Délmagyarország, 1918. december (7. évfolyam, 290-313. szám)

1918-12-22 / 308. szám

4 UÉLMAGYABOaSZÁG A parasztbáró regénye. Néhány év előtt 'díszes kriptát építettek a munkások a belvárosi temetőben. Akik arra jártak; csodálkozva álltak meg előtte és találgatták: ki részére készül a hiúságnak ez a drága bálványa. Azzal mindenki tisztában volt, hogy gazdag ember áldoz gyarló emlékének, mert csak a gazdag emberek annyira hiúk, hogy „palotát" követelnek a test részére még a földön túli életben is. Szegény embernek se pénze, se vágya ilyesmire nincs. Később fölkerült az épületre az aranybetűs írás és ekkor már tudtak az emberek mindent. Sőt látták is> a jövendőbeli lakót, aki. szobrot mintázhatott a tejéről s ezt a kripta hornlokzatána építtette be. Akik ismerték a délceg gazdát, azok megmosolyogták a dolgot, bár tudták, hogy illetlenséget követnek el, mert a temetőben csak a könynek és a bánatnak van helye. Megvallom, magam is azok közé tartoztam, akik keserű gúnnyal távoztak el a kripta mellől. Ismertem a gazdáját s ezért mosolyogtam. Sokan ismerlek Szegeden, munkások is, urak is, mert azok közé rt ritka parasztemberek közé tartozott, akik ritka ügyességgel tudnak az 'élet lépcsőin fölfelé kapaszkodni s mikor lebuknak valamelyik tokáról, az életük valóságos regényként zárul be. Az iró önkénytelenül toll után nviil, hogy vázlatot készítsen a regényről. De csak nagy vonásokból, mert a hős erkölcsi értékénél fogva rtein érdemel sern szint, sem gondos kidolgozást. Még tanúságként sem lehet megrajzolni az ilyen ritka típusokat. Nincs bennük követtiivaló példa, csak érdekes „bukdácsolások az élet tiomokbuezkáin" - mint Csizmadia Sándor irta önélctleirásának címében egyik tekintélyes fővárosi lapban. Es jó természetes parasztész. Éppen ezért nevet nem is említek ebben az írásomban. Csak húzogatom vastag krétarajzként a vonalakat s talán igy kikerül, a fotográfia. Ez a kriptnkészitleíő ember kiskcleki parasztgyerek volt. Félárva, apanélküli. Az anya is szegény volt, napszámra járt, igy hát alig cseperedett fel a fin, mihelyest ostort bírt a keze, kanászbojtár lett. Kikerült valahová a csengelei homokbuckák közé és ott az ercö alján őrizte a jószágokat. Érdekes a bojtárgyerekek élete. Unaloműzésből az egyik az eget nézi, a felhőket, a felhők járását és színeit s ezekből néha megbízható időjós kerül ki, a másik farag, barkácsol, sipot készít s azon fütyürészget úrákhosszat. Ellesi a madarak énekét és utánozza. A faragásból meglepő dolgok kerülnek elő, olyanok is, melyeknek teljesen önálló a szerkezetük, soha sehol nem látta még eddig senki. Ezek érdemesek a felkarolásra. Viszont olyan is akad köztük, akik az irásra, az irás taiiaimará' kíváncsiak s ezek abc-és könyvet kcpanianak valahonnan s a homokba, rajzolgatjaK a bettií, a betűkből a szavakat. És megtanulnak írni, olvasni Az én alakom is ilyenfajta gyerek volt. Mire katonasor alá került, már al újságot is böngészte. Sőt olvasta is makogva, hibásan. Az ilyen fiukat rendszerint a városba vonza a lelkük. Közvetlen megismerni azt a világot, melyről annyi tarkaságot olvastak a faluból kicsent újságokból. Ő is bejött s mert nem tudott mibe kapaszkodni, elment napszámosnak. Szeles, erős volt a valla, ráillett a lesztes-zsák, a Backmalomba került „zsákoló''-nak. Néhány hónapta csak, azután gondolt egyet, jó ellátásra, csaladi enyheségre vágyott ? beáht kocsisnak. Akkor meg családtagként vették jobbmódu házaknál a becsületes köcsis-fiut. Abból az ételtől kapott, mnit a gazda evett s a jászolban, széna helyett, párnát is kapott fejaljul a meleg pokróc mellé, itt volt egy-két esztendeig, hü cseléd lett, s a gazdasszony is gondolt egyet, mikor meghalt az ura, hozzá ment a jóképű, tiszta, formás kocsisához. Talán nem is azért, mert tiszta és formás volt, mint inkább azért, mert gondos és dolgos volt. És ilt kezdődik egy fejezet, mely érdekes és izgató. A szivnek itt nem jut semmi szerep, csak az érdeknek, a parasztkapzsiságnak. Egykét év szalad, el, a házhoz szép lovak kerülnek, festett kocsi, majorság, földek és szőlő, a takarékba pedig bankó. Most már mindene meg volt az én hősömnek, csak az hiányzott, akire jószemrriel tudott volna nézni. Akit olykor megölelgetett volna, akinek a szava kedves lett volna s talán édes a mosolya is. Bár jó volt az. asszony, becsületes, tiszta, nem kellett azért belőle se testének, se lelkének egy falat sem. A parasztság föllágolt az emberben s iizt.-, hajtotta a feleségét, soha megállása nem volt előtte. — Né/d, mondta ekkor az asszony, ne hervaszd mellettem az életedet. Te föl, én le ... De csak mindig olyan legyen a sorsod, mint az enyém volt, te melletted. Elváltak. A vagyont felosztották s az öreg házból rámás csizmával, ezüstgombos mellénynyel, asztragári-prémes kabátban sietett ki az ember, llgy ment, mint a kalickából szabadult madár. Szinte elkábult a szabadságtól ... A paraszt ész. itt is győzedelmeskedett. Félesztendő se tellett bele, benn a belvárosban, a piac-téren találjuk a magyart, nagy taftékpipa a szájában, aranylánc a mellényén és az ujjain nagyfejű gyűrűk. Korcsmát nyitott. Kis füstös korcsmát, melynek mennyezetéről korimrsüvégii petróleumlámpás világított. Itt már szerepre vágyott. Beiratkozott a Kossuth körbe, a gyűléseken részt vett, azután a hangját is megismertette. Akivel össz.eösmerkcdett, nem átallutta megmondani: .—. A piaeztéren van a korcsmám, benézhet, ha arra .jár, nem erőslugof mérünk! A kiskorcsma zajos kezdett lenni és szűk. Szegény munkásemberek kopogtatták zsiros kártyalapokkal a festett asztaltetőket. És most jön a szegedi árviz, amikor nemcsak a hullámok.voltak szennyesek és zavarosak, hanem az élet is.. Akjk ügyesek voltak és lelkiismeretlenek, azok halászhattak benne. Az én emberem is feltalálta magát. Mikorra lefolyt a sárga bűzös ár, a pincéje tele tett borral, pálinkával. .. egész vagyonnal .. . Most más korcsmahelyiség hiányzott csak. Tágas, szép szoba, a szobában karcsú, fiatal asszony, akinek gyújt a tekintete és édes a csókja . . . Az élet ezt is megadta neki. Házat vett, annak az ormára a bor és szerelem költőjét festette ki —- cégérül. A házba pedig menyecskét hozott, aki eddig, el volt rejtve a megyeházak között szárazdajkaként. . . Ekkor kezdődött el a tulajdonképpeni élete az embernek. Jö mód, szép asszony, forgalmas üzlet, minden, ami jó és drága. Még hintó is. Csak név kellett. Név, mely időnkint az újságokba kerti! ... Ezt is meg lehetett venni mindig ebben az árva országban, ha tehetséggel nem, hát pénzzel. Az erős koponyájú paraszt ezt is megvette. A név mellé tekintélyt szerzett, urak kezeltek vele és keresték a barátságát. A . politika mindig alkalmas mezője volt ennek. Képviselőjelöltek gyülekeztek nála, párttagok jártak ki, be. a fehérfüggönyös korcsmába s aki megtudta szerezni a kegyét, annak biztos volt a győzelme. Mindig ilyen szomorú világ volt ebben a demarkacionális vonalakkal átszőtt magyar földön. Az én hősöm hatalommá nőtte ki magát. Urakkal „tegeződött", a parasztot kezdte lenézni és csak hetivásárok idején kért belőlük. Az iparost pedig csak akkor becsülte, l/a az is piros-toílat tűzött a kalapja mellé választáskor. Így ment ez egy jó néhány esztendeig. Az egykori kanászfiut a városi képviselőtestületben találjuk, továbbá egyesületek és szövetkezetek igazgatósági ülésein. Mindenütt halljuk a szavát. Az erős, követelő beszédet, mely respektnst követel. Azután hintóval látjuk'kimenni a tanyára, parádés kocsis hajtja a drága lovakat, az ülésen a szép asszonnyal, mint valami földesúr ül a gazda, tajtékszipkábó! eregetve a szivarfüstöt. Azt mondták az emberek: itt megy a parasztbáró! Látod — mondta egyszer az asszonynak - ilyen módba juttatalak. F.z a verandás cserepestanya, ez a gyönyörű szőlő, ez az ötven hold föld, mind rád néz. Fele a tied. Rád írattam. A szép asszonynak, aki olyan volt, mint egy ringó pávagalamb s aki rnég a földet is megnézte, ahová lép, elhomályosultak a szemei. Nagyot sóhajtott és azt felelte: — Minden szép, kedves párom, csak ez az asszony nem tetszik itt nekem. — Melyik asszony? — A kapásné ... Ez elpusztít engem. Látom nézéséről, hogy megölne egv kanál vizben., — Jó asszony ez. — Tudom, hogy jó, az a baj, hogy na gyon is jó! A szép asszonynak igaza volt, a „jó" aszszony, a kapásné, aki olyan volt, mint a kigyó, sikamlós és vérre vágyó, csakugyan elpusztította. Nem tellett bele két esztendő, a fiatal, egészséges asszony elhervadt. Haláloságyán annyit mondott az urának: — A kriptába ne temess, mert nem lenne benne egy percnyi nyugtom. De neked se legyen nyugtod soha! Az átkot lecsókolta a másik asszony, aki ekkorra már átfonta az ember nyakát és görcsössen szorította magához. Nem volt menekvés . . . Haza kellett hozni a tanyáról és rákellett akgatni minden aranyát,. bársonyát az elköltözött hitvesnek. — Az üzlet kívánja, az üzlet — mentegetődzött az ismerősei előtt. — Nekem már nem kell asszony, csak gondviselő. Ez volt a baj. A ház emiatt pokollá vált. A szerencse lassankint elfordult tőle és mindent magával rántott. A vagyon is elfogyott, az úrrá vált parasztasszony! elkábította a hiúság. És a tekintély is szétfoszlott, csak az átok maradt meg, mely egyre élénkebben kiáltozott a lelkében : ne legyen nyugtod soha! . . . Nem is volt. itthon a folytonos civódás, odakint a háborús bajok, a munkásviszonyok nyugtalanították, itt is, ott is, veszni, pusztulni érezte magát. Ezen a héten olvasom, hogy szivén lőtte magát. Nem törődött semmivel, senkivel. Csak a kriptával. Írásban hagyta, hogy oda temessék. A kényes, mohosodé kripta most befogadja. Ott is egyedül lesz . . . Talán ha tudta volna, hogy ez lesz a vég, nem tarkította volna annyi küzdéssel, törtetéssel a parasztregényt, melynek utolsó fejezetének végére maga tette a pontot, az ólomgolyót. állá*} l/APAC leszerelt főhadnagy ki a poliAll»)S ijvfí) likai viszonyok miatt állását elvesztette. Mint könyvelő és magyar -német levelező több évi gyakorlattal bir. Nagyobb gyárat önállóan vezetett, jártas a szerb, horvát és román nyelvekben. Ajánlatokat „főhadnagy 32" jeligére a kiadólii atalba kér. Kormendiné virágosboltja SZEGED, SZÉCHENVÍ-TÉR 15. SZ. Főüzlet: Budapest, VI., Teréz-körut 37. sz. (".fkaonia-SJátló máiéit.) TELEFON 11-7É Alkalmas karácsonyi és újévi ajándékok nagy választékban. Karácsonyi és újévi képeslap-különlegességek, nem különben egyszerű és diszlevélpapírok legolcsóbb árai melleit kaphatók a „/Hédi Specialité" higiénikus szivarkahüvely főraktárában Szeged, Jókai-utca 11. Telefon 15—20. Eladás ugy nagyban, valamint kicsinyben.