Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-11 / 208. szám

Szeged, 1918. szeptember 11. DÉLMAG Y AE O RRZ A G 3 Rmikor a Pamutközpont jótékony. (Saját tudósítónktól.) Néhány héttel ezelőtt híre terjedt, hogv a Magyar Pamutközpont tradícióitól eltérően rálépett a jótékonyság és önzetlenség nem éppen jövedelmező útjára. Persze, alapos a gyanú, hogv a kedvező hireket is a Pamutközponttól sugalmazták, a Pamutközponttól, amely megunta a reklám nélküli életet és segíteni próbál' ezen. Segített is: egy pár lapban megjelent a hir, hagy a központnak is van szive, a Pamutközpontnak tudniillik, amely ezt hajlandó be is bizonyítani. És kihez húzhatna jobban a pamutközpont, -mint a kisdedekhez, akiket Jézus is elsösc-rhan bocsátott magához hajdanán. Most pedig csüpa keserűség lelhet az elsőszülött kisded élete, mert hiszen nincsen vászon, nincsen semmi, holott a kisdedeknek sók minden keli; pelenka, pólya, pólyahuzat, fürdőlepedő, flanel és Isten tudja, mi egyéb még. Szóvali csupa olyan holmi, amivel1 csak a Pamutközpont és az árdrágítók rendelkeznek. Az árdrágítók persze roppant drágán adják ezeket a központosított holmikat. a kisdedeknek mostan nagyon nehéz megszületni és főként költséges, mert egv babagarniturának az ára a négyezer korona körül jár, amit viszont nem győznek, csak a hadseregszállítók. A második- babának már könynyebb a helyzete, mert hiszen az első baba is csak volt valamiben és meni is nyűtt el. mindent, szóval jut is, marad is. De az elsőszülött kis babuskának nincsen semmi, holott őket nem az ruházza, aki a mezők liliomait. Igen helyesen azt mondta tehát a központ, hogy ő is a kisdedeket engedi magához elsősorban, még pedig az elsőszülött kisdedeiket, a nem hadseregszállitó elsőszülött kisdedeket, akiket az árdrágítók elűznek maguktól. Az egészen szegényeknek ingyen babakelengyét ígért a központ, mig a szegény hivatalnok-osztályt méltányos áru vászonnal fogja segélyezni, igy szólt a hir. Mert hát az, hogv az első kis babák meg is szülessenek, az államnak is érdeke. Mivel pedig a központ egyik szerve az államnak, kell. hogv kenyéradó gazdája intencióit betartsa. A Pamutközpont jótékonyságáról szárnyaló hir eljutott egészen Szegedig. Miután pedig Szegeden szintén nem csukták be az anyakönyvi hivatalt azon az alapon, hogy háború van, a házasságkötések sem szüneteltek. aminek pedig következménye az, hogy több elsőszülött csecsemő jött a világra és iön a világra. Voltak és vannak ezek között hadseregszállitó csemeték is. de többen vannak, akik egészen közönséges polgári ágiból szánmiaznák, sőt e'gyenesen bearrtterék •leszármazottai. Jól jött tehát a gondbáborult családapáknak a központ jótékonysága, a hir a központ jótékonyságáról. Többen kéréssel! fordultak tehát a központhoz (nevükkel és cimiikkel rendelkezünk), hogy utaljon ki a gyenrnekek részére babakelen'gyéhez szükséges anylagot méltányos áron. Megírták anyagi viszonyaikat is, amelyek legjobb bizonyítékai annak, hogy nem túlságosan sók fölösleggel rendelkeznek pénztárcájukban. Néhány m'ap múlva aztán jött a válasz, eégjegyzéses papíron : — Kérelmére értesítjük Tisztelt Ciimet, hogy a babakelengyéhez szükséges anyagokat addig nem utalhatunk ki, amig T. Cím a miniszter rendelete értelmében szükségesvagyoutalansági bizonyítványt be nem küldi. Tisztelettel stb. Hát ez egy -körlevél, de fontos. Megszerezzük tehát a szükséges vagyon talánságf bizonyítványt és beküldjük. Eltelik két hét, esetleg három, de a válasz csak megérkezik. Ismét nyomatott körlevél, csak a számoknak van hely hagyva. Szól pedig ez a levél a következőképen : — T. Cím! Értesítjük, hogv a mai postával, címére ufnak indítottunk 15 (es-etleg 17— 19) .méter pámutárut és az ezek megvárrásához szükséges egv orsó ezer yardos cérnát. Az árut utánvéttel küld-jük stb. És másnapra megérkezik a ..pamutáru". Korrekt, kifogástalan csomagolásban, amikor a papirost kibontja az ember, nagyszerű vászon, akad a kezébe. De csak egy fél méter. Hamarosan kiderül, hogy a többi korántsem olyan jó anyag, sőt. Egészen közönséges, pamutáru, amit békében egyedül csak béléseélokra Haisználtialk föl. Még pedig az ing.meildkben, -mert ez az anyag nagyszerűen fölszedi magába a keményítőt. A kereskedők flórid asznak hívják ezt a valamit, amelynek ára békében alig 25—30 fillér volt és most a magyar pamutközpont métereinkint csekély ck korona ötven fillérért adja a szereripsétien uj házasoknak, akiknek kéményén a gólya fog vizitelni. És .még ott van egy spulni- ezer yardos cérna, ennek az ára a tnakszhnális ár. Egyéb semmi. Ez az anyag megfelel a pelenkának, másra egyáltalán nem használható; lesz 15 méterből összesen 18—20 diarab pelenka 85—90 koronáért. Egyéb semtni. Kifci becsomagolhatja a gyermekét pelenkába. És még egyet. Mibe fogja .az a szerencsétlen- hivatalnok-család bepólyálni gyermekét? Talán ebbe a, floridaszba? Nem, mert ha ebből készítene ruhát a gyereknek, azt véresre marná a durva szövés. Vettem tehát magam is vásznat a babaholminak, imé'terenkin.t hatvan koronáért, lánokereskedötől. De ez legalább vászon. Hát igy néz ki az, amikor a Pamutközpont jótékony.. Sipos Iván, A javíthatatlan szegedi piac, Kofaturpisságok áremelésekkel egybekötve. — (Saját tudósítónktól.) Száz számra íródtak cikkek a háború alatt a szegedi piac kellemetlenségeiről és ezerszer sürgettük, hogy valamikép mégis rendet kéne csinálni a hatósági árak betartása, a kofák arrogáns* magaviseletének és az áruk elrejtésének megszüntetése, a közönség és nem az ágensek elővásárlási jogának biztosítása érdekében. Időszakonként egy-egy kis letargia fogja el a közönséget. Belátásul a sok hasztalan panaszba, aztán ismét megindulnak a följajdulások és jönnek az elkeseredett hangú levelek. A napokban megint több lelt a panasz, mint amennyi elszivelhető. Ráadtuk a fejünket ebben a drága időben, hogy meggyőződést szerezzünk róla, vájjon tényleg olyan hitványak, csapnivalók a piaci állapotok. Hát azok. Csak egy-két jelenetet örökítünk meg, amelyek a Tisza Lajos körúti piacvonalon játszódtak le. Az egyik sarkon csődület. Lárma. Keserves asszonysirás. Odamegyek a nagysereg asszony közé, akik között legtöbb a bekötöftfejü, termetes, akik egészséges tüdővel fújják : — Ki köll pusztítani az ilyent. Lé akari házni a bőrit a szögénynek? Nem fut ki a szeme egy koronát kérni egy tojásé' ? Zápulna mög alatta . . . Itt nagy baj lehet, vélekedek magamban és az asszonyok közzé furakszom. Van itt rendőr is. Vérontás nem lesz, se konty leszedés, állapítom meg, amikor hallom, hogy a rendőr az egy koronás tojásárat a makszimális árra redukálja és a körülbelül háromszáz tojást Fregoli ügyességgel szétosztja három-négy aszszony között. Hirtelen megy ez, mert mire húszan is jelentkeznek, már csak egy-egy tojás jut a többinek. De mindenki boldog, csak a tanyainak mondott menyecske sir, akinek zsebrekell vágni az „olcsó" pénzt, a szidalmakat és örülnie kell, hogy a rendőr külön büntetés nélkül elzavarja a piacról. — Sose gyüvök be többet, ott ögye mög a fene, ahány tyúk tojik a világon — szidja a piaci népet a kárvallott és akik bőségesen jutottak tojáshoz, azok is oszladoznak. Figyelem őket. Kettő közülük elvegyül a piaci sokadalomban, mig egyszeresük látom, hogy egyik az egyik, a másik a másik piacsoron szemközt egymással letelepszik és árulni kezdik a tojást. Kisvártatva odamegyek a jámborabb képűhöz és még jámborabb arccal megkérdem: — Hogy adja a tojást néni? — Egy korona. — Ugyan? Nincsen az magának se anynyiba, mondom szelíden. — Hát, ha az úrtól látott volna napvilágot, tán olcsóbba jönne, — förmedt rám nyájas kofahangon és már le is takarta a tojást. Rendőr után néztem. Rendőr? . . . Talán már egy másik piacon osztotta szét az — igazságot. Tovább mentem. A jó világ búzapiacán, a Szent István-téren megálltam. Az algyői kocsik jöttek befelé. Az útszélen jobbról-balról lesték a kofák, hogy mi van a kocsikon. Utánnuk futottak, felkapaszkodtak.és feltakarták a pokrócokat. Az egyik kocsin csirkéket hoztak be a magyarok. Az egyik kofa be sem várta, hogy az öreg „szüle" kimondja, mennyit kér a csirkék párjáért, már a markába nyomott egy százkoronást, kijelentve, hogy: — Ez csak az enyém lőhet. Elmart mindenkit a kocsi mellől és a csendes magyar a békesség kedvéért 28 koronájával elvesztegette párját a csirkéknek. Venni akartam belőlük a piacon, 36-tól, 48 koronáig tartotta és adta párját a nagyságos kofa és igy egy délelőtt a harminc pár csirkén körülbelül 400 koronát keresett. De nevét meg nem mondta a világért sem és amikorra nagysokára egy rendőrrel odákövetkeztem, már elköltözött más piaci tájra, mert ezeknek a boszorkányoknak. akik rég megértek a közszégyen máglyájára, kitűnő szimatjuk van. Sokkal jobb, mint a szegedi piaci rendőrségnek. Döntő csaták küszöbén állunk az uj Hindenburg-vonalon. Berlin, szeptember 10. A Frankfurter Zeitung jelentése szerint Foch generalisszimusz a párisi községtanács üdvözlő levelére távirattal válaszolt, melyben hangoztatja, rogy az eUéyigéget tdvdbb fogju iitdözrii. A francia lapok katonai kritikusai ebből arra következtetnek, hogy az uj liindenburg-voitgfon nemfokára döntő csatákba kériil a foA. Francia félhivatalos jelentések a harctéri helgzetről. Genf, szeptember 10. A fi avas-ügy n'áks'ég jelentése szerint Arras és Hazebrouck városok még tegnap is ki voltak téve a mérnetek nehéz tüzérségi tüzének. Amiens városát a német repülők ismét megtámadták és számos bombát dobtak le. Bailleül és Loeure rosok a legteljesebb pusztulás képét mutatják. Genf, szeptember 9. A fiavas-ügynökség jelenti: A németek el vannak szánva arra, hogv a folyók és csatornák mögött védekezzenek. Korai lenne még azt állítani, hogy Lenst az angolok elfoglalták volna; nem is tettek kiséiíletet az elfoglalásra. Armentiéres sincs még a szövetségesek birtokában. Clemenceau miniszterelnök látogatást tett az egész fronton, volt Aría'sban. a Somime mellett és többször tárgyalt Foch tábornaggyal. 5000 franciát kiutasítanak Oroszországból Moszkva, szeptember 10 Pichon francia külügyminiszter táviratára, melyben az antant valamennyi letartóztatott alattvalójának szabadonbocsátását követeli az orosz kormánytól. Csicserin külügyi népbiztos azt válaszolta, hogy az efenlséges államok valamennyi alattvalóját ki fogják Oroszországból utasítani. IlydntorpuM ötezer francia polgár kiutasitáfo is küszöbön áll.