká. Én a Marcsa katonája leszek! Ben.de László, Vitéz László, Majtényi László, László László: Én a Katona József katonája vagyok! (Minid el a kivégzés után.) Bolond (egészein okosan él a zárszó és 1 záróra jogával. Színház záirva. Kávéház zár| va. László zárva.)