Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-10 / 155. szám

Sázeged, 1918. julius 10. DÉLMA GT AEORSZAO 3 Magyarok és szerbek. Szerb államférfi a magyar-szerb viszony kialakuláséról. — A Délmagyarország bécsi munkatársától. — Bécs, julius 9. Az a szerb államférfi, akitől a magyarszerb viszony jülvőbeü kialakulásáról véleményt kértem, nem mosolyodott el a jövő szó hallatára. A szerbek nem mosolyognak, ha az ország jövője kerüli szóba. Még a pesszimisták is bizakodók. Arra azonban úgyszólván valamennyien rájöttek, —• nem annyira önmaguktól', hanem az események tanították meg őket, — hogy a tegnappal megszakadt a inalt s a holnap nincs szerves összefüggésben a tegnappal: a kettő között megszakadt a kontinuitás. Tudják, íhogy a jövőben másképpen fog kialakulni a helyzet s amidőn ezt latolgatják, fölvetik önmaguiknalki a kérdést: a miult nem lehetett volna-e más, nem olyan, amilyen volt ... Az értékesebb elemek viszszatekintenek a múltba s a történelmi események kapcsán próbálják erre megadni a feleletet s azzal kapcsolatban érintik meg a jövő problémáját is, A legkiválóbb szerb politikusok egyikétől: Petrovlcs Vukamsin, volt szerb pénzügyminisztertől kérdésemre ezt a választ kaptam:; — Ha a, magyarok és szerbek viszonyát •vizsgáljuk, önkénytelenül fel kell tenni a kérdést: miként lehetséges az, hogy a két nép között tartós barátság nem fejlődött ki soha? A világgazdaság területén egy területet alkotnak, nem is lehet őket másnak, mint világgazdasági egységnek tekinteni. Aztán: a szerb nép egészeninás, mint a magyar, igv hát sem a szerbek nem jelentenek veszedelmet a magyarokra nézve az elnemzetietlenedés és- a beolvasztás szempontjából, sem a magyarok a szerbekre. — E kérdés megvizsgálásánál szükséges, hovv a múltba vessünk egy pillantást. A baj csiráját a középkorban fogjuk megtalálni. Szerbia uralkodói bősök voltak, de nem politikusok. Ahelyett, hogy a mindnagyobbá váló török veszedelem miatt a magyarokkal megegyezésre (jutottak volna s közös erővel fejtettek volna ki ellenállást, ők a magyarok •ellenségeihez csatlakoztak s támogatták azokat, akik az,ország elleni föllázadtak. Ennek természetszerű következménye az ország elbukása 'lett s ez a sors érte Magyarországot is. Az antogonizmus a két nép között évszászadok múlva is megmaradt és ez még ki is élesedett azáltal, hogy Ausztria mindenféle privilégiummal elhalmozta a déli határszélen telepített szerbeket — a magyarok rovására. Ennek az 'lett a következménye, hogv a szerbek, ugy1 a magyarországiak, mint a szerbiaiak, mindannyiszor Béccsel tartottak, valahányszor a magvarok és Bécs között konfliktus támadt. Igy volt ez a 18. század Rákóczi hadjárataiban, és a 48-as idők szabadságharcaiban. — Pedig az objektív szemlélődés szempontjából a két nép közötti antagonjzmust nem iehet megérteni. Mint már emiitettem, Szerbia Magyar országgal! együtt egységes kerületet alkot a világgazdaságban, másrészt egyik nép sem veszedelmes a másikra. — Számszerűleg mind: a két nép meglehetősem egyformán áll. a magyarok azonban szerencsésebbek a szerbeknél. Mig ők egy áL lantban egyesítve élnek, addig a szerbek öt különböző állani kötélékébe tartoznak. Éppen ezért a magyarok általánosságban négyszer olyan erősek- mint a szerbek s államukban egyáltalában nem lehet beszélni olyan veszedelemről, amely bánnilv téren a szerbek részéről érhetné őket. Itt aztán mindjárt ki keli jelenteni azt, hogy Magyarországon a szerb elem: annyira össze van nőve a hazájával, hogy soha eszébe nem jutna a hazai rögtől való elválás, pláne a hűtlenség. Ők minden körülmények között megmaradnak magyar állampolgároknak. Némi joggal állíthatom ezt, sokszor volt alkalmam személyesen is, rneg•gyezödést szerezhetni erről. — A közös határ a két országot jóbarátság fentartására utalja. Nehezen megérthető jelenség, hogy a múltban csak ritkán, a jelenben pedig sohasem jött létre barátságos viszony Magyarország és Szerbia között. Nem rendellenes-e ez? Nem látszik-e érdemesnek ennek a jelenségnek a tanulmányozása s nem volna-e érdemes azon mufcálkodui, hogv a jö-~ vendőben másképpen alakuljanak ki a viszonyok? Nekem az a meggyőződésem, hogy a két állam nem csupán rá van utalva egymásra, hanem -mind a ketten egyenesen kényszerülve vannak arra, hogy a közélet minden terén egymás mellett haladjanak, ha gondtalan jövőt akarnak a maguk számára biztosítani. — Hogy azt, ami egészen természetes, elérhessék, szükséges egymásnak fcözelebbbi megismerése. Szerbiában ismerik például Svédország belső viszonyait, de Magyarországról mitsein tudnak. A kölcsönös megismerés elérésére irányuló néhány kísérlet már azért sem vezethetett célra! mert illetéktelen egyének voltak a kezdeményezők. A közeledésre illetékes helyről kell törekedni. Ilyen esetben számítani is lehetne sikerre. 1— Mindenekelőtt föl kell adni azt az elvet, amit eddig Ausztria-Magyarország Szerbia belső ügyeit illetőleg vallott és szigorúan kitartott, azt t. i., hogy az ország, belső ügyeibe nem avatkozik bele. Mert egyáltalán nem lehet az közömbös senkire nézve sem, hogy a szomszéd háza ég. Ezentúl tehát föl lehet adni a Noli me tangere elvét a szomszédok államok viszonyában. A barátságos beavatkozás nem jelenti egyúttal, a függetlenség megsértését is. A gyakorlati politikában annyi ut és fonál kínálkozik az államok érzékenységének kímélésére és mégis tompítani lehet a kevélységet, ha erre szükség van. Ezeket az eszközöket a jövőben igénybe kell venni a magyaroknak, ha érdekeiket vérontás nélkül akarják megvédeni. — Most, amikor a legyőzött Szerbia á szomszédos monarchia okkupáckDs uralma alatt él, amikor egy bizonytalan jövőnek néz elébe, itt az ideje annak, hogy az ország sorsa meghatároztassék. Ebbe, sajnos, most nincs beleszólásunk . . . Irinyi Jenő. taaiasffiaBBSBBBaaBsaaaaaaaaitaaasaaiB w—»bbb» xaancssBflssasaaBnsgsasasaaai. Tisza é$ Rndrássy a választójogról. — A képviselőház ülése. — (Budapesti tudósítónk telefonjelentéscj A képvselőház keddi ülését Szász Károly elnök kevéssel 11 óra előtt nyitotta meg. Folytatták a választójogi törvényjavaslat tárgyalását. A napirend előtt Wekerle Sándor, mint belügyminiszter beterjesztette a m. kir. államrendőrség szervezéséről szóló törvényjavaslatot azzal, hogv a Ház előzetes együttes tárgyalás céljából adja ki a közigazgatási és a pénzügyi bizottságnak. A választójogi javaslathoz elsőnek Szilágyi Lajos (munkapárti) szólalt fel. A katonák yáliasztőaogálróll beszél. A katonák választójogának kérését nem, a háború vetette fel. Csak a háború után lett volna szabad tárgyalni a katonák választójogáról szóló javaslatot, mert ha most valami jogcímet elfogadunk, önkéntelenül befolyásolja ez a parancsnokságokat, amelyek a katonákat a jogcimhez juttatják. A katonai szolgálatnak annvi különböző fajtája van, hogy azt igazságosan és arányosan, jutalmazni csak plurális választójoggal lehetne. A Károly-csapatkereszt és a választójog együtt is kevés a nemzeti hála lerovására. (Egv hang balról): Azért ne adjuk meg? íA Károly-csapatkereszt nemi értelmiségi, bátorsági, megbízhatósági vagy becsületességi fokmérő és nem azonos a Károly-csapatkeresztes katona fogalma a hős katona fogalmával. Innen ered, hogy a legközelebbi napokban a sebesültek és betegségben megrokkantak számára külön érmet fognak rendszéiresiteiií. Ezt az érmet a választójogi jogcímek közé szintén feli kel maid venni. A hadifogságból hazatért katonákra vonatkozólag a hadvezetőség: az egész alapszabályt megmásítja. (Andrdssv telsz óktlása.) Gróf Andrdssv Gyula: Ma nagyobb érdeklődés van a Házban, mert tudják, hogv Tisza is felszólal, de múltkor Apponyi felszólalásakor huszonötén voltak a teremben. Én ezt azzal magyarázom, hogv ez a parlament túlélte magát. Egy zártkörű társaság van itt, kilenc esztendeje vitatkozunk, nem vagyunk egymásra kíváncsiak. A javaslat, a melyről vitatkozunk, senkinek sem kell. A kormány sem tekint valami nagv szeretettel erre a javaslatra, mi is ellenszenvvel jöttünk ide, hogy lássuk eltemetését annak a javaslatnak, amelytől annyit jót vártunk, de idejönnünk kellett, nehogy higyjék, hogy elvesztettük harci kedvünket. Szilágyival szemben kijelenti, hogy igen is joga van Apponyinak aggódni a magyar hadseregért. Kevésbbé bízik azokban, akik mindig a hadserég magyarrá tétele ellen küzdöttek. (Óriási zaj. A munkapárton Zajos ellentmondás.) Reméli, hogy a munkapártnak több gerince lesz a magyar hadsereg, mint a választójog kérdésében. Ne higyjék. hogy a hadsereg kérdését bármi királyi ígéret meg-* oldja, mert ott van, a hadsereggel összetartó Ausztria. (Meggyőződése, hogv! széles körökben megvan a vágyódás a nők választójoga iránt, amely most már aktuális. A nőket passzív jogokkal is fel kell ruházni, hogy mint képviselők, bejuthassanak a parlamjentbe. Áttér a politikai helyzetre. Teljes- joggal kértük a Ház feloszlatását és meggyőződésem, hogy a nemzet többsége nekünk ad igazat. Egyetlen helyes konzervatív politika az, hogy mindent abban a percben csináljunk meg. ami: abban a percben szükséges. Mindig hirdette, hogy a háborúban választani csak akkor lehet, ha igazán nyomós- érdékek követelik, de sohasem mondotta, hogy ilyen választás erkölcsi lehetetlenség. Hegedűs JLóránttal szemben hangsúlyozza, sohasem mondta, hogy a munkapártot ki kelt irtani. (Tisza közbeszólj Sohasem mondta.) Andrássv ezután Návayval polemizál. A túloldalon olyan megjegyzéseket tettek, mintha a sztrájkot éti rendeztem volna. Ezt épp ugv nem tartja komoly, vádnak, mint azt, hogv a népet a király ellen izgatja. A választójog kérdésében szerinte a rend megzavarásában a kormánynkd^ ré-, sze volt. (Wekerle fejét csóválja.) Fényes beszédét nem helyesli. Ha ez gyakran megismétlődnék, a külföld azt hiftné, hogy nagy a desperáció. Ilyen beszédeket nem tilalmakkal és azzal kell agyonütni, hogy megtiltják a lapoknak közlését. Ajánlja, hogy a kormány ilyen tilalmakat csak végszükségben gyakoroljon és ne a hadsereggel szemben felhozott panaszoknál. Andrássv ezután még Bethlen István beszédével polemizált, azután kijelenti, hogy a javaslatot nem fogadia el. (Tisza István bésfzéde.) i Andrássy után Tisza szólalt fel. Beszéde elején kijelentette, hogy sohasem vonta kétségbe a kormánynak jogát a Ház feloszlatálIjs. csak azt vitatta, hogv ha egy kérdésben a pártok meg tudnak egymássasi egyezni, akkor nincs szükség a Ház feloszlatással iáró