Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-29 / 197. szám

4 DJELMAGY A KORSZAG (Szeged, 1918. augusztus 29. A mozgó színházak községesiíése. A JVlozi-Világ, a mozgószinházak és filmgyárak vezető lapja a mozgószinházak tárgyában meg akarta tudni a városok polgárán est ereinek nézetét. A lap fölkérésére dr. Márk lEndre udvari tanácsos, Debrecen polgármestere a következőkben nyilatkozott az aktuális kérdésről: Igen tisztelt SzerkesztofiFőtitkár ur! Nagybecsű soraira készséggel válaszolok. Állásomból kifolyólag kötelességem miniden tisztességes utat és eszközt felhasználni arra, Hogy a háború alatt mindenképpen megrongált, anyagilag is súlyos helyzetbe jutott város é§ annak házi pénztára olyan jövedelmi forrásokhoz juthasson, amelyek által az igen magas fokra hágott községi pótadónak csökkentése elérhető és ezáltal a város megkívánt fejlesztése lehető legyen. Nem kétséges, hogy a mai állapotok űgyegyelembévétele mellett egyik kiváló erőforrásnak mutatkozik a kormánynak a mozik jövedelmének igénybevételére irányzott törvényjavaslata. Nem vonom kétségbe, hogy lehetnek olyan különleges szerencsés helyzetben egyes városok, amelyekre nézve a moziknak városi kezelésbe vétele előnyös lehet. De nagyobb népességű városok túlnyomó részénél, ahol a városi adminisztráció terhét különböző, már meglevő üzemeknek helyes kihasználását, kezelését, ezek jövedelmeinek nyilvántartását ma is alig lehet a meglevő szervekkel elvégezni, ott nem tudom elkezelni azt, hogy akár uj mozinak a berendezése, akár a már meglévőnek házikezelésbe vétele kívánatos és helyes legyen. A mozik jövedelmének ligé^iybevétólére tehát szerintem az a legcélszerűbb mód, ha a város a területén levő, mások által alapított ilyen üzem jövedelmének egy részét oly magas vigalmi adó alá vonja, amilyet az megbír, vpgy olyan módon társul a mozi kezelésében a város a magánvállalkozóval, amely társulás a várost a kellően ellenőrzött tiszta jövedelem tekintélyes részéhez minden beruházás nélkül hozzájuttatja. Végül az a mód is lehetséges, hogy a város a most mondott társtílás után szerződésileg kikötött és a szerződési határiidőnek lejártával teljesen és ingyenesen, vagy esetleg mérsékelt megtérítés mellett tulajdonosává lesz a mozinak. Ismétlem azonban, hogy ezen esetek bármelyikének bekövetkeztével is a házikezeléstől óvakodnunk kell, mert a házikezelés művészi dolgokban rendszerint nehézkes, a konjunktúrák kihasználására semmiképpen nem alkalmas és ami legfőbb, nem biztosítja az előirányzott jövedelmet. Ilyen eset azután feltétlenül a városi háztartás egyensúlyát zavarná meg. Ilyen tételnek a városi költségvetésben és zárószámadásban évemként való szerepeltetése előreláthatólag sok keserűséggel járna a törvényhatósági közgyűléseken, amelynek ott szerepeltetése tehát semmi esetre sem kívánatos. (Rámutatok csak arra, hogy pár évtized előtt Debrecen város megkísérelte a városi színháznak intendantura felállításával való házi kezelését, E kísérletre a váos házipénztára annyit ráfizetett, hogy annak az időnek pénzügyi eredménye még igen sok ember elméjében szomorú érzéseket fakaszt, A törvényjavaslattal mindenesetre megmutatta a kormány azt, hogy a városok anyagi helyzetének javításához hozzá kiván járulta!, amire már rendkívül nagy szükség van. A mozi azonban csak azon esetre juttatja megfelelő jövedelemhez a városokat, ha a kihasználási mód magában a törvényben a helyi körülményeknek mérlegeléséhez alkalmat nyújt. A városi üzletkezelésnek semmiképpen nem vagyok barátja s csak rendkiviili, kivételes esetekben tartom azt megengedhetőnek. IHogy miért nem tartom a városi üzemviteleket célravezetőknek, azzal most nem foglalkozom. Vannak egyebek közt olyan személyes okai is, amelyek az emberi érzékenységet nagy mértékben kihívnák, itt tehát azokat nem is érintem. Dr. Márk Endre. A gyermekvédelem egységes szervezése. Irta: Kádas György, gyógypedagógiai tanár. (I.) A gyermek ma többet jelent, mint csak pár évvel ezelőtt is,-amikor még „böviben" volt az ország emberanyagnak. Ma életszükség et. a nemzet életének, fennmaradásának, erősségének föltétele a gyermek. Ha — amint az angol Rhondda államminiszter mondotta — érzelmi tekintetből nem is, hanem csupán üzleti szempontból vizsgáljuk a gyermek jelentőségét, igy. is óriási méretűvé nő az a nemzet számára. Legalább igv kellene az ország intézőinek, de a nemzet minden számottevő polgárának is gondolkoznia. Vájjon igv van-e ez csakugyan? Vájjon tud-e a gyermek-szó olyan hatalmas mozgalmat, evolúciót kifejteni a társadalomban, 'hogy ennek folyománya legyen a dolgozni, a gyermeken segiteni akarás s ennék nyomán keletkeznek-e majd nagyszámú és tökéletes intézmények, születnek-e nagy alkotások, melyek a mindennél égetőbb kérdést: a gyermekvédelem problémáját sikeresen fogják megoldani? Nézzük csak, mily hatalmas ! arányúvá fejlődött a négy háborús év alatt a hadikölcsönjegyzések propagandája! Mily bámulatos erejii agitáció, rábeszélés folyt és folyik minden egyes jegyzés idején ugv nálunk, mint szövetségesünknél, a németeknél! Hát nincs-e legalább is olyan gyakorlati jelentősége a gyermeknek, mint a pénznek? Érték-e a világ minden pénze, vagyona, ha nincs meg annak értékadója, a gyermek, a jövő társadalom, a népek ereiének szimbóluma; az egészséges, vitéz katona./a dolgos kezű munkás, az ország szellemű vezetésére hivatbtt fő és köztisztviselő? Nem lehetne-e a pénz varázs-szó testvérévé tenni a „gyermek"-et, hogy amannak imádói emezt is becsüljék, hogy amikor a dúsgazdagok egy-egy ujabb százezrese születik, az újszülött születésének örömére legalább az igénybe nem vett bába tiszteletdiját juttatnák a gyakran bábadijjal sem rendelkező szegény anyának! Nem lehetne-e azzal a titkos, vagy nyilt erővel, a mellyel a hadikölcsönck rendszeres propagandáját megszervezték s amellyel az állami gépezet minden szervét, a társadalmi intézmények mindegyikét, a kis. és nagy emberek valamennyiét a siker előmozdítására lehetett serkenteni — a „gvermek" ügyét is oly mértékben átvinni a köztudatba, hogy a nemzet minden tagja: kicsinye, nagyja, szegénye, gazdagja, szü'ő «£_nem szülő gyermekbaráttá váljék s hogv a gyermekért mindent feláldozni tudjon? Kikben élünk 'mi? A gyermekekben. Kik fogják élvezni a mai minden földi boldogságunkat megrontó, életünk és egészségünk árán megvívott, nekünk fájdalmas győzelem gyümölcseit? A gyermekek. Kikre „vár a súlyos vérveszteségben elgyen'gül't ország újjáépítése, az elvesztett vér pótlása? A gyermekekre. Mit kérdezzünk még? Minden, minden átélt szenvedésünket kiknek fogiuk egykor elmondani? Gyermekeinknek. Kik fognak reánk, a megpróbáltatások nehéz napjait átéltekre néma csodálattal föltekinteni és néhány év alatt évtizedek nehéz gondjaitól mély barázdákkal szántott arcunkat végig simitgatni? Ök: a gyermekek. A gyermekek védelme, a nemzet eleven erejének biztosítása, mindennél — jól értsük meg: — mindennél fontosabb szükségesség. Azt a nemzetet, amely ezt leghamarább megérti és ehhez képest cselekszik is. nem fogják meglepetések érni. Az az ország leghamarább fogja a háború pusztításait kiheverni s fog uj virágzásnak, erőteljes fejlődésnek in- j dúlni. S mert ez igv van, azért szükséges a gyermekvédelmet egységesen s az egész országra kiterjedőleg megszervezni. Jövőben egy u. n. „Országos gyermekvédelmi. nevelés és oktatásügyi Tanács" mint az államhatalom Jegfőbb tanácsadó szer' vének kezébe kellene a gyermekek mindennemű ügyének intézését bizni. E tanács egyesítené, kapcsolatba hozná a ma olv sokfelé elágazó s egymással semminemű összefüggésben nem levő különféle: gyermekvédelemmel, neveléssel és oktatással foglalkozó társadalmi egyesületeket és intézményeket E tanácsban helyet foglalnának: 1. Kiváló gyermekorvosok, speciális tüdő-, ideg-, fül-, gége- és fogorvosok. 2. Kiváló pedagógusok az alsó- és középfokú, valamint szakiskolákból és gyermektanulmányozók, még pedig ugy az általános, mint a gyógypedagógia, valamint a kriminálDedagógia képviselői közül. 3. Kiváló gyermekbirák. 4. A szakminisztériumok kiküldöttei. 5. Az összes fennálló s a gyermekek testi vagy szelemi védelmére létesült jótékony^ avagy tudományos egyesületek kiküldöttei. 6. Egyes kiváló gyermekbarátok, valamint áldozatkészségükről ismert jótékonykodók, A Tanács orvostagjai a gyermekegészségügy minden problémájával foglalkoznának. tehát: a gyermekek megfelelő lakásának, élelmezésének és ruházkodásának kérdésével, az iskolai, egészségügyi kérdésekkel, a beteg, gyenge, vérszegény, tüdőbajos gyermekek gyógykezeltetésének, nyaraltatásának kérdésével stb. Minél számosabb és tökéletesen felszerelt erdei nyaralótelep, strandfürdő, sós- és egyéb fürdő felállítását elősegítik. Mintául szolgálhat e tekintetben a szegedi strandfürdő. erdei nyaraló, a sziksósfürdő, de meg a gyermekegészségügy tekintetében felállított egyéb intézmények, mint: ingyenes rendelő a gyermekközpontban és a munkásbiztositóban: továbbá a csecsemő-védőnői rendszer, a rendszeres, iskolán kivüli tornáztatás intézménye stb. Az alsó- és középfokú iskolák, valamint a szakiskolák oktatói, pedagógusai, gyermektanulmányozói az általános pedagógia (erkölcsi és testi nevelés) és oktatás körébe vágó mindennemiTsíapasztalatról. ujabb eredményekről és vívmányokról adnának számot s ezek alapján tenne a Tanács a kormányhoz es országgyűléshez javaslatot a pedagógiai, valamint a'didaktikai célokat szolgáló intézkedések megtételére és intézmények feiá.íitására. A gyógy- és kriminál-pedagógusok szakvé'eménve döntené el azt a kérdést, hogy miként lehetne a szellemileg, testileg, érzékszervileg és erkölcsileg fogyatékos gyermekeket is megíe.elő eljárásokkal a produktív nemzeti munka szolgálatába állítani, őket a társadalom értékes tagjaivá tenni avaeV ha ezt nem lehet, miként lehetne a képezhetetieti elemeket a legcélszerűbben istápolni, róluk a leaemberségesebben gondoskodni. A gyermekbirák mint a pedagógusok és orvosok munkatársai a bármi oknál fogva megtévelyedett, rossz útra tért gyermekek tetteinek megitélői, a gyermeki antiszociáts cselekedetek rugóit megismerve, a bűnözés elkerülésére, a preventív védelem módjára tennének a gyermekrendörséggel egyetértésben javaslatot. E két tényező: a gyermekbiró és a gyermekrendőrség gondoskodnék i fiatalkorúak helyi felügyelő-hatóságának ellenőrzése mellett a gyermekek foglalkoztatóinak, napközi otthonainak vezetéséről; irányítanák a nyaraló-telepek, játszókertek működését, egyszóval:, ők gondoskodnának a gyermekek fizikai épségének, lelki, erkölcsi életének védelméről. A gyermqkrenüőrség mint a gyermekvédetem cselekvő gyakorlati médiának meg.tesíesitője egyrészt a társadalom felnőtt tagjai; egyesit! magában, de másrészt, hogv a jövő generáció minél hathatósabban érezze at a gyermekvédelem szükségességét, fontossá-