Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-04 / 177. szám

Szerkesztőség; SZEGED, KÁRÁSZ-UTCA 9. SZA«. A szerkesztőség teSeíonja: 305. ELÖf iZETES. AM»> : egész évre 36.- K. negyedévre 9.— K félévre . . 18.— K. egy hónapra 3.- K, r gym mzsátn Ara I4 fillér. Kiadóhivatal'. SZEGED, KARA«Z-UTC3> 9. SZAffl>. A kiadóhivatal telefon'a: 81." fit, évfolyam. 07 szám. Vasárnap aucsusztus 4 Irta: Juhász Gyula. A liberalizmus nem exportcikk: mondotta mgy angol államférfiú, mikor kérdőre von­ták, hogy a nagy és szabad Anglia, miért olyan kemény és kegyetlen zsarnok, ha a zöld szi­India vagy Fokföld szabadságmozgal­mainak eltiprásáról van szó, amely müveletet ő különben nyugateurópai választékossággal kolonizációnál és pacifikálásnak: szokott elne­vezni. A liberalizmus nem exportcikk az euró­pai imperalizmus erkölcse szerint, hívják bár ezt az imperializmust akár kapitalizmusnak, akár militarizmusnak. (Hogy ez a nyugati mo­rál, hogy ez a most alkonyodó morál mennyi­sre egy búron pendíti Európa minden nagyha­talmi alapokon nyugvó államát, azt a közel­múlt világtörténelmében a bur háború, a ki­nai büntető expedíció, az ir forradalom leve­rése és az egész keleti kérdés kezelése napnál világosabban megmutatta. De van ennek a modern nagyhatalmi inachiavellizmusnak egy másik sarkalatos té­tele is, amely ugy szól, bogy viszont a forra­dalom nem importcikk! A forradalom nagyon iszép, nagy és dicső dolog, ha a szomszédunk háza ég, de a mienk lokalizálva van, még szebb, ha a forradalom a világtörténelem lap­jairól, az angol vagy francia históriából vagy éppen 1848-ból lobog és ragyog felénk, de a legszebb, ha ez a forradalom az ellenségeink portáját gyújtogatja, csűrét emészti, trónját ingatja és -uralmának szilárdnak látszó fun­damentumát renditi meg. ÍEZ a kettős morál, amely a maga számára mentül több jogot és kiváltságot követel, amely mások elnyomásá­ból és letöréséből akárja a saját szabadságát és biztonságát megalapozni, ez az imperialista és kapitalista morál most mond szörnyű cső­döt ebben az európai egyetemes débacle-ban, amely mintha Marx előre bejelentett össze­omlás elméletének nem várt és nem sejtett nagyságú megvalósulása volna. Az orosz for­radalom títáni tüzénél a maguk kicsinyes és 'komolytalan, ináról holnapra tengődő világ­politikájának koíyvalékát akarják megfőzni ;a különböző ellenséges államok diplomatái és r'poitikusai, akiknek háborús üzlete Normann Augell minden számításán alul sikerült, ki­iderülvén európaszerte, bogy nemcsak rossz üz­let, de a legrosszabb üzlet, sőt egyáltalában nem üzlet a háború. IAZ európai külpolitika börzéin most a for­radalomra spekulálnak. Az orosz forradalom­ra és a többire, amely lesz, de midenesetre lehetséges, , |! ; f iMintha az egész háborút erre építették volna. A leg-reakciósabb szerkezetű államok­ban hirdették a leglelkesebb hangok az ellen­séges 'népek forradalmának dicséretét, Mind­két részről nyíltan azt hangoztatták, hogy szabadságharcot vivnak és mind a két részről titokban a másik fél forradalmától várták a maguk helyzetének megváltozását, a. megvál­tást Te.neát\ fA tűzzel jájfcszottak, amely a népek lelke mélyén égett, vulkánokon tán­coltak és egyszerre csak, egy márciusi napon tföllobogott keleten nyiltan a régi világot meg­emésztő tüz ós kiárasztotta az ódon romokat pusztító, az uj világot megtermékenyítő lává­tiát a forradalmi vulkán és ettől a naptól fog­va uj fejezet kezdődött, nem csupán e gyalá­zatos háború, de az emberi haladás dicsőséges történetében is. A régi, velejében romlott, gerincében rot­hadt világ fólkézkalmárjai, martalócai és zsol­dosai a vér és vas lassan, de biztosan levitézlő emberei most ebben az uj világvajudásban is pzon mesterkednek, jobban mondva azon kontárkodnak, hogy a sok bába között vala­hogyan elvesszen a gyermek} de a kérlelhe­tetlen és ki nem kerülhető ananké, ahogy a görögök mondották, fátum, ahogy a rómaiak nevezték, sors, ahogy a keresztények hivják, a törvény, ahogy a tudományos megismerés tanítja, be fog telni, mivel egy uj kor, egy uj morál, egy uj világ számára az idők teljes­sége elérkezett. A nagy idők, amelyekről zavaros mámor­ral a háború elején beszéltünk, igazi ábrázatu­kat majd csak most mutatják meg valójában és boldog leszen az, aki uj (Simeonja volt az Ember igazi győzelmének, nevezzék bár Lieb­knechtnek, 'Romáin Hollandnak, Bernard iSchawnak vagy Ady Endrének az illetőt és aki diadalmaskodni fog, bár régen virágok nyit­nak is szivéből, mint Petőfinek, Tolstojnak és Jaurésnek! Szövetségi szerződés készül Oroszország és a központi hatalmak között. - A népbiztosok tanácsa segítséget kért a közpon­tiaktéi. - Oroszországot segíteni fogjuk Anglia elleni háborújában. ­Az ifjú Oroszország, amely a világhá­ború vér tengerében fogant és született meg alig egy esztendeje, át .minden gáncsvetésen, (kancsukán és erőszakon; a .sokat sanyarga­tott, sokat szenvedett, de vérben és kinok között a boldogság és béke fellíé igyekvő fiatal Oroszország ismét fordulópontjához ért életének. Ha a hír igaz — és ennek va­lószínűségét igen, sok jeli támogatja — szom­bat óta Oroszország tiadiáliapotbani van volt szövetségestársával, Angliával. A jelentésen elcsudálkoznunk nem (Sza­bad és nem lehet. Anglia, amely a kis népeik felszabadításának jelszavával kezdte meg a világháborút, már régen megcáfolta viselke­désével! ezt a jelszavát. Az antant, de külö­nösen Anglia céljai ma már világosan áll­nak minden ember előtt és bármit szónokol is a alsóházban és különböző küldöttségek előtt Lloyd George, tudjuk, hogy a német milltarizmusban a német kereskedelem és német gazdaság fáj nekü És a célja nem más, mint a rablás, — most volt szövetsé­gestársát rabolja meg, amely nem tudott olyan hosszú időn^keresztül a járomban ál­lani, hanem elvérzett, kidőlt onnan. És éppen ezzel a rablással ért el a üa­ta'l, szabad Oroszország életéneik forduló­pontjához. Ez a féktelen rablási vágy amely Angliának minden tettére rányoipja bélye gét, kellett, hogy a központi hatalmak kar­jaiba kergesse Oroszországot. Amire még nem volt példa a történelemben, most meg­történt: Oroszország még a háború befeje­zése; előtt fegyveresen szembekerült volt szövetségestársával — .és oldalán régi ellen­ségeivel. Hogy a mély sebekeben szenvedő Oroszország nem fogja egyedül megvívni ezt a háborúját az ellenséggel, amely közös ellenségünk, előrelátható. Különösen áll ez Mirbach és Eichhorn meggyilkolása Után. Már érkezett is róla jelentés, hogy közeli időben megbeszélések (kezdődnek • Oroszor­szág és a központi hatalmak vezetői között. S hogy ezek a megbeszélések végüli is egy, uj szövetséget fognak eredményezni a köz­ponti hatalmak részére: Orosjzországot, nem lehet kétségest Anglia egy kissé elszá­mította magát az orosz eseményekkel és nem lehetetlen, hogy végső eredménykép­pen ebből a kis elszámitásból fog kisarjadni a viliág áldására mindnyájunk boldogsága, a Béke. A legújabb eseményekről szóló jelenté­seink itt következnek: STOCKHOLM, augusztus 3. Itteni jóf értesült körökben ugy tudják, hcfgy a gróf Mirbach és Eichhorn vezértábornagy ellen elkövetett merénylet folytán a központi ha­talmaik és Oroszország vezetői között meg­beszélések kezdődnek a mai orosz helyzet­re vonatkozólag. Oroszországban nyiit üt­tök, hogy a népbiztosok tanácsa segítséget kér a központi hatalmaktól az antant ellen, de Sjzt is tudják, hogy Németország és Ausz­tria-Maagyarország vonakodnak még a se­gítség nyújtásától, mert attól félnek, hogy £(Z antant majd azt híreszteli, hogy a segítsé­get önzö célból adják Oroszországnak. A legutóbbi ukrán és oroszországi események azonban a központi hatalmak ezen felfogá­sában alighanem változást idéztek e!ö, ugy hogy tehetséges, hogy rövid idő múlva az antant és a köz­ponti hatalmak között orosz terüle-

Next

/
Thumbnails
Contents