Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-18 / 214. szám

iSzeged, 1918. szeptember 19. DÉLMAGYARORSZÁG o R színház ügye és a szinügyi bizottság. Holtzer Emil ur, a szegedi szinügyi bi­zottság tagja és Televény ur, szintén zenész ebben a zártkörű koncertben, tegnap meg­válaszolták a Szinügyi bizottság című va­sárnapi cikkemet. Mint Bodóné, amikor a •bor árát kérdezik, szerényen és udvariasan kitértek ,a tulajdonképpeni felelet elől, inkább a sziniházmüveszeti szakértelmükre tett meg­jegyzésemet nehezményezték. Mert, még. egyszer és még nyomatékosabban ismétlem, arról vau szó, hogy a szegedi szinügyi bi­zottság nem tudja, vagy nem akarja a szín­ház vezetését elvi kritika tárgyává tenni, nem kér, sőt nem követel öntudatos és céltudatos kultur programot a színháztól, amely nem magánvállalkozás, hanem a városé és amely­nek e nagy magyar város közönsége (egy meghatványozott és művészi szenzációkra szomjas*, közönség) mai kulturális nevelését kellene irányítania, ízlését fejlesztenie, a ve­szendőnek indult magyar nemzeti értékeket az utókor, számára megmentenie! Nagy, szent, dicső és elsőrendű feladat, méltó a legszebb és legjobb ambícióra, de mit látunk belőle a valóságban és mit várha­tunk a mostani kurzus után a jövőben? Pá­risi külvárosi színházak agyonjátszott buivár­drámái, bácsi és berlini kültelki operet(csar­nokok Ízléstelen és tehetségtelen gyári da­rabjai, a pesti Dobutca és Lipótváros hadi­gazdagjainak és lelki szegényeinek müveiet­lenségét fegyezgető színpadi1 ipar termékei vonulnak föl évről évre, minden terv és min­djén rendszer, minden program és: minden válogatás nélkül azokon a deszkákon, ame­lyeken alig egy-két évtized előtt még heten­kint eg.y Shakespearet, egy idegen vagy ma­gyar klasszikust •lehetett hallani és ezt ne­vezik ma „Szeged közönsége kuivungényei­uek megfelelő előadásoknak?" Erre teleden nekem Holtzer Emil ur és gondolja meg, hogv a-szegedi színháztól e'bben a tekintsmen ige­tik mást és többet vár a szegedi inte Lgencía és mást és többet kell várnia a szfnügv! bi­zottságnak, (amely olyan jó izlésü, olyan ol­vasott emberekbői éli mint Meitzer Emit mondja), mint a budapesti .magánszínházak üzemeitől, mert hogy a Magyar Színházban akár ezerszer egymásután drámáznatik Fe­dák Sarolta ugyanabban a darabban és a Király Színházban akár ezerszer szépeieg­het Király Ernő ugyanabban a Zerkovitzban, ez privát ügye egv privát vállalatnak, ha a Dob-utca és vidéke beesődül, miért ne tenné, de a szegedi színház közirét ézmény, ennék a szegedi reneszánszból való intézménynek az iskolák és a magyarság városában feuTtur­missziója van, amelyet komolyan, az elvek és a hozzáértés magaslatán a szinügyi bi­zottságnak kellett volna és keltene különö­sen ma szánionkérnie és irányitania! Erről volt szó lénvegeten a vasárnapi cikkemben, Holtzer ur és Televény ur! És erről hallgat­tak önök most a zöld asztal mellett és hall­gatnak az írásukban is. Ami a cikkeik részleteit illeti . . . Holt­zer ur azt irja, hogy a szinügyi bizottság tagjai sokat utazott emberek, ikik a főváros­ban és külföldön is jártak gyakran színház­ba .. . Hát Ven, de a különben derék és tö­rekvő utazók még többet utaznak, hogv ugy mondjam, ez az ő metierjük és bizony, ki­vált ma már, ők i.s igencsak elnéznek a szín­házakba, de azért, ugyebár, ez még nem ok arra. hogy dramaturgoknak érezzék magu­kat. Ibsen és Sírindberg .még a saját darab­jaikat se igen nézték meg, de azért mégis értettek annyit a szinpadi barangozáshoz, .mint Weidinger bácsi, akinek mestersége volt minden este a nézőtéren ténferegni. Ugyancsak Holtzer ur nem tartja helyesnek, ha jelentéktelen kijelentéseknek nagy fon­tosságot tulajdonitok. Arra vonatkozik ez, hogy a szinügyi bizottság két tagja elmon­dotta a bizottságban, hogy nem volt még a színházban az uj idényben, de halloíták. hogy jó. illetve rossz az uj társulat. Hát ezek a nyilvánosság számára a nyilvánosság fóru­mán elmondott kijelentések jel£até.ktelen ki­jelentések? Ennyire még én se tartanám je­len tékte'ennek a szinügyi bizottság működé­sét! Televény ur a hosszú, méla lesben azt irja, hogv a kritikusok se tudtak az uj tagok­ról véleményt .mondani — és .mindjárt utá­na teszi; véleményüket mégis függőben tar­tották. Majd azt irja, hogy a szakértő kriti­kusok nem tudnak príma vista véleményt mondani a színészekről, ám, azonnal hozzá­teszi, hogv dehogy is nem tudtak. Mindjárt ő maga is bemond néhány prima vista szakvé­lemény? majd kifogást jelent be Baróti Jó­zsef, m;nt Bakai András ellen, de a barátság kedvéért csak négy. szem között akarja ezt megmondani a művésznek. Még egyszer és nem utoljára: tessék a bor áráról beszélni, a szegedi színház mai kulturális föladatáról, anr persze nem egy-, értelmű annak megállapításával, hogy a szín­ház tele van, hogv a Bogár Jmre nótáját nem jól énekli a bonviiván, Ihogv a baritonista ma­gasan dalol és szépen szól, hanem más kell, egészen más, az, ami a szinügyi bizottság egészéből, mint oíyinból, hiányzik. Erről volt szó vasárnap és erről nem beszéltek ked­den. / Juhász Gyula. A francia és angol sápé Burián bérjegyzékéről. Genf, szeptember 17. A Baseler Nach­richten párisi levelezője táviratozza lapjá­nak: A kormánypárti sajtó elutasitó hang­gon i.r Burián béke jegyzékéről és tiltakozik az elten, hogy az antant, tárgyalásokba bo­csátkozzék a központi hatalmakkal. Parisban nagyorr jól tudják, hogy miként Franciaor­szágban, mindenütt a békét óhajtják a világ népei, amelyeknek szükségük is van erre a békére, azonban a francia kormánykörök, azon az állásponton vannak, hogv a béke, a .melyet r központi hatalmak óhajtanak, nem az, amelyre a világnak szüksége van. Berlin, szeptember 17. Hágából jelentik: Angliába már megérkezett Burián békejegy­zéke és az angol sajtó behatóan foglalkozik vele. A Daily News a következőket irja: Nem tudjuk, mennyire lepte meg az osztrák-ma­gyar kormány ajánlata a szövetségeseket. A jegyzék azonban nem mond ellent Lloyd George egyik megjegyzésének, melyet né­hány nap előtt Manchesterben tett és amely­ben kijelentette, hogy a szövetségesek nem óhajtanak az ellenségre egy Breszt-Litovszk­szerü békét kényszeríteni és ilyet magukra nézve sem fogadnának el. — A Daily Tele­graph megállapítja, hogy az osm rák-magyar külügyminisztérium nemcsak semmit nem ta­nult, de .mindent el is felejtett. Ajánlata rossz és őszinteség hijján való. — A Daily Express szerint Ausztria-Magyarország bélkeajánla­ta nem lioz közelebb a békéhez. Előzetes bé­kef öl tételeinket ismételten közöltük már. Ezek: a német hadsereg kivonulása Belgium­ból és Franciaországból, a bresztlitovszki és bukaresti békeszerződések érvénytelenítése, biztosíték az okozott károk megtérítésére és az összes népek önrendelkezési jogának elis­merése. — A Manchester Guardian terjedel­mes vezércikkben foglalkozik a békejegy­zékkei és a többi közt ezeket írja: Ne válaszoljunk olyan módon, hogy a kételkedőkből újra határozottak legyenek. Ugy a miniszterelnök, mint Balfour biztosí­tott bennünket arról, hogy komoly békeatján­latpt könnyű szívvel nem utasit vissza. Re­méljük, hogy ez alkalommal nem hallunk. olyan értelemben kifejezéseket, mint ami­lyen például a békeoífenziva szój Aki ko­moly kísérletet tesz ennek az általános mé­szárlásnak a befejezésére, nem érdemli meg, hogy kicsúfolják és kigúnyolják. BodzcisztS volna, ha ezt az ajánlatot is kicsúfolnák, mint ahogyan az a korábbiakkal történt. A leg­nagyobb lelkiismeretlenség volna, ha a béké­ről való tárgyalásokat vagy beszélgetéseket bizonyos katonai föltételektől tennék függő­vél Másrészt félünk, hogy a béke elkövetke­zését semmi sem hátrált áj ja inkább, .mint a bizalmas megbeszélés. Félünk attól is, hogy a mostani pillanatban a harcoló feleik lellki eltávolodása még túlságosan nagy és lvogy a megbeszélések sikertelensége esetén hasonló kísértetek többé nem tehetségesek. Hága, szeptember 17. LA Mioriúngpnst Buridn, béikeaján'atárol! a kávetkezőképpem emlékezik meg: — Készek vagyunk azt hinni, hogy a jegyzéket Németország diktálta. A békeszü­net célja az. hogy fegyverszünetet csikarja­nak ki ellenségeink, amelyet azután arra használnának föl, hogv időt nyervén, kipihen­jék és összeszedjék magukat. Ebbe az aján­latba belemenni annyit jelentene, mint négy év 'minden háborús eredményét eldobni ma­gunktól és a civilizáció közös ügyét elárulni. Amitárdam, szeptember 17. A Reuter ­ügynökség táviratot terjeszt, amely londoni jól értesült körökre, mint forrásra hivatkoz­va közli, hogy a szövetségesek a .magyar­osztrák jegyzéket gondos mérlegelés tár­gyává fogják \tenni. Néhány nap fog csupán elmúlni a válasz megadására. Ami a válasz tartalmát illeti, .már most kijelentik, hogv a javasolt előértekezlettől keveset lehet várni, a,mig a központi hatalmak előre ki nem je­lentik, hogv. bizonyos 'békefeltételekhez hoz­zájárulnak. Áz eddig isimért feltételiekhez Belgiumnak és Szerbiának adandó kártérítés' is kell hogy járuljon. Németország állitólaoo hke­javaslata Belgiumnak. Berlin, szeptember 17. Hágáiból távira­tozzák: A londoni lapok azt állítják, ho.gy minden okuk meg van arra a föltevésre, hogy a német kormány Belgiumnak javaslatát tett, amelyben az ország politikai és-gazda­sági fejlődését bizonyos föltételek ellenében; biztosította. Ezzel szemben Belgiuimnaak kö­telessége volna az antant kormányait a né­met gyarmatok visszaadásának szüksége1 ségéről meggyőzni .és az elitélt flamandoknak' amnesztiát adni. Az olasz vezérkar jelentése. Sajtóhadlsizátiás, szeptember 17. Az olasz vezérkar szeptember 16-án ezt a jelen­tést adta .ki: Gyalogsági osztagaink reggel, a Grap­pátó! északra és északnyugatra levő terüle­ten pontos tüzérségi tüz támogatása .mellett teljes sikerrel hajítottak végre egy merész rajtaütést az ellenséges vonal ellen. Egyes pontokon megjavítottuk a már megszállott ál­lásokat és több gépfegyvert zsákmányoltunk. Eddig 321 foglyot szállítottunk be, akik kö­zött ct tiszt van. A harcvonal többi, részén mégszakijtásokkal tüzérségi akció és járőr­tevékenység. A norvég király Stockholmban Stockholm, szeptember 17. A norvég ki­rály tegnap délben érkezett meg különvona­ton Krisztiániából és első hivatalos látoga­tása alkalmából nagyon rokonszenves fogad­tatásban részesült. A pályaudvaron Gusztáv svéd király is megjelent a trónörökös ési Vilmos Károly herceg, továbbá a miniszter­elnök, a külügyminiszter, a hadügyminisz­ter, a katonai és polgári hatóságok kísére­tében. A norvég uralkodó holnap este utazik ei a svéd fővárosból.

Next

/
Thumbnails
Contents