Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-29 / 224. szám

öreged, 1918. szeptember 29. 3 )ÉLMAG Y AKORSZ ÁG Macedóniában visszavertünk egy ellenséges támadást a bolgár frontszakaszon. Bl'DAPEST, szepltember 28, (Közli a szterelnöki sajtóosztály.) Az olasz harc­in nem történt említésre méltó esemény. Az albán harctéren csapataink az Och­rlda tótól nyugatra egy, a bolgároktól átvett védelmi szakaszon visszaverték az ellensé­ges támadásokat. i A VEZÉRKAR FÖNÖKE. z ellenségnek sikerült nyugaton áttörési pontjait kiszélesíteni. í BERLIN, szeptember 28. A nagyfőhadi­állás jelenti: Aiz angolok Cainbray felé és dle délre támadnak. A franciák a Cham­lagneban, az amerikaiak az Argonneoktól életre folytatják támadásaikat. Részletes r iiöretörések és részleges támadások az i Iqern és Scarpe, valamint az Aillette (és - kise között kísérletéül szolgálnak az ellen­7 lég nagy támadó hadműveletéül. ! Rupprechti trónörökös és Bohn vezér­ezredes hadcsoportja: Az ellenséget, amely " u Ipern és Scarpe között több hqlyen elö­" re tört vonalaink ellen, visszautasítottuk. If Az Arrastól és Peronnestöl Cambrai felé ve­zető utak közötti oldalon heves tűzharc után tizenhat angol és kanadai hadosztály indult támadásra. A Marchion két oldlán Mouves és Graincourt között, valamint Ripecourt és Vllers Gouzlan között az ellenség első ro­hama Összeomlott vonalunk előtt. Inehi en _ Artois mellett az ellenség Bourbon ellen Huorincourt Floci irányában tört előre. Aí? iitkizet során sikerült nekik ezeket az át­törési pontoat kiböviteni és bennünket az Arrts Cambrai országúttól északra az oisi­wege-haincourti vonalig visszaszorítani. Az örságuttól délre váltakozó eredményű har­cik és eredményes ellentámadások után este tartottuk a Bourlon erdő Ripecourt vo­nalat. Rippecourt és Wilers Gouzlan között levő vonalak előtt meghiusult az ellenség minden támadása. Epechi és Belicourt kö­zött visszavertük az ellenséges támadáso­kat. A harcok befejezése után az ellenség mindenütt kiinduló állásai a EampireneJ pe­dig ezeken tul volt, visszavetve. í A német trónörökös és Gallwitz tábor­ilök csoportja: Az Aillette és aisne között Wauxalitól keletre és Jouytöl nyugatra visz­tóautasitottunk ellenséges részleges tárna-) dásokat. A Champegneban a franciák az ar­gonneoktól keletre, z amerikaiak időnként' uj hadosztályok harcbavetésével folytatták erös támadásaikat. A franciák a Suippe és az Oise között többszörösen megismételt tá­madásaikkal csak kis területi nyereséget ér­tek el. Este az Auerive sur Suippe Somé Itöl délre a grenaroifle-bourconvile-^ernai eröd vonalon harcoltunk. ,< Az amerikaiak az Argonneoktól keletre folyamatban levő támadásalkat az Aper­taont-Gerges vonaltól délre meghiúsítottuk. Monfalcoünt kiürítettük, mert bekerítés ve­szélye fenyegetett. A monfacouton át és et­től keletre előretörő támadások uj vonalun­kon meghiúsultak. Franciák és amerikaiak tegnap ismét a legsúlyosabb veszteséget szenvedték. Aegnap lelőttünk harmichárom repülőgépet. — Runaj hadnagy negyven­ötödik, Lörzer főhadnagy negyvennegyedik és Bauel hadnagy harmincötödik légi győ­zelmét aratta. LUDENDORFF, első föszállásmesíer. (Közit a miiiiizieremöki sajtóosztály,) A császár tanácskozásai Htndenburggai és Ludendorffai. Berlin, szeptember 28. Hindenburg és Ludendorff tegnap reggel a nagy főhadiszál­lásról: Berlinbe érkezett. Mára várják ide Vilmos császárt ás, hogy a vezető személyi­ségekkel megbeszélje a helyzátet. Valószí­nű, hogy a legközelebbi napokban a trónörö­kös is a német fővárosba érkezijc. "But©7őzőitsz©ba k£Stu villanyvilágítással novemjrtfr 1. kiadó Kossuth Lajos­sugárut 50., ugyafíott használt tégla eladó. A macedón front helyzete nem nyugfatanifó. Bécs, szeptember 28. A Neue Freie Presse hosszabb cikkben foglakozik a macedón fron­ton várható eseményekkel és többek között a következőket irja: Vegyük a legrosszabb esetet még pedig azt, hogy most és a jövőben nem szamithatunk a bolgár hadseregre Felvetődik az a kérdés, vájjon a központi hatalmakát tudjak-e venni a bolgár hadsereg feladatát? A kérdésre önmagától adódik a válasz, ha tekin­tetbe vesszük az antant-hadseregek erőviszo­nyait. Az antant macedóniai haderejét körül­belül tizenkét-tizenöt hadosztályra lehet becsülni kereken százötvenezer embeire. Ennyi embert á monarchia és Németország kétségtelenül köny­nyen tud a bolgár frontra vetni anélkül, hogy más feladatokat veszélyeztetnénk. A második kérdés az idő kérdése, vagyis az, vájjon csa­pataink idejekorán érkezhetnek-e meg erre a harctérre? Itt igen kedvező körülmény ránk nezve, hogy az ellenség előnyomulásának útjába nagy nehezségek gördülnek, mert hiszen a te­rep rendkívül nehéz. A hadműveleti terület nehéz hegyi terep, amelyen az utánpótlás nem könnyű. Az antant-csapatok eddigi előnyomulásának gyorsasaga ezért az utóbbi napokban jelentéke­nyen alábbhagyott. Ha tehát csapataink, amint latszik, már útban vannak, akkor ezek még idejekorán foglalhatják el a számukra előre megállapított vonalat. A katonavonatok már útban vannak. Bevooolás miaff a raktáron levő összes kárpitos-áruk olcsón kiárusittatnak. B rt L 0 G kárpitosüzlet, Kossuth L.-sugárut 6. Telefon 12—03. IRA" Útban a harctérről Jtfagyarország felé. Kienc óra délelőtt. ,A perronon óriási tömeg hullámzik, aranygalléros tisztek diszkrét mo­sollyal hallgatnak egy adomát, fiatal zászló­sok idegesen, remegve várakoznak, az arcu­kon ül az első szabadság mámora. Tiszti szol­gák lihegve cipelnek mázolt faládákat, vá­szonbahurkolt elegáns bőröndöket, karszalla­gos őrmesterek állanak az ajtóban. IA nap ezüstszitán keresztül küldi sugarait. A vonat lomhán, fáradtan begördül, ki­merülten pöffent, megáll. A tömeg, mintha most ébredne lidérces álomból, megelevene­dik, ajtók, ablakok nyílnak, a vonat, az üres­testű fekete kigyó megtelik színes emberek­kel, fejekkel, az emberek: katonaság, civil egyaránt egymást tolja, tuszkolja egy kis biz­tos helyért. Hatalmas kofferek tűnnek el, podgyászbarrikádok csökkennek, itt-ott ku­tyaugatás hallatszik. Hosszú kocsik tűnnek fel a perrön mélyén: orosz foglyok húzzák a lokomotív felé a föladott podgyászt. A sze­mükben kíváncsiság és néma vágy ül, az. ar­cuk tűztől izzik: a bábom e szegény práiái minden vonat indulásánál ezerszeresen ére­zik az égető honvágyat, a begyógyulni nem akaró sebet. A túlsó vágányon most érkezik meg a pripiolanói vonat. A mi vonatunk már majd­nem tele s kárörvendő arcok tekintenek. a most átszállókra. A pályaudvarparancsnok, egy alacsony, ideges bajuszu őrnagy hatalmá­nak teljes tudatában igyekszik rendet terem­teni, ez azonban csak meddő erőlködés, az em­berek megfertőzve az utazás vágyától, se lát­nak, se hallanak. Most már a folyosók is töm­ve vaunak, 5 perc hiányzik az indulási idő­ből. Ugy látszik, mindenki fölszállt már. Egy pár ablakból beszédtöredék szűrődik ki, a per­ronon inár csak az ottmar-adni szándékozók sétálnak, a szemük szögletéből a vonatot né­zik, a vonatot tele elutazó emberrel. S most, mikor a bugyborékoló füttyszó már hallat­szik, fölpattan egy ajtó: fiatal tüzérfőhad­nagy rohan be két bőrönddel, mögötte a szol­ga lehetetlen podgyászdarabokkal, előttük ficánkol egy farkaskutya. A főhadnagy egy pillanatig megáll, szétnéz, majd mikor'tuda­tára jön, hogy az indulás másodpercek tör­vényeitől függő, ráveti magát egy félig nyit­va levő ajtóra. A vonat lassan gördülni kezd, s még mindig hányják a csomagokat föl, sőt a nyitott ablakon nekem is felnyújt egy ki­csiny, de eléggé súlyos kézitáskát. Fölugrik a lépcsőre, a kutya tanácstala­nul, idegesen néz a gazdája után, aki valószí­nűleg elfeledkezett róla. Elvakkantja magát, a tiszt megfordul: „Luxi! hopp!" és a kutya, cirkuszi mutatványokra kiképzett kutyák ügyességével ugrik föl, később ballom, hogy az ajtó becsapódik. Utazunk. Hatan vagyunk a fülkében. Az egyik ablaknál ülök a sarokban s kényelme­sen beásva magam, nézegetem a szomszédjai­mat. Mellettem egy zöldparolis piros arcú fő­hadnagy ül, mellette egy penész szinii, sápadt zászlós. Velem szemben egy kis Őszes civil ül, rákvörös-szürkés szakállal, az arca sáp­padt és csontfényü, mint a francia miniatű­rök lovagjaié, a szemei fürgék, okosak. Mel­lette egy vereskeresztes nővér ül. karcsú, sző­ke nő, a haja Tirianra, arcának lágy vonásai pedig Raphaol Madonnáira emlékeztet, az előbbi emberkével halkan beszélgetnek, a tár­BESZÉLOOEPEI legjobbak! 30.­Kitünő hangú, szép munka K . . Hangverseny hegedű, mesés jóhangu K 60. ^ CA # Vonót. . K. 8.-, K 12.—, K 15. ut 60., sajaf palota. Rcnde!ésné| a pénz elöre beküldendő.

Next

/
Thumbnails
Contents