Délmagyarország, 1918. július (7. évfolyam, 148-173. szám)

1918-07-28 / 171. szám

rrn^ ItfflttiHfaáBYÍAiBDBSBSa i^H^i 1518. Juííue tfözgazdásáffí krónika. statuált bizottságra óriási felelősségű feladatok hárultak, voltaképen egész birtokpolitikánk sorsa a kezébe tétetett le s hoev épen ezért szüksé­gessé válik ennek a bizottságnak a megfelelő rekonstrukciója is. A megelégedés egv nemével állapithatom most meg, hogv ez a gondolat magának a bi­zottságnak a kebelében is felmerült. Hirek szól­nak róla, hogv a bizottság tagjai is átérzik feladatuk rendkívüli sutvát s nemzeti, gazda­sári. szociális szempontokból való egészen ki­vételes ielentőségét. Látják és tudják, hogy a korlátozás országossá tételével voltaképen a földosztás mérhetetlenül felelősségteljes feladata futott osztályrészükül Csak az adhat el földet, s csak az juthat földhöz az országban, akinek ők ezt engedélyezik. Ilven hatalmas eddigelé még nem adott törvényekkel sem semmiféle intézménynek, de hatóságnak sem Magyaror­szágon. Épen ezért most a bizottság — mint a hirek mondják — azt szorgalmazza a föld­művelésügyi ministernél. hogy nvuitson he a birtokforgalom korlátozásáról törvényjavaslatot a képviselőház elé, hogv azután egv részletei­ben is ketlőképpn megvitatott s akceptált tör­vénv alapján mint törvénvbe iktatott szervezet folvtassa a bizottság nehéz s nagv munkáiét, nem pedig egv a kormánv kivételes hatalmán felépülő egyszerű rendelet alapján. — Építkezési központ. — Törvény a birtokforgalom korlátozásáról. — iparosok és kereskedők segélyezése. — Irta: Bizony László. „ Budapest, 1918. fulius 27. J hez való kötésével erre a korábban rendeletileg Sok mindenféle előkészület történt már az építkezések megindítása érdekében, az épít­kezések mindazonáltal még mind a mai napig nem indultak meg. A kormány legutóbb tudva­levően rendeleti uton statulált egv lakásépítési tanácsot. Ez a tanács megalakulása óta állan­dóan tanácskozik. Egv nyilatkozat szerint reggel­től csekélv megszakítással késő estig folynak a tanácskozások. De hogy ez irgalmatlanul hosszura nyúló tanácskozások során mit sütöt­tek ki, mit nem, arról fogalma sincs a közvéle­ménynek. A tanácskozások ugyanis bizalmas jellegűek. Ellenben bizonyos körülményekből mégis következtethetünk arra, hogv miről tanácskoznak a Tanácsban, Eléggé autentikus­nak látszó hirek szerint t. i. a kormánv arra készül, hogy lefoglalja az összes építkezési anyagokat és felállítja az Építkezési Központot. Ez a központ diszponálna azután minden anyag fölött és dirigálná az építkezéseket, amelyek csakis a központ engedelmével lenné­nek foganatosíthatók. Hátha reggeltől estig való tanácskozások­ban a Tanács ezt sütötte ki, akkor bátran megköszönhetjük a Tanács tanácsait azzal, hogy ezekből bizony nem kérünk többé. Ha a Ta­nács az építkezés problémájának megoldása szolgálatában nem tud egyébbel szolgálni, mint hogv egy ujabb köznontot varrjon az ország nvakára, akkor ez a Tanács vitathatatlan tanú­bizonyságát szolgáltatta tehetetlenségének. S nem árt, ha a kormányt idejekorán tájékoz­tatják a közvélemény s a szakkörök arról, hogv mily rossz útra terelődnék az építkezés vajúdó, siralmas ügye, ha ezen a téren is a központo­sítás szerencsétlen eszközéhez nyúlnak. A köz­pontos gazdálkodásból, a központos bürok­ráciából, a központok rettenetes adminisztráció­jából már épen elég volt. Az építkezés ügyét a köznonti adminisztráció a leglehetetlenebb helyzetbe sodorná Ha nekem Kiskunmajsán volna valami építkezésem, akkor a központnál kellene instanciáznom, hogy engedélyezzék az építkezést s a hozzávaló anvagot. Meddig tar­tana. amig ez a központ csak az engedélyezésig is eljutna? S hogy bírálná meg akár ebben az esetben, akár száz más esetben, hogv az épit­kezé indokolt-e, vagy sem ? ha már az en­gedélyt nagynehezen megkantam, mikor jut­nánk hozzá az anyaghoz ? Mert az bizonyos, hogy a központos adminisztráció mellett a tég­lát nem a szomszédos téglagyárból, hanem Ugocsából utalná ki a központ. Nyilvánvaló, hogy az építkezés ügyét a tervezett Építkezési Központ nem hogv "dűlőre vinné, ellenkezőleg: maga alá temetné s lenne Építkezési Központ, de nem lenne építkezés. A szakkörök rég megmondták már, hogy mi az orvossága az építkezésnek: a szén. Mert ha a téglagyárak kapnak szenet, akkor gyártanak annyi téglát, hogy ki se tudjuk meríteni a kész­leteket. Nem a meglevő keveset kell lefoglalni s ennek a rövidlátó célnak az érdekében egy kétségbeejtő adminisztrációval megterhelni az országot, hanem oda kell törekedni, hogy a termelést lehetővé tegyük. Ez az építkezés problémájának kulcsa. A minap irtam arról a rendeletről, amely a birtokforgalom korlátozását az egész országra kiterjesztette. Leszögeztem, hogy e korlátozás sok tekintetben igen üdvös hatást igér, de azt is megállapíthatni véltem, hogy a korlátozás országossá tételébe, illetve a birtokvásárnak or­szágosan a Birtokforgalmi Bizottság engedélyé­A bizottságnak ezt a törekvését kétségkívül általános helyesléssel és szimpátiával fogja fo­gadni mindenki. A birtokforgalom korlátozása valóban oly mélyen belenyúl a magánjogokba, cselekvési szabadságunkba, olv mélyen érinti legfontosabb nemzeti, szociális és gazdasági érdekeinket, hogv kell, hogy ezt előbb az or­szág követei behatóan s minden szempontból alaposan megvitassák s a bizottság feladatait alapos gondossággal megjelölve legjobb tudá­sukkal állapítsák meg azt az utat. amelyen en­nek az apparátusnak a birtokpolitika terén ha­ladnia kell. Mert, hogy a maga óriási jogköré­vel az a bizottság az. melv a magyar birtok­politikát csinálja, az kétségtelen. A minap a kereskedelemügyi minister el­nöklete alatt értekezletre gvültek egvbe az or­szág kereskedelmi és iparkamaráinak titkárai. Az értekezleten napirendre került a háborúból visszatérő — s illetve a háború folvtán káro­sult kereskedők és iparosok segélyezésének kér­dése is. A miniszter előadta e részben, hogy az állam a Pénzintézeti Közoont utián 80 mil­lió koronát fog rendelkezésére bocsátani a kis­kereskedőknek és kismarosoknak kölcsön gya­nánt. A Pénzintézeti Központ az ország összes pénzintézetei utián folyósítja majd a 80 milliót, Az igénviogosultságot az e célra alakítandó bi­zottságok foglyák megállapítani, a bizottságokat pedig a kamarák és a különböző közigazgatási valamint ioarhatóságok megbízottjaiból alakit­iák. A kisiparosokat ezenfelül a Technológiai Iparmuzeum utián el fogiák látni. Ezt az akciót kétségkívül megelégedéssel fogadja közvéleményünk. Remélem, hogy a terv kivitelében is oly helyes lesz, mint az el­gondolásban. 634 nyaraló bécsi gyerek Rgeden, (Saját tudósítónktól.) Hatszázharminc ­négy kedves, lesoványodott apróság, a há­ború kicsi rnártiriai, amilyen, még sok ezer mairadt odahaza •Ausztriában, érkezett szom­baton 'déle'őtt Szegedre. Az állomás perronja szokatlanul "élénk volt ebből az alkalomból már reggeli kilenc órakor. Féltízre volt je­lezve a gyermekek különvonatának beérke­zése. de egv órát késett a vonat, mivel Do­rozsmán. ahol mintegy 100 gyermek kiszállt, soká tartott, mig az apróságok elbúcsúztak pajtásaiktól. 1 A gyermekek fogadtatására megjelen­tek az állomáson: Fiilönv Airtttiur altábornagy, faradi Vörös Tibor vezérőrnagy, dr. Kelemen Béla főispán. Bokor Pál helyettes-polgár­mester. dr. Szalav József főkapitány, dr. Pálfv József országgyűlési képviselő ' és dr. Gaál Endre tanácsnok. Ott voltak az összes jótékony és nőegyestiletek képviselői, dr. Turcsányj Imre kir. tanácsos, aki nemcsak a szegedi, de az egész- kerületi gyermeknya­raltatási akció lelké, nemcsak maga dolgo­zott fáradhatatlanul, hanem kirendelte a gyermekmenhely személyzetét is. akik az adminisztráció nehéz munkáját végezték. Pr. Wolf Ferenc és dr. Andrássy Ferenc szintén megjelentek az állomáson, érdeklőd­ve a gyermekek egészségi állapota iránt, a mely azonban teljesen kielégitő volt. Lassan, szinte lépésben gördült be a különvonat az ái'ojnásra. A honvédzenekar a himnuszt játszotta, amig a gyermekek ki­Szálltak, Összesen 634-en érkeztek, túlnyomó részük 7—11 éves, de akadt közöttük 14 éves is, akire nagyon ráfér az üdülés. Kissé fárad­tak. azonban az álmatlanság és búcsúzás könnyeinek nyomaival, ami összevegyült az­zal a gyümölcsízzel, amit hajnalban Buda­pesten reggelire kaptak. Kis hátizsákot, nagv táskát cipel valamennyi: nem nagyot, csak a legszükségesebb ruhaneművel. Élelmiszert egv- sem Ihozott természetesen magával, csupán egv darab kenyeret, de ezt megették, (alighogy elhagyták Bécset. Bécsi gyerek valamennyi, ' sőt rirrid ugyanabból a kerületből való: a tizedikből. Szüleik túlnyomórészt iparosok és munká­sok : illető',eg a legtöbbnek az apja! .hadba­vonult. Ruházatuk szegényes*, de nem ron­gyos és tiszta, lábbelije •mindeniknek' van. Értelmes, okos és elértik gyermekek. akik na^v érdeklődéssel szemléltek az állomás előtti fogatok széo lovait. A legjobb hatást természetesen a teritett asztalok tették rá­juk. Mielőtt azonban ülhettek volna, még vénig kellett hallgatniok Bokor Pál helyettes polgármester üdvözlő beszédét, amelyet dr. Tnrcsáriyi Tmre tolmácsolt németül KAmly kirélv éltetésével fejezte be szavait, akinek köszönhetik, hogy Magyarországra ' jöttek nyaralni. Háromszoros éljenzéssel tarkított Hodh volt az apró vendégek válasZa. akik­nek .nevében Stmuss főorvos, a vonat veze­tője válaszolt. } ,0m Vm — Amint a magyar határt átléptük. — mondotta — Olvan szives vendégszeretet nyilvánult meg 'irányunkban, 'amely semimi­esetre sem marad hatástalan sem reánk, sem azokra, akiknek gyermekeit idehoztuk. A magyarok számíthatnak az osztrák szülök hálájára és azt hiszem, hogy jóságos meg­értésre talál Ausztriában Is. Miután még sebtében lefényképezték 'a társaságot, asztalhoz ültek a gyermekek és mohó étvággyal fogyasztották a részükre, ngorka nélkül készített gulyást és a sült tésztákat, amik mind nagyon ízlettek. Amig Kollár Rudolf, FBN-fiM Hajdú József, fényező és mázoló-mester. SZEGED (uj Csongrádi-palota)- iparművészeti rajzoló. Műhely: Horváth Míhálig-utca :v: Mintaraktár és rajziroda : Takaréktár-utca. Készítünk saját terveink szerint fehér zománcozott háló-, leányka-szoba, konyha- és előszoba-berendezéseket elsőrendű kivitelben, min­dennemű vas- és bútorok festését és zománcozását szolid árakon elvállalunk. Telefon szám 237.

Next

/
Thumbnails
Contents