Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-30 / 198. szám

gjeged. 1918. augusztus 30. DE3MAG Y A RöBSfcA 8 3 Epistola dr. Gerle Imréhez. — Mi lesz a szegedi borokkal? — Irta: Várossy Gyula. Tisztelt Barátom! - Nemcsak városunkés országunk homoki bortermelő vidékein, hanem a földmivelési minisztériumban ;s tudják, hogv a Szegeden székelő Homoki Szőlősgazdák Országos Egyesületének és a Szegedi Első Borértékesitö r.-t.-nak ügyvezejő-alelnöke, szóval minden te vagy, kinek iránytszabó intézkedéseit és közhasznú szőlőü borgazdasági ténykedéseit bortermelők, borkereskedők és bevásárlók feszült figyelemmel kísérik és várják. Borunk miként való .értékesítésének az idén. értem az 1918-iki termést, uj korszaka előtt állunk. Dobav Istvánnak az ukrajnai borpiacról szóló alapos cikkét a P. H. aug. 11—i számában te is olvastad. Minden lap hozta. Wekerlének kétszer is referált Dobav s ennek ftire már julius előtt elterjedt az országban. A mindég fölbukkanó hir a borok jnakszimáiásáról. majd a bor állami egyedárusításáról szóit. Wekerle azonban nem makszimált, hanem az Ukrajnába szállítandó magyar boróknak, konyaknak és szesznek szállítását, mint monopóliumot, a Haditertnényre ruházta. Ukrajnába tehát e cikkeket egyedül a Haditermény, illetve szindikátusai vihetik ki. Hogy mit jelenf reánk Ukrajna, azt más gazdasági és valutaszempontból most nem részletezem, csak annyit jegyzek ide, hogy ott a krimi édeskés, de gyenge bort nem szerető, hanem az erősebbet, tüzesebbet kedvelő orosz nép a magyar borok hektójáért ma 3-4000 koronát is szivesen megad. Hogy ez igy van, azt az ujbort 1600 koronáért Zemplénben vásárlók esete is tanúsítja, mely ár a napokban 6—700 koronára esett le, mert az ukrán monopólium hirére a budapesti Hitelbank és egyéb pénzcsoportok csak annyit áarnak adni. A szabad borkereskedelem elől ma tehát ai 5—10 millió hektót felvevő és soha nem hallott árakat adó orosz vidékek el vannak zárva. A kereskedelem részére szabad tér maradt itthon, a szövetségeseinknél és a semleges államokban. Hazánkban a régi borfogyasztó közönség a magas árak miatt nagyjában már leszokott a borról; az uj gazdagok még nem szokták meg. Ausztriának elegendő termése van; külföldi kivitelre és házasitásra tőlünk évenként átlag egv millió hektót szokott venni. Németország is csak nyomott áron vesz s a magyar bornak az északi semleges országókba való közvetlen vitelét megakadályozza. Ide és Ukrajnába is ő akar szállítani. Az ukrán monopólium pedig azt fogja jelenteni, hogv boraink mai ezer koronás árát a Haditermény valamely módon le fogja szorítani. Termelőink és kereskedőink részére, intő példa a tokajhegyaljai literenkénti hat korona ár. de nálunk is elterjedt a hir, hogy a homoki borokat 1000—1200 korona helyett 5—600 koronáért akarják megvenni. A nyolc évig elemi csapástól anyagilag mélyen lekárositott termelőket a homokon, főleg Szeged vidékén, ki védi meg? Annyi ínséges é_v után nem érdemlenének-e meg szőlősgazdáink két jó évet? Az idei 30—50 koronás férfin'apszárrr, a védekező anyagok és hordók rém árai mellett a gazda nem találja meg azt a jövedelmét, mejy a bekövetkezhető csak egy-két rossz évnek is a kiadásait fedezhetné. E dolgokban terád, mint a fent emiitett két társaság ügyvezetésével megbízott vezéremberre, fontos és alapszabáiyszerüleg kötelező föladatok vártak volna és ma is várnak. Te pár éve a rézgálicinség idején dicséretesen eljártál személyesen az északi államokban. A H. Sz. O. E. nevében, a monopólium első hírére. a kormánynál tiltakoznod kellett volna a tervbe vett intézkedés ellen, miként gróf Zselénszky elnöklésével a Magyar Szőlősgazdák Országos Egyesülete a napokban tiltakozott is. Igaz, ezek is elkéstek, kik főleg a (hegyvidéket képviselik. De a homokiak nevében miért hallgattál? Ertekezletet, néhány emberből állót, mint Zselénszkyék Budapesten, pár nap alatt Szegeden is össze lehetett volna hívni. A szegedi lapok hiradására 40—50 gazd_a .nyomban összejött volna. Sőt, ha jól tudam, te magadtól is szoktál ilyen hasznos memorandumokat irni. Vagy a .monopóliumot talán helyesled? Szegeden kerek 10,000 hold szőlő van, holdját átlag husz hektójával és csak ezer koronával számítva, a gazdák bruttóbevétele kétszáz millió korona lett volna. Városunk gazdasági életében ez nagyon fontos tényező. Ha az ukrán monopólium be nem jő, mustjainkat adhattuk volna és a legális kereskedelem meg is vette volna 14—1500 koronáért. Kereskedőtől, termelőtől mennyi jogos haszon elmarad. Áz elsők megkapták volna kockázatuk és fáradságuk tisztes hasznát, a legális közvetítők is, sőt az orosz kivitelnél a hordókra vetett illetéket az állam is. Az államnak nagyon mindegy, hogy az orosz kivitelnél a hektóként kivetett, mondjuk 100—200 K. illetéket a borkereskedő fizeti-e, vagy a Haditermény borszindikátusa? A kincstár a maga körülbelül egy milliárdját, melyre szüksége van, igv is, ugy is beszedi. De a legális kereskedelemnek és termelőknek nem njüjdegy, mert a szabadkereskedelem mellett a pincével hordóval ellátott termelő föltétlenül jobb árat kap. a sulvos adókat fizető és hivatásos kereskedő pedig áruját szabad ailku utján jobban értékesítheti, mint egy uj borközpont utján, melynek hasznából csak egyhdrmadrész fogja őt megilletni, ha beáll a borszindikátusba. A monopólium behozatala után beszeltem néhány bortermelővel. Azt mondták, várjunk az eladással, mig a borárak emelkednek. „Hornoki Gazda" lapodban 1914. őszétől te is folyton ezt hirdeted és azt, hogv be kell plncézni a borokat. A „Szegedi Első Borértékesitö r.-t." röviden „Szebcfr", azonban alapszabáiyszerüleg mást hirdet: első kötelessége a Szebor-nak, vagyis neked, ki az ügyek vezetésének és megcsináiásának élén állsz, hogy a szegedi bor árát, reális értékének megfeleiőieg, megállapítsad az alkalmi árleverők ellen, ez áron megvenni, vagy elajánlani a részyényesek borát, összeszedjii a kisgazdák mustiát. kiknek pincéjük s elég hordójuk nincs. A Szebor e célját 1913-iki szüretikor (első évben!) pompásan végrehajtottad, .34 korona körüí vásárolván főleg kisgazdáktól több ezer hektó mustot, a részvényesek borából is néhány ezer hektót elközvetitettél 40 korona felé. A fő azonban, hegy a konjunkturások 14—16 koronás bor árát egyszerűen elsöpörted, fölemelve azt a Szebor árához. Ez az igazi altruista célja a Szobornak. mely mellett haszna lett a Szebor részvényeseinek is, a termelőknek rs, a legitim borkereskedelem is megtalálta a maga számadását. Azóta a Szebor alszik. Vásárlásaival nem állapítja meg a kereskedőknek is, termelőknek is megfelelő irányárakat, a kisgazdák és részvényesek érdeke elpihent, a Szebor jz 1913-ban szerzett és azóta megdrágult Sorokból, 1914., 15., 16. és 17-ben vett pár száz liektónyi borból, a másoknak kikölcsönzött, sőt magánosoknak eladott hordóiból tengődik. Ha te, az elmúlt négy évben is (1914—17.) évemkint csak 3000 hektóKyettél volna s 1917. szüretén nem mérted volna, hogv az aikahttí vevők 180—220 koronás kezdőáron vásárolnak, hanem. 300 korona irányár mellett 5— 6000 hektó mustot megveszfij: megszabod Szegeden és távoli homok, vidékeken is a reális! szüreti borértéket, a kisgazdákat nem uzsorázzák ki s ma a Szobornak öt üzletév után 180.000 korona alaptőke mellett, legalább is két millió tőke haszna van s a. 300 koronás részvények ma 2000 korona érték körül állnának. Elesik tehát az a kifogás, hogy a Szebornak nincs borvásárlásra — kereskedésre! mert erre is alakult a Szebor! — pénze. Igenis lenne ma két milliója is, ha 1914-tő] is megfelelő tőkéjét kellő üzleti gondossággal, mint fent irtam, forgatja. Tálán belefáradtál? Ezt meg kellett irnom a ma is árát megszabni hivatott Szebor, a részvényesek, kisgazdák, kereskedők, sőt a te serkentésedre is, kit mindég jóhiszemű, becsületes és szolid, de egv ember erejét túlhaladóan elfoglalt embernek ismerünk mindannyian. A monopóliummal szemben mi a tennivaló? Talán te jobb választ tudsz adni, én részlegeset csak. A Haditermény r.-t. Borszindikátusának tervezetet előkészítő bizottsága szeptember 3-án délután 4 órakor a budapesti kereskedelmi és iparkamara termében vévhatározatokat hozó országos értekezletet tart. Meghivta ide hirlapilag is az összes borkereskedőket — tehát a Szebort is! — a pincés és hordós termelőket is. Ha magukra nézve jónak látják, vegyenek részt a Szindikátusban. AlaDtőke: 20,000,000 korona. Saját érdekükben és tájékozódásból is, menjenek fel a nagytermelök, a szegedi borkereskedők, a Szeborral együtt a szegedi másik kát borvásárló részvénytársaság is. Ha lehet, legyenek szindikálisták ők is, necsak a fővárosi konjunkturális bankosok. Hazajövet pedig tartson a Szebor a szüret miatt igazgatósági illést s határozzon a szindikátus körüliekben is. Aki nem lép be kereskedő és termelő, az várja meg a dolgok fejlődését. A kistermelőre azonban a Szebornak va1 amely gondja legyen, mert ez az egyik altruisztikus célja. Ezt pedig alapszabály szerint meg kell cselekedni. A borértékesitö társaságok pedíg ne hordót, hanem bort értékesítsenek. Erre alakultak. Megszakadtak a finn-orosz béketárgyalások Berlin, augusztus 29. A Magyar Távirati Iroda jelenti: Finn oldalról a következőket közlik: Miután a finn-orosz béketárgyallásokott a két fél között a főkérdésekben eddigi megegyezés nem volt elérhető, a finn meghatalmazottak javasolták, hogy a tárgyalásokat néhány hétre napolják el, a később megindítandó tárgyalásokon azután a finn meghatalmazottak a német kormány közvetítésével az orosz delegátusoknak további javaslatokat fognak előterjeszteni. Másnap Oroszország képviselői a finn delegációnak a fentemiitett javaslattal lényegében egyező elnapolási javaslatot tettek. Erre a tárgyalásokat egyelőre elnapolták, Mindkét fél meghatalmazottai a legközelebbi napokban elutaznak Berlinbő!. Encekli miniszter, a finn delegáció elnöke, egyelőre itt marad. A csehek és japánok veresége Tokió, augusztus 29. A Magyar Távirati Buda jelenti: (Hivatalos.) AlKalmikovoÁosztag, amely Auzonoska közelében állott, augusztus 20-án túlerőben levő ellenséges csapattól megtámadtatván, visszavonult. A cseheket is visszavonulásra kényszeritették. Egy japán osztag Suijagino közelében egyesült a hátralékkal, mire Kalmikovo franciák és csehek segítségével el fogai ta Suijaginot. A japánok a visszavonulás fedezésénél némi veszteségeket szenvedtek. Amerika akarja visszafoglalni Elzász-Lotharingiát Bern, augusztus 29. Az Unió legközelebbi akciója az lesz, hogy hatalmas arányú támadással visszafoglal j.a Elzász-Lotharingiát és ajándékképen átadja Franciaországnak. Ez a kijelentés az elzászi Thann-ban történt, a mely most a franciáké, ahol John Wcure, az acéltröszt volt igazgatója, miost katonai kórházi felügyelő, meglátogatta az amerikai sebesülteket és fogadtatása alkalmával beszédet mondott.