Délmagyarország, 1918. augusztus (7. évfolyam, 174-199. szám)

1918-08-18 / 189. szám

Szeged, 1918. augusztus 18. f DfcLMÁ GY AKÖB&ZÁ8 5 Hazárdjátékok a szegedi kávéházakban, — Terjed a bakk-szeisvedély. — Működnek a hamlskárlgások. — A rendőrség közbelép. — (Sálit tudáMlmktól) A mi sziamom, háborús életünknek, 'egyik legjellemzőbb tü­nete a kártyaszenvedély hihetetlen mértékű föllendülése. Az utóbbi időben már napiren­den olvashattunk esetekről, amikor a sze­rencsétlen emberek sikkasztottak, (hogv to­vább is áldozni tudjanak szenvedélyüknek, a melyek egész életüket és boldogságukat tönkre tették. És rendszabályokat kellett életbelléptetni a kávéházak és klubbok ellen, amelyek kártyaszobáiban egész nap sor­vasztó izgalommal ültek a játékszenvedély rabjai és játszották el — soksz-o'r — utolsó fillérüket. iA meggazdagodás vágya, amely a legtöbb konjunktúrákat kihasználni nem tu­dó embert a kártyaasztalhoz vezeti, sohasem volt még annyira mohó. mint éppen napjaink­ban. Előbb csak Budapesten pusztított na­gyobb arányokban a kártya, utóbb azonban átterjedt a vidékekre is. Ma már Szegeden is napirenden vannak az úgynevezett „nagy" kártyapartiek. amelyekben a kilences- szám dominál és százas, sok esetben pedig ezres a tét. Ami a legszomorúbb a dologban, az, hogy kis egzisztenciák! hivatalnokok, ügy­nökök, iparosok és kereskedősegédek legin­kább a partnerek, akiknek egyetlen éjszakán úszik el verejtékbs munkával szerzett fizeté­sük, vagyonuk, pár száz éi. ezer koronájuk. Legutóbb pélídáull olyan kártyapartiról be­széltek városszerte, amely egyik előkelő szegedi kávéházban folyt le és amelynek eredménye egy harctérről házaérkezett had­nagy teljes kifosztása volt. Harmincezer ko­ronát vesztett el összesen a hadnagy: min­denét; kölcsönpénzből utazott vissza a harc­térre, teljes 14 pappal szabadságának lejárta előtt. A kártyázásokról a rendőrség is tudo­mást szerzett, aminek következtében a jobb kávéházakban be is szüntették a hazárdjáté­kokat, — annál vígabban folyik azonban a játék a másod, harmad, sőt tizedrangu ká­véházakban. Legutóbb a Délmugyarárézáé | is több olyan esetről számolt be, amikor a rendőrség és katonai rendőrség hazárdááté­I kon kapta a kártyaszobák közönségét. Hogy a játékszenvedély terjedését meggátolják, a rendőrség és katonai rendőrség rendszeresen razziázik a kártyaszobákban; ezek a razziák nagyon „szép" eredményeket produkálnak. Legutóbb — három nappal ezelőtt — a Bástya-utcai Kossuth-kávéházban rázziázott a szegedi rendőrség, Gyafmatjiy János rend­őrtiszt vezetésével. A razzián részt vett a katonai rendőrség különítménye i's Pesner Gyula szakaszvezető vezetésével. A rendőr­ség este fél 10 órakor" meglepte a kártyaszo­bát, amely zsúfolva volt. Különösen az egyik asztal volt nagyon látogatott; ezt mintegy 15—20 ember állta körül, köztük volt egy hadnagy és egy hivatalnok is. A szokatlan látogatottságnak köszönhető, hogy mire a rendőrök az asztalhoz értek, a több ezér ko­Mttás bank éltürit, csupán 290 korona ma­radt az asztalion, amit már nem volt idejük a játékosoknak zsebregvürni. A rendőrség megállapította, hogy a társaság makaót ját­szott a Kossuth-kávéház kártyaszobájában és a főmatador egy lókupec volt. Két hír­hedt hamiskártyást is találtak a nagy csomó ember között és a rendőrség -az egész tár­saságot előállította a rendőrségen, illetve a katonai rendőrségen. A civileket igazolás után elbocsájtották, de az eljárás ugy ő elle­nük, mint a kávés és főpincér ellen megin­dult. F\ szénpernye az iparvállalatok szolgálatában. — A szegedi iizletvezefőség vette használatba legelőször, majd országos akciót indított. — Ma már csak a szénközpont adhat szénpernyét is. — {Síiiát tudósítónktól.) A közeinapokban közlemény jelent meg esves lápokban, amely meglehetősen setét jövőt tár a -magyar köz­gazdasági. gyáriseri élet, valamint a szénfo­gyasztó közönség elé. Arról -van ugyanis szó. hogv a magyarországi széntermelés ijesztő mérvben csökken. A csökkenés ez év első felében közel két millió métermázsa volt. A termelés csökkenése pedig éppen azoknál a bányavidékeknél mutatkozik, amelyek a hazai többminőségű szénfajokat termelték. A magyar szénbányász gin ál mutatkozó ter­melés-csökkenés talán nem lenne annyira ag­gályos, ha az osztrák és német szénbehoza­tal nem akadt volna meg. Köztudomású, hogy az osztrákok élelerpzsarolási politikájukat az iparcikkek megvonására é.s a szénszállít­mányok megtagadására alapozták. Német­ország a maga nagy háborús politikájával jelentős mérvben le-kötöttje lett szénszállítás tekintetében a skandináv államoknak és igy onnan több támogatásra, mint amennyiben eddig részesülünk, nem. számithatuk. Az ország szénellátásának kérdése te­hát nem kis gondot okoz Vázsonyi Jenő szén-kormánybiztosnak. Reméljük, högv az ő országos, bányavidékeket látogató körútjai üdvös eredményeket fog maga után vonni, legalább személyes tapasztalatait hatályosan érvényesítheti ott, ahol a szén termelése a nagy országos érdekekre való tekintettel fo­kozható. A széntermelést, a bányák kihasz­nálását és feltárását pedig fokozni kell mi ti* den áldozatok árán is, mert a háborús kö­vetelmények első vonalába tartozik, hogy az üzemek szénhiány miatt ne szüneteljenek, a lakosság a sok nélkülözés és hihetetlenül drá­ga megélhetési viszonyok mellett a közelgő telet egészségileg kibirja, fűtőanyagban ne szűkölködjék. Ezeknek az elsőrendű coloknak az el­érésére minden segitőmódozatot igénybe kell venni elsősorban ott, ahol a tüzelőanyag ter­melésének fokozásáról lehet szó, legyen az a nagykiterjedésű ecsedi láp tőzegterületei­nek a kifejtése, vagy a legújabb keletű tüze­Ószi virágzás. Irta: C?ersy Mihály. A szőke Tisza szelíden ringatta hullámait, melyeket a fehérbordáju hajó vágott! sima tükrére, amelyek mint távolbaszálló gondolat, lassan enyésztek el az áradástól kivájt ho­mokparten. Forró nap volt, a hajó fedélzetén is alig lehetett, érezni gyönge levegőáramla­tot. ig távol a lépcsőzetes parton fekete *man­golicák hűsöltek. A hullámoktól, amelyek erősén odalőköd-teik utolsó állomásukhoz, riad­tan ugráltak föl és menekültek följebb, föl­jebb egy-egy lépcsőzettel. Közel a parthoz va­lami nradalomféle lehetett, annak az aklaiból kerülhettek le délutáni sziesztára az értékes jószágok. Érdekes volt nézni a váratlan ria­nást, sokan a hajó utasai közül, szinte szo­rongva lestek, mikor fog a szunyókáló állatok közül egyet-kettőt magával sodorni a várat­lanul jött dagály. "Halk sikoly is volt-"hall­ható itt-ott, -megrebbent lelkek kitörései. Ér­dekes epizód volt ez, melynek hajón utazás közben lehet csak némi értéke. lA fedélzeten sok hölgy volt Kirándulók a közeli gyógyfürdőből az órányira eső nagy alföldi városba. Unott leányok leginkább, a kik szeretik a változatosságot és a múlatást. Vidáman kacagtak azután ismét, amint el­tűnt ez a szokatlan mezei kép. És a hang­juk olykor visszacsendült, ha partmentj. er­dőhöz ért a hajó. Az asszonyok irigyen néz­ték a lányokat és kíváncsian figyelték, hogy min kacagnak. >A beszédet nem lehetett meg­érteni, tisztek is voltf körülöttünk, akiknek bizonyára volt okuk. >. >gy figyelemmel legye­nek a halkabb beszélgetésre Egyik piros bársony széken egy asszony ült. Jó negyvenes fekete asszony. Az arcán különös báj fénylett, ami levont az éveiből s a szemei is feketék voltak és fiatalos tűzzel ragyogtak. A füle, nyaka, keze tele volt br.il­liánscikka]. Még a karjára csatolt órán is bril­liáns szemek csillogtak. A ruhája egyszerű és fehér volt, de ízléses. A napernyője drága, finom és a cipőin is látszott, hogy a jómód tartja karjai között. Egyedül ült, nézte a A-ál­tozó tájat, melyet sokszor, nagyön sokszor látott már -s amely csak arra lehetett most jó, hogy beleolvadjanak a gondolatai. Zavartak lehettek a gondolatai, látszott arcának méla.­ságán. Mikor összeesett a tekintetünk, akkor ismertem meg. Piros szájaszélén szelíd mo­soly futott át. Odamentem. — Kezét csókolom. — Jó napot! Honnan? —• A fürdőről. — Hová méltóztatik? — városba. Haza. emeiben bájos, sokatmondó fénv villant n g, aza?. . . Hogyan? Bent tetszik most lakni? ' . —• Még nem, de van már lakásom — Beköltöznek? — Csak én . . . — És a férje? Szomorúan legyintett a kezével. —- Nem hallott semmit? — Hallottam, — mondtam húzódozva — de az ember nem vesz mindent készpénznek. —• Pedig igaz, — mosolygott. — rElválok az uramtól. Szinte önkénytelenül buggyand ki bel|­lem az udvariatlan szó: — iMost!? — Igen, most, huszonhét év után. És hirtelen merengőre vált az arca. Egy fájdalmas vonás villant meg rajta keresztül mint akinek valami értékes emléke veszett Szeged, Gizella-tér. < • Vasárnap, augusztus hó 18-án színre kerül: Aj físhCTAlcrái Na§y drámai fümregény 5 felvonásban, ttz, CICI TílDSZÜlgdl. 1800 méteres filmóriás. A ÍP« Kitűnő vigpék az express ^ w VCICIICII. módon való nősülésről. ~ Előadások d. u. 2 órától folytatólagosak. Rendes helyárak.

Next

/
Thumbnails
Contents