Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-18 / 189. szám

Szeged, 1918. augusztus 18. miMmYÁmmzm Szegedi isk( i. i ;tt Pár hét múlva •— ha időközben eltérő mi­niszteri intézkedés nem történik — megkezdő­dik az uj iskolai év. Az értesítők, amelyek az elmúlt iskolai év történetéről számolnak be, fontos utasításokat és tudnivalókat adnak a jövő iskolai évre is. A kegyes tanitórendiek vezetése alatt álló váipsi főgimnáziumi értesitjő'jében Prglogg József igazgató adatszerűen tünteti fel a há­ború hatását az iskolára. Az iskola épületét katonai célokra csak részben foglalták le (a tornatermet), de a városi főgimnáziumban nyert elhelyezést 1914. november 2-ika. óta a III. kerületi állami polgári fiúiskola — dél­utáni tanítással — amelynek épületében a há­ború eleje óta kórház van. Helyet adott to­vábbá az intézet a iMáv. altiszti tanfolyamá­nak is. Ezek a körülmények nem voltak lé­nyegesen káros hatással az iskola működésére. Azonban a tanári testület több tagi a katonai szolgálatra vonult be, ami a tanítás normális rendjét megzavarta. Az intézetnek csak egy német tanára volt, ezért, hogy a tanári tes­tület a német órákat összevonás nélkül ellát­hassa, az I—II. osztályban az 5 szénirási órát mellőzték. Katonai szolgálatot teljesített az egész év folyamán fiailag Gyula tornatanár is. A másik tornatanár, miután a tornatermet a katonai hatóság fpglalta le, a -szépirási órá­kat vette át. Tábori lelkészi szolgálatra vo­nult be Ohmacht .Nándor tanár, László Józse­fet pedig Kolozsvárra helyezték át. Távozásá­val az intézetnek csak két mennyiségtantaná­ra maradt, a mennyiségtani órák számát apasztani kellett. Tábori lelkésznek hívták be Uitz (Mátyás kegyesrendi tanárt, mig dr. Ré­vai József az iskolai év közben Szegedre ér­kezett szolgálattételre, később azonban neki is távoznia kellett, ami viszont a német órák apasztására vezetett. A folytonos változással 28 torna, 2 mennyiségtani "és 3 németnyelvi óra maradt betöltetlen. Dr. Gidófalvy Béla iskolaorvos másirányu nagy elfoglaltsága miatt nem taníthatták az egészségtant sem és tiszt hiányában nem tarthatták meg a ka­tonai gyakorlatokat és a céllövést sem. A tanári testület mindezek ellenére ered­ményes munkásságot fejtett ki és minden lai értesítők. igyekezettel azon volt, hogy a háború erkölcsi mozzanatait a tanítás es nevelés e-rueKenen eridÁesiise. ü. tanuias eiomeneieie. szorgal­ma. es magaviselete auaiaoan megnyugtató is vőn, ne tasaiitoztuK olyanon is, anin a iiia­nyosaou szuloi eüenorzes miatt Kiiogus aia estek, mzeket eltanácsollak, igazgatói es csz­tálylonoki ínegrovasoan részesítették, A na­bonu azonban — az igazgatói jeientés szerint — nem durvította el az ifjúságot, sot, a növen­dékek aaakozó készségé az aitruisztikus erzes erosoodoséröl tanúskodik. Az iljusag külön­féle jótékony célra 1906.86, a Mii. nadikoicson­re 449.550, a segélyzoegyle.t javára badikol­csönjegyzessel 050 koronát adományozott. A náborús állapotra vezetendő vissza az intézetnek az a célszerű ujitasa, hogy az épü­letben melegedő és tanulószobákat rendezett be azoknak a tanulóknak részére, akik vilá­gitö- és fűtőanyag hiánya miatt otthon nem tanulhattak. A fiutanulók létszáma a hábo­rú alatt nem csökkent, a leánytanulók száma azonban — a leánygimnázium felállítása miatt — lényegesen apadt. .Érdekes és jellemző tü­net, hogy mind többen vannak, akik más is­kolaiajbau szerzett képesítésüket gimnáziumi végzettséggé akarják átalakítani Az iskolai év folyamán beiratkozott 825 rendes és 75 magántanuló, ezek közt 13 leány. Önként kimaradt a rendes tanulók közül. 49, magántanuló lett 11, meghalt 3. az osztály­vizsgálatról elmaradt 1. összesen osztályvizs­gálatot tett 7.61 rendes és 80 magántanuló. A nyilvános és magántanulók közül jeles osz­tályzatot kapott 57, elégtelent egy tárgyból 51, kettőből 33 és több tárgyból 42 tanuló. Ren­des érettségi vizsgálatot tett 20 tanuló, akik közül kettőt utasítottak javitóvizsgálatra, A jövő tanévre a beiratások szeptember' 2., 3., 4. és 5. napjain történnek. Szeptember 2-án ós 8-án csak hslybéHek iratkozhatnak be, a vidékiek 4-én és 5-én. A. beiratkozások sorrendje: 2-án délelőtt 8—12-ig az I. osztály, délután 3—5-ig a második és 5—6-ig a Vilii, osztály. 3-án délelőtt 8-Jj0-ig a III- 10—11. az V. és 11—(12. a VI., délután v-A-ig a IV., 5—6-ig a VII osztály. 4-én délelőtt 8—9-ig az L, 9—10-ig a II., 10—11-ig a III- 11—12-ig a VII. osztály. 5-én 18—9-ig a IV.. 9—10-ig az V., 10—H-ig a VII. és 11—12-ig a VIII. osz­tály. A magántanulóiknak is a tanév elején kell jelentkezniük, később csak főigazgatói engedéllyel vehetők fel. A beiratkozáskor a helybeliek 5. a ' vidé­kiek 10 korona felvételi dijat fizetnek. Ezen­kívül a helybeliek 100, a vidékiek 150 korona tandijat fognak fizetni, mert a középiskolák­ban a tandijat, mint ismeretes, fölemelték. A javitó-, felvételi és pótló vizsgálatokat a hely­beliek részére augusztus 30-án, a vidékiek ré­szére 31-én délelőtt 6—tl2-ig tartják meg. A magánvizsgálatokat augusztus 30-án délelőtt háromnegyed 8 órakor kezdik meg. Az iskolai évet szeptember 6-án délelőtt 8 órakor nyit­ják meg, A király születésnapjának ünneplése. Becsből jelentik: Reichenüubtín. az ur át­kodé család tartózkodása helyén szombaton, délelőtt ünnepelték az idők komolyságához mért egyszerűséggel a király születése nap­ját. Az ünnep túlnyomóan katonai színezetű volt. Az uralkodócsalád szerencsekivánatai után a király kíséretével úgyszintén a Rei­chenauba gyűlt tábornokokkal és a Mária Terézia-rend lovagjaival a warthoizi kas­télyba ment ünnepi misére. Istentisztelet után a király fogadta a legmagasabb udvari méltóságok, a: főhadsegédek és végül t Rei­chenau polgármesterének szerencsekivána­tait. Megjelent a király előtt a havasi gyopár hadtest altisztjeinek egy küldöttsége is. Délelőtt tizenegy órakor a tábornagyok: Frigyes főherceg, Jenő főherceg, gróf Cári­rad Hötzendiorf, báró Kövess, báró Rohr és báró Böhm-Ertmolli. továbbá báró Arz vezér­ezredes, a vezérkar főnöke, a király köré gyűltek, hogy átnyújtsák neki születésnapi ajándékul a táboiiéagvi pálcát. Frigyéi fő­herceg, mint a legidősebbik a tábornagyok között, beszédet intézett a.királyhoz. A ki­rály meghatottan vette át a tábornagyi pál­cát. A pálca, amelyet Frigyes főherceg a ki­i rálynak átadott, piros selyemmel van be­I vonva, aranyból vert borostyánfüzés v&szi 1 körül s egyik végen az osztrák császári ko­I rona. a másikon a magyar királyi korona. gyöngysor-fogai fölött Játékosan összevonta piros szájaszélét. — Jobb ez igy kérem, tes­sék elhinni, jobb. — Hogy jobb, az természetes, mert igy való­ban kálvária az élet . . . Egy fehér lelkű asz­szonynak — tettem hozzá némi hangsúlyo­zással. — Elképzelheti, hogy milyen kálvária. . . Hét év óta ez az ember valósággal a szere­lem bolondja lett, ' Kacagtam. — Nohát nem az?. . . Mondja meg ön. — Annak látszik . . . Csak egy vigasztaló van a dologban. — Mi az? — kapott kíváncsian a szavaim után az asszony, — Az, hogy ma sok ember a „szerelem bo­lond"-ja . . , -Sok a pénz, nagyságos asszo­nyom ... és a nők! . . — Ugy-e? — Oly szépen tudnak mosolyogni az ember­re. -Persze, tisztelet a kivételnek. Mert hál' Istennek, ilyenek is vannak imég. — Igaza van, — iA háború, a háború. 1— Es a mérhetetlen drágaság, a nagy igény, az urhatnámiság. iDe egy ötvenhétéves ember — tért vissza ismét a maga ügyére Margit — hogy őrülhet meg a szerelemtől? — Ez sem ritkaság. — Ugy-e? — Van a magyarnak egy jó példabeszéde, az, hegy a banyakemence 'nehezen fűlik be, de ha egyszer befült, akkor bolondul adja a meleget. És nem is hűl ki egyhamar. Elhallgatott a fiatalságát még mindig csodálatos módon visszatartani tudó asszony és a tekintete a folyó partján pihent, ahol most bosszú nyakú gémek sétáltak egymás uíán és mint repülő -Kiesi keresztek úszott a levegőben néhány vadkacsa. Egy-két percre ugy tetszett, mintha ezek a szárnyasok ma­gukra vonták volna a figyelmét, de csakhamar ismét elárulta, liogy továbbra is önmagával foglalkozik. — Vettem egy házat... (Szép magánház... Öt gyönyörű szoba van benne. Szép mellékhe­lyiségek. Nyolcvanezer korona volt - r; rende­zés. A hálószobáért buszezer koronát fizettem. De csak tisztán a fabútorért. iSe szőnyeg, se terítő nincs hozzá. Ezt külön kellett vennem... Igen szép berendezés. Fejedelmi. A legszebb, amit a városban találtam. Nem is mertem al­kudni, örültem, hogy ráakadtam, — Lássa nagysád, ez a hálószoba fogja még majd kegyedet kárpótolni. Hamiskásan mosolygott.. — Hogyan érti? — Szépek lesznek -benne az ábnai. Rózsásak. Szelíden rám. nézett és lassan lecsukta -selymes szempilláit. — Ki tudja! —• N-o nem is egészen igy gondolom. In­kább arra gondoltam, hogy nemsokára meg­kezdődik az ön regényének második fejezete. — Hogy férjhez megyek ugy-e? lEr-re gon­dol. — Természetes. Egy szé-p asszonyt, egy bá­jos asszonyt, egy vagyonos asszonyt hamar megtalálnak az embe-iek. Nen i -a „szerelem bo­londjait" gondolom, hanem .egy komoly úri­ember, akivel az eltépett boldogságot újra megtalálhatja. — Van a dologban valami — felelte kissé fátyolosan, de teljes meggyőződéssel. — iSőt többet mondok Önnek. Az ügyvédein -legutóbb igen udvariasan azzal zárta be beszélgetésün­ket, hogy bátor lesz nekem egy kitűnő par­tit ajánlani, ha véget ér a válóperünk- Egy pest-i ügyvédet. Aránylag fiatal ember, csinos és jó irodája van. — Lássa. — No igen ... De ez egyelőre -még tárgyta­lan. — Lássa, nagysád, mégis csak igazam van. -A hajó most hosszan fütyült, a fedélzeten mozgás -támadt, mindenki a csomagja után uyullt, a kiránduló hölgyeik is abbahagyták a vidám beszélgetést. A' tisztek sarkantyúi is vigan összecsengtek, jeléül, hogy búcsúzás történt s a jónegyvenes szép fekete asszony is felemelkedett a bársony-székről. Az arcát is­mét elöntötte a meghatottság bája. mely azt igazolta, hogy jól esett lelkének a panaszko­dás. Aztán némi fölénnyel kezet nyújtott és kedvesen köszönt: — Isten vele. —. Kezét csókolom. Fehér kezét csókra nyújtotta s egy bu­csnmoso-llyal előresietett. Olyannak lattanai karcsú alakját a forró nyári napsütésben, mintha egy fehér, mozgó márványoszlop lett volna, melyre könnyedén rádobta -a sors a lenge, fekete- - gyászfátyol-t, > Néztem utána és fenn a köves rakparton láttam ismét. Az ura várta. Hévvel megcsó­kolták egymást, aztán a férje karjába kapasz­kodva mentek, vidáman ós nevetgélve, mint boldog szerelmespár. Meghökkentem, Ma sem tudom megma­gyarázni magamnak ezt a váratlanul befeje­ző jelenetet. m -.-.-••fcji "

Next

/
Thumbnails
Contents