Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-10 / 207. szám

Szerkesztőség: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A szerkesztőség telefonja: 305. j j ELŐFIZETÉSI ARA: egesz évre 3c.— K. negyedévre 9.— K. félévre . .fi 18.— V. egy hónapra 3.— K. !'.Kye» azum áru 1* fillér. Kiadóhivatal: SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZÁM. A kiadóhivjfai telefonja ; 81. Szeded, l»ft Wl évfolyam, 207. szám. Kedd, szeptember iG. Imperialisták. Mindennek, ami történik, a népek boldolásáért kellene) történni. A történelem egyik legfőbb tanúsága, amit persze az iskolákban nem tanítanak, hogv — kivételes eseményektől és jelenségektől eltekintve — semmi sem történt azért, mert a népek öszszeségének, egyik vagy másik népnek javára történt volna, ami történt. A nép — beleértendő persze a puhagjeríincü középosztály is — csudálatos megadással és türelemmel viselte a sfkszor dicsőitett újkorban is a rabláncokat. Az alkotmányossága miatt annyiszor dicsőített Angliában is. mely a Napo.leon végleges legyőzését követő bécsi béke után — ép ugy, mint a pápa és a szultán — nem csatlakozott a reakciós célok szolgálatára egybehívott szent szövetkezethez, de nem mulasztotta el reakciósnak lenni — szövetség nélkül. Körülbelül ez az angol politika ma is.. Amiért az angol nép legföljebb annyiban hibáztatható, hogv meghagyja sorsa intézését azok kezében, akik vizet prédikálnak és bort isznak, miközben egyre folyik a tömérdek és drága embervér. A nép Vére. Tapasztalhattuk, hogv nemcsak az ellenséges országokban, hanem itthon is sok képviselője akadt annak a nézetnek, hogv a német politika és hadvezetés áll a béke megkötésének útjában. Nekünk a hadvezetésről mindig az volt a véleményünk, hogv hivatásának jobban megfelel, ha távol tudja tartani az ellenséges hadsereget a honi földtől, mint ha nem. Politikát ímeg annyira, mint Hindenburg, a francia és angol tábornokok is csinálnak. A német politika kérdése már nem ilyen egyszerű és távolról sem világos ennyire. Khülmannt elbocsájtották, mert azt merte mondani, hogy kizárólag fegyverekkel nem lehet a háborút eldönteni. Le kell ülni az asztalhoz és el kell kezdeni tárgyalni. Akkor, a német hadsereg offenzívában és előrenyomulásban volt. Azóta az elcsapott külügyi államtitkár politikáját a német birodalom legelőkelőbb emberei közül rehabilitálták többen. Most az antant hadereje van offenzívában és előnyomulóban. A német politika lapjai akkor állnának előttünk nyitva és akkor olvashatnánk belőlük világosan, ha erre a rehabilitálásra nem lett volna szükség, ha K'hülmannt nem csapják el, ha a német békeoffenziva akkor indul meg, amikor sikeresen halad előre a harctéri offenzíva. * iA német szocialisták lapja érdekes leleplezést közöl arról, hogv egv béketárgyalás jó mederbe jutott előkészítő munkáját mint hiúsította meg az angol korímány, tehát azok, akik beszédeikben tüzet Okádnak a militár izmusra, közben — nem föltétlenül szükségképen — militarjzálják nemcsak a saját országukat, hanem a féltvilágot — Európa ellen. Mert itt mi vérzünk első sorban és legjobban, a német, a francia, a magyar, az olasz, az osztrák. Európa földje és hatalmas értékei pusztulnak kizárólag. Az angol kormány, mely nem csatlakozik a reakciós célokat szolgáló szent szövetséghez, de reakciós. Az iineórialisták Németországban nem az egész kormányt tartják a kezükben, bár vezéreik magas állású, niagv befolyású emberek. Angliában a miniszterelnök a legelső imcprialista. Németországban az imperialisták munkája nem ismer határt és akadályt, ha a hadsereg sikereket arat. A baj abban >'an, hogy ilyenkor az imperialistáknak is Javarészt ezek miatt az oko miatt vérzik még mindig Európa. A német alldeutsohok ési /van, uogy uyenKor az íniperranstaKnaiK is az angol hódító politika miatt. A felelősséget mindig van sikerük. Az angol politika irányi- még nekünk se szabad tehát kizárólag Nétása kizárólag imperialisták kezében van. ' metországra hárítani. uütmaasuMtuia sattueaaitiBiuasiiabr-w Burián a háború folytatásának felelősségéről. — Félelem és gőg nélkül álljuk a védekező harcot. — Az ellenségnél is növekszik a béke híveinek száma. — Bűnös könnyelműség folytatni a háborút. Gróf Burián külügyiminiszter elmondotta nagy érdeklődéssel várt beszédét a németországi sajtó képviselői előtt. A mostani komoly helyzet emeli a beszéd jelentőségét. A külügyminiszter újból a központi hatalmak békehajlandóságáról tett tanúságot és bűnös könnyelműségnek mondotta a háború folytatását. Hogy mégis a további borzalmak átkát kénytelen elviselni az emberiség, ezért az antantra hárítja a felelősséget a külügyminiszter. A részletökre nem tér ki gróf Burián, beszéde általánosságban mozog. Alkalmasint nem találta időszerűnek, hogy most — amidőn az antant a fegyverek győzelmével akarja eldönteni a háborút —• hiábavaló ajánlatokba bocsátkozzék. A beszédnek mindamellett van egy-két figyelemreméltó és mess'zehangzó gondolata is. 9 külügyminiszter azzal a kérdéssel fordul az antanthoz, vájjon érdemes-e folytatni a háborút, még ha remény'volna is arra, hogy megsemmisítő hadicéljait megvalósithatja és kikiizdhetné a világ romjain a jövő paradicsomát. Gróf Burián bűnös könnyelműségnek mondja a további vérontást és ezzel a maga részéről megfelelt a kérdésre. Az antant hadicéljai oly mérhetlen áldozatokat követelnek, hogy a józan belátás a háború abbahagyására int. A külügyminiszter hízik abban, hogy ellenségeinknél növekedőben van ez a belátás. Jelentős része ínég a külügyminiszter beszédének, ahol a német szövetségről szól. Ez a szövetség — mondja — külpolitikánknak egyik fő alkotórésze lesz és a védekező békét biztosító céllal készült. A beszédnek rövid foglalata az, hogy bármikor készen állunk a békére, de letörni, megsemmisíteni nem engedjük magunkat. A béke azért késik, .mert az antant még mindig bizik — és talán most leginkább — ennek a főhadicéljának elérésében. BÉCS, szeptember 9. Azon az estélyen, amelyet a „Concordia" bécsi ujságirók és irók egyesülete hétfőn este rendezett a német birodalmi sajtó Bécsben tartózkodó képviselői részére, az egyesület elnökének, dr. Erlichnek a vendégekhez intézett üdvözlő szava után gróf Burián külügyminiszter a következő beszédet mondotta: — Engedjék meg a német sajtó nagyrabecsült képviselői, akik hozzánk jöttek, hogy. a közös kormány nevében a legmelegebben üdvözöljem önöket és örömömet fejezzem ki afelett, hogy alkalmam nyilt hálás elismeréssel adózni a német sajtónak az egész háború folyamán Ausztria-Magyarországgal szemben tanúsított valóban szövetségestársi magatartásáért. — Igen tisztelt Uraim! Nem akarok sok szót vesztegetni a sajtónak a világháborúban tett érdemeiről. Oly gyakran méltányolták azokat hivatott helyen, hogy mindenki tudja, mily fényesen oldotta meg a sajtó ugy a német birodalomban, mint nálunk feladatait a legsúlyosabb viszonyok között,-a háborús törvények kényszere alatt és anyagi nehézségek közepette. Továbbá, hogy mily nagy érdemeket szerzett közös ügyünk körül a lakosság informálása és felvilágosítása, Ielkesitése és megnyugtatása körül, valamint a végrehajtó hatalom támogatásában kifejtett fáradságos tevékenységgel. Nem arra akarok utalni, hogy mennyire mélyen belevitte a német sajtó egész munkásságába a szövetség gondolatát. Az a szövetség, amely bennünket a németekkel egyesit, nemcsak papírra irott dokumentum, amelynek klauzuláit pontosan teljesítjük. Ez a szövetség külpolitikai életünk szerves alkotórésze lesz. Ezért a szövetségnek egyetértően tervezett kiépítése nem a célszerűség véletlen kombinációja, hanem tisztán védekező békét biztosító céllal a logikus fejlődésen alapuló következmény. A szövetségnek ezt a szerves jellegét a német sajtó ennek a háborúnak a tüzpróbájában mindig kiiejezésre, érvényre juttatta. Komoly pillanat az, amelyben Önök boz/