Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-13 / 210. szám

Szeged, .1918. s/jeptemiber 13. DÉLMA GY ARORSZÁ G 3 Osztják a rumot — Életkép Szegeden. — A közehnlultban számlálást tartattak az ország -szarvasmarha állományában és kisütötték, hogy nem is állunk olyan csehül, mint a csehek a nionarcliikius érzésükkel Szóval vari ökör is, bivaly is, telién is, borjú is és győzzük a háborút. A tejellátástól nincsen mit félni, csak takarmány tegyen. Takarmány is lesz bőven, csak az árát kell még -egy kicsit fölemelni, mert ugy drágább lesz a tehenecske, a, tejecske. És jön a tél, a félelmetes tél, amitől mindenki, tehát a kormány is fél és igy a közönség számára erőtakarmányról gondoskodik. 40.000 hektoliter szeszt bocsátott rendelkezésre rumgyártás céljára, mert megállapítást -nyert, (valósaim illeg oroszországi tanulmány alapján), hogy ha tej nincsen, -—• jó a rum is. Egyelőre tehát 40.000 liter a kísérleti alap arra, hogy inin-t lehet a népet rummal nevek ríj. Szegeden, amint szerencsénk van megalapítani. a: kezdet igán biztató! Nincsen az a kitűnő tejcsarnok, amelyik előtt nagyobb lenne a tolongás, mint a Kárász-utcában. -Kettősrendekbe állanak az asszonyok, lányok, gyerekek, aggok és izzadva, -küzdve, kimerülve szoronganak, tűnnek lökdösést, láblet apo-sást, rendőri -erélyt (mert az itt van bőven) és mindent, inert a Patzauer cég a tanú rá, hogy a rum az egyedüli cikk ma, ami makszimáK® áron kapható, mint egyedüli üdvözítő. 'És valóban nem rossz üzlet a rumüzlet, sem a pénzügyminiszternek, sem a népnek. A 18 korona 50 fiilérbem .megállapított n^ikszimáltiis ár in ellet t azok, akik az alkoholt, szeretik, végre olcsón ju.tnak egy kis i-t okához. Azok pedig, akik -talián sohasem teáztak, jó áron toll adhatnak rajta — hiszen sok helyen elkel a dupla adag . . . Egyébként pedig .nagy a ruinimámor. -Mindenki rumot akar. Hogy teleszívj,uk magiunkat a inimhangula.ttai, beállunk 'az lemberoiszlopba, a bütykösök, kis ós nagy üvegek közé, amelyeikben valamikor tinóm likörök. aszulxxrok voltak ós várjuk -a fetedhet-leíii pillanatot, amikor a rend éber őre ránk förmed: — Alöimyön máin befelé! Az emberoszlop derekán egy öreg, ron•'.._ — ÉT princi vagy a kisasszony férje jó fiú. Magyar francia kabaré a színházban. Irta: Drégely Gábor Andor Mária. Csak elsőrendű színpadoknak. Hegedűs utánzata tilos. Varsán yié leli eteti e n. 1. felvonás. Góth stílusu trónterem, reneszánsz Scliöbejii ágy, mór fiirdőszóha. angol kényelem, városligeti modor. Bernát és b. neje, mint komikus és komikusaié. Látszik, hogy már őseik is .nyereg ailatt puhították a börzét. Látszik és hallatszik. Berrlát: Ahogy mi kinézünk, mama, ebben a friih rKMieszsítuszbanl Ma-ma: Ahogy ez a reneszánsz kinéz! Be/mát: (Oak semmi duma, ina,ma! itt nekünk kussollva lesz! itt csak szellemes aforizmák tesznek mondva Gábor Andortól. Esetleg Vájh'i. Só és Aiolinár urasáffo'któl' levetve. Mama: Naná, majd -sg.égyehi ük. magunkat et-töl a jó finom badipuhtikumtól. Iá? m-iért uem kezdjük már azt a lak adatasd? He mát: Mi az. hogy nem kezdj üifcl M-ajd -mindjárt sietünk azzal a rongyos kis esetektötónayel, ami tuincs? Talán a Bernstein és Földe* siet vele? Talán a .Hindemburg és a JLudeaidorff sietnek ve3e? Aíajd éppen a Gábor Atuler sáeseaa! Szépen siettünk! Siessen a. ötekszpir azzal a magyó® öt felvonásával, a flíwlácK azzal a sok nriotfeauivaló jávai, adni Tán neki, van dé, van! Éta aráénak! „ Jíjagy fölli-ajtá® násznépekben. Hieix-egek, gyos ruhájú, kócoshaju arszony álldogál. Tipiiisá az iszákos námhörékíiak. Piszkos üveget szorongat, a kezei között és mindenki igyekszik el tőle. Utána, egy- valamikor jobb napokat láthatott kopott, kemény kalapos ur lóg. Lóg rajta, a ruha, a gallér, fakó az arca és lilasizinii az orra. Megböki az öregasszonyt és súgva mondja: —• iMili. Hogy adod? Az öregasszony összeszorítja a száját és fogai között mormolja: —- /Sehogy. Nekem is kel — Arid. el. jMlegveszem busz koronáért, — Nem adom. — Akkor -egyen meg a fen-e. Közelebb húzódik az asszonyhoz és kiüti a kezéből az üveget. Az asszonyban felébred az állat, -és visszafordulva belevág az italos társa arcába. Az ur elejti az üvegét és az asz•szoiny, niiint egy boszorkány, vijjogva kacagja: —• Kutya, te se iszol ma rumot! A nép kacag. A rendőr közbelép, az egyik né.mbert. jobbra, a másikat balra löki és a gyerekek, a rumot váró, „romlatlan Jejlkü" gyerekek, sziintéin kacagnak aiz épületes látványon, amely valóban erkötesneme-sitő hatást vált ki igy rumosztás idején. Szomorú kulturkép e.z az utcai kép akkor, amikor minden vonalon a haladás, a nemesedós, a javulás harsonáját keltene zengetni az államnak, a. társad alomnak és táperőt, olcsó tejét nyújtani az aggoknak, gyerekeiknek, boldognak, boldogtalannak. De hisz mi olyan erősek vagyunk,, hogy minderre semmi szükség nincsen. Rum, szesz kell a népnek, -nehogy kijózanodjon. íLrz államérdek. fkj;) Szokatlan képe volt tegnap és -m-a a város egynémely forgalmasabb utcájának. Mintha a piucelakásak -szintélen arcú, ványnyadt emberei adtak volín-a egymásnak találkát, 'hatalmas tömegben verődtek össze itt is, amott is. Nézte az ember a csoportosulást és szinte elkábult a sziuvegyüléktől. Ezerféle színű ruhák, foltok. Ijedt, beesett arcok, fénytelen szemek jelezték, hogy itt a. fenséges nép megtalálta azt, amit régen nélkülöz s ami tipóto-k, ál ka marások ós áiszinészek. Milli baroniesz bevonul ós trónralép. Nem a, lengyel trónra, csak a lengyelzsidó trónra, ahogy az kinéz. Kertész, azelőtt. Kohó bevonul és félrelé]). Több katona bevonul. Mind leborulnak ós ellógnak, mondván: Jaj, de szépen játszol naivat, mi kegyelmes asszonyunk! László, mint Tivadar jön. Heaczeg. Henceg. Szép. A szerepe igy kívánja, ő jó fin, engedelmeskedik. Milli (ráborul): .Szeretsz? Ti a (Nagyot, hall.) Milli (leborul): íSzeretlek! Tivi (Nagyot néz.) Milli: Nálunk ez igy szokás. Gáboróknál, Aloluáréknál. Bfódyéknál. Nálatok, Herr/egéknél. Ani.brusékaiál talán nem igy szokás? Tívi. (Süket és néma.) Milli: Isten a világ felett. Ez a. gyerek szerelmes a íragi kánéba! Macao-da ua-iva voltam én! Na megülj! Szerettek, de megtörlek! Tini: Almit Ohnct mond, az jól van kicsinálva. Neke.ni legyen mondva! A publikumnak legyem mondva! (Függöny.) Második felvonás. A Grand Motel Eeliérlú küfön terme. A fehérlő óh pirosló faiakon Házi Áídás és a Vadász haflála, fFöíiey f^iguiáa. iHudikává. -tea* rum. Estély. .Bárók, bankárok, jószágok és igazgatók. Színésznők és más szobafestők. Herczeg Táheszy: Kikérem maganajraak, liogy engom mindén pesti z& dajiahham hülyének és direkt palina k álla hsainak. A gerincem, -sorvad, de a szivem, az helyén van. H«tyi» tyutyutyu! Hejehuja báró! után sóvárogva- vágyik. Az italt. A rumot. A feledés piros cseppjeit, melyekre nagy szükségük van az idegeknek. És mindezt a nemes város jóvoltából. Önkénytelenül meg kell állni az embernek és nézni, .hallgatnia kell a tömeget-, amely nyüzsög, ijarrcog, öklel és a rum kéjének vágyakozásában szinte elfeled mindent és vár, vár, vár . . . — Sort vársz? — kérdi egyik lilaszinü ruhás asszony a másikat. — Várok — feleli nyugodtan. Aztán néz a bolt ajtajára, ahol elkopott betűkkel Pálinka felírás olvasható és nagyot rántva magán, most már indulatosan folytatja: — Aliért -ne várnék!? Akár -holnap reggelig is várok. Éri is — mereszti ki szemeit a másik asszony - Hjnh, milyen jó lesz ... A Dali magához ölel, lia odanyújtom neki a, rumot és el sem ereszt, j — Az ördög vigyön el Juli-s, de eltalálod — nevet válaszul a sokszínű ruhás és már ringatja is a testét, hogy milyen jó lesz, ha az az ö ura is megissza a rumot. — Az én Jóskám is ilyen bolond, h-a egy kicsit iszik. És van a tömegben, aki mást mon-d. Aki a párolgó teára gondol, Dekát hol van a tél, a télnek fagyos sóhajai, amikor valóban jól esik a didergő emberinek a meleg tea, akár rum nélkül is. A tél fagyos sóhaja, tegyünk csak -nyugadtiau, el fog -következni s ekkor ez fog beszélni, vádlón, szomorúan: miért adtad óh, nemes város kánikulában a: szegény népnek a rumot, milyen jó lenne, h-a most volna. Akkor mást, kellett vota adnod, de most nem adsz se rumot, se mást. cs• Pétervárt tizenkét helyen fölgy ojtották? Amsterdam, szeptember 12. Reuterügynökség a következő, eddig még meg nem erősített szenzációs hirt közli Washingtonból : A krisztiániai követség azt a táviratot küldte Washingtonba, hogy megbízható helyről hirt kapott arról, hogy Pétervár tizenkét helyen ég és utcáin általános mészárlás folyik. (MTI.) Kohn, előbb Kertész (MHLLiliez): Kedves leány asszonykám, mondjon nekem egy aforizmát! ' , Milli: Ha rövid a darab, toldd meg egy aforizmával! Kohn: Nagyon jó!' Hallatlanul jó! Kérnék még egyet! , Müli: Ahol nincs, ne keress cselekményt! Kertész: Pompás! Noch ein! Milli: Nem mind Gábor, ami Andor! Gjjermekkertész: Persze, ietliet Molnár regénye is! Hát akkor, ha már benne vagyunk, én* is rizmálök egy afot! SJzahad legyen? 5 s , Milli (szendén): Engedj?) luaillanom! Kohn (előre nevet): Kár a kanpapnak a iák! Ez vissziafeJlé is aforizma. Milli (miután megfordította): igazán! Kis Koh n: ÍMiég egyet .mondok: Sas Ede. Ez -még visiszafelló németiili vaai! Milli (visszacsinálja.): Csakriigyari! Kohn: (Mjég egyet! \ Milli: Elég lés®, édes kondoktor ur, inert ütök! Azért a pár ezer koronáért nem fogjuk nagyon megerőltetni magunkat! Kohn: De kit Játnak a pápaaroriMun, itt jön ő, a dicső! Kelemen Vilma Mária, mint a délvidéki nemzeti is-zinház osárdásikirátynője, a miagyav Otmiven jöin. lat, főz és nueggtrőződik rólas liogy a Princi bukik rá. 'Nagy jtílejtel. iKeiruaen Mária nem .jói játeík «s ez nem .teásaik Primiuek, mert o«u< tűri a -komikurreiTOciát. A nő tiánatábaw etwzer -/ötlik Almássy tüifüntatához. (-'Kiiggrmy.)