Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-24 / 193. szám

Szeged, 1918. augusztus 24. UELMAG Y A KOKSZAI! 3 Kelemen Béla főispánhoz hogy Szeged városa nagy vagyonának ész­szerű és korunknak megfelelő kezelése mel­lett a gazdasági egyensúly katasztrofális meg rázkódtatása nélkül megvalósítható az uj kórház létesítése. i Meg lehet és meg kell tehát építenünk, ha szükséges saját erőnkből — mert elbírjuk — a modern kórházat, még pedig Korb ter­vei szerint, meg kell építenünk jövőnk érde­kében, a város és az egész délvidék népei­nek egészsége és jóléte biztosítására emberi lehetőség szerint, röviden meg kell építenünk, mert — mint Jókai mondaná — mert mu­száj. Biztositanunk kell a népjólét legelemibb követelményeit. Legyen szabad — és ezt ugy gondolom, szerénytelenség nélkül tehetem — eklatáns példára saját intézetem történetére hivatkoz­nom. Igénytelen, kicsi csapattal, szerény esz­közökkel szerveztem meg a szegedi m. kir. állami bábaképezdével kapcsolatos szülő- és nőbetegklinikát és nagy küzdelmek á»án ugyan, de csakhamar világhírű lett a szegedi női klinika. Itt is hasznot kívánt Trefort, de halhatatlan érdemű tanácsosa. Markiis,dvszky röviden megérttette miniszterével, hogy ezek­től az intézetektől nem szabad hasznot vár­nia az államnak, hanem megfordítva: áldo­zatot kell hozui. Éppen azért, mert az állam rendelkezésemre bocsátott minden szükséges eszközt, képes voltam a szerény intézményt oda emelni, hogy ma már és minden időkben egyenrangú volt az egyetemi has&nnemü kli­nikákkal ; és ma imár valóságos .áldása a szü­lőasszonyoknak és beteg nőknek. Nemcsak a leányanyáknak, hanem ma már sokkal na­gyobb arányban a törvényes szüléseknek lett valóságos mentsvára és pedig paraszt és uri, szegény és gazdag szülőnőknek egyaránt úgyannyira, hogv tetemes 'kibővítés után im­már ismét szűkek a helyiségek a mindenün­nen jelentkező szülőnők elhelyezésére. (Épp ezért legyen szabad itt közbevetnem, hogy az nj közkóiházban, mint egyebütt is van. szük­séges lesz egy külön pavillont berendezni szülőnők részére.) Hogy milyen nyugodtan viselik el a terhességet és mennyi bizalom­mal tekintenek a •szülőnők nehéz óráik elé, azt csak az egy Isten tudja, meg én. Hány­szor jönnek fiatal anyák vigan vizsgáló asz­talomra azzal, h\rv nem félnek a szüléstől, hiszem biztos kezekben vannak és hányszor mentjük meg a legborzasztóbb — az anyát és magzatát egyaránt életveszélybe ejtő — komplikációból az anya életét. Ma már nem •fél okos asszony Szegeden a szüléstől, ugy, mint régi időben Semmelweis előtt és Sem­melweis után is még hosszú időkön át félnie 'kellett minden nőnek kivétel nélkül, amikor 100 szülőnő IköziÜ 13 (egy évben 100 közül 29) halt meg a szüléssel kapcsolatban, mi­kor tehát mindem terhes nő kivétel nélkül re­megett a szüléstől, mikor legszentebb hiva­tásának kellett, eleget Jennje. Ma már minden tanyai ember tudja, hogv hova lehet bizalom­mal fordulnia veszély idején. Ugy, tökélel áse ti ugy lesz a médefin u] közkórhdzbcln is. Kit-ünő orvosaink, akik most igazán valóságos kínlódással és nem ritkán komoly aggodalommal kénytelenek a szük­séges biztosítékok fogyatékos, kétes funk­ciója miatt olyan műtétet végezni, amely mo­dern felszerelésű kórházban a sebészet mai technikája mellett a legjobb kilátással és biz­tos eredménnyel végezhető: végre fel fog­nak létekzeni boldogságukban, ugy életeket menthetnek és egészséget osztogathatnak a legkétségbecjtőbb esetekben. Ez a szenvedő emberiség nem fog többé félni ,a kórháztól és átkozódni a kórházra, sőt minden bizalmával oda fordul, ahol .biztosam találja a tudomány segítségét. Midőn ezek után hangsúlyozni 'kivárnom, hogy az uj, modern kórház nemcsak min­den felebarátunk, testi jólétének biztosítását nyújtja emberi lehetőség szerint és az orvosi továbbképzés hathatós eszköze gyanánt ezer meg ezer ember egészségére lesz jótékony befolyással, hanem rendkívüli hatással lesz népünknek az egészség és kultura szempont­jából való nevelésére és végre hatalmas esz­köz, lesz kezünkben bármikor felső tanintézet — vagy nevezzük nevén — az egyetem ki­erőszakolására. vagy legalább orvosi akadé­mia jellegii intézmény létesítésére, ismételve kérlek, Méltóságos Uram, haladj tántorítha­tatlanul a megkezdett utón, mutasd meg kér­lek hogy: Él magyar, álll Buda még, a mul't csak példa tegyen most! Követni fog Téged indivisibiliter és inseparabiliter szeretett vá­rosunk minden magyar érzésű polgára ÉS vég­telen örömünkre és büszkeségünkre fog szol­gálni, ha a „Károly-kórház", az uj közegész­ségügyi intézmény léte'sülése a magyar nem­zeti kulturában történelmi magaslatra emelt Nevedhez fűződik és Téged nemcsak az imá­dott magyar faj, hanem az emberiség törté­nelmében is mint alkotó vezért üdvözölhe­tünk! Isten vezérelljen! Bad Aussec, 1918. VIII. 18. Dr. Mmn Jakab, m. kir. udvari tanácsos, bábaképezdei igazgató-tanár. Méltóságos Főispán Ur! Az újságból értesü­lök. hogy Szeged váro«si a közkórház újjáépí­tését elhatározta. Éveik óta egész erőmből küzdök amellett, hogy jó vidéki kórházak épüljenek, mert szilárd meggyőződésem, hogy Magyarország közegészségügye elsősorban kórházügy, 1911-ben mint a magyar kor­mány képviselője a drezdai nemzetközi hK giénie kiállításon büszkeséggel mutattam 4 sedsz kirélyrtak a szegedi uj kórház térveit s pótolhatatlan kár és veszteség, hogpv az a háború előtt nem épült föl. De bármilyen ál­dozatba kerüljön is az ma, a 'kórházat ilétesi­teni kell! Ez a legsürgősebb, legégetőbb fel­adat, úgyszólván a városi élet 'kérdése. Mél­tóságos Főispán Ur legőszintébb tisztelője: Grósz Emil', udvari tanácsos, egyetemi ta­nar. •••BTEESAMAKANHAAIHAHHANR-CS Javaslat a légszeszgyár mielőbbi megváltásáról — A pénzügyi bizottság ülése. — Emelik a vízdíjat és a piaci hely­pénzt. — Létesítse a város a fehértói halastavat. — A jövő évi költ­ségvetés. — Marin Jakab nyílt levele (Saját tudósiitóri-któl.) Dr. Kelemen Béla főispán értékes kezdeményezését, hogy az uj­kórház alapkövét a királyi pár őszi látogatá­sa alkalmával helyezzék el és hogy az uj közkórházira,öt millió koronát szavazzon meg a város, a rendkívüli közgyűlés összehason­lithatatlanul nagy többséggel határozattá ér­lelte. A nagyhorderejű 'kérdéshez érdeméhez mért hangon szól most hozzá dr. Mam Ja­kab, a szegedi bá'baképezde nagynevű igaz­gatója egy nyilt levélben, amelyet a főispán­hoz intéz. A kórház-ügy aktáihoz tartozik azon kivül az a levél, amelyet dr. Groisz Emil egyetemi tanár intézett a főispánhoz. Alább mindakettőt egész terjedelmükben kö­zöljük. Egyrészt azért, mert a városnak eb­ben a nagy ügyében még mindig helyénvaló, sőt szükséges, az agitáció, másrészt azért, mert két kiváló orvostanárnak közegészség­ügyi viszonyainkról való véleményét ismer­jük meg az itt következő sorokból: Méltóságos Főispán Ur! Tisztelt Barátom! / Hazafiúi tisztelettel üdvözöllek az uj közkórház építése nemes-nagy eszméjének felvetése alkalmából, annál inkább, mer: meg gyózodésem szerint izzo hazaszereteted és ismert energiád képes lesz az ..Ixét", 'testté is formálni. Mellőzve minden fölöslegfes szósza pori­tásí, ami a kórház rendeltetése, magas hiva­tása, nélkülözhetetlenségére vonatkoznunk, egyenesen a dolog érdemére térek és kije­lentem. hogy először uj közkórházha feltét­lenül szüksége vén Szegednek, hiszen már évtizeden, óta kénytelenek vagyunk szégyen­szemre bevallani, hogy a mostani kórház Szeged ..szégyenfoltja", másodszor, ha az igy van, akkor okvetetlenül és haladéktalanul föl kell u kórházat építenünk, akár 5 millip, akár 21 millió koronába kerül a fölépítése. Tagadhatatlan ugyan, hogy elsősorban - • törvény szerint is — az állani kötelessége emberanyaga fölött őrködni, amit csak köz­hasznú e.gészségügvi intézmények, azaz mo­dem kórházak építésével képes lehetőség szerint biztosítani. Szerencsétlen politikai vi­szonyaink és a magunk élhetetlensége saj­nosa® késleltették — ugy. mint sok egyéb közhasznú intézményeink — létesülését és valóban erősen okadatolt vágyaink teljesülé­sét. És mi eme politikai káros következmé­nyek súlyos hatása alatt csak nyögni tudtunk és tétlenségre vagyunk kénytelenek kárhoz­tatni magunkat. Hát kérem, ennek a végzetes közönyös­ségnek, tétlenségnek letűnt a korszaka. Ma nem lehet már elnémítani vagy megsemmisí­teni jogos igényeket. Ma talpon kell állanunk és az államtól legalább méltányos hozzájá­rulást kell követelnünk, különösen, ha sajno­san tapasztalnunk kell. hogy jelentéktelenebb, habár jómódú gazdag városoknak nemcsak anyagi hozzájárulást biztosítanak, hanem tisztán állami kórházakat állítanak a polgár­ságból kipréselt milliókból. Feltéve azonban — de egyáltalában meg nem engedve — azt a leihetetlen helyzetet, hogy az állam szűk­markúsága miatt nem részesülhetnénk abban a mértékben támogatásban, amely' mértéket megszabja az ős pusztaszeri magyar faj fen­tartása és ápolása: magunkban kell felélesz­tenünk azt az apáinktól örökölt őserőt, amely­lyel sikettesen szembeszállhatunk olyan ma­gyarka kishitű és legfeljebb népszerűségre számitó okoskodással, hogy az uj kórház épí­tésével Szeged várpsa gazdaságilag tönkre­megyen és hogy "éppen ezért meg kell elé­gednünk olyan megoldással, amely az egész kórházügy végleges, rendes elintézését ismét beláthatatlan időkre eltemeti és a szatmári kórház elszomorító sorsára juttatja. Avatott részről hiteles adatokkal kimutatták már, (Saját tudósítónktól.) A város pénzügyi bizottsága pénteken délután ülést tartott. Az ülésen, amely a jövő évi költségelőirányzatot vette tárgyalás alá, dr. Somogyi Szilveszter polgármester elnökölt. A bizottság alig két óra alatt végzett a 'költségelőirányzattal, a melynek csaknem minden tételét változatla­nul hagyták. Az előirányzat szerint a város 7 millió 918,533 koronás bevételével szemben a kiadások végösszege 9 millió 484,151 koro­na, vagyis 1 millió 565,000 koronás hdánv áll fenn. A hiányt azonban az ötven százalékos pótadó teljesen fedezi. Az ülés lefolyásáról az alábbi tudósításunk számol be: Balögh Károly előadta, hogy a költség­vetés a lehető legnagyobb gonddal van össze­állítva; tétélei a lehető legreálisahbak. A 'ki­adási előirányzat egy millió 800,000 koroná­val több, mint volt 1918-ban. A város bevé­telei az előirányzat szerint különféle dijak emelésével egy millió 95,000 koronával emel­kednek. A város bevételei és kiadásai között •mutatkozó hiány az ötven százalékos pót­adóból megtérül. A költségelőirányzat szerint a pótadó emelésére 1919-ben sem lesz szük­ség. Általánosságban ismerteti ezután a 'költ­ségelőirányzat egyes tételeit. A vágóhídi be-

Next

/
Thumbnails
Contents