Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)

1918-12-05 / 293. szám

DÉIiMtAG Y AROR8ZÁG Szeged, 1918. december 5. A szeretet jegyében. Irta: Lande&berg Jenő. Hideg, kemény januári estén, pislákoló gyertyafény mellett, orosz, földön, tábori kórházban nehéz kórságtól, harctéri emléktől gyötörve, olvastam valamelyik német újságból a félőrült nagynémet Tirpitz tengernagynak vezényszavát: „U" Boote vorv/ürts! Ugyanekkor látogatott meg a kórház lelkésze, aki •hirtH hozta, liogy az éjjel 26 fokos hidegben künn a fronton egy orosz század támadott. A támadás nem sikerült. Visszavonulási útját a tüzérség zárótüzzel elvágta. Az orosz század a kőkeményre fagyott,talajban nem áshatta magát be és reggelre az egész század megfagyott. És ott idegenben, nádfödeies orosz házban, összetákolt ágyon, betegen és tehetetlenül fetrengve, elvonu l lelkű íszemeim előtt mindaz, amire a Mesterek tanítottak. Ezer kilométeren is által, lelkemmel ott voltam a mi kis meglhitt szentélyünkben. Az orgona felzokog, mintha az emberiség minden kinja és bánata panaszkodnék hangjaiban. A főmester és a felügyelők most gyújtják meg az Erő, Bölcsesség és Szépség hármas lángját 'és a íőmester beszélni kezd az újonnan felveendőkhöz: — Szavaim, melyeket Önhöz intézek, mintha egy más világból hangzanának Ön felé és ez idegen világ, mely nemsokára fel fog tárulni ön előtt, az idealizmus, a szereiét, a világosság országa légyen. — A Világegyetem Nagy Építő Mestere adjon elméjüknek világosságot, szavamnak erőt, szivemnek meleget, hogv legalább részben, mintegy harmatcseppben tükröző napsugárban megértethessem Önnel a szabadkőművesség szellemét. — Ismeri Ön a minden nemzetek szent könyvéből, a Bibliából a nagv kőművesnek, Mózesnek történetét? Mikoron szenvedő rab nemzetét elhagyta és annak szabadulásán törve fejét, a főpap juhait legeltette. íme a sötétlő alkonyatban föllobban előtte a csipkebokor és lángjai bevilágítják az elboruló hegytetőt, honnan sejtelmes távoli kődben látszanak Egyptom rónái, melyeken Izrael tűri a rabigát. — S a csipkebokor égretörö lángjai mellett harsogó Istenszó küldi Mózest felszabadi tani rab nemzetét. — Ez az égő csipkebokor lobban fel előttünk, szabadkőművesek előtt, mikor a templom küszöbét átlépjük. S levetve a profán külvilág sarától, szennyétől nehéz saruinkat, meghatott lélekkel közeledünk a Kelet felé. amelyről folyton e szózat dörög sziveinkbe: Meni és szabadítsd fel a te rab testvérei- v Jet! |; - Mert rab az ember! 'Előítéletek, önzés, felekezeti gyiilül;ég, politikai pártviszály, kishitűség, sötétség, udatlanság rabja. Kiviil hagyjuk mind a profán szenveiélyek porát; lelkünk fehér ruhái ölt, mely/ mk neve: testvéri szeretét. — Hosszú, nehéz vándorút vár a szabadőmiivesre a profán világban, mikor emberársait az igéret. a testvériség, az egyenlőég, a szabadság Kánaánja felé Vezérli, de ern csügged, csüggednie nem szabad. Csügedetlenül megy célja felé, mert nappal ott ir előtte a Jehova fényes felhője és a sötétig éjjelében ott lebeg előtte a lángoló tüz>zlop: a testvéri szeretet. — A szabadkőművesség munkájának elágzéséhez önzetlen férfiak kellenek, ,akik meg I tudják érteni a mások igaz érdékeit és le tudnak mondani a saját énjö'c túlbecsüléséről és akik az Ént csak azért ismerik, hogy a mások javát szolgálják. — Mi azt hirdetjük, hogv megszűnjék a földön mindaz, ami a lelkeket homályba borítja. ami a sziveket gyötrelemmel teliti, ami a szemekből könnyeket facsar, ami a gyöngét megfosztja a védelemtől, ami a csüggedötől elrabolja a reményt, ami az embert elzárja embertársától és ami különbséget teszen ember és ember között. — Mózes isteni törvényének fundamentumaként kőbe véste népe számára a parancsot: szeresd felebarátodat, mint önmagadat és Jézus, a másik nagv szabadkőműves, az uj szövetség megalkotásában megkorrigá ja, égi piedesztálra helyezi vallásának sarkalatos tételét, amidőn azt mondja: Uj törvényt adok neklc.:. mert a régi csak azt mondta: szeresd felebarátodat, én pedig azt követelem: szeresd ellenségedet is! Nem minden emberre u<Vce tette-e kötelezővé az önzetlen szeretetei? Es ez nem elhangzó szó VÖK, nem ,,orió. köbe elmosódható irás, hanem a (JI golha keresztjén vérre; megpecsételt h öjétöi —-- Ez a szabadkőművesség dogmája, ez a mi élet tevékenységünk bázisa, ez a mi törekvéseink alfája és ómegája. A valódi szabadkőművesség nem a formákban, nem a külsőségekben, nem a névben rejlik, hanem minden egyes egyén belsejében, lelkének tisztaságában s cselekedeteinek lehető legtökéletesebb végzésében épül fel. Mert a szabadkőművesség csak név, csak fogalom, amely jelképezni kivánja, hogy miként az iparoskőműves, mielőtt munkához fog, elkészíti az épület tervezetét, megválogatja az építés anyagát, rendbeszedi a munka eszközeit, ugy a szabadkőművesnek is az a feladata, hogy az összes emberiség egyetemének nagy épületéhez az önzetlenség tégláit, a becsületesség sarkköveit, a jótékonyság homokszemeit, az összetartás ragasztó anyagát, a hűség rozsdát nem fogó acélját s a mindent derűssé tevő szeretet melegét és világosságát apadhatatlan szorgalommal, ha kell, áldozatkészséggel is összehordja és mindezekért nem vá;va más jutalmat, mint azt. amit a tisztességgel végzett kötelességteljesítés az öntudatnak megnyugtató, boldogító helyeslésével nyújthat. Az emlékek szines felrajzását messziről dübörögve hallatszó ágyúzás szakította félbe. ' 'nötimagamíol kérdeztem, hogy hol van hát -i szabadkőművesség, mely a Mes-terek tanitásá szerint láncként öleli át a világot, ósszeálrve feküdt a porban, sárban és vérben. mint az emberiségnek annyi más nemes érréke. Es elkövetkezett, aminek a logika kérlelheíienségévei el kellett következnie': a forradalom e| győzött az Eszme.] Az emberiség* nek elég volt a vérontáléból. Az ember ember akar lenni és egymásra akar találni És reá lépett árra) az útra. amelynek végcélja; Világszövetség. Ezt fel nem tartóztathatja már semmi erőhatalom sem. Ideig, óráig talán még hosszú ideig szemben áll az ember az emberrel. Ha nem is fegyverrel, de más, bármilyen érdekellentéténél fogva. De eljön az idő, amikor az ember szivéből kiáradó melegség megolvasztja az országhatárokat és •kezet fog az ember az emberrel. Addig azonban sok dolgunk van még idehaza is. Addig még itthon kell meggyőznünk egymást, hogy emberek vagyunk "mindannyian. Addig még meg kell tanulnunk azt. hogv- egymásban ne azt keressük, mi szétválaszt, hanem azt, amr összehoz bennünket. És az összetartásban rejlő erő segítségével biztosithatjuk azokat az értékeket, amelyeket az ember rabsága felszabadításának jelszavával megindult forraöa'om eddig felszínre hozott. Ne engedjük az értékeket veszendőbe menni. Fogjunk össze és védjük meg e kincseket. Szabadkőművesek! Gondoljatok a felvételetekre. Emlékezzetek, hogv ti a testvéri szeretetnek, a Mviiágcsodottságnak. a világosságnak, az ember felszabadításának vagvtek névtelen katonái és harcosai. Tavaly télen megadták a háború őrültjei a vezényszót: „U" Boote vorwárts!" Elindultak a tengeralattjárók, hogv rablók módjára fenékbe fúrják az emberi életet és javakat szállitó hajókat. Ti pedig szabadkőművesek szent eskütökhöz képest induljatok útnak és hirdessétek az örök emberi igazságokat, amelyek építenek, de nem rombolnak. Tanitsátok meg embertársaitokat, hogy a közt becsületesen kell szolgálni és arra. hogy ..Enyésszen az egyén, ha él a köz. Mely egyesekből nagy egészet csinál." Hirdessétek uton-utfélen, hogv ..a kultura a megértés utján vezeti egymáshoz közel á népeket. A kultura a régi módi hősök ajkán megfojtja a hadikommandót és megtanítja a világot, hogy a föld részeg már a tömérdek embervértől és a józan munka verejtékére szomjazik. A népek lelke fenekén élő sóvárgás és a mi sziveinlvet kormányzó emberszeretet: e sejtelmes és ez a tisztán látó erő el fogja vezetni a világot a megértés, a békesség templomába". A kiskereskedők a kereskedők tanácsának lemondását követelik. (Saját tudósítónktól.) Rendkívül népes gyűlést tartottak a szegedi kiskereskedők szerdán este a Hági-féle étterein külön termében. Az értekezleten a kiskereskedők kíméletlenül felsorolták azokat a sérelmeket, a melyek szerintük a nagykereskedők részélről éri őket és kifejezést adtak ellenséges érzelmeiknek, valamint bizalmatlanságuknak a Kereskedők Tanácsa iránt. Véleményük szerint a. Kereskedők Tanácsa nem fele! meg a hivatásának már azért sem, mert a kiskereskedők nincsenek a tanácsban képviselve. Az egyik szónok, aki rendkívül elkeseredett hangon fordul a nagykereskedők ellen, az' egész árleszállitási akciót manővernek tartja a nagykereskedők részéről, akik. ezzel is a kiskereskedőket akarják elnyomni. A háború miatt tönkrejutott kereskedők amnesztiát szeretnének kapni, hogy ismét legyen nevük, mert., mint vagyönbukotfek'csak a hitelezőiknek dolgoznak és igy a megélhetési lehetőségük teljesen ki van zárva. Az illésről a következő 'tudósításban számolunk be: Tarján Illés szólal fel elsőnek, Miskolezy Gyulát, majd amikor ez nem fogadja el, Sós Lajost ajánlja elnöknek, amit az értekezlet egyhangúlag e fogad. Jegyzőnek Fischer Izsót választották meg. Sós Lajos elfoglalta az elnöki széket, mire Tarján folytatta beszédét. Kijelenti, hogy akaratlanul sodródott bele kiskereskedőtársaival együtt ebbe az elkeseredett áradatba, amely a nagykereskedők manipulációival izivarkahnvelyek, képeslevelezolapok, levélpapírok a legjobb minőségbeli, a legnagyobb választékban és a legolcsóbb leszállított árak mellett kaphatók „Médi Speclaltíé" higiénikus szivarkahüvefy főraktárában viszomeiárusitók részére a zeged, Jókai-utca 11. szám. +++ Telefon 15— 20. sz. legolcsóbb bevásárlási forrás. ^ ' i