Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-18 / 189. szám

6 miMkm Amm%m Szeged, 1918. augusztus 18. lést melléktermény: a dzénpemye felhasználása. A háborúnak kelllett rámutatnia, miszerint'ihosszu évtizedeken keresztül az államvasúti mozdonyok tüzesövem keresztül a kéménybe tóduld füstből lehulló szénpernye, amelyet eddig, mint értéktelent kisepertek, kitűnő tüzelő, égető anyag. Annyira az, hogy ma már az államvasutak igazgatósága a fütőhúzak és a mozdonyt kezelő személyzet számára külön szénpcrriyegyii.jtési jutalékot engedélyezett. Sok százezer métermázsára menő szénpernye gyűjtődik ma már a mozdonyok révén, alrtely pernyét különösen az iparvállalatok bírják kitűnően használni. így Szegeden is, ahol! az egész országban elsőül1 ismerték föl. az üzletvezetőségnél a szénpernye értékességét. Ma már a Back-malom. a villamos vasút, a környékbeli téglaégetők, mint a hódmezővásárhelyi, kiskunTnajsai. a zsombolyai Hungária . gőztégiaégetö stb. mind iparkodnak, mint kitűnő tüzelőanyaghoz, a szénpernyéhez jutni. A zsombolyai Hungária téglaégető az elmúlt évben 25,000 métermázsa szénpernye szál!ifáit biztosította szerződésileg a szegedi üzletvézetőségnél. És. amint értesülünk, a Máv. éppen a meg'nduló nagy budapesti építkezésekre való tekintettel az egyik fővárosi nagy téglagyárral huszonnyolc millió tég'át égetett szénpernyével. A szénpernye métermázsánként 1—2 koronába kerül. Tiszta és kitűnő tüzelő hatása van, ha nedig egynegyedrész szénnel kevertetik. bármely gyári üzemben használható. A - széukcrimánybiztos le is foglalta a Máv. összes szénpernye-prodiiktumát és a vállalatok -ma már csak a Szénközponí utján juthatnak hozzá. Francia hivatalos jelentés. A -francia vezérkar jelenti augusztus 1.6-án: Az Avre szakaszán csapataink Viitera le Reis, St. Aurin és Arnacourt vidékén előbbre jutottak. A Charnpagneban 'meg-száillottuk régi elülső állásainkat, és Perthes les Muries vidékén foglyokat ejtettünk. Maison de Champagnetól' délre az ellenség előretörései: vissza vénük. Beszélgessünk. • A fahonvéd: Ugy látom, nemcsak a mindenféle szerelemjiék, lianem a vakációnak is vége szokott lenni. Lassankint előbújnak már a távollevők. Én.- Sőt azok is, akik oda se voltak, Yége fel-ó járunk már a nyárnak. A fahonvéd: És nemsokára újra hullani kezdenek a falevelek, pedig a strandon most kezdődik az eleven élet. Én: A kis és nagy szerelmek már régen kezdődtek. És sok minden egyebek, amik éppen olyan tartozékai a strand-élelmeik, mint a füzes hozótok a fövenyes partnak. A fahonvéd: Némely (szerelmek legurulnak a partról, végezetül aztán szégyenkezve vonulnak meg -másutt, biztosabb helyen. Hanem ezekkel a katonanapokkal nem vagyok tisztában. Mindenki élvezi, csuk a katonák nem.. Én: Azok már. ötödik esztendeje, nap-map után gyönyörködnénk .benne. Az lesz az igazi katonanáp, ha ők hazajönnek. A fahonvéd: Addig az itthonievőknek kell a szivüket ostromolni, hogy valami juthasson a szomorú özvegyeknek, meg árváknak. Én: A régi mo-ncMist: adjatok, adjatok, a mit Isten adott, oda lehetne módosítani: Adjatok, adjatok, amit a konjunktura adott. A fahonvéd: Sajnos, a konjunktúra bőségesebb, meg kiadósabb, mint sok embernek a szive, vagy erszénye. Én: Bedig a konjunktúra sok embert odajuttatotti hogy ha összeálkiának, -fölépíthetnék az uj kórházat, A fahonvéd: Ha (szivük volna, mert pénzük ugyancsak van, 'a tervezett alapkőletételt egy-két esztendő alatt követhetné a Korb-tervezte kórház. Én: Még álamnak is -szép lenne, hát még valóságnak! A fahonvéd: 'Szép is lenne, jó is lenne, mielőbb az uj kórház, csak aztán az a csu-fság ne essen meg vele,-mint inast, az állami -szemkórhazzal, hogy orvos nélkül maradjon. Én: Az eset megesett és ha ez a kisded história nem volna sírni való botrány, bizony nevetni lehetne rajta. A fahonvéd: Nem tudom, hogy esett, mint esett ez a kis eset, csak azt tudom, hogy ilyen orvoslásra szoruló botrány még nem történt, mióta egészségesek és beteg-ek vannak a világon. Én: A látszat sokszor csal, mert gyakran betegek azok is, akik egészségeseknek mutatkoznak. A fahonvéd: Azt még meg tudom érteni, hogy turi vásár lehessen sátor nélkül, sőt siófoki nyaralás pofon nélkül, de azt már nem tudom megérteni az én egyszerű eszemmel, hogy mint lehet kórház orvos nélkül * Én: Amint az ábra mutatja, lehet. Minden lehetséges és akik most a dolgokat intézik. még azt is megtehetik, -hogy a betegekkel gyógyíttatják az orvosokat, A fahonvéd: És aki rövidlátó, annak a lábára teszik a pápaszemet,. Én: Vagy az utiíaput, amint a közgyűlésen akarták annak a lábára, aki valótlan hírt helyezett el egyik pesti lapban. A fahonvéd: Nagyon haragudtak az újságírókra, pedig nem tudták biztosan, hogy itteni újságíró, vagy egyáltalán újságíró küldte-e, irta-e azt ít, bizonyos hirt. Én: Újságírókra haragudni divat mostanában, mint divat volt hajdan a kürtőkalap. A fahonvéd: Nem lehet az ráiuk nézve /avyobh teher, mint a tisztes szegénység. lEzt tudom, mem irigyli tőlük senki. (De nem is értem, hogy is mernek az újságírók mást írni, műit dicséretet, himnuszt? Én: A kelleténél is többet írnak. Csakhogy ami Péterre dicséret, az Pálnak fáj, mert Pál azt akarná, hogy őt is dicsérjék, sőt csakis őtet. A. fahonvéd: Azt hiszem én. hogy sok közéleti nagyságról azt sem tudnák, hogy létezik, lia az újságírók nem foglalkoznának vele. Hát uiiért. is foglalkoznak vele? Én: Hogy ne maradjon ismeretlen törpeség. A fahonvéd: Azt bíszem, hogy a veréb még -se sas, ha annak is nevezik és a hólyag se luftballon, ha annak is képzeli magát. És remélem, hogy a karaván csak tovább halad.,. flT? fteU jf. - . . . < ffriopj-pt—-- • el. A múltja. A szép, a boldogsággal teli múlt. Szinte érezhető volt, hogy ezt fájlalja és nem a jelent vagy a jövőt. —- Nem értem. Z — Én sem — felelte bágyadtan. Azután belefogott a beszédbe és olyan gépiesen beszélt, mint- aki valamely elolvasott regénynek a tartalmát mondja el valakinek. Kiérzett a hangjából és minden -szavából, hogy a leikéből fel-fel-sugárzó apró fájdalmakat inkább a -részvét, a -férje iránti részvét, mint az ő sorsának az érzése szüli. — Igazán nem értem, hogy egy ötvenhét éves férfi, hogy bukhat el olyan gyáván, olyan féröallanul, huszonhét évi házasság után, mint az ón uram. Hozzáteszem, hogy boldog házasság után, mert hus esztendeje mi mindig a mézesheteket éltük. —h (Ezért nem akartam, nagyságos asszonyom elhinni, amit a parkban újságoltak az asszonyok, — Oh, mindenki erről beszél. Nem csoda, hiszen az uram -szanzsén mondja el a dolgot, mintha csak más ügyéről lenne szó. Nem értem. — Valóban érthetetlen is. — Jlét esztendő előtt, vettem észre valamit, de akkor szemet hunytam. -Tudtam, hogy minden férfi egyforma.-Most három hónapja azonban teljesén megváltozott. Nem ismertem rá. Sajnáltam, de -nefo kérdeztem, mi okozta ezt a változást. Egy-szer egy éjjel odajött az, ágyam elé, letérdelt, megfogta a kezemet, az ajkához -szorította és -sírni kezdett. — Margit, édes, drága Margitom. J_ mondotta — beteg vagyok. — Azt -régóta látom, — Szeretlek , , t nagyon szeretlek . . . jmárií lak, úgy, mint mindig és mégis őrültje vagyok Í

egy (másik asszonynak. — Uram — mondta még mindig csodálatos i nyugalommal 4- most éreztem életemben először gyűlöletet az uram iránt. Többet Undort. Te szerencsétlen ember — mondtam neki e légy megőrülve, ne legyél a szerelem boIja ... Elveszed szépen azt az asszonyt, mi elválunk. Te itt maradsz a régi fészekén, meg megyek egy uj otthonba. Nem fokok -soha szemrehányást te-n|ni.< Mindenki viseli a .maga sorsát ... Az uram tovább sírt és csak később tudott szóhoz jutni. — Én nem maradok itt. Legyen a tied minden és hagyjál a lakásban ugy mindent, amint van, csak engem nélkülözz Margit, édes jó Margitom. Itt hal-kan felkacagott a fekete as-szony, 3/ám .nézett, kereste az arcomon a beszéd- hatáiái 4 — Azt nem, Imre. Nekem semmi sem kell, ibsak a vagyon fele. mert azt közösen -szerezitek. Maradj te itt, markoljon a te szivedbe minden, még a legkisebb kép is, amelyhez boldogságunk fűződik. Legyél te -a martir, ne. én. — És ki az a ,nő, nagyságos asszonyom? — Az egy senki, egy semmi. iSzegény uramból Pali lett. Bedőlt egy olyan nőnek, akinek már két ura volt. Elképzelheti. — És most? t— Most áálvink. . . Itt van a ridikülömben a közjegyzői okirat, most fogjuk hitelesíttetni. A férjem benn van a városban, vár engem, megyünk a közjegyzőhöz. — És elveszi :az-t a nőt? — Nem gondolom. lEddig egész vagyont költött rá, Mikor eljön hazulról, ezresekkel van tele a pénztárcája ® mikor visszajön, üres... Nem kérdezek, tőle semmit, Az övé, pazarolja. —- És miért nem gondolja kegyed? — Mert ugy hallottam, -tisztek társaságában a strandon fürdött őnagysága s ezért az uram szemrehányást tett neki . . . -Képzelheti, mii yen menyasszony . . . Strandon . . . esküvő lőtt . . . legalább várt volna, mig elveszi. — Nos? —lÉs szemrehányást tett neki. A hölgy — mondta gúnyosan — durván visszautasította az ón kedves férjemet és- kikérte magának, hogy őt korlátozza a szabadságában. Okos. A szarvakat felrakta a fejére. A pénzét zsebre vágta. . . (Gondolhatja, minden héten uj kosztümöt vesz neki a B-rand-cégnél. Minden nap más kalapot vesz neki és még sincs kalapja. — Szerencsétlen ember. —(örült ember — igazította ki az asszony. — Igen, igen, még egyszer mondom, őrült. Normális ember nem tehet ilyent ... És képzelje — folytatta pár pillanatnyi szünet után kacagó ajakkal az asszony — Még mit tett! . . • — Érdekes. Ez -egy regény. Valóságos regény. ' — A mult héten bementünk a Brand-céghez, vett nekem egy kosztümöt s mikor kifizette, akkor hitvány kórkedéssel azt inon (lia a kiszolgáló hölgynek: — Holnap ismét bejövök és a menyasszonyomnak veszek egy kosztümöt. — Hát mondja, -nem őrült ember ez!? Fejemet önkénytelenül rábólintottam. — -Furcsa, valóban furcsa. — Mit szól1 hozzá? — Sajnálom kegyedet. h Oh — mosolygott reám a szemével és