Délmagyarország, 1918. június (7. évfolyam, 126-147. szám)

1918-06-11 / 134. szám

DÉDMAGYAROESZAG Szeged, 1918. junius 11. Burián nyilatkozata a berlini tanácskozásról. Az összes függő kérdések szóba Bécs, junius 10. A Presse munkatársa beszélgetést folytatott gróf Burián külügyminiszterrel, aki nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a berlini tanácskozásokon a két szövetséges közötti összes függő kérdések szóba kerülnek, döntés azonban Semmi irányban nem várható. A tárgyalássokat egyik részen sem kívánják elnyújtani. Ellenkezőleg, minden módon siettetjük azokat. Igyekezni fogunk a tárgyalásokat olyan gyorsan, amint lehetséges, véglegesen lezárni. Részletekebe most nem bocsátkozhatok, mert épen a tanácskozásoknak lesz a feladata, hogy a megkötendő megállapodások alapvonalait .megállapítsák. A tárgyalások teljesen a paritás szellemében fognak lefolyni. Arra a kérdésre, hogy szándékában áll-e a külügyminiszternek tárgyalásokat kezdeni kerülnek, de döntés még nem lesz. Bulgáriával és Törökországgal, Burián kijelentette, hogy erre vonatkozólag határozatokat még nem hoztak. A háborúban megállapított szövetség ezzel a két állammal nemcsak katonailag vált be, hanem gazdasági kérdésekben is, ugy hogy mindenfelé az a kívánság nyilvánul, hogy eddigi szoros viszonyunkat ezzel a két szövetségesünkkel a háború után is íentartsuk. A delegációk egybehívására vonatkozólag élénken óhajtom, hogy a delegációk mielőbbi egy behívása lehetővé váljék. Ennek a kívánságnak teljesülése azonban nemcsak tőlem függ. Az élelmezési kérdésekről szólva kijelentette, hogy a legsúlyosabb idők már mögöttünk vannak és jórészben nagyon jó termésre számíthatunk. Ünnepély az ipartestületben. —- Cserzy Mihály, Menning Mihály és Schaffer Márton ünneplése. — Soltész Adolf előadása a kis- és középipar érdekeiről az átmenetgazdaságban. — Régóta nem volt olyan nemes és szép ünnepély a szegedi iparosok házában, mint aminő vasárnap este zajlott le nagy közönség és a város képviselete: dr. Somogyi Szilveszter polgármester és dr. Szalay József főkapitány jelenlétében. Az iparosok ezuttal az uj és díszes tanácskozó-termüket avatták fel, majd Pálfy Dániel, az ipartestület elnöke három olajfesttményü arcképet adott át a hivatal veztőjének, Bózsó János titkárnak. A három életnagysága arckép Schaffer Márton alelnököt, a Szegedi bőripari szövetkezet érdemes elnökét, Menning Mihály h. igazgatót, a Szegedi Cipő, Csizma és Papucstermelő-Szövetkezet megalapítóját és ma is vezetőjét, továbbá. Cserzy Mihály számvizsgálót, az országosam elismert, kiváló irót örökíti meg. Pálfy Dániel magas lendületű, az elismerés szavaival ékeskedő megnyitó-beszédet anondott, melyben felsorolta mind a három iparos érdemeit, melyekből nagy rész az iparosok tekintélyének emelésére és az ipartestület hivatása körüli munkáik hasznos lebonyolítására esik. Schaffer is, Menning is és Cserzy is immár negyedszázadot meghaladó idő óta végzik önzetlen és odaadó munkájukat az ipartestületben. Nincs az az ülés, az az értekezlet, melyen részt ne vettek volna s ezeken a legteljesebb ragaszkodással követték az iparosok az ő útmutatásaikat. Gyönyörű beszédben méltatta a három kiváló iparost dr. Somogyi Sziveszter polgárharcosa, aki rajongó szerétettel folytatja a miemrég elhunyt Gelléri Mór nagyfontosságú munkáját, elsősorban az Iparegyesület nevében üdvözölte bajtársként a három ünnepéltét, majd megköszönte az ipartestületnek a kitüntetést, mellyel őt a régi szegedi embert tiszteletbeli tagjává választotta meg s ezután rátért előadásának tulajdonképpeni tárgyára: a kis- és középipar érdekei az átmeneti gazdaságban. Kár, liogy nem volt elég idő a rendkivüi fontos közgazdasági téma kimerítésére s igy csak nagy vonásokban, szerinte telegráf-méretben ismertethette .azokat a nagy faladatokat, melyek a világháború még mindig előre nem látható, sőt nem is észlelhető lezárása után nemcsak a városokra, hanem magukra az iparosokra várnak megoldásra. Dacára a beszéd összevonásának, igy ig határozott kontúrét festett Soltész a jövő horizontjára, mely lehetetlen, hogy föl ne ébressze az iparosok tetterejét a sürgős munka megindítására. Azzal kezdte uagyértékii előadását, hogy a béke korszakára, ne maradjanak fölkészületlenül az iparosok, mert nemcsak bizniok és remélniük kell a felsőbbségok jóakaratában, hanem követni is kell azt s ha másképp nem miegy, ökölbe kéli szorítani a kérges munkáskezet, s csak azután kell kérésre kinyitni, ha látják a teljes jóindulatot. A kisipart fejlődésre alkalmas kézműiparrá kell megalapozni. A háborúból hazatért kisiparost nemcsak segíteni, hanem kárpótolni is kell vére hullásáért és oda kell hatni, hogy becsukott müanester. Az iparosok ünneplését, a munka honorálását „anyai szeretetnek'' nevezte, amely ,f"71" tó™1 . , , " „ , , „ , , . , ,, ' • helye njra virágzásnak indulhasson természetszerű, felemelő es biztató a jovore ' ..nézve. Valósággal glorifikálta a kézmüiparosokat, akik a városok megalapítói, mert őket sem a változó idők konjunktúrái, se.m a csábító üzleti nyereség nem csaják el a rögtől, ahol megtelepedtek, hanem kitartással, munkával és rajongó szeretettel őrzik azt és fűzi hírnevének üde koszorújába a szép virágokat. Három erős erény jellemzi az iparost. A bizalom, a bit és a kitartás. Bizik iparostársaiban, bizik munkásaiban, hisz az előrehaladásban és kitart a küzdelemben, a kitartás erejével halad az egyenes uton. A szeretetteljes üdvözlés után a tisztelet, a .megbecsülés tiszta érzésével hajtotta meg lelkét a ma sokat. szenvedő, sokat vérző magyar iparosság Ölőtt. Mikor elcsöndesedett Somogyi személye iránt való őszinte szeretetnek megnyilvánulása, Pálfy Dániel dr. Soltész Adolf, Országos iparegyesületi igazgatót kérte fel előadásának megtartására. Az országosan elismert publicista, a magyar ipar fáradhatatlan előA háború eddig 50, 60 ezer kisipari exisztenciát tett teljesen tönkre Magyarországon. Elképzelhető, hogy ehhez a számhoz mennyi lélekszám csatlakozik, mily óriási veszteséf gük van tehát az iparoscsaládofcnak a világháborúban. A hatalomnak első sorban' békéről kell goüdoskodni, hogy a nemesi oklevelek: az iparjogok ne pusztuljanak el a borzalmas vagyon és életpusztitásokkal együtt, mert ezek Magyarország létalapját képezik. Ezt ugyan a mai kormány máris fölismerte, mint elsőrendű szükséget és az előkészítés munkáját már a legnagyobb mértékben meg is indította, ugy tervezvén a segítés munká» ját, liogy azt a vidéki pénzintézetek kebelében alakítandó hitelegyletek bőnyolitsák le, centrális vezetés mellett, az iparosérdekeknek megfelelően. Hosszabb lejáratú hitelt, igen mérsékelt kamatot és állami felelősséget tervez az előkészítő munka. Óva inti az iparosokat, hogy a központok eltörlésébe ne ugorjanak be, mert bár a központok sok kellemetlenséget okoztak a kisiparnak, ezek nélkül százszorosan megnehezedne a háború közvetlen befejezése után » beszervezés és általában a kisiparos helyzete. Szerinte nem csupán azért kell a kisiparosnak koplalni, mert a központok az anyagbeszerzést megnehezítették és részben lehetetlenné tették, hanem azért is, mert nem volt és ma siines kellő munkaerő. Itt nagy igazságtalanságot kell jóvátenni. Kisiparos és ipari munkás a legkisebb számban lett csak felmentve. És ma is ugy áll a helyzet, hogy a kisiparost és az ipari munkást ahelyett, hogy visszaadná a hadvezetőség a polgári foglalkozásnak, ott tartja, ott lógatja, sokszor durva szolgai munkára használva fel » az őt megillető munkakörbe teljesen tanulatlan embereiket alkalmaz. Sok kisiparos és munkás betegen szolgál ma is, ahelyett, hogy haza bocsátanék őket a polgári élet javára. A leszerelés Soltész szerint seregegységenkint fog történni. Ez a valószínű. De kilátás van .arra, hogy amint a leszerelés megindul, az egész ármádiából azonnal nagyobb mérvű szabadságolások és felmentések történnek a. kisipar érdiekében és az idősebb kisiparosok nyomban hazakerülnek. A kény szertár sulás eszméjét veszedelmesnek tartja Soltész. Védekezni kell ellene. Ott, ahol a társulásnak értelme van, kényszer nélkül is megcsinálja ezt a magyar iparos. És igazságtalan féltevés az is, hogy a magyar iparos nem alkalmas a szövetkezésre. Élénken rácáfol erre éppen — hogy helyi példát említsen — Menning Mihály az ő mnükástársaival együtt. Ausztriáinak 100 milliót adtak a kisipar rekonstruálására. A magyar kisipar helyreállítására többet kell adni. H!a voltak milliók .a pusztításra, kell lenni megszámlálhatatlan millióknak a kisipar talpra .állítására. A kisipar hozza meg a legdúsabb kamatot a tőkének. [Fölhívja az ipartestületet az önvédelmi harc azonnali megkezdésére, majd dicsőitvén a magyar kisipar óriás erejét, mely ugy a lövészárokban, mint a háborús felszerelések előállításában csudákat müveit, aminek nagyrészt köszönhető a mai hadihelyzet is —1 azzal fejezte be nagyon érdekes és sok okulásra alkalmas beszédét, hogy szívből kívánja: legyen szebb, virágzóbb és nagyobb a magyar kisipar, mint valaha. A hallgatóik lelkes éljenzésben és tapsban fejezték ki köszönetüket Soltész Adolfnak. Az estély hangulatkeltő része következett ezután. Móra Ferencnek bárom hanguatos költeménye és Újlaki Antalnak Személyeskedés cimü pompás, humoros rajza valósággal magukkal ragadták a hálás közönséget. Est© 9 órakor bankett zárta be az ünnepélyt a Prófétában. Az iparosok, mintegy háromszázan töltötték meg a vendéglő -nagytermét és itt már részt követelt a politika is. A társasvacsora keretében beszédek hangzottak el Pálfy Dániel jelöltsége érdekében. A szép ünnepély bensőségével, értékességével soká emlékezetben fog maradni a szegedi ipartestületben. mulli. HIBOCBfilIÖSB jegyezhető eredeti feltételek mellett összes kedvezményekkel a SZEGEDI AT II IFI OS HIHIHI Részvénytársaságnál Kölcsei-utca 11 sz.