Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-29 / 224. szám

mtMKmmúmMB salgásuk diszkrét, elegáns. A túlsó sarokban egy hihetetlenül kövér civilember szuszog, lármásan forgat egy Tauchnilz-könyvet: Conan Doyle-nak egyik hajmeresztő könyve lehet, a szemei csillognak, az arca szineket játszik, a homlokán néha csodálat vagy borzadály tükröződik. Fején kis sapka mélyen a. szemébe húzva, gyanítom, hogy ujságiró lehet. Lágyan kattog a vonat. Olvasni szeretnék, de valami erőtlenség ül rajtam, bágyadtan nézem az elsuhanó tájat. Mindenütt sziklák, vöroses-lilás kövek, levendulaszinü hegylánc* kontúrok. Néha előbukkan az Etsch zöldesfehér vize, a vonat legtöbbször Y alakú szőlőtőkék között halad, hatalmas lilás-fekete fürtök lógnak le, érett, buja szemek, itt-ott tarkaruhás asszonyok dolgoznak. Egy hirtelen kanyarulatnál a vonat megáll, kis népes állomásnál vagyunk, „Merzoiombardo". Az ölemben fölhalmozott újságok merész ivben szökkennek le a földre s mielőtt észrevenném, az öreg ur fölemeli s vágyakozó szemekkel a térdeimre helyezi. Kissé elszégyenlem magam a kiszolgálás miatt s fölajánlom őket neki. Megköszöni, majd bemutatkozik. ,.DT. Englert." A hölgyre mutat: „Meine Frau". Keze csókolok neki, ő kedvesen bólint a fejével, az egész megjelenése kellemes és finom. Lassan álmodozva lapozgat a Moggendcrfer-ben, a fejét hátrahajtva nyakára omlik főkötőjének sötét selyme. Ékszere nincs, a mellén szerényen helyettesit a vöröskereszt jelvénye egy csattot. Elnézem őket, szeretnék beléjük látni. A férfi 48—50 lehet, az asszony 28-nak néz ki, de 35 lehet. Nem tudom elhinni, hogy szereti az urát, de a szemében Botioelli angyalainak jósága tükröződik; ezek ideális boldogságban végtelen harmóniában, elégedetten élhetnek, — szerelem nélkül. „Bozen—Gries'1 harsány torokkal hirdetik a kalauzok, begördülünk a perronra, ahol hatalmas tömeg vár. Fehér bhizos nők, nyitott ingű turisták, gyerekek, egy pár magasrangu tiszt, a vonat valósággal kiürül. A mellettem levő főhadnagy fölriad álmából, majd ijedten készülődik, a folyosóról még bekiabál: „Griiss Gott!" A helye üres, boldogan omlik bele a tüzérfőhadnagy, Luxi jól nevelt kutya módjára az ülés alá húzódik. A gazdája elegáns cigarettatárcát vesz elő, megkinál, de nem dohányzom. A kiejtésén megérzem, hogy magyar. Szomszédaim rágyújtanak, közös beszélgetésbe kezdünk mindenféle semmiségről. Jóformán oda se figyelek, csak a forgalmat nézem. Egy kétségbeesett hang hoszszan, elnyujtotían kiabál: ,,Fri-da, Fridal", egy kövér hölgy viharos sikoltásokkal zuhan le a vonatból egy férfi karjai közé. A Meranba induló vonat előtt egy feketeruhás, cvikkeres nő dühösen vezényli napernyőjével a két hordárt, kalapja pille módjára táncol a fején, az arca rákvörös, a dühtől elfúlva nagyokat szuszog. Végre befúrja magát egy ablak mellé és egy irtózatos újságba mélyed. • Indul a vonatnnlc. A messzeségben föltűnik a Kosengarten, a Dolomitok egy pár része, Laurin király bűvös várával A ,Sehlern Laxemar valami lilás párában csillognak, ittott hó, piszkos jég látszik. És a vonat kattog, dübörög, a társalgás finoman átszűrődve hallatszik, szeretnék figyelni, de határozottan nehezemre esik. iA nő beszél. A hangja folyékony és lágy, a nevetése őszinte, a szen ék. A betegeiről beszél, akiket ápolt, a szc atáról, az ottani életéről és a környékről. ura félórányira van tőle járványkórházb maláriás betegek mellett. tS ahogy az ura íegszólal, véletlenül belekapcsolódom a társalgásba s ő örömmel fedezi fel bennem a médiumét, akinek előadást tarthat a maláriáról. -Beszélgetünk. A társasága kellemes, a fejtegetései ós tapasztalatai érdekesek. A felesége közbeszól: — Hadnagy ui% nem volt ön Weitlanbrunnban? —(Eltalálta nagyságos asszony. —- Homloköbölgyull adással? — Igen. De . . . honnét tudja oly pontosan? — Ez valóban csodálatos. Ö nevet. — Nem emlékszik reám? A szemei fölnyílnak s a mélyén most látom a lila fényt, az orgonavirágokat, amelyek lázálmaimban incselkedtek, eszembe jut a bűvös keze, harmatos, puha ujjaival, amint rámhajolt és a szemem lezárta. — Schwester Blancal — kiáltom és most jövök csak rá, miért bámultam oly sokáig a haját. 8 most ezer kérdéssel hajmozzuk el egymást, a fülke kezd lakályos, meleg otthon lenni. Az ujságiró a Tauchnitz-könyvet már kiolvasta, s szintén reánk figyel, a zászlós idegesen fészkelődve nézi az óráját. „Nacjhste Station Frankensfeste, bitté nach Marburg umzusteigen" — kiált a kalauz s csak most látszik, hogy a Festung falai mellett vagyunk már, legfőbb ideje fölkészülni. Az állomáson bábeli hangzavar. A Pustertahba induló vonat már előállt, Innsbruckból is berobog a vonat, sőt a Marburgból jövő is. A tolakodás tetőpontját éri el, egy-két pesti zsebmetsző ebben a pár percben jó fogá| sokat- csinálhatna, valóságos művészet kell < ahhoz, hogy a vonatunkhoz jussunk. A ] kis zászlós iszonyú félelemmel nézi a sok voí natot, megnyugtatom, hogy ez a vonat viszi Pestre. — Hpdnagy ur tudja, hogy Pestre utazom? —< Hát persze. — Mikor leszünk ott? — Reggel. —(Reggel? A hangjában öröm, csodálat rezeg, a szeme ragyog. Ilyen voltam én is két év előtt, mikor a vonat először röpitett Magyarország felé. Már Brunecket is elhagytuk, esteledik. Az ég sárgás-lila lesz, a föld zöldes-fekete, a tárgyaknak már csak kontúrjai vannak. Véres lángkévéket prüszköl ki a kürtő, a szikrák aranyesőt ontanak egy-egy hirtelen kanyarulatnál. Az őszes orvos alszik, a nő puha takarókat tesz a térdére, feje alá. A mozdulata magasztos, méltóságteljes, igy ilyen jósággal bánhat a betegeivel is. Velem is ilyen volt. Csönd van, mindenki piheg. Sejtester Blanca elsötétíti a lámpát, zöld takarfl^borit magára, A vonat hirtelen beleszökkefi egy alagútba, a nővér mélyen, egyenletesen lélegzik. Alomba szenderült. Éjjel vau, csönd van, a vonat kattog és mi öten utazun.k Halmos Sándor. (Tisza-szálló I. em.) a kurzusok októberyfió 7-én délután megkezdődnek, lratkozások .Tok)rfber i,től d. e. 12—l-óráig. Exklusiv csoporm. Gyermekkurzus. Magán órák. Esti kurzus. Lakás cim: Polgár-utca 22 I. em. Virágház st$„n£ • gyönyörű virágok, pontos kiszolgálás, W olcsó érák ! I! •fér 5. -07. • Özegsd, isitt. szeptember fó 1 Hódmezővásárhely pszeptemberi közgyűlési A közgyűlés elfogadta a polgármeT^ nyugdíjazása iránti kérelmét. — Tárna f< sok a tűzoltóság és közélelmezési hiv^mé ellen. bee tal Hódmezővásárhelyről írja tudósítónk: Híj ki mezővásárhely város törvényhatósági sága e hó 25-én tartotta meg szeptemberit p des közgyűlését dr. Justli János íöhpán elnintö lésével. A nyári szünet következtében meglajd , tősen felhalmozódtak az ügyek, ugy, hogwp tárgysorozat 77 pontból állott. y / A közgyűlést kevéssel 9 óra után nyitjáit meg az elnök. gre Első tárgy Bodrogi Bálint interpelláció volt. Interpelláló előadta, hogy a városba:' i közelmúltban két tüzeset fordult elő. A tüzojjb ság mindkét esetben későn vonult ki és miiazí már nagysokára a helyszínen volt, kiderj ei hogy a szerkocsik rosszak, az eszközök lm i Halhatatlanok, kevés a tűzoltó és nem érteni a munkájukhoz, általában gondatlanság és |j é nyagság mutatkozik a tűzoltóság körül. A j rancsnok: Pokomándy Gábor mulasztást kö tett el, nem törődik a reábízott intézmámjal és a felhozott két tüzeset közül egyik alkalí mai sem jelent meg a tüz színhelyén. Az ; , tüzesetnéi ott volt ugyan a parancsnok — j lesége. aki azzal vigasztalta a károsult " hogy nem tudja, hol a férje, már kere'íj mindenfelé s ha megtalálják — odajön. A második tüzeset aikalmávai a paran j noknak még a neje sem volt ott. (Nagy W rültség.) Sajnálatosnak tartja, hogy a felexr nem tud a férje hollétéről, — ha' ő elír' hazulról, mindig megmondja a feleségi u hol tartózkodik. (Nagy derültség.) ít Szaihmáry Tihamér főkapitány válasz ok interpellációra. A parancsnokot nem ta * básnak, mert az első tüzeset alkalmává . netes égiháború volt, éppen a villámár17 okozta a tüzet is. Nem tudtak tehát a wei len idő miatt a kocsik sem a kellő idi örs; indulni. Elismeri, hogy rosszak az esz |c0 kevés a létszám és tanulatlan az embera? "r de ezt a háborús viszonyoknak tulajdonítja, ^ A közgyűlés végül is megbízta a fokaV tányt, hogy a jövő közgyűlés elé javaslatot t. jesszen a tűzoltóság újjászervezéséről. Következő interpelláló Janúky Gyula. a közellátási bizottság tagja, váddal illetien közellátási hivatal helyettes pénztarnokát: F 11 Gyulát. A könyvekben 10.000 korona tú 11 cmutatkozík. Igaz ugyan, hogy ez az ősszeg s: idők folyamán megtérült. De jellemző, h<Pz hol hiányzik pénz a kasszából, hol több fa benne, mint lenni kellene. A könyvekben töt, ' sek, vakarások, kiigazítások tapasztalható Egyébként ugy találja, hogy a közélelmef^ hivatal nincs megfelelő kezekre bizva. ti embert kellene a hivatal élére állítani, akiiéi tűrhetetlen viszonyokat megszüntetné. te Dr. László Jenő válaszol az interpelláfre nak. Minthogy nincs megállapítva, hogy itl tént-e a pénztárnál sikkasztás vagy csak »i lasztasról, hanyagságról van szó, ugy tala f, kár volt ezzel az üggyel a közgyűlés elé léj ) A lakosság egyébként is elkese/edett. Minü arról panaszkodik, hogy az urak mindent tart nak és a paraszt, meg a szegény ember sete miben sem részesül. A lakosság gyűlöli ezí0 közellátási hivatalt. Most is azt togja a r egy része hinni, hogy a 10000 korona hiátí az ő zsebéből vették ki. Ami pedig interjú ! lálónak a közellátási hivatal vezetője, Kmenf I főszámvevő elleni támadását illeti, arra ' megállapítja, hogy Janáky személyes harag(Y udolf fényező-mester. f ÍS falpari illa. Hajdú József,! iparmüvészell rajzoló. Uj Csongrádi-palota.) , iparmüvészell rajzoló. Telefon 2-87., SZEGED. Telefon 2-87., , Mintaraktár és rajziroda: Takaréktár-utca. 8 sz. Festő-mühely: Horváth fflihály-uica 9 sz. Tanoncok fizetéssel felvétetnek