Délmagyarország, 1918. szeptember (7. évfolyam, 200-224. szám)

1918-09-15 / 212. szám

Szeged, 1918. szeptember 15. DÉIJMAGYARORSZÁIG J\ kisiparosok és kiskereskedők helyzete. Tagadhatatlan, hogy a kiskereskedők és kisiparosok helyzete a békebeli helyzetükkel aj&aben lényegesen járult. Téves azonban az iZ általánosan kialakult, vélemény, hogy ezek i háboríts konjnrikturak kihasználása által tekintélyes vagyonhoz jutottak — kivéve néhány, igazán csekély számú boldog halandót s igy jövőbeni megélhetésük is biztosítottnak tekinthető. Csekély szerzeményük elegendő volna üzletük keretének inegMelő forgótőke gyanánt, sőt talán arra is, hogy üzletüket illetve iparukat fejleszthessék, ha a megélhetésükhöz szükséges összeget a háború befejezéséig meg lájraiák keresni, hogy ezáltal tőkéjük, ha nem is gyarapodnék, legalább érintetlenül maradna. De melyik kiskereskedőről és iparosról állítható, hogy SZll Kségletót már most is megkeresi? És ueru valószínű-©, liogy ezek kereset, hiányában t fel«mésztik azt a csekély tőkéjüket, .melyet 4 éven át a legfáradságosabb munka gyümölcseként gyűjtöttek? Hogy ez nem indokolatlan jajveszékelés, hanem szomorú tényként fenyeget. könnyeit meggyőződhetünk, ha az üzletekben egy kis szemlét tartunk. Vizsgáljuk meg a főváros, vagy bármely vidéki város kereskedéseit és műhelyeit, taláhink-e ezekben egyebet, mint iires üzleti állványokat, utóbbiakon e-etleg néhány javításra szoruló munkát? Ha a kereskedőnek nincs eladó áruja. az iparosnak iparcikkek előállításához szükséges anyaga, nem lehet keresete, tehát természetes, hogy készpénzből kell megélnie. Ha a kiskereskedő és kisiparos forgótőkének gyűjtött csekély vagyonát kénytíelea lesz még a háború befejezése előtt, felemészteni, nemcsak hogy jobb jövőre nem számíttat, hanem sokkal kétségbee.itöbb helyzetbe kerül, mint amilyenben háború előtt sínylődött, Ment mig békeidőben a hitelezők uzsoraárak melletti támogatásáig számithatott s igy valamikép u mégis tengődött, háború után >aját erejére lesz hagyatva, mivel hitelro egyáltalán nem számíthat. Hasztalan lesz vásárlási s munkaalkalom, ha.-a vásárláshoz ós vállalkozáshoz szükséges tőke-hiányzik. Vizsgáljuk már most azón "kisiparosok és kiskereskedők hdyz tét, kik szerzeményük megtarthatása érdekében, háztartási szükségletüket mind n .körülmények között meg akarják kere.-ni. Hát bizony ezekre sokkal szomorúbb sors vár, mint amazokra, kik tőkéjüket. la-.-au. de biztosan felemésztik. Ezek a, lörtönt csak különös szerencsével kerülhetik el Tudvalevő ugyanis, hogy árut gyárostól, vagy magj lvdie.sk(.időtől beafereani u m lehet. Ha mégis áruhoz akarnak jutni, kénytelenek láncfcereékiedöhöz fordulni és ezektőt. dugott árut, uzsoraárak mellett vásárolni. Csak természetes, hogy drágán szerzett árukat olcsón eladni, avagy drágán vásárolt kellékeket ol"só árban feldolgozni nem lehet Következik tehát a rendőrs-ég beavatkozása. Medálja! áfása annak, hegy az áru vagy iparcikk az effektív értéknél jóval drágábban lett forga!°™ha hozva, aminek az ellenkezőjét bizonyítóid nem lehet, de nem is szabad, mert a lánrk«reskédő Cég óvatos, számlát nem ad és az üyen árubeszerzés a vevő részéről is árfelhajlás hikiotelfkményét képezi. Megnvilinak a eörtönajtók, az illető meg lesz fosztva szaWságától, polgári jogaitól, szóval megszűrik ember lenni, csak azért, mert dolgozni és befesni akart. Ezeknél fogva a kiskereskedelemnek ós iparnak nemcsak egzisztenciáját hanem tisztességét, is veszélyeztetve látom és utóbbi indított főképpen arra, hogy cikkemezirjam. Minthogy a kereskedelem és a zsenge korát érő ipar fentartása, sőt különösen utóbbinak fejlesztése is, nemcsak egyeseknek, hanem elsősorban az államinak • létérdeke, (kormányunknak mindent el kell követni, hogy ezek bábom után tőkében megerősödve, üzletüket folytathassák és fejleszthessék. Különösen voJiatkozik ez' a. .kisiparra, mert ha a háború után felszabadul ipari munkásoknak megélhetését biztosítani nem tudjuk, ugy ezeket is kivándorlásra kényszerítjük, ahelyett, hogy a már régebben kivándoroltakat visszahódítanánk. Nem fogja ezt megakaflályózni a hadbavonultakna.k az államtól kilátásba helyezett támogatása sem. Már most az a kérdés merül fel, hogy miképpen lehetne ezen fenyegető bajoknak elejét. venni? Nehéz piobléma a háború ötödik évében, teljesen kifogyva a készletektől, ide szerény véleményem szerint mégis megoldható. Mindenekelőtt szükségednek vélném a kiskereskedőket és kisiparosokat elsőkézből való áruhoz juttatni, Bármilyen nehéznek lássák is ez most, amikor •«. lánckereskedelem annyira elharapódzott, mégsem tartom lehetetlennek. ha a monarchia mindkét kormánya ennek feltétlen és elodázhat]am szükségét átérzi és törvényes intézkedésekkel lehetővé akarja tenni. A kezdetnek legnehezebb része a mi kormányunkra háramlik. Minden rendelkezésére álló eszközzel kényszeríteni kellene az osztrák kormányt, hogy iparcikkeit ugyanabban az arányban' bocsássa rendelkezésünkre. amilyen arányban mi éLelmieikkekkel látjuk cl Ausztriát. Ha erre mérne megállapodásra jutottak, törvényes intézkedésekkel szigorú felügyelet alá kelt vermi az összes gyárakat és szigorúan eltenőrizni, hogy ezek csakis olyan nagykereskedőknek adják el készítményeikét, akii: hatóságilag igazolni tudják. hogy ilyen cikkek el árusításával már'a háború előtt is foglalkoztak. Ugyanez az eljárás követendő a nagykereskedőkkel szemben is. hogy < ek kizárólagosan olyan kiskereskedőknek ét kisiparosoknak adhassanak el árut. akik a kereskedelmi és iparkamara bir loinyit lányával igazolni tudják, hogy ezen cikkek elánmtásával. illetve ipari célokra való feklolgoziísával már a háború előtt is foglalkoztak. Ez szerény véleményem szerint megszüntetné azt a tarthatatlan állapotot, hogy erre teljesen hívatlanok, gyárosoktól és nagykereskedőktől összevásárolhassalak minden árut. ezt hónapokig 'eldugdossák és csak amikor bizonyos cikkben nagy hiány mutatkozik-, juttatják horribilis árak mellett illetékes helyekre. Eeramállana még annak lehetősége, hogy magúik a kiskereskedők és kisiparosok juttatják lánckereskedők kezébe az árut, amiben kételkedem, mert ellenkezne érdekükkel. Ezeknek elsőrendű érdekük, hogy vevőkörüket a tehetőség szerinti kielégíthessék, igy annak támogatását, a jövőre is biztosítsák. És minthogy ily módon tisztességes és kockázat nélküli keresethez jutnának, nem •merem feltöteteanl, hogy mégis akadjon olyan kiskereskedő vagy iparos, aki némi íöbbtothasz< nórt egész egzisztenciáját és becsületét kockára tegye. Ha megip akadna olyan, ám sújtsák a törvény teljes szigorával. Ne pénzbírsággal, hanem á legsúlyosabb börtönbüntetéssel; hogy elrettentő példaképpen álljon mindenki előtt. Rátérve moát már a kisipar speciális erdekére, szükségesnek látom" ugyancsak fontos államérdek szempontjából, hogy a kormány a kisiparosok létezéséről ne csak. akkor vegyen tudomást, amikor ezeket hadimunkára rendeli be, hanem akkor is, amikor iparcikkek nagybami szükségletéről és állami szállitásáról van szó. Szakítani kel végre azzal a rendszerrel', amely ilyen cikkek szállítását nem szakiparosokra, hanem m^yvállalkozókra bizta, tekintet nélkül arra, hogy az ilyen vállalkozók tudták volna, hogy tulajdonképpeni milyen állat is az daxli. melynek szállítására a nagy haszon reményében vállalkoztak? Ha a kisipar fen tartása és fejlődése tényleg fontos állami érdek, amiben senki isem kételkedhet, hiszen szomorúan tapasztaltuk ezt most. a háború alatt, ugy a kormánynak • ennek közvetlen, támogatásáról egy percre sem szabad elfelejtkezni. Nem szabad iparcikkek előállítását közbevetett utón, harmadkézből a. saakiparosokhoz juttatni, ami csak arra, vezet, hogy a kisiparos, ha a vállalkozók által a minimumra leszállított árak- mellett megélhetését mégis üteg akarja találni, kénytelen silány anyagot felhasználni ós felületes munkát végezni. Jusson a teljes' kereset annak, aki ezt becsületes munkájával meg is érdemli. Ne tegye az állam lehetetlenné a kisiparosnak közvetlen vállalkozását horribilis óvadékok kikötésével, mint azt például a múltban esendőrségi szállításnál tette, előírva, hogy a vállalkozó tartozik a psekély munkadíjak dacára, a feldolgozás céljából1 rendelkezésére hoesájtott anyagok százezrekre, rugó teljes értékét letétbe helyezni, mert az ilyen feltételek mellett a vagyontalan, vagy csak csekély tőkével rendelkező kisiparos sohasem vállalkozhat közszállitásokra. !E hó 15-én tartják meg iparosaink országos kongresszusukat, melyen báré Szterényi József kereskedelemügyi miniszter személye-" seri vesz részt. (Remélni merem, hogy az itt felsorolt sérelmeinket szóvá fogják tenni. És bizom őnagymóltóságában, ki mindéin alkalommal hangoztatja, hogy a kisipar fejlesztése állami érdek és aki az iparosok iránti jóindulatának már számtalanszor tanújelét adta, hogy ezeket a bajokat a legrövidebb időn belül teljes megelégedésünkre orvosolni fogja. Szegő 'Árpád. llgsflfg • t' A Szegedi Tisza Evezős Egyief szomorúan jelenti, hogy hü barátjuk és lelkes evezőstársuk, Meák Gyula elhunyt. Emlékét kegyelettel őrizzük. . SESLEIFSEIII-Ii kézimunka üzlete Tisza Lajos-körut 48, sz. Dus raktár elörajzoif kézimunkákban. Hímző munkát .*. elvállalok a legszebb v kivitelben. HaoüMi'h^sliBsiiDRUBíian, SOMLO MOR ÉS SZILASI tűzifa szén- és bognár- ttZ mf J&L fakcrcsNcdő SZEGED, ** Párisi-körül 35. szám. ,ntefíf*H $ • m • Ajánlanak waggononkint bármely vasúti állomásra szállítva, a kocsigyártó-iparhoz tartozó összes faany gokat u. m.: kőris-, akác- és sztlfarönköf, kőris- és bükkfa keréktalpat, kőris- és akáckíiflöt bükkbasitvá-«'|í, gömöbtyü nyirferudat, ökörjármokat és gazdasági faárukat, u. m. kaszatiyél, favilia és nyirfaseprüt. Kicsinybeni eladás helybeli felepükön, Gyors, pontos és előzékeny kiszolgálás! Ajánlatokkal szívesen szolgálunk!