Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-29 / 197. szám

;Szeged, 1918. augusztus 29. ÜfiLMAÖYA BOKa'/iA A lekvárpanasna. Egy fiatal újságíró sétára indult a városi lekvár körül. Bizonyítékaink szerint nyilvánvalóan azzal a céllal, hogy a panáma bélyegét süsse a Bevásárlási részvénytársaságra. \ séta során kiderült, hogy a részvénytársaság szénája rendben van, ellenben állítólag nincs rendben néhány kereskedőé, akik a városi lekvárt kiszállították Ausztriába. Ebből mi következik, józan ész szerint? Hogy meg kellett volna támadni éiTki kellett volna pellengérezni ezeket a kereskedőket. Azám, csakhogy a fiatal újságíró nem azért indult sétára a lekvár körül, hogv. ezeket, ha bűnösek, teritse ki a tollával, hanem azért, hogy a Bevásárlási Részvénytársaságot koncolja föl. Ö tehát — bizonyiték ide, bizonyiték oda — ökleiödni kezdett a részvénytársaság felé, mert mit ér panama, kihágás, vétség és bűntett, ha — nem a részvénytársaság követte el. Természetesnek találjuk, hogy sokak előtt fölmerül a kérdés, hogy miért haragszik anyryire a fiatal újságíró erre a részvénytársaságra. Mert hogy egy idő óta nagyon haragszik, különösen Geiszler Jenőre, a részvénytársaság igazgatójára, Valihora Istvánra, a részvénytársaság elnökére, Pásztor Józsefre, a részvénytársaság egyik igazgatósági tagjára, azt tudjuk a többi között Balogh Károly tanácsnok előtt tett nyilatkozatából is. A harag okát nem tudtuk megállapítani, annak éllenére, hogy a „posta előtt" éveken át sétáltunk le és fel, előre és hátra, hogy egyik fiatal kollégánkat elküldtük a sóhivatalba és hogy holnap 'semmi esetre sem fogjuk viszszaszivni, amit ma mondtunk. Ellenben a Tisza Lajos-körut 56. szám alól és még máshonnan a következőkről értesítenek bennünket: Herczeg István újságíró a mult ősszel ajánlatot tett Geiszler Jenőnek, a Bevásárlási Részvénytársaság igazgatójának, hogy vegyen tőle nagyobb mennyiségű liszteszsákot, darabonkint 18 koronáért. Geiszler azzal utasitotta vissza az ajánlatot, hogy a zsák ára 8 korona 80 fillérre van maximálva. Herczeg tovább unszolta a zsákokat, érvelt is: néhány ezer koronát ő is keresne az üzleten. Geiszler ekkor sem állt kötélnek és a hízelgő ajánlatot ezzel hárította el végleg: „Még azért sem vagyok hajlandó magamat lecsukatni, hogy maga néhány ezer koronát keressen". Ugyancsak Herczeg István azt kérte Geiszler Jenőtől, a Bevásárlási' Részvénytársaság igazgatójától, hogy adjon neki valami foglalkozást a részvénytársaságnál, ahol 'keresni lehet. A tisztességesen vezetett részvénytársaságoknál természetesen nem akkor 'kreálnak állást, amikor olyan jelentkező akad, aki keresni akar — mert hiszen ilyen példányokkal Herczegen. kívül is bőven el vagyunk látva, — hanem akkor, amikor arra szükség van és akkor olyan embert alkalmaznak, aki dolgozni is akar. Mihdezeknél fogva Geiszler ismét nem volt abban a helyzetben, hogy Herczeg kérését teljesíthesse. Ugyancsak Herczeg István több izben kért és kapott Geiszler Jenőtől, a részvénytársasági 'gazgatótól szappant, szalámit, csokoládét, hzekért nem fizetett. Bizonyára ajándéknak könyvelte el. Ezek az ajándékozások mintegy "yolc hét előtt megszűntek. Ugyancsak HerIstvánt alkalmazta Valihora István — ka nem csalódunk, két év előtt — a Szegedi Kereskedők Egyesületéhez jegyzőnek. Ugyan csak Herczeg Istvánt ugyancsak Valihora István -+- ha nem csalódunk, két hónap előtt — elcsapta a jegyzői állásból. Ugyancsak Herczeg Istvánt szólította föl július 8-án a Népbank, amelynek ugyancsak YpUhóra István az igazgatója, hogy egy lejárt 200 koronás váltóját rendezze. Ugyancsak Herczeg Istvánt dobta ki a Délmagyar Ország szerkesztőségének kötelékéből Pásztor József, miután megcsipte, hogy a vállalathoz cse'lédmódra hütelen. Ezek az adatok hónapok óta a fiókunkban fekszenek. Nem használtuk fel, nehogy kitekerjük velük ugyancsak Herczeg István nyakát, mert a fiatal újságíró könynyelmii, felületes, lobbanékony, elbódította a szabadság, amellyel tisztességes emberekre rászabadították. A fiatal ujságiró napok óta ontotta a dühös cikkeket, holnap visszavonta, amivel ma vádolt, azután megfordítva csinálta, parancsokat osztogatott a polgármesternek, a főkapitánynak, az ügyésznek, az atyauristennek, megidézte, aki ennél i's nagyobb ur, a közélelmezési minisztert, majd kijelentette, hogy Ítélkezni is fog. Ha nem emberek és intézmények becsületéről és ha nem a sajtóról lett volna szó, szinte kedvtelve néztük volna a teljesen kiforratlan fiatalságnak eme vad nekirugaszkodásait. Igy elszomorodtunk, de a hozzászólástól a már ismertetett ildomossági okon kivül azért is tartózkodtunk, mert azt hittük, hogy a fiatal ujságiró a lekvár körüli sétáját nem, akarja olyan hosszú lejárathoz kötni, mint a váltóját. Csalódtunk, el kellett tehát sétánkra indulni, istenlátja lelkünket, szivesebben mentünk volna a fiatal újságíróval a posta felé, ahol bizonyára még mindig adogatják fel a lekvárt azok, akik meg nem haltak. De nagyon szerettük volna ezt a1 cikkünket a tollúnkban hagyni még más fontos okért is. A fiatal ujságiró a közönséget közelről érdeklő vádakat hozott fel. Ehhez joga van, sőt ha teljes bizonyossággal megállapította, hogy a vádak beigazoltak, megállják a helyüket, köteles velük előállni. Mi azt szerettük volna, ha ennek az ügynek nem ásnak szándékosan mellékcsatornákat, nem terelik el tőle a közönség figyelmét. A közigazgatási vizsgálatból és a sajtóper eredményéből majd kiderült volna, hogy kinek van igaza. De mindinkább meggyőződtünk arról, hogy a fiatal újságírónak és másnak is itt nem ez a fontos. Itt embervadászat volt készülőben. A vállalatot 'kompromittálni, amelynek élén Valihora István áll. Geiszler Jenő igazgatói tevékenységét diszkvalifikálni. És Pásztor Józsefbe akárhogy is belecsimpaszkodni. Be fogjuk bizonyítani a biróság előtt, hogy ezzel a céllal indult meg a manőver. BNMnaans*awBHBBnsBKttati!««nnnaHBBaaHSMMaBMaaHaiiaMMiiMaHaiiMHMH Clemenceau a szocialisták kongresszusa ellen. Bern, augusztus 28. Abból az alkalomból, hogv Hcimersonnak a kormány megtagadta a Svájcba szóló útlevelet és ezt csak arra az esetre igéne meg. ha a kormány missziójubó' utazik, a Morning Post munkatársa beszéigeíttr Baines munkásminiszterrel az útlevelek dolgáról. Barnes a következőképpen magyarázta meg a kormány eljárását: — Kényte.eriek vagyunk megtagadni Hendersontol és társaitól az útlevelet, mert attól kellett tartanunk, hogv a francia kormánnyal ke;:öiiietlenségeink lehetnek miatta. Mert ha az ango' delegátusok Svájcba akarnak utazni, mindenesetre át kell menniök Franciaországon. Igv tehát nemcsak a brit, hanem a francia kormány pecsétje is szükséges arra a .passzusra. Nem bocsátkozhatom részletesebb magyarázatokba, csak annyit mondhatok, hogy az útlevelek ügyében a két kormány, az angol és a francia, hosszasabban tárgy.'yés cégül is. kénytelenek voltunk a francia miniszterelnök fölfogását honorálni. Az incidens tulajdonképpen Troelstra utlevéíugyévei kezdődött, ö Angliába akart jönni közvetlenül a német szociális iákkal való tárgyalás után. Ezt nem engedhettük meg. Hendersemék aztán egyenesen provokálták a kormány e.iuashását. amikor Svájcba szóló útlevele: kértek, hogv 1 roelstrával találkozhassanak. Ez a tüntetés most nem volt inyére a kormánynak, el'enére volt a harcoló nemzet érdekeinek, ezért tiltották meg. Végűi azt mondta a miniszter, hogy a mostani állapot remélhetően nem tart sokáig és akkor az; se bánják, ha Henderson egyenesen Ludendor '-al iog beszélni. Orlando megegyezett Sonninoval a délszláv kérdésben. Bécs, augusztus 28. A Telegraphen Kompagnie jelentése sz'.^m a Secolo legújabb szamában arról ad hírt. hogy Scmnino mégis engedni fog a nemze tségi kérdésben. A lap mindazonáltal nem ad^a fel ellenzéki álláspontját a külügyminiszterrel szemben és követeli a pártközi béke megszüntetését. 4 Secolo szerint Oriando és Sonnino között megegyezés jött léire, melynek eredménye a következő-. 1. Olaszország hozzájárul az Anglia által már elismer; csGi áuarni önállósághoz; 2. Olaszország nyilvánosan elismeri az olasz fronton küzdő délszláv légiókat és 3. a kormány betilt minden agkációt, mely a délszláv államokkal szemben mutatkoznék. A boláevikíek harca a csehekkel Ersun mellett. Kiev, augusztus 28. Beavatott helyről közlik, hogy Kazán v.uékén makacs harcok voltak. Kazán várostól északra a bolsevikieket a csehek visszaszorították, mig a nyugati szakaszon a bolsevikek maradtak győztesek. Mindkét részen uj etőket vetnek harcba. A csehek oldalán a kazáni muzulmánok egy osztaga hareoi. Kazántól délre, a Szvaja-folyó oldalán a csehek még tartják magukat s viszszaverték a bolse vikiele nek Szimbirszk ellepi intézett támadásait. A Volga balpartján- a bolsevkiek a cseheket és Dutov kozákjait viszszaszori torták a Jersov Nikolajev szárnyvonaladról. A Vjaxka íu v mentén előnyomuló csehek Ersun városnál harcban állanak nagy bolseviki csapatokkal, melyeket a kopelniki hid védelmére a jeka'erinbiirgi frontról vontak el. (Af. t. I I Az olasz vezérkar jelentése Élénk tüzérségi harcok a Monté Grappe nyugati lejtőjén cs a Montellón. A Conceivölgyben (judikaria) az ellenség támadási kísérletét könnyen visszavertük. Asiagótól nyugatra brit osztagok erős ellenséges tüzelés dacára iényes rphamot intéztek az ellenséges vonalak ellen, legyűrték ezek védőit és 270 foglyot, köztük hat lisztet, valamint néhány gépfegyvert szállítottak kiindulási állásaikba vissza. A Piave középső folyásánál földerítő osztagaink puskákat és hadianyagokat zsákmányoltak. A kedvező időjárási viszonyok következtében repülőgépeink eredményesen bombázták az ellenséges repülőtereket és más katonai telepeket. í