Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-23 / 247. szám

Szeged, 1918. október 22,, DÉLMAG YARORSZ A G 3 Wekerle és Tisza a cseh és délszláv problémáról. — A képviselőház elvetette Károlyi indítványát. — Budapestről telefonálja tudósi tónk: A képviselőház keddi ülését háromnegyed tiz órakor nyitotta meg Szász Károly elnök. El­sőnek gróf Károlyi Mihály szólalt föl. Azzal kezdte, hogy érzi azt a nagy felelősséget, a melyet minden magyar politikusnak éreznie kell ezekben a súlyos percékben. Lehetetlen, hogy föl ne szisszenjen arra a válaszra, amit Wilson adott. Minden magyar embernek pil­lanatnyi megdöbbenéssel kell fogadni a vá­laszt, de most nincs arra idő, ihogy beszéde­ket mondjunk, most cselekedni kell. A magyar nemzet tudja, hogy milyen kimondhatatlan könnyelműség és óriási bűn terheli a kor­mányt azért, hogy tiz napig tétlenül össze­font kezekkei ült és nézte a világeseménye­iket. Beck Lajos: Csak Bécsbe szaladgált. Kun Béla: Hozzák vissza a magyar ez­redeket. Károlyi: Nem veszik' észre, hogy a mos­tani idők Bizánc utolsó napjaihoz hasonlíta­nak. Sümegi Vilmos- Azonnali különbékét kö­vetelünk! Károlyi: Ez lett volna Magyarországnak, a magyar függetlenségnek az utja. Etlőj_füg­gött a sorsunk. A legnagyobb hiba az volt, hogy Magyarországot, mint a monarchia és a német militarizmus megerősített támaszát állították a világ elé. A cselekvés pillanata elkövetkezett és ha a cselekvés tójára, a ma­gyar parlament nem fog rálépni, rá fog lépni arra a magyar nemzet. (Ugy van! Ugy van!,) Egy többség zsarolja hatalmával az országot, amely megakadályozza a demokrükus fejlő­dést, a különbékét, amelynek magyarnak kell lennie. A miniszterelnök és a kormány nem alkalmasak arra, hogv elvégezzék azt a munkát, amire a nemzetnek szüksége van. Erőteljes, demokratikus, független kormány­ra van szükség,, amelyet meg lehetett volna már alakítani. Knu Béla: Meg lett volna a lehetőség! (Azonnali különbekét követelünk!) Károlyi: Oly megalázó kényszerhelyzet­ben vagyunk, aminőre kevés példa van a; vi­lágtörténelemben, Végig meg kell kísérelni és el kell fogadni azt a tételt, hogy elismerjük a cseh-szlovákok jogait. Ezt az egész kér­dést Európa elé kell vinni. (Derültség a jobb­oldalon.) Ez első kötelesség mégis az, hogy a lehető, leggyorsabban kössük meg a különr békét. Rátii Endre: A szerbek betörését nem szabad megvárni! Károlyi: Szükséges, hogy a kormány er­re az tóra térjen rá! Legelső kötelessége pe­dig az, hogy adja át a helyét másnak, olyan kormány jöjjön, amely kész a különbékét megkötni. Ha a kormány nem megy el a he­lyéről, legyen elkészülve arra, hogy a magyar nemzőt elkergeti. A cselekvés órája ütött. A legsürgősebben még ma és nem holnap kell kimondanunk Magyarország függetlenségét. Intézményesen kell megvédenünk és fölépite­nünk azt a törvényt, amelyet szavazás alá bocsátunk. Követeljük az önálló külügymi­nisztériumot. mert csak akkor védhetjük rneg érdekeinket, ha a külügyek élén magyar em­ber áll, aki csak Magyarország érdekeit kép­viseli. (A mágyar nemzet kivánsáyai.) Ezután fölolvasta a következő tiz pontot: 1. Követeljük, hogy a jelen kormány, a mely az országot szetuniel 1 átkátólag kataszt­rófa felé vezeti, azonnal távozzék és tisztán demokratikus, a háborús politika által nem fkompromitált elemekből uj kormány alakít­tassak. 2. Követeljük, liogy a háború azonnal szüutettessék meg és a. magyar katonák a külföldről az országba, hivassanak vissza. Az uj kormány haladéktalanul indítsa meg a bé­iketá rggatásokat, 3. Követeljük, hogy a kormány eszközölje ki, hogy őfelsége a válságos időkben Buda­pestre jöjjön. 4. Követeljük Magyarország független­ségének törvénybe iktatását és az uj kormány egyik tagjának magyar külügyminiszteri ha­táskörrel való azonnali felruházását, vala­mint a magyar katonaságnak a honvédelmi miniszter alá leendő rendelését, 5. Követeljük a világszövetség eszméjével ellentétben álló német szövetség* felbontását. (>. Követeljük, liogy az uj kormány azon­nal* imlitsa meg nem magyar ajkú honfitár­saival a tárgyalásokat a jog, egyenlőség és testvéri egyetértés megteremtése végett. 7. Követeljük, hogy az uj kormány jelent­se ki, hogy nem kivátt a. délszláv nemzet függetlenségének iájában, állani, egyúttal biztosítsa iM agyar ország számára Fiume ki­kötővárosát és a hozzá vezető utat. 8. Követeljük az általános, egyenlő, tit­kos, nőkáe is kiterjedő választójogot, a főren­diház demokratikus átalakulását és a népjó­léti minisztérium felállítását. 9. Követeljük a sajtó, a gyülekezési és egyesülés i szabadság helyreállítását, politikai ügyekben a teljes amnesztiát. II). Követeljük, hogy az uj kormány a népképviseletre nem jogosult parlamenti cso­portok akadékoskodására való minden tekin­tet nélkül tegyen meg mindent, ami a vég­veszélybe sodort haza megmentésére szüksé­ges. Károlyi: És végül még egy pont: Köve­teljük, hogy Magyarország terményeire a kormány a legszigorúbban őrködjék és vi­gyázzon, liogy semmi se menjen ki a határon tul. Olyan állapotok lesznek, hogy a népindu­lat nemcsak a kormányt söpri el, hanem eset­lég értékesebb dolgokat is elpusztíthat. [Egye­nesen bűn, hogy a kormány nem cselekszik és minthogy ezt látom, bejelentem, hogy- én igenis cselekszem és cselekedni fogok. (Él­jenzés a szélső baloldalon,) (Wekerle válaszol.) Wekerle Sándor miniszterelnök: Avval kezdem, hogv helyeslem Károlyinak azt a k jelentését, hogy a teltek mezejére kell lépni. Én már régen a tettek mezejére léptem. (Zai a szélsöbaíoldalon. Felkiáltások: Hazugság!) Fényes László: Romlásba dönti a nem­zetet! (Nagy zaj.) Vuss János; Cinizmus minden szava! Wekerle Sándor miniszterelnök: Kvali­tás dolgában nem kell fölvennem a versenyt az urakkal, nekem politikai multam van. Közbeszólások 'a baloldalon: Ne beszél­jen magáról! Öndicséret! Wekerle: Én akkor távoztam mind erről a helyről, midőn nem bírtam érvényt szerez­ni törekvéseimnek. Kun Béla: Most a nemzet életveszélyben van! Wekerle: én mindig demokratikus ala­pi,u ábottam! (Nagy zaj.) Kun Béla: Láttuk a választójognál! Meg­csalta az országot! Wekerle: Az ország népjóléti ügyeiben, indusztrializálása és az egyenjogúság kérdé­seiben mindig a demokratikus álláspontot val­lotam. Már akkor dolgoztam ezekért az ér­dekekért, amikor önök még nem is gondoltok erre. Legyenek meggyőződve, hogy nem ra­gaszkodom ehhez a helyhez és távozom, mi­helyt meggyőződöm arról, hogy olyan kor­mány lép a helyembe, amely Magyarország érdekeit sikeresebben tudja képviseim, mint én. Nagyrabecsülöm az önök készségét arra, hogy ilyen nehéz viszonyok közt mindenáron törekednek erre a helyre. (Óriási zaj a bal­oldalon.) Batthyány Tivadar; Ö tudja a legjobban, hogy ez nem igaz! Ballá Aladár; Az a kérdés, visszahozza-e a magyar érdeket! Az a kérdés, meg tudja-e védeni a szerb hatort? Polónyi Dezső: A déli határ mindennél fontoSabb! Wekerle: Én a legkisebb biztositékát sem látom annak, hogy az önök kormányalakítása mellett Magyarország érdekei jobban '.esznek védve. Azt látom csak, hogy önök kormány­alakításuknál olyan elemeikre is számítanak, amelyeknek magukban véve joguk is lesz a szereplésre, de csak akkor, ha lemondanak különleges elveikről és lemondanak arról, hogy Magyarországét keleti Svájccá alakít­sák. Én csak azt látom, fürge itten akna­munka folyik! (Föíkiáltások balfelö1: Az önök részéről.) Hiába mondják azt, hogy nem akarják megbontani a nemzet egységét, hogy meg akarják oldani a kérdést, akkor, amikor azokkal tanácskoznak, akik az ország integ­ritásának megbontására törekednek. Fényes: Örült beszéd! Kun Béla: Keresztülgázolnak az orszá­gon! 1 Wekerle: Nem tudom, mit rejt méhében a jövő, csak azt mondhatom, hogy bűnös könnyelműség, ha olyan eszméket akarnak megvalósítani, amelyek a nemzeti eszmét nem biztosítják. Azt mondta Károlyi Mihály, hogy mindenáron kössem meg a különbékét. Amióta e helyen vagyok és királyunk ural­kodik, minden törekvésünk oda irányult, hogv a béke meglegyen! Fényes László: Nem igaz! Elnök: Fényes László képvisc.ó urat má­sodszor. is rendreutasítom, Wekerle Sándor: De nem ugy akartuk megkötni,, hogy Németország háta mögött tegyük. Ez lehetetlenség és gyöngítené pozí­ciónkat. Nem az érzelmekre, hanem a tények­re appeliál. amikor kijelenti, hogy a német seregek védelmére vagyunk szorulva. (Óriási zaj a baloldalon.) Kun Béla: Hozzák haza Verdunbó! csa­patainkat! Elnök (csenget, de szavai a nagy zajban nem hallatszanak.) Hazahozzák a magyar csapatokat. Elnök: Felszólítom a tisztelt Házat, tr.éi­ttotassék feljes komolysággal meghaögattó a beszedet a mai nehéz időkben ne zavmják krtoeszólásokkal és közbekrtóásokfca. a szó­nokot. Balta Aladár: Hol vannak a német csa­patok? Wekerle: A német csapatok a veszélyez­tetett vidékeken vannak, éppen ott, ahol Ma­gyai ország integritását kell megvédeni. Felkiáltások.- Hozzák vissza a magyar ísa pútokat! Wekerle: A magyar csapatokat vissza­hozzuk. ez irányban nCme&ak beszélünk, ha­nem cselekszünk is. Erre vonatkozólag bizal­mas közléseket is tudok tenni, annak a bi­zottságnak, amelyet a Ház ki fog küldeni. A rni a béke azonnali megkötését illeti, erre vo­natkozólag csak azt mondhatom, hogy tiz nap előtt helyezkedtünk Wilson föltételeinek alapjára. Huszár Károly: Hónapokkal ezelőtt kel­lett volna tenni! Wekerle: Én voltam az, alti megcsinál­tam, hogy a Wilson föltételeinek alapjára he­lyezkedtünk és békét kértünk. Mi elmentünk:, ameddig lehetett, tovább nem mehetünk. Igaz. hogy közben olyan jegyzéket kaptunk, arnc'y kissé eltolta a helyzetet a fegyverszü­netiül. A jegyzék ugyanis ezt a kérdést érin­tetlenül hagyja. A föltételekre majd meg fog­juk adni a választ azzal, hogy kérni! fogjuk a béks lek rn fé! adjuk meg. Felhalt ások: Ez a baj! , lelyesebben a fegyverszüneti foltéte­gáiiapítását. A választ mint hadviselő

Next

/
Thumbnails
Contents