Délmagyarország, 1918. október (7. évfolyam, 226-259. szám)

1918-10-23 / 247. szám

8 DÉLMAG YARORSZÁ G Szeged; 01918. október 174. (A miniszterelnök a cseh szlovák kérdésről.) Wekerle: Cseh-szlovák egyesülésről nem tudok, azt nem ismerem. Hála isten a mi szlovákjaink még nem nyilvánítottak -olyan véleményt, hogy el akarnak szakadni, ellenkezőleg minden megnyilvánulásuk, amely kormánybefolyás nélkül jött létre, tiltakozik az elszakadás ellen. Ami a délszláv kérdést illeti, tárgyaltunk a horvátokkal az 1868: XXX. t.-c. módosításáról és azzal váltunk el, hogy a megállapodottakon felüli kívánságaikat gazdasági és pénzügyi téren majd tudomásomra hozzák. Jánossy Zoltán: Ez régen túlhaladott álláspont ! Wekerle: Mi más alapra nem helyezkedhetünk, mert ez a törvényes álláspont. Nem engedhetjük, hogy a szent korona a'á tartozó országok csak ugy különváljanak tőlünk, (Nagv zaj.) éiífi Fölkiáltások! Miért ne? Sohasem voltak magyarok, menjenek el! Wekerle: Sohasem láttam még alkut, a mely mindjárt a legalacsonyabb árt kínálja. A háborút folytatni nem fogjuk. Ez az én álláspontom. A -nemzet érdekeit a végletekig smeg fogom védeni. Megfenyegetett a képviselő ur azzal, hogy ha én nem távozom, akkor ők fognak eltávolítani. Kun Béla: Az események fogják eltávoJitani! Wekerle Sándor miniszterelnök: Hát kijelenthetem, hogv én itt maradok, legalább egyelőre itt maradok addig, amig föl nem vált olyan valaki, aki a nemzet érdekeit igy vagy nálamnál jobban képviseli. A terrorizmussal szállok szembe; ami megnyilvánul az uraik működésében napról-napra, amikor osztály harcot szítanak. (Helyeslés a munkapárton.) Fényes László: Minden szava hazugság! (£ szavakra nagv zaj tör ki. Az elnök csönget, de alig tudja a csendet helyreállítani.) Elnök: Fényes képviselő ur kétszeri rendreutasitásom dacára ismételten közbekiáltásokkal zavarja a miniszterelnök urat. A fenyítésnek az elnök részére rendelkezésére álló jogaival kimerültem, kénytelen vagyok tehát a tisztelt Háznak javasolni, hogv Fényes képviselő -urat a mentelmi bizottsághoz utasítsák. A munkapárt és a 48-as alkotmánypárt fölállással jelzi, hogv ehhez hozzájárul. ; ,í {A sajtó irányítása) Wekerle folyftatja beszédét: 'Rendkívüli intézkedéseket tettem és fogok is tenni. Ugyancsak ez lesz az eljárásom a sajtó irányában is. (Óriási zaj és tombolás.) Olv liberálisan kezeltem eddig a sajtót, hogv nem lehetett ellene kifogás, hanem most nap-nap után oly izgató cikkek jelennek meg, amit tovább már tűrni nem lehet. Ez idő szerint csak egy lap van előzetes cenzúra alatt. Közbeszólás a baloldalon: Nem igaz! Wekerle-. Ki mondja, hogy nem igaz? Nap-nap mellett izgató cikkek jelennek meg. Rríth Endre: Magyarország függetlensége mellett izgatnak! Wekerle A sajtószabadságot mindig a legliberál-isabb értelemben kezeltem. (Zajos derültség.) Azonban kénytelen leszek azokat az izgató cikkeket, amelyek osztályharcot hirdetnek, ezentúl a legszigorúbban kezeltetni. Fényes László: Ez a legutolsó rugááa! Wekerle Sándor miniszterelnök: Nem lehet tovább tűrni, hogv a belbéke elleni törekvésekben a sajtó szabadon izgathasson. Juhász-Nagy Sándor: A nemzet dönti el, hogv királyt vagy köztársaságot akar-e. Elnök: .hthász-Naiigv Sándort rendreutasítja. A Ház többsége ezután Károlyi javaslatát elvetette. (Leszavazták Róth inditrányát is.) Réth 'Endre szólalt fel ezntán: Azok, a kik mindig hivei voltak Magyarország függetlenségének, másképpen képzelték azt a napot, amelyen a képviselőház kimondja Magyarország önállóságát. A közönséget be sem -eresztik a karzatokra. (Nagy zaj.) Nap-nap után olvassuk, hogy a miniszterelnök törvényjavaslatot dolgoz ki 'Magyarország függetlenségéről, majd előzetes szentesítés végett Bécsbe viszi és a miniszterelnök ma. megint csak arról beszél, hogy rövidesen -beterjeszti a javaslatot. Ki hiszi el, liogy akkor, amikor az uralkodóház Ausztria minden államát és Magyarországot is meg akarja tartani, mikor a csehek és délszlávok országrészeket akarnak elvenni, akkor akadjon uralkodó, aki egyformán jó uralkodója Magyarországnak és ezeknek az országoknak is. Körülöttünk mindenütt nemzeti tanácsokat alakítanak a nemzetek, amelyek dolgoznak önállóságuk kiépítésén és itt áll tizenkét millió magyar tanácstalanul és Bécsben azokra az emberekre bízzuk a magyar függetlenséget, akik a közösség legtipikusabb képviselői voltak. Kéri a Házat, hogy egyesüljenek abban, hogy napok alatt kiépítsék Magyamrszág teljes függetlenségét és teljes önállóságát. Ki érti meg, hogy minek vannak katonáink Olaszországban, amikor határainkon az ellenség? Wekerle Sándor; Azért róttam Bécsben. Jtáth Endre: Ne liigyjék, hogy mesterséges eszközökkel vau aláaknázva az ország. Nem kell ide antant-pénz, nem kel] ide antant ügynök. Nézzék meg. mikor reggelenkint sorba állnak az asszonyok az élelmiszerüzletek előtt, asszonyok, akik fiukat, testvérüket, vagy apjukat siratják. A sok csonka kar és az ország körül sorakozó sirdombok mindmegannyi kérdőjel, amely ide áll -a magyar parlament elé azzal a kérdéssel: miért! (Nagy taps a baloldalon.) Wekerle Miniszterelnök , rövid felszólalása után a Ház 82 szóval 36 ellen elvetette Ráth Endre indítványát. (Megalakult a külügyi és honvédelmi bizottság.) Következett a határozathozatal gróf Apponyi Albert következő indítványa felett: „A kormány bizalmas természetű közleményeinek átvételére és megvitatására a Ház tizenöt tagu. külügyi és honvédelmi, bizottságot választ." Az elnök felteszi a kérdést szavazásra és konstatálja, hogy ugy látja, liogy a képviselőház egyhangúlag elfogadja a határozati javaslatot és kimondotta, hogy ezt határozattá emeli és a külügyi és honvédelmi bizottság tagjainak a megválasztása iránt javaslatát a Ház legközelebbi ülésén teszi meg. Ezután az elnök az iilést felfüggesztette. (Védetlén hat áfáinkon ellenség áü.) A szünet után az indemnitás vitája következett. Simonyi-Semadam előterjesztette a pénzügyi bizottság jelentését. Hock János: Az ország sebektől vérzik, járvány tizedeli a lakosságot, éhinség leselkedik reánk és védetlen határainkon ellenség áll. Szurmay közbeszól: Dehogy áll! Hock János (Szurmay felé): Becsületes, jó magyar embernek ismerem a miniszter urat, kérdem, garantálja-e a miniszter ur, hogv az ország határai megvannak védve és nem utolsó erőtartalékainkat áldozzák-e föli határainkon? Kötelessége a fenyegető veszélyre fölhívni az ország figyelmét. Tudtuk és vártuk, hogv 'Magyarország szabadságát és függetlenségét csak külpolitikai bonyodalmaktól várhatjuk. Az alkalom most itt van. a külpolitikai viszonyok mai alakulása a független Magyarország minden föltételét lábunk elé dobta, csak le kell hajolni érte. Ha a dualizmus csakugyan halott, akkor egy kötelessége van a nemzetnek: Le a kalappal Kossuth Lajos előtt. Wekerle szavára nem adhatunk semmit. Nem elég kormánynyilatkozat, nem elég királyi leirat. Csak akkor hiszünk, ha majd a külön magyar békekötés pontjai között az antant garantálja a magyar függetlenséget. (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) Legyünk nyíltak, őszinték, olyan lesz a magyar szabadság, amilyent a magyar békében az antant jóindulatával biztosítani lehet. Nem azok adják meg Magyarország függetlenségét, akikkel együtt harcoltimk, hanem azok. akik elten harcoltunk. Jahász-Nagy Sándor: Nem megyünk tovább a németekkel! Hock János: Nem Burián már a külügyminiszter, van már magyar külügyminiszterünk és ez Wilson. aki tévedhet egyik-másik kérdésben, de ő a népek szabadságának fölkent papja. Dicséri a cseheket, akik kikiizdőlték a maguk függetlenségét. FöikiüUások: Mienket elárulták! Iiock János: Bárcsak a magyar nemzet szivében élne annyi öntudat és erő. mint ami őket vezette. Nyujtsunk kezet e szabad nemzetnek. Ne legyünk tovább a hatalom kedvéért vérebei és porkolábjai Ausztriának. Akkor kellett volna békét kötni, amikor fölényes helyzetben voltunk. Aki elmulasztotta, az a vádlotak padjára való Két órakor a vita folytatását délutánra halasztották. (A délutáni ülés.) A képviselőház délutáni ülését félnégykor nyitották meg. Huszár Károly kifejti, hogy a háborút elvesztettük, mert akik a háborút vezették, olyan háborús célokért harcoltak, a mélyek elérésére nem volt erejük. Nem akarunk hüségszegők lenni a németekkel szemben, akikkel együtt küzdöttünk Erdélyben, de nem akarunk öngyilkosokká sem válni, amiért szövetségesünk tévesen ítélte meg a helylétet. Lehető gyors békére van föltétlen szükségünk. A szónok nem antantbarát,' mert az antantban nem szabad nemzetek társaságát látja, hanem egy háborús szervezetet, amely most ellenünk harcol. A mi egyetlen reményünk, hogy királyunk nálunk uralkodó trónja nem rendült meg, mint más országokban. Ez mutatja, hogy a magyar nemzet épp ugy kivánja a békét, mint királya, akinek oldalán hűséggel kitart. Olyan békét kell kötni, amely minden népre nézve igazságos, Magyarországra nézve pedig csak olyan béke lehet igazságos, amely területi integritásunkat nem sérti. Követeli, hogy a magyar csapatokat szálllltsák haza. A magyar csapatok Csehországban való további maradása morális kár reánk nézve. Csapatainkat hozzák vissza határaink védelmére. A javaslatot elfogadja. Platthy György rövid beszéde után gróf Tisza István szólalt föl. Ismerteti a háromas szövetség deffenziv és békés természetét. nagy butorárijhaz. Régi elismert kárpitos üzletemet és műhelyemet kibővítve egy nayy bútoráruházzal, melyet a Kárász-utca és Klauzál-tér sarkán (Gaái-palota) meynyitottam, hol a legjobb kivitelű uriszalonok, ebédlők, hálószobák, ugy mint teljes lakberendezések méltányos árakban kaphatók. Tisztelettel Braun Mihály.