Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)

1918-12-07 / 295. szám

Szeged, 1918. december 7. DÉLMAGYAiRORSiZÁCí Hz árakkal együtt az adagok nagysága is csökkent a szegedi vendéglőkben. — Csak a legszigorúbb intézkedésekkel lehet rendet teremteni. — (Saját tudósítónktól.) Sehol az országban olyan radikálisan és olyan boszorkányos gyorsasággal nem oldották meg a közétkezőhelyek árleszállításának a kérdését, mint Szegeden. Csütörtökön délben összeült az ármegállapitó bizottság és a Munkástanács bevonásával elhatározta, hogy a vendéglőkben péntektől kezdive harminc százalékkal csökkenteni kel az árakat. Kimondta a bizottság azt is, hogy a vendéglőket a Munkástanács tagjaival fogja ellenőriztetni és gondoskodni fog arról, hogv azok a vendég ősök, akiknek még ezekben a hihetetlenül súlyos napokban is kételyeik vannak afölött, hogv mi a kötelességük, viselni íegják eljárásuk következményeit. A vegyes bizottság erélyes és jogos intézkedése az egész városban nagy megnyugvást kelteti, mert most már mindenki látja, hogy egyenlő mértékkel mér.k az igazságot. A redukált árak, néhány vendéglő kivételével; — hiszen a vendéglősök rnitsem tehettek ellene — életbe lépték, de — amint azt megállapitottuk — nem lesz köszönet benne, hacsak a (Munkástanács tényleg nem a legszigolrubban fogja ellenőrizni azt is, hogy necsak a rednkáU árakat tartsák be a vendéglősök. hanem, az adagok előirt nagyságát is. Mert az, ami az uj árak életbelépésének a napján történt az adagokkal, nem egyéb, mint a rendelet legegyszerűbb és legnevetségesebb kijátszása. Az történt ugyanis, 'hogv a vendéglősök nemcsak az étlapárakat száditották le, hanem az adagok nagyságát is csökkentették. Ez pedig egyszerűen nevetséges volna, ha nem volna olyan szomorú, mert ilyen módon a vendéglős még nyer az árleszállításon. Ennek a látszólagos ellentmondásnak a bizonyítására egv példát hozunk fel. A sertéskaraj árát a harminc százalékos árleszállítássá] elsőrendű vendéglőkben 4.50 koronaban állapították meg, az adag pedig pouto"san felényire zsugorodott össze. Nem sok kereskedelmi ismeret kell hozzá, hogy valaki megállapíthassa, hogv az árak harminc szazaiékos leszállítása és az adagok nagysaganak ötven százalékos csökkentése között pontozni husz százalék tiszta, ujabb nyereseg mutatkozik a vendéglősök javára-. ....... Világosan 'kitűnik ebből az egv i példából is hogy ha nem' kötelezik súlyos bírság alatt a Vendéglősöket az adagok eredeti nagyságának a szigora betartására, akkor minden különösebb megerőltetés nélkül az árcsökkentés életbeléptetésével csak a vendéglősüknek használtak, anélkül, hogy a fogyasztókon segítettek volna. Konstatálnunk kell azonban azt is, íhogy nem minden vendéglőben lettek kisebbek az adagok ötven százalékkal, van olyan vendéglő is, ahol csak huszonot szazaiékos adagcsökkentés történt Ez azonban nem állandó, hiszen, ha az ilyen vendéglős megtudlia, hogv a kollégáját senki sem vonta felelősségre az ötven százalékos csökkentésért, bizonyára sietni fog, hogy a bevált metódust kövesse. Nem akartunk igazságtalanok lenni, azért a vendéglősöknél is érdeklődtünk aziránt, ml a véleményük az árak leszállításáról. Az adagok nagyságának a leszáll!táisáró! ugyanis nem óhajtottak felvilágosítást adni azzal a megjegyzéssel, hogy csak jelentéktelenül lettek kisebbek az adagok. ' Mindenekelőtt az fáj a vendéglősöknek, ' hogy nem :a piaci árakat szállították le előbb, hogy olcsóbban vásárolhassanak. Felemiitettek egy esetet, hogy egy pár csirke negyven koronába kerül a piacon és ök sülve 7.50 koronáért kénytelenek egy fél csirkét kiszolgáltatni. Kifogásolják, hogy a hus ára nem ment lejebb, sőt a borjúhús drágább lett és azt állítják, hogy csak abban az esetben, tudják a leszállitott árak mellett a busadagok nagyságát garantálni, ha a hatósági mészárszékben — ahol jóval olcsóbb, mint a mészárosoknál — fedezhetik husszükségletelket. Panaszolják, hogv a hatóság nem tud elegendő lisztet a rendelkezésükre bocsájtani, kénytelenek tehát kilónkint dugva hat koronáért vásárolni. Felvilágosításul megjegyzik, hogy őket nem lehet a kereskedőkkel összehasonlítani, mert a kereskedőknek árukészletük van. olyiknak még két-három év előttről, nekik pedig naponkint kell a szükségleteiket a drága piacon beszerezni. Nem tetszik a vendéglősöknek a szesztilalom se és ezt azzal indokolják, hogy békében sem kerestek a konyhán, — ételen sohasem lehetett keresni, —mondták, — hanem a szeszes italokon. Kije.entették, hogy belátják a vendéglői árak leszállításának a szükségességét, de konstatálni kívánják, hogy Szegeden volt a legolcsóbb étlap az országban. Budapesten sízaz. Nagyváradon és Aradon pedig negyven százalékkal drágábbak az ételek. Ezeket, mondják a vendéglősök, akik szerint a kereskedők csökkenthetik egyes közszükségleti cikkek árát, mert vannak olyan cikkek, amiken ezt busásan behozzák. Érre a kijelentésre vonatkozólag az a megjegyzésünk, hogy viszont ,'a legtöbb vendéglős a kávéházában ötvenszeresen megkeresi azt, amit a konyhán „vészit". Elvégre még ma is négy és fél koronába kerül égy adag szalánr a kávéházban, a fehér kenyér fneg husz fillérbe, a kávéhoz felszolgált és valami kellemetlen bizonytalansággal töltött kifliről nem is beszélve/amiért kénytelenbe vagyunk darabon? kint egy koronát leszúrni. Szigorúan merev üzleti szempontból talán érthető a vendéglősök gondolkozás! módja, érthetetlen azonban az, hogy nem akarják megérteni és nem tudiják magukat beleélni abba az uj rendszerbe, amely parancsolólag kimondja, hogy azok, akik a háborúban a kedvező koniunktuirákat kihasználva — bár tisztességesen — vagyonra tettek szert, a béke érdekében nagyobb áldozatokat kötelesek kényszer nélkül hozni, mint amilyen áldozatokat a régi, letűnt időkben a háború továbbfolytatása érdiekében voltak kénytelenek hozni. A teljesség kedvéért megjegyezzük még. hogy több vendéglő nem tartotta feltétlen szükségesnek az uj árakat már pénteken életbe léptetni és hogy akadt olyan vendéglő is, amely leszállította ugvan az árakat, de egyidejűleg az abonenseknek is felmondott. A kisebb vendéglők meg azzal fenyegetőznek, hogv nem főznek tovább, ha kényszerítik őket az árak leszállítására. Végül még egyet: vájjon ki az, aki meg tudná magyarázni a vendéglősöknek, hogy az ilyen és ennyire közhasznú nende'eteket a mai napokban nem magyarázni, hanem becsületesen teljesíteni kell. Tamás Rezső. A ffeggverszflneti feliételek enghitése. Bécs, december 6. Genfből táviratozzák: A Havas-ügynökség közlése szerint az antantállamok még nem döntöttek véglegesen a fegyverszüneti, feltételek enyhítése dolgában, •és ez Wilson Párisba való érkezése előtt nem jis várható. Sirasst urg Franciaország mellett, Strassburg, december 6. A strassburgi község'tanács mai ülésén valamennyi szavazattal kettő ellenében határozati javaslatot fogadtak el, amelyben iStrassburg váromak Frnciaorszaghoz való csatlakozását kérik. A vofi német trónörökös lemondása. Berlin, december 6. Ma kapta meg a népkormány a volt trónörökös lemondási oklevelét, amely igy szól: Határozottan és véglegésen lemondok mindazokról a jogokról és igényekből, amelyeket Poroszország királyi koronájára és a császári koronára akár őfelsége a császár trónlemondása alap ián, akár más jogi alapon táplálhatnék; Est az okiratot tiilajdm aláifásommat hitelesít cm. Weiringen, 1918. december 6. VILMOS. Nem cenzúrázzák a volt király levelezését. Bécsből jelentik hivatalosan: Az a híresztelés, hogv a volt császár és király levelezését, vagy más neki szóló küldeményt cenzúrának vetik alá, teljesen alaptalan. Egészeit mérsékelt rendőri felügyeleten, kivül. amelyet a volt uralkodó oltalmazására rendeltek ej, személyével kapcsolatosan semmiféle kedvező, vagy kedvezőtlen intézkedés nem történt Ha* c a lengyelek és ukránok közt Lembergé't. — Fiianciu hadosztály vontd be 'Galíciába. Bécs, december 6. A Neue Freie Presse értesülése szerint (ikrán csapatok körülvették } Lemberget. Egy ukrán csapat elfoglalta ai grodeki vasúti állomást, miáltal Lemberg meg van fosztva a vasúti összeköttetéstől Lengyel legionáriusok rövid harc után a vasúti állomást visszafoglalták ugyan az ukránoktól, minthogy azonban az ukránok visszavonulásuk előtt a grodeki vasúti hidat felrobbantották, a város még mindig el van zárva a külvilágtói, Az ukránok és lengyelek közti harcnak egy francia hadosztály fog véget vetni, amely már bevonulóbau van Galíciába. Berlin, december ö. Baselből táviratozzák: A svájci ukrán ügynökség jelenti, hogy Lemberget az ukránok újból elragadták a lengyelektől. Véres zavargás Alsónémediben. — A nemzetőrség több fosztogatót lelőtt. —> Budapest, december 6. A pestmegyei Alsónémedi községben vasárnap este néháíny katona és a hozzájuk csatlakozott asszonyok és garázda elemek betörtek az üzletekbe és fosztogatni kezdtek. A községi elöljáróság telefonon segítséget kért, mire Fiizéressy nemzetőri kerületi parancsnok Szántó Ede főhadnagy vezetésével husz nemzetőrt küldött a községbe. A fosztogatók a nemzetőröket puskalövésekkel fogadták, mire ezek is fegyvert használtak. Négy fosztogatót lelőttek és igen sok embert letartóztattak. A községben ezzel helyre is állott a rend, de az elöljáróság ezzel nem elégedett meg, másnap vértörvényszéket ült és ezen a fosztogatók közül öt embert halálra ítélt. A nemzetőrök a halálos Ítéleteket rögtön végre is hajtották. • Az ok nélküli vérengzésről tudomást szerzett Fényes László, a nemzetőrség kormánybiztosa is, aki liusz nemzetőrrel és hadbíróval kiment Alsónémedábe. Megkezdte a vizsgálatot egyrészt, hogy megállapítsa, kik a bűnösök a fosztogatásban, másrészt, kinek a hibájából történtek a jogtalan kivégzések. A vizsgálat kideritette, hogy Szántó főhadnagy, noha a kerületi parancsnok szigorúan megtiltotta neki az ítélkezést és csak a rend helyreállítását bizta rá, mégis végrehajtatta a községi elöljáróság halálos Ítéleteit. A kormánybiztos a főhadnagyot azonnal elmozdította állásából, uj parancsnokságot állított a nemzetőrség élére, akikről kiderült, hogy csaic reiisőbb parancsnak engedelmeskedtek. A hadbíró egyelőre a községben marad, tovább foiytatja a vizsgálatot és valószínű, hogv a* legközelebbi órákban Szántó főhadnagyot le fogja tartóztatni.