Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-13 / 239. szám

6 DÉLMAGYARORSZÁG Szeged, 1918. október 13. ülni, a legnagyobb ke'szséggel áfadom neki a helyemet. De az nem megy, amit az urak akarnak, mi nem vagyunk okkupált ország és a liszt urak nem hódítók. Nem kaptam választ. Szavaimnak mindenki helyeselt. A tiszt urak lassankint eltűntek az ablakból. A vonat nemsokára megindult Buda­pestig most már nyugalmunk volt. De a sze­gedi Bahnhotkommandánst három nap múlva elcsapták. Nem hiszem, hogy azért, mert en­gem nem tudott kikiabálni a helyemről és a Kovács Mórnak szán! őrség lekésett. K. S. Skizzék. t • AÍPFASSIONATA. — Dorothy Eyre. — Az ó,j egymás után vonta fej ezüst csilla­gait az ég mélységesen .kék boltozatára, mi­bor egyedül kimentem a pusztaságba, hogy találkozzam a kedvesemmel. Oly sokáig vártam a néma csöndben, de semmi ébresztő hang nem jött felém az egye­dül való ürességből ma éjjelig. Messzire vándoroltam a hang felé. mely erre visszhangzott a kiszáradt föveny-lenge­pen át 1 l-mk-^p-ppr, A föld rezgett közeledtére s könnyű szellő lengette a hajam, amint fürgén jött. -a föve­nyen át. tj mellettem volt. Némán emeltem rá szemeimet- « abban a bosszú, sóvárgó tekintetben különös dolgok­nak, a bomálvos múltban való együtt élések­nek emlékei tárultak' elénk s én megértettem: miért hallottam őt kiáltani a nagy egyedül­valóságból ... ti. ENG'E&ZrTEÍLft ALDOKAT. — Doris L. M aehinnon, — ÍA rövid ut a folyóig az istálló udvaron át van, tul a tanyai majorságon. Ha az egész nton szaladsz, oda érhetsz öt nerc alatt — vagy bét aüatt, az eleséseket is beleszámítva. Diccon rendszerint szaladt s rendesen bét nerc kellett neki. mert. ő mév amolyan kis fin volt. "Ezen a délután teljes tiz perc telt bele: az ember nem nagyon mehet, szaporán akkor, amikor egv nagy fa mozdonyt és egy élet­nagyságú Teddy-mfcdvét cipel. Diccon a gyalogúton odabotorkált a hid­boz és piros mozdonyát és a Teddy-medvét a korláton keresztül beledobta a vizbe. —iNesze, ió Istenke! — szólt.. Nem volt ez valami szándékos áldozat; Ő egyszerűen oda adta az Istennek ezeket a tárgyakat azért, hogy Bahs meg ne haljon. Talán a piros mozdony és Teddy elvonják az Ö cfigyeimét. Diccon kihajolt a korláton. Teddy vádiul forgott, esedező karokkal az örvényben a hid alatt, mig el nem sülyedt, megtelve vízzel és megfullad tan; a piros mozdony lefelé .kerin­gett a folyón nagy gyorsasággal. Ezeket a tárgyakat Diccon lobban szeretje minden más játékszerénél. Most. hogy végük volt: hir­telen az életének kimondhatatlan ' ürességét érezte. De Istennek nem kellenek fél ajándé­kok; csakis a legdrágább engesztelheti ki öt, semmi más, — tudjuk, hogy ez Kain miatt van. Haza ment a kis fin a nedves réten át. Már napok óta esett az eső s a csalánok 'borzasz­tóan illatoztak. Azon tűnődött, varion Teddy el in tett-e már az égbe. Maga elé képzelte az Égnek avanv padlózatát és Teddvt. amint a, gyümölcsökkel megrakott Élét Fája alatt pl. mialatt kis angyalkák játszadoznak vele. Most már talán égy kis arany matrózkalapot visel ós- kicsinyke szárnyai nőnek; egy jó Teddy csakis ilyen lelhetett. Természetesen borzasztóan boldog. Nehezebb volt már elkép­zelni a farnozdonynak az átváltozását. , * Az orvos autóia, még itt volt. Diccon be­ment a lakásuk aj.taián. Nem vólf sehol sen­ki. A ház csendes volt, nagyon csendes. Aztá.n hirtelen az ápolónőre bukkant. Nagyiban sírdogált, elfúló zokogással. -— Oh. Diccon úrfi! — szólt. Ebből megtudta, hogy Babs meghalt, vé­ge, van . .. Angolból: Zsoldos Benő. \ Beszélgessünk. festőiskolát nyit FORGÓ MIHÁLY festőmű­vész műkedvelők részére, valamint akadémiai előkészítő. Beiratkozni lehet d.e. 10-12-ig, d. u. 2-5-ig a művész kiállításán. Széchenyi-tér 7. A fahonvéd: Bégen tűnődöm már azon, hogy a világ nem egyéb, mint egy nagy szín­pad, amelyen szerepelni szoktak az emberek. Én: Osak az -a baj, hogy ezen a nagy színpadon több a rossz, mint a jó szereplő és nagyon sokan csak azért szerepelnek folytono­san rajta, hogy kopni indult nevüket forga­lomba tartsák. A fahonvéd: Az eszközökben persze nem válogatnak és ha azt látják ma, hogy amit tegnap ócsároltak, kiadósnak mutatkozik di­csérni, torkukszakadtából kiáltják a vivátot. Én: A legnagyobb művészet: az alkalmaz­kodási képesség. Néha gyomor kell hozzá, de ha teli leibet « gyomor, akkor nem igen vá­logatós. A fahonvéd: Aztán meg a gyomornak nincs is lelkiismerete. Sok olyan embert isme­rek, akiknek szintén nincsen és azt hiszem, hogy ezeknek nem romlik meg az idegrend­szerük Én: .Mint azoknak, akiknek nem kellene és mégis naphosszat, várakoznak a zsírra, vagy miegymásra. A fahonvéd: Nem mindenkinek kellene várakoznia, aki beáll a tömegbe. De Kát a magyar szereti a tömegeié®! ós boldog, ha törheti magát. Én: Az élet eléggé megtöpi, csuk azokat nem. akik a mások zsírján híznák és a falat­ból is üzletet csinálnak, A fahonvéd: Majdnem minden üzlet. És a legdusab üzlet, egy szédítő mosoly, vagy te­kintet. Ennek van ma. ára. Én: Rohanvást halad a divat, akárcsak az idő. És tegnap mé<r a kék róka volt a divat, ma meg a fehér róka az uralkodó planéta. !"A fahonvéd: És rendszerint a. különféle színi" rókákat két lábon járó rókák veszik. Én: Akiknek megengedik a viszonyaik. És rendszerint galamboknak veszik, akiket a megbúvó helyeken lénes mézzel szokás etetni. A fahonvéd: Otthon meg mással . . . Az embert nz Isten a. salát kénére teremtette, cso­da-e hát, ha néha. Istennek képzeli magát az ember, -aki szintén felruházza még a liem liliomokat is. fin: Minden farsangnak megvan a mag a 'difié és minden páváskodásnak vége szokott lenni mint a: mindenféle szerelemnek. A falumvéd: A hahómnak is vége lesz Lengyel Menyhért első drámáiban kiáltozott; nem volt puszta irodalom és merő művészet, a magyar élet, a budapesti élet, a vidéki élet mélységeiből zokogott és dübörgött tol. Ezért az a szenvedélyes ellenkezés, az az idegenke­dő, mert nagyon is elevenen érintett tiltakozás amely az Akadémiától a Budapesti Hírlapig fogadta. Mondom, közben uj erők támadtak és ezek között a legerősebb, a legmagyarabb, a legkülönb: IMóriez Zsigmond, aki ugy jött, olyan izmos készséggel,-olyan nálunk akkori­ban szokatlan munkakedvvel és gazdagság­gal, a nagy epikusokra emlékeztető koncep­ciókkal és a legnagyobb mesterékhez hasonló emberlátó és sorsábrázoló biztossággal, hogy előtte csakhamar meg kellett hódolnia minden irányzatnak, régieknek, ujaknak egyaránt. Móricz Zsigmond magyarsága és művészete mondjuk csak. hogy magyar művészete a Nyugatnak Ady Endre lírája mellett a leg­nagyobb értókét és Sikerét jelentette. Mert a folyóirat lektorának, Osvát Ernőnek, e na­gyon eleven érdeklődésű és nagyon lelkesen kutató felfedezőnek jóvoltából sok problema­tikus tehetség és érték is érvényesült, ha nem is az irodalomban és a közönségnél, de min­denesetre a Nyugat eléggé arisztokratikus hasábjain. A Nyugat idővel maga köré vonta az uj irodalom majdnem minden valamirevaló ne­vét. Voltak, akik csak éppen hogy a névje­gyüket adták le Ignotusék (lapjában, mint Molnár Eerente, Lakatos László, Bródy Sán­dor, Kabos Ede, voltak, akik állandó irói let­tek, Babits (Mihálytól kezdve egészen mond­juk. Havas Gyuláig. Van néhány előkelő ér­tékeket jelző irói név, amely csak a Nyugat révén lelt ismertté és kedvessé néhányunk szá­mára, akik a divaton tul önmagáért szeretjük a gondolat ós forma mindennél komolyabb ós fontosahb játékait. íme egynéhány ezek kö­zül: Szabó Dezső, Laczkó Géza, Fiist Milán, Nagy Zoltán, Lányi Sarolta, Földi Mihály neve. Osvát Ernő, aki a leginkább kritikusi haj­landóságú ós törekvésű ember a Nyugatnál, e folyóirat fönnállása óta alig irt mindössze sen néhány sort, azt is csillag alatt., Babits Mihályra biváu föl az irodalmi amatőrök figyelmét. Kosztolányi és Karinthy, bár nin­csenek az állandó munkatársak (között, időn­kint egy kis üde szint és változatot hoztak' a lapba, mig Schöpfiin Aladár és Babits Mi­hály a Gyulai Pál szellemétől áthatott 'esi a modern tudás és izlés magaslatán álló kriti­kát. képviselték a Nyugat önvédelmi harcai­ban. Ami a lap külső történetét illeti, kezdet­ben és jó sokáig Hatvány Lajos áldozatkész­sége tartotta fönn a modern irodalom e leg­jelentősebb orgánumát, majd később a maga erejéből is virulni, terjedni, sőt hódítani kez­dett Osváték reviije, amely egy idő óta az uj Magyarország politikai és gazdasági .kérdé­seivel -fis 'fog lalkozik. Ignotus a vezér ebben is. de ón ugy látom, a magyar perzekutor" kri­tikai elleni (hadjáratában több szerencséje és igazsága volt, mint a német mélyítés dolgá­ban. De ez már egy más lapra tartozik. a 'Nyu­gat, mint irodalmi törekvés elérte oél.iát és ma már az ő lezárt eredményeit, is döngetni kezdi 'Cgy uj fiatalság, egy más célkitűzés, egy friss akarat, a Máé! SOMLO MOR és SZILASI tűzifa szén- és bognár- "ffl gT fakereskedő SZEGED, Pári^i-körut 35. szám. Interurbán 146. 41 Ajánlanak waggononkint bármely vasúti állomásra szállítva, a a kocsigyártó-iparhoz tartozó összes faanyagokat u. m.: kőris-, akác- és szilfarönköf, kőris- és bükkfa kerékfalpaf, kőris- és akáeküllöt bükkhasitványf, gömőblyü nyirfa­rudaf, ökörjármokat és gazdasági faárukat, u. m. kaszanyél, favilla és nyirfaseprüf. Kicsinybeni eladás helybeli telepükön. Gyors, ponfos és előzékeny kiszolgálás! Ajánlatokkal szívesen szolgálunk! • / ' 'ú-ÁiV'-LC c -' vxfr (ff^/ •du'fivv vekjgv mwwmmi „ -lm

Next

/
Thumbnails
Contents